bvalek#90
Elég meggyőző érveket olvastam arról, hogy miért előnyös az evolúció szempontjából, ha az emberek tartós monogám családban élnek, ahol az apa is ugyanúgy gondoskodnak a gyerekeiről mint az anya. Az biztos, hogy a gyerek pszichológiai fejlődéséhez a megfelelő apakép feltétlenül szükséges, különösen a fiúgyerekeknél. Freud óta a szülők hatása a gyerekekre a pszichológia fő vesszőparipája, két különböző nemű szülő nélkül elég reménytelen egészséges lelkivilágú embert nevelni. Ezt főleg mi tudjuk megerősíteni saját tapasztalatból, akiknek részben vagy teljesen nélkülöznie kellett az egyik szülőt, micsoda akadályokat kell leküzdenünk, nemritkán egy életen át. Nagyon komoly előnnyel indulnak az életben azok, akikek mindkét szülője nevelte, és egyik sem lépett le/halt meg túl korán. Nem véletlenül támogatjuk az árvákat egy normális társadalomban.
Ettől eltekintve szerintem Balumann meg te is megragadtátok a lényeget. Van bennünk egyfajta genetikailag kódolt altruizmus, amit az értelmünknél fogva túl tudunk haladni, és önzetlen viselkedésre vagyunk képesek akkor is, amikor az ösztöneink már nem parancsolják nekünk. Ennek azt hiszem a csúcsa az, amikor az ember képes jót tenni az ellenségeivel, ahogy azt Jézus tanította. Ahogy a Mester mondta, ha csak azzal vagyunk jók akitől jót remélünk és minden sérelemért bosszút állunk, ugyan mi tesz minket jobbá, mint a pogányokat? Ők sem tesznek másként. Azt hiszem az ellenség szeretetét végképp nem lehet megmagyarázni ösztönökkel, ez tényleg túlmutat a törzsfejlődés által kijelölt kereteken.