bvalek#76
Ha ösztönösen teszel jót, az csak annak a jele, hogy az ember természetének része a jóság. Annak a természetnek, ami a törzsfejlődés során évmilliók alatt alakult ki bennünk. Az altruizmus a társas élőlények jellemző viselkedése. Az Univerzum már csak olyan, hogy jónak lenni hosszú távon gyümölcsöző dolog. Nem csak a túlvilágon jár érte jutalom.
Tudatosan szeretni viszont már ezen túlmutat. Az állatok is gondoskodnak az utódaikról, de ha valamiért nem váltódik ki belőlük az anyai ösztön, akkor simán el tudják pusztítani őket. Az emberi szeretet is több annál, hogy kedvezünk valakinek csak mert az ösztöneink arra késztetnek. A babák aranyosak, mert a génjeinkben van hogy aranyosnak tartjuk őket. De mi van ha nem aranyos, ha csúf, visszataszító torzszülött? Szívesen segítek a saját nagyanyámnak, de vajon segítenék-e egy dülöngélő koldusnak az utcán, aki bűzlik a vizelettől? Akkor amikor nincs a közelben senki, nincs térfigyelő kamera, és a koldus nem is fog emlékezni rá, soha nem lesz képes rá hogy bárki megköszönje amit tettem?