bvalek#98
Van amikor az ember hoz egy döntést egy adott helyzetben, egyszerűen mert úgy látja hogy az a helyes ha megteszi. Lehet hogy arra lett nevelve, hogy a helyes dolgot cselekedje minden esetben, de amikor döntési helyzetbe kerül, akkor neki kell mérlegelnie, az életben a tanítói nem készíthették fel minden lehetséges helyzetre. Fel vagyunk fegyverezve genetikai és nevelt beidegződésekkel, de előbb utóbb az egyéni akarat dönt, és húzza meg a ravaszt. Még nem merült fel, de a témához kapcsolódik a szabad akarat kérdése. Azt hiszem már sejthető volt eddig is, hogy az a fajta szeretet amiről eddig beszéltem, csak akkor működik, ha létezik szabad akarat.
Az éremnek két oldala van, a másik javának a valódi önzetlen akarása az egyik, és ennek az akaratnak a szabad elhatározásból származása a másik. Ha a japánok építenek egy Mikulás-robotot ami járja az árvaházakat és édességet osztogat, nem fog a menybe jutni miután beolvasztották (a készítőinek ellenben alapos okuk van reménykedni benne). Nem a véső faragta Dávidot hanem Michelangelo. Ha nem lenne szabad akaratunk, akkor ha lenne is Isten, csak egy bábjátékos lenne, és nem lenne értelme beszélni szeretetről az emberek között. Az ember szabad akarata amúgy a katolikus és ortodox egyházakban dogma, úgyhogy hajrá, tessék megcáfolni, ha sikerül, az a megnevezett egyházakat is megrengetné.