• bvalek
    #107
    Ha a tudatunkon kívüli véletlenek befolyásolnak minket, a felvetésem akkor is érvényes. Mi nem is vagyunk képesek semmit sem felismerni, hanem a világegyetem fizikai folyamatai játszatják el velünk a szabad akaratról szóló parttalan vita bábszínházát. Csak úgy, mert az univerzumnak olyan kedve van. Ehhez már nem is elég Occam borotvája, rögtön Occam kaszájáért kiált (a bácsi amúgy középkori szerzetes, tehát vallásosan hitt a szabad akarat létében).

    az agyunk kíváncsi, szeret "tanulni", tapasztalatot szerezni, gondolkodni a dolgok működéséről - ezek a szavak mind szabad akaratot feltételeznek. Nélküle az agyunk nem teszi egyiket sem, hanem egyszerűen üzemel a túlélés érdekében. Nem gondol semmire amire nincs predesztinálva, illetve amire az Univerzum egyéb véletlenszerű folyamatai nem sarkallják. Amik ezek szerint kedvüket lelik abban, hogy a szabad akarat védelmében hozzászólásokat pötyögtessenek velem az SG fórumára.

    De jó, tegyük fel, hogy a szabad akarat egy majdnem tökéletes illúzió. Szóval van egy tulajdonságunk, ami tökéletesen megkülönböztethetetlen a szabad akarattól, de mégsem vagyunk hajlandóak elfogadni annak, amire minden jel utal. Helyette inkább bonyolult mellébeszélést találunk ki, csak mert néhány 19. századi szifiliszes francia filozófusnak szüksége volt egy kifogásra, hogy ne saját magát hibáztassa a ballépései miatt. És ezért a klasszikus mechanikára alapuló világnézetet ötlöttek ki maguknak, ami feloldozta őket minden felelősség alól. Mivel pedig a kvantumfizika megszületése kinyírta az eredeti érvrendszerüket, a késő huszadik századi utódaik gyártottak hozzá egy kicsit bonyolultabbat.

    Mennyivel jobb lenne a világ, ha ezeket a politikai ideológiák önigazolására fabrikált butaságokat egyszerűen kihajítanánk az ablakon...