136
  • physis
    #136
    Köszönöm a választ. Azért különös, hogy egy ilyen hétköznapinak tűnő jelenség is ennyi szokatlan kérdést rejt (nagyobb tavak dagálya (5 cm), légkör (pár mérföld), litoszféra (30 cm) stb.).
  • Hugo Chavez
    #135
    Bárkivel előfordulhat
  • dronkZero
    #134
    Oh. Na ez most meglepett. De, sok, tényleg. Mea culpa.

    Hold: 56%, Nap 44%.
  • Hugo Chavez
    #133
    Mi az, hogy "nem sok"?
  • dronkZero
    #132
    A magnak is lehet belső meg külső része... Tudod, mint a diónak, a külső mag kemény, a belső meg ehető.
  • dronkZero
    #131
    Ja, látom, volt már téma. A Nap mondjuk nem sok árapályt kelt...
  • dronkZero
    #130
    " Ha ugyanis az earth tide (a földkéreg ,,kidagadása'') teljesen ugyanakkora lenne, mint a tengeri dagály, és szinkronban is lennének egymással, akkor a hétköznapi életben talán észre sem nagyon vennénk a dagályt."

    Ez így nem igaz. A víz dagálya mindenképp hozzáadódik a szilárd kéreg dagályához, mert a szilárd kéreg csak deformálódni tud, de a víz el is mozdul a szilárd kéreg tetején.
  • physis
    #129
    Mag alatt azt a részt értem, ami vasból meg nikkelből van, nem pedig kőzetekből. Két részből áll, a folyékony külső magból, és a szilárd belső magból. A mag túl forró ahhoz, hogy úgy legyen mágneses, mint valami állandó mágnes, ennek megfelelően a belső mag nem is mágneses. Azt hiszem, maga mint anyag önmagában a külső mag se lenne mágneses (úgy tudom az is túl forró ehhez), de a külső mag folyékony, ezért áramlatok vannak benne, ezek pedig valami dinamó módjára mégis képesek mágnesességet fejleszteni. A földmágnesesség amit mi itt a felszínen érzékelünk iránytűvel, műszereinkkel, sarki fény útján stb. annak nagy része épp a folyékony külső magból származik. Úgy tudom valha nagyon régen a Földnek csak folyékony magja volt, de aztán abból kezdett kikristályosodni a kristályos belső mag. A belső mag ma is nő a külsö mag rovására, úgy tudom évente kb 1 milliméternyi nagyságrendben.

    A köpeny meg, úgy tudom olyan kemény mint a szikla, még az úgymond ,,megfolyós'' része is. Nagyobb a viszkozitása, mint a szilárd szuroké, aszfalté, sőt nemcsak valamivel nagyobb, hanem nagyságrendekkel nagyobb. Ez csak geológiai időskálán nézve nevezhető megfolyósnak. Szerintem olyasmi mint az az aszfaltút. Szilárd, kemény, mint a kő, de évektizedek alatt ,,megfolyik'' a kamionok súlya alatt. A köpenyben valóban vannak áramlások, mint a lávalámpában, de azokat millió éves skálán kell elképzelni. Ez nem folyadék a hétköznapi értelemben. Régebben nem értettem miért nem eresztenek szondát a földbe. Azért mert nincs hova leereszteni. A föld belül kemény mint a szikla, le egészen a külső mag határáráig. Úgy tudom, a japánok terveznek valami wolfram szondát, de az is beleolvasztja magát a földbe, azt sem lehet csak úgy leereszteni, és nagyon lassan is haladna.

    A külső mag a Föld egyetlen folyékony része.

    Ez az amit nagyon tetszett: Inside Planet Earth.

    A topicról: azt nem tudom, van-e igazolt természetes gejzír, amit közvetlenül mechanikusan, közlekedőedényként (tehát nem közvetve súrlódásos hővel) működtet az árapály. Mindenesetre pl. az Ió árapály kilengése kb. 100 méteres, tehát legalábbis mesterségesen talán lehetne ilyent készíteni.
  • Hugo Chavez
    #128
    Milyen az, hogy "külső mag"?
    Vagy mag valami, vagy külső, nem?

    Állítólag van valami szilárd vasmag a Föld közepében, de szerintem javarészt folyékony a Föld belseje.
  • Hugo Chavez
    #127
    Mert a víz sokkal lágyabb anyag és odafolyik, ahol jobban húzza a Hold, meg a Nap.
  • physis
    #126
    A Föld belseje egyébként szilárd, sőt, úgy kong, mint a harang. Csak a külső mag az ami folyékony, minden más szilárd. Ezt én csak féléve tudtam meg biztosan, és meg is lepett. A köpeny még képes ,,megfolyni'', de hétköznapi értelemben véve az is szilárd, és csak geológiai méretű időskálán ,,folyik meg''. Ld. szurokcsepp-kísérlet. Mondjuk ez legalább indokolja azt, hogy a földkéreg mégsem hajlik egyszerre a vízzel. De a cikkek szerint itt már messze több a szakmai részlet annál, mint amit fel tudok fogni a földi árapályról.
  • physis
    #125
    Azon nem is ütköztem meg, de akkor meg miért van dagály, ha a kéreg teljesen együtt hajlik a vízzel?
  • Hugo Chavez
    #124
    Nem értem mit vagy úgy megütközve, azon, hogy a földkéreg hajlik az árapály erők miatt.
    A Föld egy folyékony lávagolyó egy nagyon vékony szilárd kéreggel.
    Képzelj el egy tojást, aminek kb. 0,1mm vastag a héja.
  • physis
    #123
    Talán itt sikerült valamit találnom, ami megmagyarázza, miért is van a Földön dagály,

    ,,Az árapályerők az egész Földet érintik, de a szilárd Föld mozgása csak centiméterekben mérhető.''


    ez mindenesetre érthetővé teszi, miért van egyáltalán dagály (a Földön), épp ez volt az, amit nem értettem. Ha ugyanis az earth tide (a földkéreg ,,kidagadása'') teljesen ugyanakkora lenne, mint a tengeri dagály, és szinkronban is lennének egymással, akkor a hétköznapi életben talán észre sem nagyon vennénk a dagályt. Ezek szerint a kéreg mégiscsak merev valamennyire. A dolgot bonyolítja, hogy az Earth tide cikk egy pontja szerint viszont az earth tide mégiscsak lehet meglepően nagy is (félméteres):

    [quote],,The semidiurnal amplitude of terrestrial tides can reach about 55 cm at the equator which is important in GPS calibration and VLBI measurements''.

    Mindez eléggé összezavart engem, tehát egyszóval a téma bonyolultsága jóval túl van azon a szinten, amit én még meg tudok ragadni, gondolom a lényeg itt is a részletekben van. Mindenesetre ha tényleg legalább részben számolhatunk a kéreg valamiféle merevségével, ellenállásával, megkötött kilengésével, akkor én szemléletesen egyelőre el tudom képzelni azt egy óriásbolygóholdnál, hogy egy belső vízóceán valóban ,,rá tud nyomni'' a külső kéregre belülről ott, ahol a ,,belső'' dagályhullám lenne. Egyébként - szakismeret híján - nem tudok rendesen egyenletekkel számolni, így mindvégig kénytelen vagyok halvány szemléleti analógiákra támaszkodni, amit meg könnyű eltéveszteni.
  • NEXUS6
    #122
    Igen, tök jogos amit írsz én is ezen filóztam magammal, hogy valami nem stimmel. Gyakorlatilag kevertem a dolgokat a lehetséges modelleket, amikor van óceán, amin úszik a jég, meg amikor nincs, vagy csak kevés víz van.
  • physis
    #121
    Bocsánat, az elterjedtebb fordítás, magyar szakkifejezés, úgy tűnik, inkább ,,izosztázia''. Mindenesetre a tartalmát tekintve, azt hiszem, ez az, amit szinte mindvégig kifejtettél, és én is ebből indultam ki.

    A héjtételnél is lehetnek pontatlanságaim, de a fő hibám inkább tényleg az lehet inkább, hogy a kéreg nem annyira merev, ahogy hittem. Innentől kezdve akkor viszont ígyis-úgyis bonyolulttá válik az árapály modellezése, legalábbis a Földön az.
  • Hugo Chavez
    #120
    Úgy látom már egy ideje szenvedtek ezzel az Enceladus holddal.
    Gondoltam beleszólok én is.

    Mindenek előtt elolvastam, hogy nagyjából mit lehet erről tudni.

    A legérdekesebb dolog, hogy vulkanikus tevékenységet mutat, ami nagyon ritka a Naprendszerben. Ráadásul úgy, hogy csak 500 km átmérőjű égitestről van szó.
    Újabb anomália a kormeghatározások körül.

    "Mivel a kor meghatározása a becsapódási sűrűség becslésén alapul, ezért a felszín tényleges keletkezése akár 3,7 milliárd évre is tehető."

    Hogy a fenében nem tudott kihűlni ez a kicsi jéggolyó 3,7 milliárd év alatt? Logikusabb, hogy a 3,7 milliárd év nem is annyi. Ebben az esetben viszont az összes többi égitest becsapódási sűrűségen alapuló kormeghatározási eredményét ki lehet dobni a kukába.

    Mellesleg az is kiderül, hogy a Szaturnusz E gyűrűjét az Enceladus táplálja, és kora nem lehet több, mint 1 milliárd év, de az is lehet, hogy csak 10 000 éves.

    Hány éves is a Naprendszer?

    Ugyanezt a problémát vetik fel az üstökösök. Ugyanis ezek a kis repkedő hógolyók max 10 000 éves élettartammal rendelkeznek, mégsem fogytak még ki ebből a sokmilliárd éves Naprendszerből.

  • physis
    #119
    Szerintem itt két ponton eltérsz az Általad eddig javasolt izosztázis-modelltől (én is azt vettem alapul).

    Szerintem a jégtakaró súlyát nem plusz nehézségként kell beleszámolni, amit a víznek még ,,pluszban'' le kell győznie. Épp ellenkezőleg: ha következetesen tartjuk magunkat az Általad javasolt izosztázis-modellhez, akkor egy képzeletbeli lefúrás esetén a víz olyan magasra emelkednék a fúrólyukban egy ideális modellben, mint ami egy jéghegy merülésének felel meg, szóval a fúrólyuk 9/10 részét kitöltené, és ,,csak'' a maradék 1/10 résznyi emelkedéssel kellene elszámolnunk. A jég súlya tehát nem hátráltatja, hanem segíti a ,,próbafúrást'', még ha nem is végig a felszínig.
    Ha az Általad javasolt méretadatokkal átszámolom, így a ,,hátralék'' már ,,csak'' 8 atmoszféra, tehát nem vénusznyi nagyságrendnyi legyőzendő nyomással kell számolni.

    A másik pont, ahol most egy pillanatra eltértél az eddig javasolt izosztatikus modelltől, az az, hogy a nyomást, ha jól értem, valamiféleképp megoszlónak vázoltad fel a víz összenyomhatatlansága miatt. Azonban szerintem egy nagy víztartályban igenis lehetségesek eltérő nyomásértékek lokálisan. Hiszen egy vízzel teli kád alján sem ugyanaz a nyomás, mint a tetején (ugyanez igaz a földi óceánra is).

    Itt meg, egy bonyolult gravitációs számításnál, ahol a vízóceán egyes anyagrészeire különböző gravitációs gyorsulással számolok a Szaturnusz felé (távoleső oldal, közeleső oldal), és a kérget meg merev testként idealizálom (és a középpontnak megfelelő köztes gravitációs gyorsulást tulajdonítom neki), szóval ilyen modellnél pláne elképzelhetőnek gondolok különböző nyomásértékeket a vízóceánban.

    Tehát, a saját végletekig egyszerűsített modellemmel szemben nem ebben a két pontban látok sebezhetőséget, amiket most említettél, hanem sokkal inkább abban, hogy egy bolygónyi kérget valószínűleg nem lehet úgy teljesen, ideálisan merev testként modellezni, ahogy eredetileg elképzeltem. A Föld kérge sem produkál kisebb hullámokat, mint a víz tenné. Innentől kezdve viszont a jelenség túl bonyolulttá vált számomra ahhoz, hogy modellezzem. Rugalmassági, hullámterjedési és áramlástechnikai részleteket egyáltalán nem tudok megragadni.
  • ancarian
    #118
    Az én tudásom szerint nagy törések, hasadékok vannak a jégen. Itt hat a hold pályája miatti tömegvonzás, képesek elmozdulni a törésvonalak mentén, ezért súrlódnak, ami hőképződéssel jár. ÉS igen, több km vastag a jégréteg, de mindkét fele, ezért nem is pár méteren olvad meg a jég, így nem is kell akkora hatalmas távolságot megtennie a felszínig.
    A hő pedig akkora hogy gőz keletkezik. Azt már el tudod képzelni hogy az a felszínre tör? Akkor képzeld azt is hozzá hogy le is kell hűlnie, ezért a felszínre jövetel pillanatában már nem gőz hanem víz.
  • ancarian
    #117
    Neked honnan jött ez a 80km? plusz hogy a jég -200fok? Az első adatra én azt találtam h min.5km, a másodikra pedig -110 és -180között. De nem is ez itt a lényeg. Ha te ennyire tisztában vagy a dolgokkal akkor kérlek mond el, hogy hogyan lehetséges az hogy felszínre tör.
  • dronkZero
    #116
    Jól van, igazad van, a halak pumpálják ki biciklivel. Seggfej.
  • NEXUS6
    #115
    Majdnem jó a tipp. 6000 fok az a Nap felszíni hőmérséklete, jó lesz az kevesebb is.
    A meleg víz meg önmagában nem töri át a jeget fölfelé, ha valami nem áramoltatja csak mert a tudod a sűrűség és az ebből következő felhajtóerő....
    Ahhoz, hogy a hold 80km mélységű felszínalatti óceánjából valami felnyomja a vizet, figyelembe véve hogy a gravitáció 1/100-a a földinek, akkor a földi viszonylatban ez 800 m vízoszlopnak felel meg, és 10 m vízoszlop meg 1 atmoszféra nyomásnak, akkor ez 80 atmoszféra plusz nyomást jelent, ahhoz képest amennyivel nyomja a víz felszínét a fölötte levő 80 km vastag jég, ami még ugyanennyi kb.
    Tehát Kb annyi plusz nyomás kéne, mint a Vénusz felszíni nyomása. Ennyinek kéne lennie az árapály keltette nyomásnak ugye.

    Amivel mellesleg csak olyan gond van, hogy ugye alapvetően arról van szó, hogy a másik test jobban vonzza a hold felszínéhez közelebbi régiókat, mint a mélyebben, vagy az összekötő vonaltól messzebb elhelyezkedőket. Ez a vonzás ráadásul meg gyakorlatilag negatív nyomás!!!
    Ráadásul ennek hatása az egyenlítőn van és nem a sarkon, ahol a gejzírek megjelennek. Ha feltesszük, hogy a hold jégkérge rugalmasan feszül a feltételezett, de valószínűleg nem létező, a hold magját körülölelő óceánra, és mivel mint tanult kollégám mondja, a víz nem összenyomható (ergó jelentős sűrűség és nyomáskülönbségek nem alakulnak ki benne) akkor annyi történik, hogy a helyi nyomáscsökkenés elvezetődik globálisan, úgy mint amikor egy vízzel teli lufi egyik oldalát kihúzod, a lufiban a nyomás gyakorlatilag nem változik, vagy max ott is csökken ahol egyébként nem csökkenne. Összességében majdnem mindenhol nem hogy emelkedik, de csökken a vízszint!

    Persze csak ha a ált isk fizikában gondolkodom ugye.
    :D
  • JMáté
    #114
    Te azt mondtad az első pár méteren megfagy. Akkor irreleváns hogy az első pár métert még 3000 vagy 80000 követi.
    A másik észrevételed pedig nem tudom hogy kapcsolódik ahhoz hogy ha egy durván 6000 fokkal (ez mondjuk csak tipp) fagypont alatti cucc nem hűti le a másik cuccot akkor egy max ~273 fokkal fagypontalatti izének esélye sincs. Persze ez a 6000 vs. 273 nem ilyen egyszerű hisz a jégnek és a kőzetnek nyilván más a fajhője, a hővezetési képessége, stb... Igazából megint csak azért szólaltam meg mert a
    "Akinek minimális ismerete van a fizikáról, áramlásról, hidrosztatikáról, mechanikáról, hőjelenségekről"
    rész kicsit nagyképűre sikeredett, úgyhogy gondoltam szólok hogy ez nem ilyen egyértelmű.
  • NEXUS6
    #113
    3-5 km vs 80 km.
    Szerintem azért különbség.
    Meg amit kismilliószor leírtam, hogy a magma kevésbé sűrű a szilárd kőzetnél, így mint a buborék száll felfelé abban. A víz/jég viszonylatban meg fordítva.
    Szintén kis különbség.
  • Irasidus
    #112


    Azt se hagyd ki, hogy világűr vákuumában nem fagy a víz, hanem szublimál, majd kicsapódik valahova ha van rá lehetősége... Jelen esetben, gőzrobbanáshoz hasonló jelenség zajlik ahogy a jég jótékony hőszigetelő hatás megszűnik, azaz repedés keletkezik. :) Jól mondom?
  • dronkZero
    #111
    "Akinek minimális ismerete van a fizikáról, áramlásról, hidrosztatikáról, mechanikáról, hőjelenségekről"

    Na ilyennel te pont nem rendelkezel, az már tisztán látszik.

    " hogy egy több 10 km vastag repedezett jégtömbön nem fog viszonylag nagy nyomással felnyomódni a víz."

    A folyadékok összenyomhatatlanok, barátom. Léptél már rá befagyott pocsolyára? Feljött a víz?

    "Pusztán olyan apróságok miatt, mert pl. pár méter után megfagy, még ha ott töredéke is a gravitáció."

    Igen, miután kitört, azonnal megfagy.
  • JMáté
    #110
    "Pusztán olyan apróságok miatt, mert pl. pár méter után megfagy"

    Már nem azért ,de ha ez így volna akkor a Földön sem lennének vulkánok. A földkéreg néhány ezer fokkal alacsonyabb hőmérsékletű mint a láva olvadáspontja mégsem tudja lehűteni annyira hogy megszilárduljon. Az Enceladus jege viszont legfeljebb csak 273,15-dal lehet hidegebb mint a jég olvadáspontja.
  • dronkZero
    #109
    Nem, ezt magyarázatnak, kifejtésnek nevezik.

    ÉN alá tudtam támasztani wiki cikkel, logikával az állításom, te arra vagy képes, hogy a saját faszságodat ismételgesd.

    Az egyetlen ellenérved, hogy te ezt nem hiszed.

    Szánalmas, mit ne mondjak.
  • Irasidus
    #108
    Az árapály erő hatásár megreped jégkéregből a mélyből víz-ammónia keverék nyomul a felszínre, ahol a környezeténél magasabb hőmérséklete miatt erősen szublimál (hasonlóan mint a gőzrobbanás), és sok vízmolekulákat, szilárd szemcséket dob fel igen magasra. A kulcsszó a szublimáció.
  • NEXUS6
    #107
    Jó kis cikk. Az árapály jelenségnek gondolom rengeteg hatása van, földrengéstől kezdve mindenre. Itt a holdak esetében a tudósok szerint alapvetően olyan hatása van, hogy a rétegek elmozdulása miatti súrlódásból hőenergia keletkezik, ami már átszivárogva összegyűlve akkumulálódva alkalmas lehet egy gejzír jellegű jelenség létrehozására.

    Akinek minimális ismerete van a fizikáról, áramlásról, hidrosztatikáról, mechanikáról, hőjelenségekről az belátja, hogy egy több 10 km vastag repedezett jégtömbön nem fog viszonylag nagy nyomással felnyomódni a víz. Pusztán olyan apróságok miatt, mert pl. pár méter után megfagy, még ha ott töredéke is a gravitáció.
  • NEXUS6
    #106
    Különböző dolgokról beszélünk fogjad már föl!
    Egy gejzír, egy feltörő karsztvíz, néhány száz méterről jön föl, egy tárolóból, ami lokálisan kap ehhez valami energiát, általában ugye geotermikusat. A te példád, nagyon jó ilyen szempontból, köszi.

    Itten meg jönnek egyesek, hogy az árapály erő miatt egy hidrosztatikai nyomás keletkezik, ami hülyeség, mert egyrészt a jégpáncél ilyen méretekben nem zár tökéletesen, a megnövekvő nyomás hatására csupán mélyebbre/magasabbra szivárog be a víz, de nagyjából kizárt, hogy a felszínre törjön. Csakmert egyrészt nincs az egész holdra kiterjedő óceán, hanem csak a déli sark közelében van egy nagyobb tó, amit az ottani magasabb hőmérséklet is jelezhet. Másrészt 80 km -200 fokos jégen nem szivárog föl valszeg semmilyen víz, hogy kitörjön. Hány fokosnak kéne lennie, hogy ezt megtegye!? 2000-3000? Olyan hőfokon már nincs víz! A földön a magma is csak pár ezer méterről jön föl, ráadásul az alacsonyabb sűrűségű, mint a szilárd kőzet, amibe benyomul, itt meg fordítva. Minden értelmes tudós azt mondja, hogy azoknak a kis barlangoknak, amiből a víz, gőz, szublimált víz származik, közel kell lennie a felszínhez, mert másképp nem működik a dolog. A cikkben is ez van, csak ott talán mert evidensnek veszik, hogy az energia, a hő a magból, az árapály keltette súrlódásból származik, nem térnek ki rá.
    Ennek mondjuk némileg ellentmond a déli-sarok környékének aszimmetrikus melegsége, de ebbe ne menjünk bele.

    Nem az van, mint amit itt egyesek mondanak, hogy a belső hidrosztatikai nyomás miatt tör föl, amit egyaz árapályból fakadó mechanikai hatás okoz. Ha egy vízzel teli lufit megszorongatsz ott működik, de ilyen méretekben valszeg nem.
  • NEXUS6
    #105
    Ja ennyi. Tudod a teletabira is ennyit mondok, ha látom, hogy valahol megy.

    (Csak jelzem másnak, aki véletlenül olvassa, hogy a 94-első bekezdése természetesen wikiből van, a második meg nem. Ráadásul a második nem következik az elsőből.
    Ezt nevezik csúsztatásnak, ami a hazugság egy kifinomult formája, hogy ezt az itten népszerű vádat használjam).
  • dronkZero
    #104
    Ennyi a reakció?
  • ancarian
    #103
    A víz soha nem fog felszínre törni? Ezt ugye nem mondod komolyan?!
    Ha növekszik a nyomás a felszín alatt miért ne? A kedvünkért( úgy érzem nyugodtan írhatom ) fogj egy mikrózható edényt, töltsd tele vízzel, és tedd rá a fedelét (kiszorít egy kis vizet). Tedd be a mikróba és nézd meg mi fog történni, ha nem vágja le a fedelét akkor tapasztald meg úgy a NYOMÁST hogy megpróbálod levenni te magad amíg nem hűlt le.
  • gforce9
    #102
    off: "de gyakorlatként érdekesnek tartottam az egész vitát." Érdekes is lenne.... csak épp a stílus, ami itt megy...
  • physis
    #101
    Javítás (kimaradt link):

    Pl. földkéreg ,,dagályhullámai'' meglepően nagyok is lehetnek, akár félméteresek is, ez pedig számomra új volt, hiszen ez nagyobb mint hittem, sőt ez összevethető a nyílt óceán dagályhullámainak méretével, legalábbis az elméleti értékkel. Szóval az én merev kéreg-egytestmodellem persze hogy támadható, de én az eddig elhangozott modelleket mind gondolatébresztőnek találtam.
  • physis
    #100
    The effect of earth tides
    on plumbing systems
    (a 4. ábra alatti szöveg az érdekes, a többi másról szól). A szöveg az árapályerők hatásáról szól a földi gejzírekre. Persze ez kicsit más, hiszen itt nem globális hatásról van szó. Nem ismerem az Enceladus-t, és arról nem is akartam írni semmit. Engem inkább amolyan gondolatkísérletként érdekelt az egész. Szemléletesen tartottam elképzelhetően, hogy a kéreg nem tudja követi azt a szintet, ami a víz dagályszintjének felelne meg, ebben az esetben valószínűleg a víz tényleg megemelkednék a gondolati modellben. A valóságot nem tudom, és az is lehet, hogy tévedtem, és a kéreg nem is tekinthető olyan merev egytestnek, mint hittem. Pl. földkéreg ,,dagályhullámai'' meglepően nagyok is lehetnek, akár félméteresek is (earth tide), ez pedig összevethető a nyílt óceán dagályhullámainak méretével, legalábbis az elméleti értékkel ([/url]). Az [url=http://en.wikipedia.org/wiki/Earth_tide]Earth tide cikk elég különösnek tűnik, sokarcú és sok részletet rejtő jelenségnek, én a kérget ennél merevebbnek képzeltem. Nem mondtam, hogy a kéregmodellem feltétlenül jó, de gyakorlatként érdekesnek tartottam az egész vitát.
  • NEXUS6
    #99
    Lapát-kaszát!
  • dronkZero
    #98
    Kérlek:
    "A hold és a Dione pályamenti rezonanciájának (két hold egymásra kifejtett gravitációs hatása) aránya 2:1, amely által az Enceladus kétszer gyorsabban kerüli meg a Szaturnuszt, mint a Dione. Ez befolyásolja a hold pályájának lapultságát (0,0047) és elősegíti a geológiai aktivitását.[1]"

    A Szaturnusz és a másik hold árapályereje össze-vissza deformálja a kérget, és amikor az elreped, és enged az erőknek, akkor hirtelen megnyomja az alatta lévő vizet, ami a repedésen kispriccel.
  • NEXUS6
    #97
    Remek!
    Akkor most azt szúrd be kérlek, amiben az van, hogy az árapály erő olyan hullámot, áramlást kelt ebben az óceánban, hogy kispriccol a víz!

    Köszi!