#106
Különböző dolgokról beszélünk fogjad már föl!
Egy gejzír, egy feltörő karsztvíz, néhány száz méterről jön föl, egy tárolóból, ami lokálisan kap ehhez valami energiát, általában ugye geotermikusat. A te példád, nagyon jó ilyen szempontból, köszi.
Itten meg jönnek egyesek, hogy az árapály erő miatt egy hidrosztatikai nyomás keletkezik, ami hülyeség, mert egyrészt a jégpáncél ilyen méretekben nem zár tökéletesen, a megnövekvő nyomás hatására csupán mélyebbre/magasabbra szivárog be a víz, de nagyjából kizárt, hogy a felszínre törjön. Csakmert egyrészt nincs az egész holdra kiterjedő óceán, hanem csak a déli sark közelében van egy nagyobb tó, amit az ottani magasabb hőmérséklet is jelezhet. Másrészt 80 km -200 fokos jégen nem szivárog föl valszeg semmilyen víz, hogy kitörjön. Hány fokosnak kéne lennie, hogy ezt megtegye!? 2000-3000? Olyan hőfokon már nincs víz! A földön a magma is csak pár ezer méterről jön föl, ráadásul az alacsonyabb sűrűségű, mint a szilárd kőzet, amibe benyomul, itt meg fordítva. Minden értelmes tudós azt mondja, hogy azoknak a kis barlangoknak, amiből a víz, gőz, szublimált víz származik, közel kell lennie a felszínhez, mert másképp nem működik a dolog. A cikkben is ez van, csak ott talán mert evidensnek veszik, hogy az energia, a hő a magból, az árapály keltette súrlódásból származik, nem térnek ki rá.
Ennek mondjuk némileg ellentmond a déli-sarok környékének aszimmetrikus melegsége, de ebbe ne menjünk bele.
Nem az van, mint amit itt egyesek mondanak, hogy a belső hidrosztatikai nyomás miatt tör föl, amit egyaz árapályból fakadó mechanikai hatás okoz. Ha egy vízzel teli lufit megszorongatsz ott működik, de ilyen méretekben valszeg nem.
#106