ez mindenesetre érthetővé teszi, miért van egyáltalán dagály (a Földön), épp ez volt az, amit nem értettem. Ha ugyanis az earth tide (a földkéreg ,,kidagadása'') teljesen ugyanakkora lenne, mint a tengeri dagály, és szinkronban is lennének egymással, akkor a hétköznapi életben talán észre sem nagyon vennénk a dagályt. Ezek szerint a kéreg mégiscsak merev valamennyire. A dolgot bonyolítja, hogy az Earth tide cikk egy pontja szerint viszont az earth tide mégiscsak lehet meglepően nagy is (félméteres):
Mindez eléggé összezavart engem, tehát egyszóval a téma bonyolultsága jóval túl van azon a szinten, amit én még meg tudok ragadni, gondolom a lényeg itt is a részletekben van. Mindenesetre ha tényleg legalább részben számolhatunk a kéreg valamiféle merevségével, ellenállásával, megkötött kilengésével, akkor én szemléletesen egyelőre el tudom képzelni azt egy óriásbolygóholdnál, hogy egy belső vízóceán valóban ,,rá tud nyomni'' a külső kéregre belülről ott, ahol a ,,belső'' dagályhullám lenne. Egyébként - szakismeret híján - nem tudok rendesen egyenletekkel számolni, így mindvégig kénytelen vagyok halvány szemléleti analógiákra támaszkodni, amit meg könnyű eltéveszteni.