160
Biokémia és más interdiszciplináris tudományok
-
#40
vannak -
#39
hogy van az h a képtárolón már nincsenek fent a képek? :(((( -
#38
mert én abból indultam ki, hogy az első nukleotid láncba építéséhez nem kell energia (mert ő a lánc első tagja), minden nukleotid a saját beépüléséhez szükséges energiáját hordozza a PPP kötésben, így a legelső nukleotid PPP-je megmaradna. Erre írtam, hogy a lánckezdés lehet egy sokkal bonyolultabb lépés, ami igényelheti az első PPP-t, vagy alapból kilehet indulni monofoszfátból, ha nem kell + energia. -
polarka #37 tudom, de a többi részben minden érthető volt:o)
1ébként a kép okés, így gondoltam én is, de itt sincsen a végtermék 1ik nukleotidján sem 3 foszfátcsoport, hanem mindhez tartozik 1 (ill, mindegyik közt van egy és egyik végén +1) -
#36
abszolút nem ez a szöveg lényege amúgy :D
de itt egy kép, ha ez által érthetőbb:
![]()
-
#35
"4 foszfátcsoport lesz: 3 a legelső nukleotidon és 1 a kettő között "
(: -
polarka #34 nem 1 foszfát csoport kéne maradjon végül minden cukor rész között? -
#33
jah mert mondjuk ez egy speciális kérdés volt :) -
#32
sajnos nem tudok konkrét válaszokkal szolgálni (:
elképzelhető, hogy a méhviasz aromáját maga a viasz adja, ebben az esetben elég kicsi lehet a tenziója (egyensúlyi gőznyomása) és lehet, hogy kis koncentrációban is nagy ingert vállt ki a receptorokból, így ez megmagyarázza, hogy sokáig van intenzív illata -
#31
mert a méhviasznál gondolkodtam amikor megszagoltam, hogy év múlva is amikor odateszem magam elé intenzíven érzem az illatát, és az nem kevés anyag lehet ha folyamatosan kiereszti magából -
#30
hát ez szerintem anyagfüggő és mérések kérdése, amire így kapásból nem tudom a választ és nem jó a sacométerem :D
pl. a kámfor nagyon gyorsan elfogy, de ez a szublimáció miatt van, ami egy fázisátalakulás.
Sok aromaanyag folyadék halmazállapotú tisztán (pl citrullin,fahéjaldehid stb) ezeknek jóval nagyobb a tenziója, mint a szilárd anyagokénak de persze ez is anyagfüggő. -
#29
Egy másik kérdésem - vannak szilárd dolgok, (pl méhviasz egy amorfabb, de van más is), ami sok év múlva is nap-nap, óra-óra után nagyon intenzív szagot ad, vagyis nyilván kiszakadnak molekulák belőle. Mennyit képes csökkenni a szilárd anyag tömege az elvesző molekulákból? -
#28
az ok alapja az volt hogy ma már olyan megfeleltetéseken kell végigmenniük az új gyógyszereknek hogy az Aspirin nem tudna kellően teljesíteni bizonyos pontokat -
#27
hehe, olvastam olyat is, hogy mellékhatásként kisüti az oxidatív-foszforilációt a mitokondrium membránban (ez az egyik legfontosabb energiatermelő folyamat) -
#26
én nem hallottam arról, hogy beszeretnék tiltani (mondjuk nem is vagyok annyira up-to-date ebben a témában), de elképzelhető, mert az aszpirin (acetil-szalicilsav) elég aktív molekula és valószínűleg nem csak specifikusan hat (tehát sok a mellékhatása).
Az én tudásom szerint (amit majd részletezni is fogok), a fájdalomcsillapításkor a prosztanoidok szintézisében résztvevő cyclooxygenázt gátolja, méghozzá úgy, hogy az annak aktív centrumában lévő szerin-t acilezi, ami in vivo irreverzibilis.
Mivel az acetil-szalicilsav igen kicsi molekula, ezért valszeg nem annyira specifikus, sok enzim aktív centrumába befér és acilezheti az enzimet -
#25
Ha már fájdalomcsillapító: én azt hallottam előadáson hogy ma már nem lehetne engedélyeztetni az Aspirint, ez miért van?
Másrészt a kémiához kapcsolódóan remélem mindenki ismeri a Vegyészoperát, ami egyedülálló :) -
#24
Szevasz, üdv a topicban! 
Rendben, fogok írni először amikről fejből tudok: a cyclooxygenase inhibitorokról (pl. aszpirin) és a béta-laktám típusú antibiotikumokról (pl. penicilin-G), ha az úgy megfelel ((((: -
pet0330 #23 Szia!
Nagyon érdekes ez a topic. Ha megkérhetlek írnál a gyógyszerek hatásmechanizmusáról?? (pl. fájdalomcsillapítól, antibiotikumok) talán a 2. érdekelne jobban
Elóre is kössz! -
#22
viszont köszönöm a kérdést, nyugodtan írjatok bármiről, kritikát, akármit
azt szeretném, hogy leírjam először az alap dolgokat, úgy, hogy az előismeretek nélkül is érthető legyen (!) és csak azután írni különlegesebb dolgokról, ami a leírt alapokra támaszkodik.
pl. így hogy írtam a DNS-ről, már írhatok a DNS-metilációról, ami engem nagyon megfogott amikor olvastam róla -
#21
értem mire gondolsz, nem írtam el (:
nem tudom biztosra, hogy milyen a DNS legelső nukleotidja bioszintéziskor, lehetséges, hogy sokkal összetettebb mechanizmusokkal indul, én csak azt próbáltam szemléltetni, ahogy a lánchosszabbítás megy és abban trifoszfátok vannak.
Ha nincs semmilyen összetettebb lépés az elején, akkor igen, indulunk egy trifoszfáttal, jön egy második trifoszfát amiről egy difoszfát leválik és így a dinukleotidon összesen 4 foszfátcsoport lesz: 3 a legelső nukleotidon és 1 a kettő között -
polarka #20 "Amikor két nukleozid-trifoszfát összekapcsolódik, akkor az újonnan bejövő nukleozid-nak egy difoszfát-csoportja leválik, és a maradék foszfát-csoporton keresztül csatlakozik az első nukleozid cukor részéhez(foszfodiészter kötés), így kialakítva a megszokott cukor-foszfát gerincet:"
Eleinte azt mondod, h 2 nukleozid-trifoszfát kapcsolódik össze és 1 difoszfát megy el, akkor 4foszfát csop. kéne maradjon. De utána meg "az újonnan bejövő nukleozid-nak"-ként fogalmazol, tehát akkor az eleje csak elírás volt és a helyzet az, h már van 1 foszfátcsoportos nukleotid és ahhoz kezd csatlakozni egy trifoszfátcsoportos?
1ébként nagyon rendes tőled, h ezt így összeírod, köszi. -
#19
hódolatom annak aki időt szán rá végigolvasni 
-
#18
Szeretném bemutatni az alapvető biomolekulákat és ezen keresztül egy alapvető hozzáállást szemléltetni, mely szvsz szükséges a biokémiai rendszerek (annak mechanizmusai, tulajdonságai stb.) megértéséhez. Ez egy elég nehéz feladat, mert az ember alapvetően úgy sajátítja el, hogy huzamosabb időn keresztül ezzel foglalkozik és kifejlődik benne ez a speciális "intelligencia", amit elég nehéz így átadni ... mindenesetre én próbálkozom (:
A DNS (Dezoxiribonukleinsav)
![]()
Hol máshol lehetne kezdeni a biokémia tárgyalását, mint a DNS-nél, ennél a csodálatosan elegáns óriásmolekulánál, amely az élet tervrajzát szolgáltatja.[/retorikai módszerek OFF]
Mindenki hallotta már, hogy a DNS-re úgy is szoktak hivatkozni, mint az örökítőanyag, genetikai információ stb., még talán az is közismert, hogy "kettős spirál" és α-hélix. Ezeknek a fogalmaknak a megértéséhez már szükséges a molekula ismerete és a mélyebb megértéséhez (pl. hogy miért kettős spirál) a DNS kémia tulajdonságának ismerete, amit itt be is fogok mutatni.
![]()
3 alapvető egységből épül fel a DNS, ahogy a képből is látszik: a lánc gerincét alkotó cukorból(piros 5szög) és foszfát csoportból((P)) (vagyis cukor-foszfát lánc), és a bázisokból(sárga sokszög)(amiből 4-féle van).
Ez látható az alábbi képen is a négy különböző bázissal:
![]()
Ha kiveszünk egyetlen bázis-cukor-foszfát 3-ast, azt nukleotidnak hívjuk és kirészletezve a kémia szerkezetét ilyen:
![]()
Ezen a képen a 4 lehetséges bázis közül az adenin van lerajzolva, ezért a fent látható molekula kémiai neve adenozin-monofoszfát. Az "-ozin" jelzi számunkra, hogy a bázishoz egy cukor is kapcsolódik, valamint a "mono-" azt jelzi, hogy 1 foszfát csoport van a molekulában, ugyanis lehetne 2 (di-), vagy 3 (tri-) is (pl. Adenozin-trifoszfát)! Ilyenkor több foszfátcsoport kapcsolódik egymás után:
![]()
Amikor a DNS bioszintézise folyik (tehát az összerakása a szervezetben), akkor az mindig 3 foszfát csoportot tartalmazó nukleotidokból történik (tehát trifoszfátok). Ez azért van, mert a nukleotidok összekapcsolása (tehát a lánc építése) energiaigényes folyamat és a foszfát-csoportok összekapcsolásában "energiát lehet tárolni". Ez úgy lehetséges, hogy egy trifoszfát molekulának a foszfát kötései viszonylag kedvezőtlenek, ezért ha létezik, akkor az magas energiájú. Így érthető az, hogy egy trifoszfát megbontása monofoszfáttá energiát szolgáltat a DNS bioszintéziséhez.
Sőt ez annyira elterjedt, hogy a trifoszfátok (főként az Adenozin-trifoszfát - ATP) a szervezet legfontosabb köztes-energiatároló molekulája! A legtöbb energiaigényes reakció energiáját ATP szolgáltatja (molekulák energiaigényes összerakása, molekulák energiaigényes szállítása, mozgás, beleértve az izomműködést is! stb.) és amikor a szervezetünk energiatermelő reakciókat végez (pl glükóz lebontása), akkor az ATP formájában keletkezik, de erről majd később (:
Tehát amint írtam a DNS bioszintézise nukleozid-trifosztfátokból történik, természetesen fehérjék segítségével. Amikor két nukleozid-trifoszfát összekapcsolódik, akkor az újonnan bejövő nukleozid-nak egy difoszfát-csoportja leválik, és a maradék foszfát-csoporton keresztül csatlakozik az első nukleozid cukor részéhez(foszfodiészter kötés), így kialakítva a megszokott cukor-foszfát gerincet:
![]()
A képen is fel van tüntetve a foszfátcsoport maradék negatív töltése, amely nagyon fontos szerepet tölt be a DNS szerkezetét illetően.
Nagyon fontos megérteni a hidrofobicitás/hidrofilitás fogalmát, mert nagymértékben befolyásolja a makromolekulák (pl DNS, fehérjék) térszerkezetét!
Közismert, hogy vannak olyan anyagok, amelyek nem oldódnak vízben (hidrofóbok; hydros-víz, phobosz-félni), pl az olaj, míg mások igen, pl a konyhasó (nátrium-klorid, NaCl) (hidrofilek; -philia, szeretni).
Az oldódás annyit jelent, hogy az oldószer molekulái (pl. víz) körbeveszik (szolvatálják, kialakul egy szolvát burok) az oldandó anyag molekuláit. Ez persze nem véletlenül történik, hanem termodinamikai hajtóereje van és csak akkor történik meg, ha a szolvatáció energianyereséggel jár.
Ehhez tudnunk kell a víz szerkezetéről, hogy egy ún. dipólusú molekula:
![]()
Ez annyit jelent, hogy a molekulában az elektronok nem egyenletesen oszlanak el, jelen esetben az oxigén atom felé vannak eltolva, ahogy az az elektrosztatikus potenciál képből is látszik (piros~nagy elektronsűrűség, kék~kicsi). Ez azért van, mert az oxigén atomnak nagyobb az elektronegativitás értéke, ami az atom szerkezetének a következménye. Képletesen szólva az oxigén magára húzza az O-H kötésben résztvevő elektronpárt, így az oxigénen nagyobb az elektronsűrűség, ami őt picit negatívabba (δ-), míg a hidrogéneket kicsit pozitívabbá (δ+) teszi.
Ennek köszönhetően a vízmolekulák egymással ilyen ún. másodlagos kölcsönhatásokkal kapcsolódnak (dipol-dipol kölcsönhatás), ráadásul a víz molekula oxigén δ- atomja és a másik víz δ+ hidrogénje között olyan erős kölcsönhatás lép fel, hogy az oxigén kicsit "magára húzza" a szomszédos víz hidrogénjét (hidrogén hidas kölcsönhatás)
![]()
A másodlagos kölcsönhatások csökkentik a rendszer energiáját, mert valamelyest semlegesítik egymást a kialakuló részleges töltések.
Visszakanyarodva az oldódáshoz, a NaCl egy ionos vegyület, ami azt jelenti, hogy kationokból és anionokból áll, szilárd formában még ionrácsban, amit a kilakult +/- töltések tartanak össze. Ha egy NaCl kristályt vízbe dobunk, akkor a töltéssel rendelkező kationokat és anionokat a dipólus H2O molekulák szolvatálni tudják, hiszen ők rendelkeznek parciális töltéssel (δ+/-), így az anyag oldódik:
![]()
![]()
[FOLYTATÁS A #17-ben] -
#17
[ELŐZMÉNY A #18-ban]
Kicsit trükkösebb a helyzet, ha egy olyan molekulánk van, aminek van hidrofób és hidrofil része is! Ilyenek a foszfolipidek, amelyek egy poláros feji részből (foszfát-csoport) és egy apoláros farki részből (hosszú szénláncú zsírsav) állnak:
![]()
Ilyenek anyagokat vízbe rakva úgy rendeződnek molekuláris szinten, hogy a poláris hidrofil rész a vízzel, míg az apoláros hidrofób rész más apoláris részekkel érintkezzen. Ez teszi lehetővé micellák és membránok létrejöttét:
![]()
És végül amiért ebbe az egészbe belekezdtem :D
A DNS gerincét alkotó cukor-foszfát lánc poláris jellegű főként a meglévő negatív töltés és részlegesen a cukron lévő, vízhez hasonló OH- csoportok miatt, míg ha a bázisokat szemrevételezzük, akkor azok főként apolárisak, hidrofóbok. Ezért a DNS kettős-spirál a térben úgy rendeződik, hogy a ként láncon lévő bázisok befele, egymással szemben -létraszerűen- helyezkednek, míg a poláris, hidrofil rész kívül van. A DNS spirális formát vesz fel, hogy minél kevésbé érintkezzenek a hidrofób bázisok vízzel.
Az így kialakult képünket a DNS-ről még annyiban szeretném módosítani, hogy végre pontosan megnevezem a bázisokat, íme:
![]()
![]()
A,T,G,C - adenin, timin, guanin, citozin. Ez a négy bázis építi fel a DNS-t és ezeknek a sorrendje határozza meg a genetikai információt. Kettős spirál révén, mindig két bázis van egymással szemben (bázispárosodás), mindkét szálon 1-1 nukleotidonként, így alakítva ki a létraszerű elrendeződést. Még a hélix szerkezetének felfedezése előtt észrevették, hogy A-ból mindig ugyanannyi van, mint T-ből és G-ből, mint C-ből, ezt elnevezték Chargaff féle bázispárosodási szabálynak. Csak a szerkezet megfejtése után derült ki, hogy mindez azért van, mert párosodáskor A-val szemben mindig T van és G-vel szemben mindig C (és vica-versa). Ennek oka az, hogy a bázisok így összekapcsolódva "egymás komplementerei", a két komplementer bázis között így alakulnak ki a legerősebb másodlagos kötések, amik stabilizálják a kettős hélixet. -
#16
huh, ez tök jó volt, köszi! épp aktuális arra amit az előző topikba írtam :D
terveim közt szerepel hamarosan írni ide a topikba az alapfogalmakról, hogy mindenki érthesse, akit érdekel a téma, és utána belemenni speciálisabb témákba (pl. a HIV-proteáz, retrovírusok)
csak nagyon kevés időm van az egyetem miatt.
talán hétvége körül írok a DNS-ről részletesen és talán a fehérjékről, csak bazi nagy anyag ((: -
lally #15 http://www.hirado.hu/Hirek/2010/11/24/14/Megvan_a_kapcsolat_a_HIV_fertozottseg_es_az_inzulinrezisztencia.aspx
-
#14
Tényleg, összekevertem a kettőt. Ezt sose voltam képes rendesen megtanulni. -
#13
Vannak olyan poliszacharidok, amelyek csak α-glükózt tartalmaznak, ez pl. a keményítő (mindenhol lefele áll az OH):
![]()
Van olyan poliszacharid, ami csak β-glükózt tartalmaz, ez a cellulóz:
![]()
és ennek az az érdekessége h a cellulóz jóval ellenállóbb, mint a keményítő. pl a cellulózt nem is tudja az ember lebontani...de vajon miért? :P -
#12
amúgy az α,β glükóz az más (:
Ha van 100 db D-glükóz molekulád kristályban, akkor az nyílt láncban van, és így néz ki:
![]()
Viszont ha most ezt a 100 molekulát vízbe rakod, akkor gyűrűbe fog záródni (ez a laktonizáció), és a gyűrűnek két állása képzelhető el:
![]()
![]()
Ez az α,β-glükóz, pontosabban α,β glükopiranóz (ez a piranóz gyűrű). A két forma egymásba át tud alakulni oldatban, ezt hívják mutarotációnak és abból a formából lesz több, amelyik stabilabb, jelen esetben α:β 36:64 és ez azért van, mert β állásban a nagy térigényű OH- csoport a legtávolabb van a gyűrűtől, így minimalizálódik a taszítás. -
#11
ja és a fényforgatáshoz:
Ha létezik egy olyan molekula, amelyikben van 1 királis C-atom (tehát annak a molekulának létezik tükörképi párja, ezt úgy hívják, hogy enantiomerje) akkor az a polarizált fény síkját valamerre forgatja (+)/(-).
Ha egy királis molekula a polarizált fényt (+)-ba forgatja, akkor annak a tükörképi párja (enantiomerje) (-)-ba fog forgatni.
Ha összeöntöd a két molekulát, és mindkét molekulából ugyanannyi van az elegyben, akkor az már nem fog forgatni (ezt racém elegynek hívják), mert amennyit az egyik molekula (+)-ba forgat, annyit forgat a másik (-)-ba. -
#10
köszönöm szépen!:) kurva érdekes... azthiszem most egy darabig maradok is read-only módban, csak hajrá! érdekes téma, jó olvasgatni ilyeneket is -
#9
ugyanez van az aminosavakkal is, az α-C-atom királis, létezik tükörképi párja, éppen ezt raktam be az első képre.
Amúgy ezt sztereokémiának hívják.
Az enzimek általában szterospecifikusak, tehát pl csak a D-glükózt tudják lebontani, ezért a természetben általában csak D cukrok és L aminosavak vannak. -
#8
másik kép...
![]()
-
#7
igen, ez így van.
Onnan érdemes megközelíteni a dolgot, hogy pl. a glükóz egy monoszacharid, ami azt jelenti, hogy 1 cukormolekula, van diszacharid(2 molek),oligoszacharid(10-es nagyságrend),poliszacharid(100-as és azon felüli nagyságrend) is.
Még az is köztudott, hogy szénhidrátnak nevezzük. Ez az elnevezés onnan jön, hogy régen a molekula szerkezetét teljesen nem ismerve, azt hitték, hogy C[n](H2O)[n], tehát mintha a szénnek a hidrátja lenne valamilyen formában. Glükóz esetében n=6 és a képlete C6H12O6, vagy az előzőre utalva C6(H2O)6.
Tehát ha megnézzük akkor C,O,H-ből áll, és amit írtál, hogy a cukrokból többféle létezik a C miatt van.
Ha van egy olyan C atom, amihez kapcsolódik 4 különböző másik ligandum (atom v molekula), akkor ebből a C atomból 2 féle létezik, melyek egymásnak tükörképei (királis), mint a két tenyér:
![]()
Ez csak akkor történik meg, ha a C-hez 4 különböző szubsztituens kapcsolódik, ha ezek közül 2 egyforma, akkor úgy összeforgatható a két C, hogy azok egymást fedik, tehát nem tükörképek.
A cukrokban is van ilyen C-atom amelyik királis:
http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:7MKGzF1J4GvWLM:http://fr.wikivisual.com/images/5/53/D_et_l_glucose.png&t=1
Amint a képből is látszik, egymás tükörképe a két molekula, ugyanolyan atomok alkotják, ugyanolyan kapcsolódási sorrendben, de más térszerkezetben.Az egyiket D (dexter-jobb) a másikat L (leveus-bal) glükóznak nevezik, az alapján, hogy a királis C-atom az ún. Fischer-projekciós ábrán merre áll. -
#6
upsz, ezt nem ide akartam, hanem másik, bocsánat 
-
#5
Ezek az alfa béta konformációk ha jól emlékszem, és valóban máshogy törik a fényt, és emiatt másmilyenek. Valamelyik glükózfajtából a természetben talán nincs is, de már nem emlékszek, hogy az alfa, vagy a béta változatból. Szerintem a kutatás legelejének a 10.es kémia könyv pont jó, onnan meg tudod érteni, hogy molekuláris szinten mi a különbség a két molekula között. -
#4
Egy átfogó kémia könyvet tudnátok ajánlani nekem? -
#3
fú én azt szeretném kérdezni hogy:
régebben olvastam valahol, hogy az ember (meg a szén alapú életformák a földön) csak az olyan tápanyagot (cukrot azthiszem) tud(nak) lebontani, ami bizonyos szögben töri meg a fényt... van ami jobbra, van ami balra és az egyiket nem tudja (valami alfa;béta valami volt a neve)
de nemtudom már hogy egyáltalán hogy kezdjek neki ennek az írásnak a felkutatásának, mert nagyon kulcsszót se tudok. erről te tudsz valamit vagy vakvágányon vagyok? -
#2
elsőként legyen:
A kolera toxin patomechanizmusa
A Vibrio cholerae egy Gram-negatív baktérium, amely egy toxin hatású fehérje komplex kiválasztására képes (tehát exotoxin), ez a kolera toxin (Ctx). A Ctx felelős a kolera tüneteiért és patomechanizmusának ismeretében választ adhatunk a tünetek kialakulásának miértjére.
A patomechanizmus ismeretéhez, először a Ctx szerkezetét kell szemügyre venni.
Az alábbi képen a Ctx sematikus szerkezete látható (PDB_ID:1xtc):
![]()
A képen látható piros (CtxA-1) és narancssárga (CtxA-2)fehérjerészlet alkotja az toxin A részét (CtxA) és a kék a B részét (CtxB). A CtxB 5 egyforma (homológ) fehérjerészből áll, tehát egy pentamer és egy gyűrűt alkot, amelybe beleilleszkedik a CtxA-2 α-hélix része (narancssárga), a két szerkezetet egymással másodlagos kölcsönhatások révén kapcsolódnak, kovalens kölcsönhatások révén nem.
A CtxA α-hélix részét (CtxA-2, narancssárga) és a későbbiekben enzimatikus szerepű CtxA-1 részt egy cisztein-cisztein (Cys-Cys) diszulfid híd köti össze, amely a meglelő körülmények között elszakad, szabaddá téve az enzimatikus CtxA-2 részt.
Amint az a kísérletekből kiderült a CtxB pentamer szerepe, hogy a sejtbe való bejutást megvalósítsa. Ez úgy történhet meg, hogy kapcsolódok a bélhámsejtek membránjában lévő, ún. GM1 gangliozid receptorokhoz, melynek hatására a teljes fehérje komplexet bekebelezi a sejt. A kialakult membránnal körülvett struktúrát endoszómának hívjuk. Az endoszóma ezután a Golgi-készülékbe szállítódik, ahol a sejt saját fehérjéi felszakítják a CtxA-1 és CtXA-2 fehérjeláncok közötti Cys(187)-Cys(199) diszulfid kötést, ezáltal szabaddá téve az enzimatikus funkcióval bíró CtxA-1 részt.
Ezek után a CtxA-1 rész a citoplazmába jut, ahol egy másik fehérje (ún. ADP-ribolizációs faktor 6) szabaddá teszi a CtxA-1 aktív centrumát, melynek hatására az képes lesz megkötni egy NAD (Nikotinsavamind-Adenin-Dinukleotid) molekulát. Így a CtxA-1-NAD komplex kötődik egy membránban lévő másik fehérjéhez, egy adenilát-ciklázhoz, melnyek feladata cAMP (ciklikus-AdenozinMonoFoszfát) termelése, adott inger esetén, mely normális körülmények között a membránban lévő G-fehérjéktől jön. Viszont ebben az esetben a CtxA-1-NAD komplex ADP-ribozilációt hajt végre az adenilát-ciklázon, amely annyit jelent, hogy a CtXA-1-NAD komplex NAD részéből egy ADP-ribozil részt kapcsol az adenilát-ciklázhoz, ennek eredményeként az adenilát-cikláz folyamatosan elkezd cAMP-ot termelni.
A cAMP másodlagos hírvivőként szolgál általában a sejtekben, a felszaporodása egyáltalán nem rendeltetésszerű. Jelen esetben a létrejövő hatalmas mennyiségű cAMP egy elektrolit kiáramlást fog okozni a bélhámsejtekből a bél lumenbe, amely víz kiáramlását vonja maga után. Ez összességében hasmenést eredményez és dehidratációhoz vezet, amely a kolera első számú tünete és haláloka.
-
#1
Üdvözlet minden kedves témalátogatónak ! {:
A Biokémia téma célja, hogy minden érdeklődő számára lehetséges legyen a biokémiáról és annak társdiszciplináiról (molekuláris biológia, sejtbiológia, bioinformatika, etc.) a fórum keretein belül megvalósuló társalgása.
Időközönként írni fogok bővebben az általam érdekesnek tartott témákról, amelyekről majd szívesen várom véleményeteket, hozzászólásaitokat és esetleges kérdéseiteket.
Bármilyen témához kapcsolódó kérdést/megnyilvánulást szívesen várunk!
