Biokémia és más interdiszciplináris tudományok
  • TommyC
    #17
    [ELŐZMÉNY A #18-ban]

    Kicsit trükkösebb a helyzet, ha egy olyan molekulánk van, aminek van hidrofób és hidrofil része is! Ilyenek a foszfolipidek, amelyek egy poláros feji részből (foszfát-csoport) és egy apoláros farki részből (hosszú szénláncú zsírsav) állnak:



    Ilyenek anyagokat vízbe rakva úgy rendeződnek molekuláris szinten, hogy a poláris hidrofil rész a vízzel, míg az apoláros hidrofób rész más apoláris részekkel érintkezzen. Ez teszi lehetővé micellák és membránok létrejöttét:



    És végül amiért ebbe az egészbe belekezdtem :D
    A DNS gerincét alkotó cukor-foszfát lánc poláris jellegű főként a meglévő negatív töltés és részlegesen a cukron lévő, vízhez hasonló OH- csoportok miatt, míg ha a bázisokat szemrevételezzük, akkor azok főként apolárisak, hidrofóbok. Ezért a DNS kettős-spirál a térben úgy rendeződik, hogy a ként láncon lévő bázisok befele, egymással szemben -létraszerűen- helyezkednek, míg a poláris, hidrofil rész kívül van. A DNS spirális formát vesz fel, hogy minél kevésbé érintkezzenek a hidrofób bázisok vízzel.

    Az így kialakult képünket a DNS-ről még annyiban szeretném módosítani, hogy végre pontosan megnevezem a bázisokat, íme:






    A,T,G,C - adenin, timin, guanin, citozin. Ez a négy bázis építi fel a DNS-t és ezeknek a sorrendje határozza meg a genetikai információt. Kettős spirál révén, mindig két bázis van egymással szemben (bázispárosodás), mindkét szálon 1-1 nukleotidonként, így alakítva ki a létraszerű elrendeződést. Még a hélix szerkezetének felfedezése előtt észrevették, hogy A-ból mindig ugyanannyi van, mint T-ből és G-ből, mint C-ből, ezt elnevezték Chargaff féle bázispárosodási szabálynak. Csak a szerkezet megfejtése után derült ki, hogy mindez azért van, mert párosodáskor A-val szemben mindig T van és G-vel szemben mindig C (és vica-versa). Ennek oka az, hogy a bázisok így összekapcsolódva "egymás komplementerei", a két komplementer bázis között így alakulnak ki a legerősebb másodlagos kötések, amik stabilizálják a kettős hélixet.