A Világkereskedelmi Központ (angolul World Trade Center, WTC) egy eredetileg hét épületből álló épületkomplexum volt New York város Manhattan kerületében. A WTC-t Raymond Hood álmodta meg és vázolta fel futurisztikus művében a Manhattan 1950-ben. Minoru Yamasaki japán-amerikai építész és segítőtársa, Emory Roth tervezte meg. Legismertebb épületei a 110 emeletes ikertornyok voltak (World Trade Center 1 és 2).
Az épületkomplexum az 1970-es években épült és egyszer már kibírt egy terrortámadást (1993. február 26.) Az Egyesült Államok legfontosabb és a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja volt, ezenkívül New York legmagasabb és az Egyesült Államok második legmagasabb épülete. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásban az ikertornyok megsemmisültek.
A komplexum olyan hatalmas volt, hogy saját irányítószámot rendeltek hozzá (10048).
A WTC bizonyos részei a katasztrófa ellenére részben még tovább üzemeltek, ahogy a szomszédos, a Központtal szinte egybeépült World Financial Center is. A tornyok helyét körülkerítették és már a tragédia után közvetlenül elhatározták, hogy új, a korábbinál magasabb tornyot építenek a helyére. Később statikai és egyéb okokból úgy döntöttek, hogy lebontják a megmaradt sérült épületeket is és egy új központot építenek a helyére. A leendő Freedom Tower (Szabadság torony) megtervezésére nemzetközi pályázatot írtak ki, alapkövét 2004. július 4-én rakták le és várhatóan 2011-re készülhet el. A terület többi részén emlékparkot és egy új, nagyrészt föld alatti közlekedési csomópontot (vasúti-, metró- és buszpályaudvart) alakítanak ki. A tornyok helyét Ground Zero-nak (Nulladik szint) nevezik, jelenleg egy összefüggő, kb. 7 emelet mély gödör. Az újjáépített 7-es épületet 2006-ban adták át, a World Financial Center 2001 óta is folyamatosan üzemel.

Az épületkomplexum története:

A WTC alapötlete 1962-ben született, majd 1964-ben kezdett konkrét formát ölteni. A központ életre hívásának kiötlője a Port Authority of New York and New Jersey (PA) (magyarul: Kikötői Hatóság) volt, melyet 1921-ben alapítottak. A kikötői hatóság pénztárában elegendő pénz halmozódott fel az 1960-as évekre. A kereskedelmi központot emelett bankok, ingatlanügynökségek és a pénzügyi szektor is támogatta. Egész negyedek sorvadoztak Manhattanban a pénzügyi válság következtében. A project ellen legerélyesebben tiltakozók a boltosok és az ott lakók voltak, akikre kényszerű kiköltözés várt. A hatóság felvásárota a földterületet és kitelepítette az ott lakókat.
Az építkezés 1966-ban kezdődött meg. Az üvegdoboz stílust képviselő tagolatlan épületegyüttes jellemzői közé sorolható a geometrikus osztatok és vertiksíkok, az üvegfalak és az óriási teherbírású gyámoszlopok. A felhőkarcoló acélszerkezete 1971 tavaszán készült el, az első bérlők 1972-ben költöztek be az északi toronyba. 1973 nyarán a déli tornyot is átadták. Alapterülete 6 hektár volt, a tornyok tövében létesített tér kiterjedése pedig meghaladta a 20 ezer m²-t

Tecnikai adatok a WTC-ről:

A két tornyon kívül a komplexumhoz öt további épület és egy föld alatti bevásárlóközpont tartozott. A hármas számú épületet a Skidmore, Owings és Merill tervezte és a Marriott szállodalánc hotelje volt, melyet 1971-ben adtak át a Vista Szállodával együtt. A kilencemeletes WTC IV-ben, a Southeast Plaza Building adott otthont az árutőzsdének a szintén 9 emeletes Northeast Plaza Building pedig szállítmányozási cégek, tőzsdeügynökségek, bankok és ingatlanirodák székhelye volt. A WTC VI elnevezést a vámhivatal nyolcszintes épülete kapta. Az összeomló ikertornyok ezeket az épületeket is maguk alá temették.
Az ikertorony kettős hasábja 414 méter magas volt. Az égig érő dobozok oldalai 63 méter szélesek voltak. A két, 110 emeletes épületben 104 lift működött. Az alapzat 20 méter mélyen ágyazódott be Manhattan sziklatalapzatába. Az építkezéshez 200 ezer tonna acélt használtak fel és összesen 4800 kilométernyi elektromos vezetéket fektettek le, hogy ellássák a toronyház napi 80 ezer kilowattórányi áramigényét. A két tornyon 13 ezer, egyenként 50 cm széles ablakot alakítottak ki. Összesen a külső falak burkolása 19 970 négyzetméternyi üvegfelületet vett igénybe. Az alapozásnál 1,115 millió négyzetméternyi földterületet mozgattak meg. New York és New Jersey összekötő helyiérdekű vasútvonalait részben átirányították, metróalagutakat csatlakoztattak be és gyalogos átjárókat építettek ki.
Yamasaki több mint százféle modellt terjesztett elő, amíg a választás az ikertornyot is magába foglaló változatra esett. Az építész szakított a felhőkarcolóépítés korábban bevált elveivel és szabályaival, és merőben szokatlan módon alkalmazta a rendelkezésére álló technológiákat és nyersanyagokat. A 63 méter széles homlokfalak acélelemekből és 9×3 méteres, előre gyártott modulokból összetevődő rácsozatra kúsztak fel, melyek ellenálltak a heves széllökéseknek és a földrengések okozta rezgéseknek, méghozzá úgy, hogy a megterhelést maguk a külső falak terítették szét és nyelték el.

A 2001. szeptember 11-ikei terrortámadásról bővebben:

2001. szeptember 11-én terroristák egyidejűleg négy utasszállító repülőgépet kerítettek hatalmukba az Amerikai Egyesült Államokban. A négy gép közül az első New York-i idő szerint 8:46-kor, a második 9:03-kor a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba, a harmadik Washingtonban az USA hadügyminisztériuma, a Pentagon épületébe csapódott (ezt eredetileg a Fehér Házba vezették volna bele, ám az utolsó pillanatban a gép tett egy közel 270°-os fordulatot, ezzel a Pentagonba irányítva azt); a negyedik, amelyet valójában akartak a Pentagonnak vezetni a terroristák, Pennsylvania államban lezuhant.
Noha a WTC-t úgy tervezték, hogy felhőkarcolói kivédjék a viharos erejű légköri mozgások és a külső tényezők okozta jelentős roncsolások – beleértve egy utasszállító repülőgép becsapódása – hatását, a két épület nem tudta feldolgozni és túlélni azt az óriási hőt, amelyet a nekik irányított repülőgépekből kiömlő és lángba boruló 60-70 tonnányi üzemanyag termelt. Az irtózatos hőség megolvasztotta és leválasztotta a betonelemeket a belső acélvázról és a külső rácsozatról. A forróság következtében az utóbbiak szintén elveszítették ellenállásukat, így végül összeomlottak saját súlyuk alatt.
Érdekes azonban, hogy később, a romok között még mindig sokkal magasabb hőmérsékletet mértek, mint ami az üzemanyag égési hőmérséklete. Ez a tény egyesek szerint arra utal, hogy a támadás előtt szisztematikusan robbanóanyagot helyeztek el az épületben, elősegítve annak összedőlését.