Nincs köze a halálnak a halálközeli élményekhez

A gyerekek 7-8 éves korukig látják így a világot. Aztán jön a kamaszkor és rögtön tudják nem minden jó vagy rossz, igaz vagy hamis egyértelmûen.
Vannak olyan dolgok amelyek kizárják egymást pl.: Isten teremtett a világot, vagy nem. De vannak olyan dolgok is amelyek hamisak és igazak egyszerre is lehetnek.
Élt egy kínai valahol valamelyik kínai faluban, volt egy szamara meg egy fia. Olyan szegénységben, hogy mása nem is volt. Egyszer a szamár elveszett az ismerõsei azt mondták milyen nagy szerencsétlenség, mire a kinai
- szerencse vagy szerencsétlenség ki tudja?
Aztán a szamár megkerült.
Az imerõsõk
-mekora szerencse!
Kinai
-szerencse vagy szerencsétlenség ki tudja?
A fia felült a szamárra és az ledobta a hátáról, eltört a lába.
Ismerõsõk
- ilyen szerencsétlenséget!
kinai
-szerencse vagy szerencsétlenség ki tudja?
Jöttek a császár katonái az összes fiatalt elvitték katonának, csak a töröttlábút nem...

Ez tipikus eszelõs szektás hozzáállás. A Biblia egy könyvtár, van benne tanmese, költemény, történelmi dokumentum, filozófiai eszmefuttatás, stb. A tartalma ettõl még igaz, csak különbözõ módszerekkel közli, és az evangéliumokat leszámítva a legritkább esetben szabad szó szerint venni. Nyitott szemmel kell olvasni, és józan ésszel kell mérlegelni. Ha 1 milliárd katolikusnak sikerült, neked is menni fog.

tehát azt mondod, hogy ha a bibliában akár a legapróbb részlet is hamis, akkor az egész kitalációnak tekinthetõ?

Nem, nincs harmadik lehetõség. Nem tudok olyanról, hogy valami félig lenne igaz, félig meg nem. Ha a biblia nem egészében véve igazság, hanem mindössze bizonyos elemei, akkor nem tekinthetõ útmutatónak. Mert mi garantálja, hogy a többi része igaz.
Ilyen módon csak két megoldás van.

Naná. Harmadik lehetõség nincs is. <#idiota>

bvalek2: A szkeptikusok meg mindig ugyanahhoz az érvhez nyúlnak: az egész mese, a biblia kamu, meséskönyv, erkölcsi tanmese.

Valóban van erkölcsi tanmese (sztem Jób könyve ilyen), de az újszövetség egyik könyve sem tartozik ebbe a kategóriába.
Két lehetõség van: vagy igaz a biblia. vagy nem igaz.
ha igaz, természetes, hogy a hívõk hozzá nyúlnak bizonyságért.
arra hogy igaz, elég sok bizonyíték áll a rendelkezésünkre.
arra, hogy nem igaz, jelenleg én nem tudok egyrõl sem.

bizányítás nélkül azt mondani, hogy a Biblia minden alapot nélkülözõ könyvek gyûjteménye (itt most egyedül arra az alapvetõ kérdésre gondolok: Isten-e Jézus, mert ez igazolhat minden mást) egyszerûen nem igaz.

"Nem tudom közületek, ki olvasta a Bibliát,"
Én.

kicsikét herótom van attól amikor a mélyen vallásos emberek a bibliát fogadják el az abszolút igazságnak, és egy jó kis hitvitában a végsõ érvük; "a bibliában ez van leírva pont."

Ezek nem mélyen vallásos emberek, hanem fanatikusok, és nem csak neked van herótod tõlük, hanem pl. a katolikusoknak is. A Biblia különbözõ korokban, különféle céllal irt, különféle mûfajú könyvek gyûjteménye, olyan mint egy könyvtár. Van benne történelem, azt szó szerint kell venni, van benne költészet, annak csak az erkölcsi mondanivalója lényeges, nem szabad szó szerint venni.

Csá!

Nem tudom közületek, ki olvasta a Bibliát, de én, amihez nem értek nem tüntetem fel, hogy mennyire szakértõje vagyok a dolgoknak. Ebbõl látszik, hogy nem is tudjátok értelmezni, amit írok, eléggé dilettáns módon szóltok hozzá.
„Elõször azt kell definiálni, hogy mi isten.”
Nos, ha van türelmed egy kis ízelítõ, de értelmezd, amit olvasol!

Zsolt.
Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek.
Ézsa.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövõt.
Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém elõre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kõszál, nem tudok!
A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!
Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyûljenek össze mind és álljanak elõ; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt põrölylyel, és munkálja azt erõs karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.
Az ács mérõzsinórt von, és lefesti azt íróvesszõvel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.
Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdõ fáiban, fenyõt plántál, a melyet az esõ fölnevel.
Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belõlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sõt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és elõtte leborul;
Felét tûzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tûznél valék!
Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!
Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.
És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy elõtt?
Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?
Zsolt.
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

Mert a keresztrõl való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?

A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
Tudván elõször azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

:-))

NE felejtsük el, hogy a bibliát emberek írták isteni beavatkozás nélkül. A biblia kvázi egy regény. Jézus szerepe sem tisztázódott benne teljesen, de ha hasonló régi írásokat böngészünk akkor gyorsan kiderül, hogy élt még jópár hasonló kaliberû ember e világon. Vannak olyan vallások ahol jézust elismerik mint szent embert, de semmi többet nem tesznek mellé, azt meg hogy isten fia lenne végképp nem.
A biblia igazságtartalma is so-so, ugyanis rengeteg dolog bizonyítható és megint rengeteg ami nem. (és itt nem csak a csodákra gondolok), hanem alap történelmi leírásokra. Zsidók kivonulása pl Egyiptomból, és utána a vándorlásuk, stb.
A biblia idõrendisége is érdekes, illetve más, egyértelmûen sokkal régebbi kultúráktól is sokat merített (ha úgy tetszik másolt).
Ezért kicsikét herótom van attól amikor a mélyen vallásos emberek a bibliát fogadják el az abszolút igazságnak, és egy jó kis hitvitában a végsõ érvük; "a bibliában ez van leírva pont."

"Mivel a gondolataink függnek az agyunk állapotától (ez bizonyítva van, pl.: gondolj az agyi érelmeszesedésre), így ha lenne egy halhatatlan lelkünk, akkor sem menénk vele semmire, ugyanis nem tudnál arra gondolni agy nélkül, hogy élsz. Ha a lélek tudna gondolkozni akkor viszont az agyi érelmeszedés nem befolyásolná a gondolkozási képességet.
Ennek a folyománya: nincs halhatatlan lélek."

Ez igy nagyon faramuci. Ugyanis a lélekvándorlás egyik alaptétele, ugye az hogy különbözõ megoldandó feladatok miatt kerül a lélek mindig különbözõ testbe. Szándékosan van blokkolva az "agyi hozzáférés". Tehát csak azt tudod amit ebben az életben megtapasztalsz (illetve valamennyire ki lehet ezt játszani; regressziós hipnózis pl). A lélek utána az elszámolásnál természetesen az összes életére emlékszik.

"Ami pedig azt illeti, ha nem létezik tudományosan kimutatható Isten akkor nem létezik, mivel ha bármilyen módon hatással lenne a világunkra akkor kimutatható lenne, de ha nem mutatható ki akkor nem létezik."

Elõször azt kell definiálni, hogy mi isten. Ezekben a vitákban ezt rendre elmúlasztják, így nagyon könnyû egymás mellett elbeszélni.

Amit írsz, az eddig rendben van, csak ezzel a történet még nem kerek. A probléma ugyanis ott van, hogy a katolikus teológia szempontjából, bár õ teremtette a világot, Istennek kvázi "fölöslegesnek" KELL lennie a világ anyagi mûködéséhez (a beavatkozása csakis alkalmi lehet). A szeretet ugyanis önzetlen, és önkéntességen alapszik, Isten pedig nem az okok és magyarázatok, hanem a szeretet istene. Ha szükségünk lenne rá az anyagi fennmaradásunkhoz, Isten szerethetne ugyan minket, de mi nem szerethetnénk viszont szabad akaratunkból. Az embernek pedig van választási lehetõsége (ha ez pokol és menny közötti választást jelent, akkor ez csak látszatszabadság, de én már csak ilyen akadékoskodó vagyok...).

Tehát nem lehet fogalmunk Isten létérõl egészen addig, amíg errõl õ maga nem tájékoztat minket. Ez a kinyilatkoztatás, a filozófia és a vallás közötti legfontosabb különbség, filozófiai ideák nem szoktak vízen járni, meg vakokat gyógyítani. A katolikus egyház legfontosabb önigazoló érveihez tartoznak a történelmi bizonyítékok, elsõsorban Jézusra és az apostolokra kell itt gondolni. A probléma tehát leredukálódik arra a kérdésre, hogy Jézus (aki kétségtelenül történelmi személy) az e, akinek állította magát, és a dolgok legalább kb. úgy történtek-e, ahogy ezt leírják az evangéliumokban.

Jézus szavát elfogadni hit kérdése, de az evangéliumok tényállításait szerencsére tudományos eszközökkel is ellenõrizni lehet. Egymástól független korabeli beszámolók, illetve szemtanúk késõbbi tanúságtételei állnak rendelkezésünkre (ezekbõl 4-et belevettek minden idõk elsõ számú bestsellerebe is). A szövegek igazságtartalmának vizsgálatára vannak módszerek, valamint régészeti ásatásokkal lehet igazolni az állításaikat. Az Újszövetség történelmi kijelentései közül nem mindet sikerült eddig független forrásból alátámasztani, viszont eddig nem is kapták hazugságon.

Persze a kis szekták, hitgyülisek, televangelisták, evolúciótagadók, stb. ilyen mélységekig nem jutnak el az istenképükkel, számukra Isten egy felhõn csücsülõ szakállas esõcsináló...

''nekem a régi római/görög vallások sokkal szimpatikusabbak, mint a kereszténység.''

-Legjobb tudomásom szerint a római vallásban volt emberáldozat, a minószi civilizációnál(bika kultusz) a szertartásaikon az állatokkal is közösültek (ha jól emlékszem).

Hát Istenem, kinek milyen ízlése van! ''Éljen'' az szdsz-es vallásszabadság!<#eplus2>

Mivel a gondolataink függnek az agyunk állapotától (ez bizonyítva van, pl.: gondolj az agyi érelmeszesedésre), így ha lenne egy halhatatlan lelkünk, akkor sem menénk vele semmire, ugyanis nem tudnál arra gondolni agy nélkül, hogy élsz. Ha a lélek tudna gondolkozni akkor viszont az agyi érelmeszedés nem befolyásolná a gondolkozási képességet.
Ennek a folyománya: nincs halhatatlan lélek.
Ami pedig azt illeti, ha nem létezik tudományosan kimutatható Isten akkor nem létezik, mivel ha bármilyen módon hatással lenne a világunkra akkor kimutatható lenne, de ha nem mutatható ki akkor nem létezik. A hit pedig az ember gondolataiból áll össze, tehát csak a gondolataiban létezik az Isten.
Ennek folyománya: nem teremthette a világot.
Tehát most tulajdonképp Frenk007 cáfolta meg Isten létezését nem én.
"A Teremtõ nem fizikai jelenség, nem ebbõl a materiálból van a teste, ha erre gondoltál. Nem megfoghatatlan, mert a kijelentése által megismerhetõ.
Mivel örökkévaló, és mi az idõ univerzumában vagyunk, ezért számunkra materiál és tudományos módon megismerhetetlen.
Ha arról kezdesz okoskodni, hogyan lehet örökkévaló, akkor magaddal kerülsz ellentmondásba, mert számunkra felfoghatatlan értelemmel az egész.
Csak hit által lehet megfogni!"

Egyetértek. Nem én vagyok ilyen, hanem maga az ember ilyen. Gyarló. A halál élmény lenne? 😊) Milyen élmény lehet visszajönni a halál közeli élménybõl, de milyen lehet a halálból? Picit keverem...

Köszönjük a viccet, jól esett. Vannak emberek, hogy a leghatalmasabb dolgokból is poént csinálnak, bár nem zavar, nem engem minõsítenek, hanem magukat. Lehet neked nem lesz akkora szerencséd és nem tudsz egy ilyen élménybõl visszajönni...Nesze neked, paff.

Rájöttem: simán az ember lekle száll ki amikor kész vagy viszont: Ha ezt elõ lehet idézni, akkor:
1. Ha felfelé száll, a mennybe fogsz jutni, hiszen induktív módon arra indul...
2. Ha lefelé száll, akkor pokol vazze! Nem is érdemes má vissza jönni, csak ha ismered a trükköt és hason fekve halsz meg, mert úgy dupla csavarral még is felfelé megy majd! Ez a tuti!

Tényleg, mi van akkor ha egyszer a lélek pont fordítva száll vissza a testbe és onnantól mindig hátrafelé nézne?!?! Bakker, mekkora malõr lenne! 😄DD
A legközelebbi halálközeli élménynél, már nem felülrõl látná, hanem alulról! 😊))

Ironizálhatsz, de a cikk nem beszél róla, mennyi ideig lennének még élõnek tekinthetõk, ill. mennyi fokozást nem élnének túl. A kísérletnek csak azt a részét írja le szerintem, amivel a saját igazát alátámaszthatja. Bár nem várom el, hogy beáldozzanak egy pilótaéletet, hogy kiderüljön mennyire is vannak közel vagy távol a haláltól....ennyit lehet megtudni tudományos és etikai keretek között...

😄 Fárasztó lenne, de van még paradox gondolatom: a teremtett ember gonosz is és jó is lehet egy személyben. Ha az ember a teremtõje formájára van megteremtve, a teremtõje is izé....ööö? Hogy van ez? És ha gonosz is, akkor miért is szólítanám meg? Figyelnem kellene, mikor jó, és akkor gyorsan motyogni valamit?

Ha már a kérésnél tartunk: soha ne kérj parancsolóan, ahogy a magyar himnusz elsõ sora. Vagy leszarnak kapásból 😄DDD Talán "kérlek" is lehetne a kérésben... persze nem vagyok nyelvész.

A gép nyilván kicentrifugálja belõlük a lelket, igaz? 😄

Hát szerintem a pilótás példával öngólt lõttek....

Egy eszelõs sorozatgyilkosnak, aki élvezettel öl, annak hol a lelkiismerete? Elvitte a gonosz manó?

Egy szamuráj egyetlen bûne, ha elvéti.

Sok gyilkos lesz öngyilkos, persze hozzá is lehet szoktatni a lelket, de a lelkiismeretet nem lehet lesöpörni az asztalról! Az nem egy olyan része az embernek ami materiál lenne.

:-))

"Mi van, ha elhiszem, hogy van, de nem hiszek benne."

-Lenne még egy pár ilyen paradox gondolatod, alapíthatnál rá vallást is. xD

Úgy sejtem, hogy bvalek2 nem pont erre a szeretetre gondolt. :-)

Egyébként miért ennyire fontos eldönteni, hogy van-e vagy nincs Isten? Mi van, ha elhiszem, hogy van, de nem hiszek benne. Mi van, ha azt érzem, hogy van egy magasabb rendûség, amire még a kérdést sem tudom megfogalmazni, ezért nem is kérdezek?

Vagy mi van, ha nekem egy üveg sör is megteszi? 😄DD

"A szeretettel nemigen lehet magyarázni egy sorozatgyilkos tetteit,"

De: a sorozatgyilkos szeret ölni (igaz nem minden esetben sorozat leadására alkalmas fegyverrel. pl. TV😊

menj inkább kapálni 😄

A Teremtõ nem fizikai jelenség, nem ebbõl a materiálból van a teste, ha erre gondoltál. Nem megfoghatatlan, mert a kijelentése által megismerhetõ.
Mivel örökkévaló, és mi az idõ univerzumában vagyunk, ezért számunkra materiál és tudományos módon megismerhetetlen.
Ha arról kezdesz okoskodni, hogyan lehet örökkévaló, akkor magaddal kerülsz ellentmondásba, mert számunkra felfoghatatlan értelemmel az egész.
Csak hit által lehet megfogni!
Vagyis nem tudományos az Isten hit, de hit alapja az evolúció is!

:-))

Ha viszont valami közös nevezõt kéne találni az értékrendben, akkor sokkal kézenfekvõbb lenne az önzést megnevezni, mint a szeretetet. A szeretettel nemigen lehet magyarázni egy sorozatgyilkos tetteit, ellenben az önzéssel sokkal könnyebb megmagyarázni a jócselekedeteket.

Az érved hasonló, mint amikor valaki Occam-mel érvel Isten mellett.
Nem nagyon értek a kvantumelmélethez, de azt gyanítom, hogy az ellenérvek is hasonlóak lennének, mint Occam-nél. Occam miért nem vágta le a klasszikus fizikát? Hogy viszonyul a klasszikus fizika a kvantumelmélethez? Ezek nálam nem tisztázott kérdések, mert nem értek hozzá. Ha jól sejtem, ha egy jelenség nem megmagyarázható klasszikus fizikával, de magyarázható kvantumelmélettel, akkor a másodikat kell használni.

Ha tényleg párhuzamba akarnám állítani a két dolgot, akkor az abszolut értékrend nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt tartja fontosnak, és ugyanazok az értékek alapján cselekszik, hanem hogy egy abszolut értékrendbe ugyanúgy beleillik a gyilkosság, mint a szeretet.

Azért egy pár csillagész már látott (pl: szupernova robbanás), meg hát azért egy két bizonyítékkal több van (még olyan is amit a saját szemeddel láthatsz)az evolúcióra mint az Istenre (tekintve, hogy arra egy sincs)
Persze nem akarlak meggyõzni, mert "boldogok a lelki szegények" hiszen "övék a mennyek országa", és ez tényleg igaz! Aki hisz élete végéig, az bizony soha meg nem hal, legalább is saját maga részére (igaz viszont, az sem aki nem hisz)
Ja és én csak az "ateisták gonoszok " miatt ostorozom a logikátlanságaitokat, mert bizony ha így vélekedtek az veszélyes, és csepet sem felebaráti.

"Ráadásul az Isten nem fizikai létezõ"
"Az életet, csak és kizárólag élõ hívhatja (hozhatja) létezésbe!!!
A fizikai, kémiai és biológia evolúció kicsukva!"
én nem akarlak meggyõzni, csak a logikai bukfenceket ostorozom.
Ha azt állítja valaki, hogy Isten élõ, akkor fizikailag léteznie kell.
Ha létezik fizikailag akkor nem lehet teremtõ. Ha fizikailag nem létezik, akkor csak idea és nem élõ.
Tehát olyan állítást mondj ami nem logikátlan, és én hiszek!

toto66: Mi az, hogy az Isten nem mutat életjelenségeket? Egyfelõl ha létezik, az egész világ létezése is tõle van. Persze ha azt mondjuk, hogy nincs, nem állja meg a helyét...
Ugyanakkor: hány csillagot láttál létrejönni vagy elpusztulni, hány evolúciót láttál végbemenni? Az hogy most mi van, az utóbbi logika alapján ugyanúgy nem teszi szükségessé, hogy létre is jöjjön... (ezzel most csak az érvelés hibájára akarok rámutatni, persze hogy születnek csillagok)
Ráadásul az Isten nem fizikai létezõ, akkor miért vársz olyan életjelenségeket, amik általad megfigyelhetõk?

Vagy ha, amit te mondasz nem lennél.
Az anyag mitõl válik élõvé?
Az egysejtû mérnem pusztult ki. Nekem nem gyere be az alulról szervezõdés. Sántit, mint minden ami anyag.
Az anyag jelenléte már életjelenség?
Szerinted zárt, vagy nyitott rendszerû univerzumunk van?

:-))

Hát-hát..
Igazán vicces ami itt folyik. Úgyse juttok soha dûlõre. Van amivel egyetértek, van amivel nem. Abszolút értékrend NINCS. Sajnos ez van. Lehet neked egyértelmû, hogy ezt nem kéne/vagy kéne de sajnos másnak nem feltétlen az. Ez van, ilyen világban élünk. Éljen az individualizmus, mert persze éljen, és a Bibilia is azt mondja, hogy mind különbözünk, ezzel nincs is semmi baj. A probléma ott van, hogy egyesek már olyan morális fertõben élnek, hogy elképesztõ dolgokat engednek meg maguknak. Lehet itt a tudománnyal így-úgy-amúgy érvelni. És nem bûn (sõt!!) , ha valaki néha meginog a hitében talán épp ilyen okfejtések elolvasása láttán. De azért ne felejtsük el, hogy a hit lényege maga a hit. Az, hogy Te itt vagy, és látod ezt, és tapasztalod azt, és mégis azt mondod: hiszek. Annak ellenére, hogy elolvasol ilyen dolgokat, hogy elgondolkodsz. Mert mindig visszatérsz oda, hogy hiszel. Oda, hogy imádkozol, templomba jársz annak ellenére, hogy nem biztos az, hogy amit teszel megéri. Csak azt tudod, hogy helyes. Mert ilyen erkölcsi normáid vannak. Sokat gondolkoztam azon, és beszélgettem is errõl papokkal, hogy mi van azzal, aki bizonyos erkölcsi normák szerint él, de közben nem feltétlenül hisz Istenben, vagy nem "Istenben" hisz, hanem Allahban, Jehovában, akárkiben. És a válasz az volt, hogy üdvözül. Ergo a hit lényege maga a hit és a szeretet. Az hogy adsz, és nem vársz érte semmit. Én csak azt tudom mondani, itt vagyok elég fiatalon, és hiszek. Nem tartozom a legjobb keresztények közé. Nem járok olyan sûrûn misére, nem szeretek gyónni (és nem is szoktam sûrûn), nem olvasgatom a Bibliát (de ezen a közeljövõben fogok változtatni), és mégis hiszek, és nem veszem el attól a kiskölyöktõl a nyalókát, ha megkívánom, és nem is lopom el a boltból, hanem megveszem. Aki nem érezte még az Isteni gondviselést, az nem fog hinni. Aki nem mer kockáztatni, aki nem érti meg/érzi ezt a fantasztikus dolgot, hogy õ rááldozza az életét egy olyan dologra, ami megbukhat, az se. Itt csak egy a probléma: hogy sajnos hivõ és nem hívõ meg akarja gyõzni egymást. Pedig felesleges. Mikor derül ki megérte-e? Akkor már úgyis mindegy lesz..

Élõ az ami életjelenségeket mutat:
Ha Isten élõ lenne, lennének életjelenségei.
Ön és fajfentartást végezne.
Folyománya: sok isten létezne, nem teremthette a világot, mert az életjelenségekhez anyag kell

Ha ez igaz lenne, nem lennél.

Az életet, csak és kizárólag élõ hívhatja (hozhatja) létezésbe!!!
A fizikai, kémiai és biológia evolúció kicsukva!
Lenni, vagy nem lenni?

:-))

Olyan mintha a nyelvnek lenne ilyen eleve adott aspektusa, mint a tömörítés (Huffman kódolás szerû), ami lehet akár a lustaság eredménye is, de vszeg minden nyelvben van ilyen, ahol eleget pofáznak, ahhoz, hogy erre ráérezzenek. Kérdés, hogy van-e olyan nyelv, ahol direkt a leggyakoribb szavak a leghosszabbak 😄D

Tetszik az érvelésed. A logikája mellett talán azért is, mert soha ki nem állhattam a relatív értékrendet ill. ennek szószólóit.

NEXUS6 #277:

"A nyelv maga mint logikus szabályok összessége, csak a könyvekben létezik ilyen formában. A beszélt nyelv sokkal inkább sémák összessége. A nyelvtani szabályok inkább a tudomány termékei, az anyanyelvet mindenki, mint a papagáj sajátírja el. A szabályait meg majd az iskolában tanulja meg."

Ez úgy, ahogy van, súlyos tévedés. Az természetesen igaz, hogy a nyelv nem elõre lefektetett szabályoknak engedelmeskedve jött létre, de ugyanez elmondható pl. jópár természeti állandóról, amelyek értéke közvetlenül az õsrobbanás után mintegy véletlenszerûen alakult ki. A nyelv hosszú és szerves fejlõdés eredménye, mely fejlõdés során igen sok logika formálta, amelyek egymásnak akár ellent is mondhatnak - mellesleg ugyanez elmondható a biológiai lényekrõl is. Végül pedig a nyelvet emberek hozták létre, így engedelmeskedig pl. az analógia "törvényeinek", ezért is van az, hogy nem ragozunk minden igét vagy fõnevet a többitõl teljesen eltérõ módon.

A nyelvészet igazán nagy kérdése az, vajon léteznek-e a nyelvnek alapvetõ, eleve adott törvényei.

<#levele>

<#eljen>

A világ erkölcsi szempontból semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint amilyen a múltban volt, vagy a jövõben lesz. Az emberek minden korban hajlamosak voltak kiemelni a jelenüket a történelembõl, és ahelyett hogy tettek volna valamit, csak sápítoztak miatta. Fanatikus elmebetegek összeesküvés elméletei is minden korban népszerûek voltak...

Az, hogy "mindennek van oka, és Isten a legfõbb ok" nem állja meg a helyét, mert az okság (kauzalitás) csak közelítõleg igaz. Elõször is az egyes részecskék viselkedése idõben megfordítható, csak statisztikailag jelenik meg az idõ iránya (az entrópia növekedési iránya jelöli ki). Ráadásul ahol van ok, ott sem egyértelmû, mivel a kvantummechanikai bizonytalanság miatt csomó minden történik csak úgy "magától". Az õsrobbanáshoz sem kell feltétlenül egy teremtõ.

Nem tudok tovább érvelni az abszolút értékrend mellett, de eszembe jutott néhány párhuzam. A példa kedvéért tekintsünk egy már megoldott problémát, a determinizmus vs. indeterminizmus vitáját. Felmerülhet-e ez a kérdés egyáltalán egyik vagy másik lehetséges világban?

- Ha a világ determinisztikus(1), akkor a kérdés csak akkor merül fel, ha el van elõre rendelve, hogy felmerüljön(2), és elõre megrendezett koreográfia szerint vagy kiderül, vagy nem (vagyis a Sim-ek csak akkor gondolkoznak el az élet értelmén, ha beprogramozzak rá õket).

- Ha a világ indeterminisztikus(1), akkor a kérdés felmerülése csak idõ kérdése. A kérdés megválaszolása pedig csak a kérdezõ kitartásán múlik, nem kapja tálcán a választ, de nincs is megakadályozva benne, hogy kutasson utána.

Az elsõ lehetõség kétszer annyi feltételezéssel éri el ugyanazt az eredményt, ezert Occam borotvája elkaszálja, marad a második. Tehát a világ indeterminisztikus, ezt késõbb a kvantummechanika is igazolta.

Nem lehet, hogy az abszolút vs. relatív értékrend vitában is hasonlóan elõre lehet jelezni a végeredményt? Tehát mi a feltétele annak, hogy a kérdés egyáltalán felmerüljön?

- Ha a világban nincs abszolút értékrend, akkor a morál alanyai csak a környezetük befolyása alapján dönthetnek(1). A kérdés csak akkor merül fel, ha egy embercsoport relatív értékrendje kellõ mertekben imitálja azt a morált, ami akkor létezne, ha lenne abszolút értékrend(2), ennek a bekövetkezte pedig teljesen véletlenszerû. Ekkor az emberek a fogalmi elvonatkoztató képességük révén megalkotják az ideát.

- Ha a világban létezik abszolút értékrend mint rendezõ elv(1), a sztori ugyanaz, azzal megtoldva, hogy az abszolút morál megjelenése a közösségben törvényszerû. Áthat mindent mint az egyszeregy, az értelmes lényeket is meghatározza, a felismerése csupán idõ kérdése.

Egyrészt itt is úgy érzem, hogy Occam borotvája elsõsorban a relativista elképzelést veszélyezteti.

Másrészt a relativista értékrend kvázi-abszolúttá fejlõdése a mennyiség minõséggé változására példa. Fizikai példa: a hõ olyan tulajdonság, amivel egyetlen részecske sem rendelkezik, a hõ mégis létezik: sokrészecske-rendszer tulajdonsága (meg érzékszervünk is van hogy detektáljuk, a bõrünk). Ha sok ember tartós együttélése eseten valamilyen minimális abszolút értékrend megjelenése törvényszerû (és nem összekeverni az ember társas pszichéje miatt természetes általános szabályok megjelenésével), akkor ugyanugy letezik.

Vajon ilyenek a társadalmak? Ha a kérdés nem dönthetõ el (ilyen is van matematikai logikában), mert az embercsoportok túlzottan kaotikusan viselkednek, akkor Occam borotvája dönt, és az abszolút morál pontozásos gyõzelmet arat.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az egésznek SEMMI KÖZE A VALLÁSHOZ, mitológiai sallangot kéretik mellõzni.

(Hála a magyar Firefox szótárnak, az ékezeteim félig-meddig helyükre kerültek)

Látom közben tudatlan egyének írtak meg pár egyházköpködõ hozzászólást, meg az "eretnek" és "inkvizíció" szavakat sem ismerik. Aludtatok általános iskolai történelemórán, vagy meg el sem végeztétek?

Szimpi a régi görög vallás? Szoktál imádkozni a küszöb istenéhez mostanában? Tömény babona az egész. A mítoszok remek sztorik, de a többi része förtelem.

Van aki támadja az egyházat, de védi a vallást, én pont fordítva csinálom 😊

Ja, és a vallás a hit közösségi változata, az egyház a vallás szervezett változata, Józsi bácsi hitének természetéhez semmi köze. A világ közepében pedig nem csak Isten vagy én lehetek, pl. mi van ha nincs ott senki?

Csak annyit jegyeznék meg halkan, hogy néhányan itt igen alaposan összekeverik a vallás és a hit fogalmát. Az hogy Józsi bácsi hányszor mond miatyánkot, semmi köze az életéhez, vagy az Istennel való kapcsolatához.
Bármiféle megváltásról, vagy üdvösségrõl csak akkor beszélhetünk, amikor az illetõ embernek személyes kapcsolata van Istennel (valaki már írt egyszer hasonlót itt most, asszem). Nem arról van szó, hogy az ilyen emberek nem hibáznak, de erre vonatkozóan például elég sok teológia és filozófia fejtegetést lehet olvasni Pál rómaiakhoz írt levelében. Az egész keresztény hit lényegi kérdése a következõ: Vajon ÉN vagyok a világ közepe, vagy Isten?