Nincs köze a halálnak a halálközeli élményekhez

Igen, pontosan így van ahogy leírod. De nem csak a bxc34 és dfg45 receptorok között, hanem millió másik között, és az se mind1 h az a többi milyen neuronokhoz kapcsolódik és milyen súlyozással stb stb...

Sokszor még maga az ember se érti mit érez pontosan vagy mitõl van rossz kedve. Nem úgy van h vagy érzel valamit vagy nem. Ez nem egy digitális áramkör 😄
Sokféle érzés van és ezek mind mind más erõsséggel vannak jelen és közben ezek még egymásra is hatnak.

Ja, még ez:
"Abban egyetértünk, hogy az emberi tudat létezése óta minden vallás, kultúra számol Isten, istenek létezésével. Nem lehet, hogy ez tudás?"

Nem, nem lehet. Gondolj arra a rengeteg dologra, ami a vallások állításai közül megcáfolódott.

Egyszerûen a vallások az adott kor emberének a tudását tükrözik. Ja, és sorban avulnak el, cserélõdnek le.

Elsõ körben voltak ugye a természeti vallások, szélisten, napisten, stb. Ez mûködött egy darabig, de csak egy-egy személynek adott korlátozott hatalmat, leginkább csak jólétet. (Lásd sámánok: kaja és drog minden mennyiségben, egész életében.)

Ez sok hatalmat nem adott, mérsékelten lehetett csak ijesztgetni vele. Jött az ötlet, hogy ezek ilyen emberszerû isteneknek az eszközei. A villám Zeusz nyila, a Nap meg Héliosz szekere. Ja, és õk valami nehezen ellenõrizhetõ, megközelíthetetlen helyen laknak. Ez megint jó volt egy darabig. Amíg az adott hívõ legalább azzal képben volt, hogy mi az az Olympos, meg hol van. Na meg amíg ki nem derült, hogy nem laknak ott, ahol mondták...

Így igény lett egy globális, nem helyhez kötött istenre, ami teljességgel ellenõrizhetetlen, mindenkinek ugyanazt jelenti, és annyira elvont, hogy ép ésszel felfogni nem is lehet. Ez a Szentháromság, jelenleg.

Egy ilyen istennel már nagy tömegeket terrorban lehet tartani, és igen nagy hatalmat és vagyont lehet kovácsolni ebbõl a félelembõl.

Nos nem, szerintem az, hogy az emberiség a kezdetek kezdete óta hisz valamilyen istenben, istenekben éppen a tökéletes cáfolata létezésüknek.

ezt a kérdést ne nekem tedd fel, mert ugyan azt mondod amit én 😄
és én nem írtam ilyet h a lélek létezik függetlenül a testünktõl
(merthát mi is a lélek, az agyad generálja, ha átmegy rajta egy UAZ, az már megszûnik 😄 )

Az agyban hol? Értem így kicsit sarkítva, dikmán itt dzsavel az érzelem látod a hipotalamusz bxc34 és dfg45 receptora között.<#nevetes1>
Mer azt várják egyesek, hogy a lélek helye is ilyen szinten beazonosítható. De mér lenne. De ha nem lehet a helyét belõni az mit jelent? Semmit.
A melyik volt elõbb-et pedig úgy értettem, hogy konkrét érzelem volt elõbb pl. szeretet és ennek hatására beindultak bizonyos hormonok vagy beindultak bizonyos hormonok és ezért lett a szeretet bennem 10óra 21perckor?
Teccik éteni. <#nemtudom>

Érzelem rengeteg mindenbõl tevõdik össze.
A környezetbõl felvett ingerek, a szerveidbõl közvetített ingerek, és ezek feldolgozása a központban. Ráadásul az agyban is rengeteg központ van ezeknek az összehangolt mûködése, az agykérgek mûködése. (Egyébként a gyomor kapcsán mechanoreceptorok közvetítik a "jóllakottság" érzetét idegi pályákon.)
A hormonok is hasonló nagyságú szerepet játszanak, bár itt már jelentõs autoreguláció van (a hormonok saját termelõdésükre is hatnak). Nehéz ezt lebontani ilyen lépcsõkre, ezek csak marginális példák.
A legkisebb idegrendszeri, vagy hormonális rendszer (pl. pajzsmirigy) sérülés is teljesen megváltoztathatja a személyiséget. Ilyenkor az ún. lelkünk is sérül. Tehát akkor hogy van ez? Ha a lélek függetlenül is létezik a testünktõl, akkor hogyan lehetséges, hogy fizikai értelemben vett sérülés is megváltoztatja azt?

jó most nem ez a lényeg.
szal szerinted van valami isten vagy istenek vagy természet feletti erõ vagy nagyobb igazság a világban, mert mindenkinek vannak errõl elképzelései.

attól h mindenkinek vannak elképzelései még lehet h senkinek sincs igaza.

Az ateisták nem mind egyformák.
egyesek agnosztikusok, nem tudják biztosan, hogy van-e Isten. Azt tartják, hogy nics bizonyíték vagy elegendõ bizonyíték ami igazolná a hitet.
Mások az élet tudományos felfogása kényszeríti õket ateizmusra.pl:Kurt E. M. Baier
Mások beismerik, hogy a tudomány nem tudja bizonyítani, hogy Isten nem létezik, érzelmi okokból részesítik elõnyben az ateizmust pl: Isaac Asimov
Egyes ateistákat zavarba ejt saját ateizmusuk pl: J.P. Sartre
Más ateisták jobban szeretik a semleges kifejezéseket pl: nem-teista, mert a az ateista szó utalást tartalmaz a teizmusra pl: Marx
Megint más ateisták aligha érdemlik meg, hogy a megtisztelõ ateista névvel illesük õket, mert sohasem járultak hozzá egyetlen komoly gondolattal sem Isten létezésének kérdéséhez, csupán meggondolatlanul és ellenvetés nélkul magukévá tették az életrõl való gondolkodás teljesen világi módját.

A szcientológusok egy dolgot tudnak: profi módon hazudni. A legdurvább az egészben, hogy _saját_maguknak_ is. Agymosott szektából nem vonnék le messzemenõ következtetéseket...

Elõzõ életekrõl én is tudnék neked órákat mesélni...mindenféle valóságalap nélkül, hihetõ dolgokat. Akkor ez már valósággá is válik rögtön?

Nem errõl van szó.

Azt mondod:
"Csak azt szögezhetjük le, hogy ez a két dolog tökéletesen hatással van egymásra, összefüggnek, mint a "borsó meg a a héja".
Nem tudjuk, hogy melyik volt elõbb. Az agy akciójára reagált lelkünk reakcióval vagy a lélek akciójára agyunk reakcióval. "

Nem, csak azt szögezhetjük le, hogy történnek bizonyos kémiai, biológiai, hormonális, neurológiai folyamatok a testünkben, és hogy ezeket még nem ismerjük 100%-os pontossággal.

HA megismerjük õket, és még mindig vannak megmagyarázhatatlan dolgok, amik ezekbõl a folyamatokból nem vezethetõek le teljes bizonyossággal, AKKOR lehet majd bármit mondani a lélekrõl.

Addig marad az, hogy a lélek létezését semmi nem igazolja, illetve hogy amit a lélek "mûködésének" tulajdonítanak, az simán következhet _kizárólag_ az anyagi világból.

értelemszerûen az agyban.
a hormonháztartás elég bonyolult, sok hormon hatással van sok másikra, egyes hormonok szintjének csökkenése más hormonok és neuro-transzmitter anyagok számának növelését váltja ki és fordítva. ez egy állandó folyamat, nem egyik pillanatról a másikra lesznek gondolataink és érzéseink.
ezért a mikor kérdésre szerintem a válasz születésünk óta.
(meg persze azelõtt is mikor már nem 2 sejtbõl állsz hanem mikor már van valami kis agy kezdeménye is az embernek 😄 )

lehet pongyola a megfogalmazás, mert ha pl kevés kaja van a hasadban és éhes vagy azt az információt lehet nem hormonok juttatják el az agyadig hanem valamilyen egyéb nevû fehérjék, most ez lényegtelen, nem vok biológus.

Nem mikor, hanem hol?
Ha meg mikor, akkor honnan tudjuk, hogy a hormon hatására van érzelem és nem az érzelem hatására hormon?<#confused>

De sokak szerint még az sem igaz, hogy tökéletesen elfelejtem, mert szerintük mindenféle módszerekkel vissza tudok emlékezni a korábbi létezéseimre. Ha jól emlékszem e tárgyú olvasmányaimra, a szcientológusok akár többszáz milliárd évre vissza tudnak emlékezni a célirányos "auditálások" segítségével. Ami igazán nagy teljesítmény annak fényében, hogy akkor ezek szerint a tudat/szellem/lélek vagy akármi még az õsrobbanást is túlélte, az idõ kezdetével kapcsolatos problémákról nem is beszélve.

az ateisták nem

Érzelem akkor van amikor valamilyen hormon az átlagosnál jobban vagy kevésbé termelõdik. Ha ilyen eset áll fenn, akkor egyes neuronok közti kapcsolatoknál a kommunikáció élénkül vagy tompul, tehát valamire többet gondolunk valamire kevesebbet. Ez az érzelem.
Nem tudományos lexikonból olvastam, csak átgondoltam az ismereteimet amit errõl a témáról tudok.

Neked a pohár félig üres, de ugyan az a pohár félig teli van másnak.
Melyik valóság az igaz?
Abban egyetértünk, hogy az emberi tudat létezése óta minden vallás, kultúra számol Isten, istenek létezésével. Nem lehet, hogy ez tudás?

Én is ezt mondtam nem bizonyítja, hogy nem létezik ahogy a lélekre adott testi reakció sem azt, hogy igen.
<#pardon1>
Egyszerûsítek. Hol vannak az érzelmeink?
"Azt meg a végtelenségig lehet folytatni, hogy "a kislábujjam körmében van" megvizsgáljuk, ott nincs. "Akkor a hasnyálmirigy szigetein". Ott sincs. Akkor a...

Szal egyelõre maradjunk annyiban, hogy határozzátok meg, hogy konkrétan mi a"z érzelem?<#love11><#fejvakaras>

Ugyan már, rafkósak ezek. Nem úgy van az, hogy elõtte nincs tudatod, csak épp születéskor _elfelejted_!

Na persze. Én is meg tudok magyarázni bármit, és annak az ellenkezõjét is...

Hát az egy dolog, hogy szerintük nem az, de valójában igen. Ha nem csak úgy elhinnék, hanem tényleg lenne valami alapja, akkor már régóta csak egy vallás lenne a Földön, és semmi értelme nem lenne a hittérítésnek.

Egyébként nem csak nekem nincs róla tudásom. Mintegy 4milliárd másik embernek sincs. Nekik van "tudásuk" Allahról, meg reinkarnációról, meg házszellemrõl. És a te tudásod számukra sem tudás.

Direkt nem akartam vallást és filozófiát belevinni. Én alapvetõen a cikkhez szóltam hozzá, alapvetõ tényekrõl beszéltem.
Teljesen más tészta, hogy ki mit hisz, van-e élet a halál után, menyország, másik dimenzió, vagy halál után elvisznek az ufók. Ezekhez én nem szólok hozzá, mert mindenki másképpen képzeli el ezeket a dolgokat. A vallás megint kicsit más dolog, mert nagyon hosszú múltra tekint, és a tévedések ellenére nagy igazságokat mond ki, csak sajnos ezeket a legtöbb ember rosszul értelmezi.
Ahogy más is írta én a halál utáni állapotot olyannak képzelem mint a születés elõttit. Az hogy születésünk elõtt nincs tudatunk az bizonyított tény (mindenki megtapasztalta) tehát ebbõl következõen az a legvalószínûbb, hogy a tudat az anyagi léthez kötött. Amit pedig itt sokan leírtatok azok csak találgatások, emberi eszme szülte dolgok. Ezek általában azért születnek mert az ember eredendõen két dolog miatt fél a haláltól. Egyik a fájdalom, a másik, ami méginkább megrémít a létünk megszûnése. Sokak számára a nemlétezés felfoghatatlan dolog, ezért találnak ki mindenféle teóriát, hogyan menekülünk a további létezésbe.

Nem létezést lehetetlen bizonyítani. Létezést lehet esetleg cáfolni, de ahhoz cáfolható definíció kell. Abban meg még ti sem tudtok megegyezni, hogy az általatok kitalált lélek mi is valójában, meg hogy hol van.

Azt meg a végtelenségig lehet folytatni, hogy "a kislábujjam körmében van" megvizsgáljuk, ott nincs. "Akkor a hasnyálmirigy szigetein". Ott sincs. Akkor a...

Szal egyelõre maradjunk annyiban, hogy határozzátok meg, hogy konkrétan mi a lélek, aztán majd beszélgetünk róla, hogy van-e.

Te ezt hiszed.
mert "igaz, hogy Istennel, istenekkel kapcsolatban "tudás vagy ismeret" (NEKED) nincs."

A keresztyének szerint a keresztyén hit nem csak elhiszem.
az idézet a Heidelbergi Kátéból volt.
<#wink>

Szar ügy, hogy ekkora faszságok vannak a Bibliában. Kár érte, pedig a sztori jó... 😛 😄

Definíciószerûen hinni csak bizonytalan, eldönthetetlen dolgokban lehet. Tehát a "bizonyos tudás" soha nem hit. Mondjuk az is igaz, hogy Istennel, istenekkel kapcsolatban "tudás vagy ismeret" nincs.

Az hogy az agyunkat stimulálva szerekkel, elektromosan stb. bizonyos lelki, érzelmi reakciókat válthatunk ki, nem bizonyítja a lélek, érzelem nem létezését.
Ahogy az sem, ha lelki, érzelmi behatásokra, stimulációkra pl. meditáció, imádság stb. testünk, agyunk kiválasztó rendszere, elektromossága is beindul, reagál.
Csak azt szögezhetjük le, hogy ez a két dolog tökéletesen hatással van egymásra, összefüggnek, mint a "borsó meg a a héja".
Nem tudjuk, hogy melyik volt elõbb. Az agy akciójára reagált lelkünk reakcióval vagy a lélek akciójára agyunk reakcióval. <#vigyor2><#wow3>

Dehogy is nem sõt akkor létezik igazán.
"Milyen az igazi hit: F.: Az igazi hit nemcsak oly bizonyos tudás vagy ismeret, melynél fogva igaznak tartom azt, amit Isten az Õ Igéjében kijelentett nekünk, hanem erõs bizalom is, melyet az Evangélium által gerjeszt szívemben a Szent Lélek, hogy nemcsak másoknak, hanem nekem is bûnbocsánatot; örök igazságot és üdvösséget ajándékoz Isten ingyen kegyelembõl, egyedül Krisztus érdeméért. Csel. 24: 14. Jak. 1: 6, 2: 19; Róm. 1: 17; 3: 24, 5: 9, 4: 20-21. 10: 17; Zsolt. 108: 2-3; Ef. 2: 8-9; Kol. 1: 14; Máté 16: 17; Csel. 16: 14; Luk. 1: 77, 78. 22."

"Az azonban tényleg lehetséges, hogy az agy utólag alkot egy sorrendet az eseményekre,"

Ilyesmit szinte naponta megtapasztalunk. Gyakori az olyan álom, amelynek a végén felrobban vagy nagyot durran valami, erre a zajra felébredünk és kiderül, hogy a szél becsapta az ajtót. Ezek általában rövid álmok szoktak lenni, bár mi hosszabbnak éljük meg õket. Ilyenkor nyilvánvaló, hogy elõbb volt a zaj és az agyunk e zajhoz hozta létre igen gyorsan azt az álombéli eseménysort, amelynek szerves lezárása volt a zaj.

Belegondoltam, a májunknak sem használjuk ki teljes kapacitását, Mért van még is? Mert szükség lehet rá ha pl. kicsit több mérget viszünk be az átlagnál, vagy ki kell dobni a felét. A számítógépembe is 2 gb memória van, de csak 1 van kihasználva, de szükség lehet a többire is bármikor.
Általában dupla szervünk van, ha az egyik ki purcan a másik még mindég képes életben tartani. A magányos szerveink pedig hihetetlen regenerációval vannak felszerelve. Az agy is ilyen, bár állítólag nem nõ újra (bár már arra is vannak bizonyítékok, hogy igen),de láttam már fél agyú embert is életben.😊 <#vigyor4>

"Az ájulás a hypoxia második szakasza. Ilyenkor még az agy magfelelõen mûködik, maga az ájulás a szervezet védekezése, hogy elsõsorban a létfenntartó szervek kapják az oxigént. Viszont, jelentõs hypoxia esetén már nem képes a szervezet a létfenntartáshoz tartozó részek sejtjeit sem megfelelõen ellátni. Az agy idegsejtjei a legérzékenyebbek, náluk a fulladás kb. 4-5 perc után kezdõdik. Újraélesztésnél pont ez a meghatározó idõ, mivel kb. 10 perc elteltével elhalnak az agysejtek, és az agy visszafordíthatatlan károsodást szenved, ill. beáll a teljes agyhalál állapota. A lényeg, hogy az idegsejtek "fuldoklása" okozza ezeket a víziókat."
Hmm, ez így rendben is lenne, csakhogy tapasztalatom és beszámolók alapján az ájulásról, aközben történõ dolgokról egyáltalán nincs semmilyen emlék. Az kiesik az emlékezetbõl. Szóval ha valami méh hypoxiásabb állapot miatt az agysejtek elkezdnek elhalni, akkor az emlékek keletkezése még kevésbé mûködhet, mint a "shutdown"olt tudatállapotban (az ájuláskor). Szerencsére ennyire hípoxiás állapotban még nem voltam, é nem is ismerek olyanokat, akik igen. Nagyon durva ájulásról van személyes beszámolóm (szabadtüdõs merülés kapcsán, az illetõ több, mint egy percig nem lélegzet az ájulása után, szóval ez igazán durva eset), és nem számolt be semmilyen víziókról a srác. Azt mondta, hogy az utolsó emléke az, hogy jön felfele (víz alatt ájult el ekkor, szerencsére a többiek látták, mert a felszíntõl nem volt már messze, meg biztosítva is volt), majd a következõ az, hogy tartják a felszínen a társai. nem volt közben sem vízió, sem fehér fény emléke, érzékelése. persze neki szerencsére semmi baja (maradandó) nem történt, szóval lehet, hogy az említett dolgok még csak ezután jönnek elõ..

"hány napot és éjt töltött már el életében kellemesebben és jobban, mint ezt az éjszakát" ... amikor nem történt vele semmi

hát elég sivár élete lehetett szegény Szokratésznek 😄

Tévedsz.
Ráadásul a Biblia nem beszél a "katolikusok klasszikus pokoljáról".A Biblia is inkább a seol-ról beszél mint halál utáni állapotról, Isten nélküli halálról vagy Istennel közös létrõl. Inkább a jelenések könyvében van szó tüzes tóról ahová a sárkány és követõi vettetnek.

El fog még tartani pár évszázadig vagy ezredig, mire tényleges választ kapunk erre az egészre... Szerintem mindenki higgye azt amit akar, az a legjobb 😊
Ez az egész túlvilági dolog arra megy ki, hogy senki ne agonizáljon, hogy mi van ha meghal. Elhitetik, hogy van értelme az életnek, és így szorgos hangya lesz mindenkibõl egy gyárban XD
Nekem, ha komplett tényekkel állnának elõ a megcáfolására, akkor is hinnék a túlvilágban, mert valamiben hinni kell.

Ez mindíg így volt, mióta társadalom van.

Jó bulizás! Én azért még szeretném egy kicsit élni a féreg életem, ha lehet...

És még egy dolog:
Senki nem csalódik, mert az ateista meghal a biblia szerint is, tehát õt nem zavarja a dolog, a hívõ pedig soha nem tudja meg, éppúgy mint mindenki más sem, hogy már meghalt. Tehát csalódás az nincs.

"Nincs túlvilági boldogság, ez az életünk van és ezt kell jól megélnünk, mert utánna nincsen semmi."

hehehehehe! Mintha ezt te döntenéd el. Nem. A mai társadalom pedig pont arra törekszik, hogy NE éld meg jól az életet. Hogy egy sakkban tartott agyatlan zombi legyél, aki dolgozik, nem ér el semmit, majd megdöglik. És pár ember ebbõl hasznot húz, és jól érzi magát.

Sokan e témával kapcsolatban az agy mûködését hozzák fel. Elgondolkodott már valaki azon, hogy ez a szerv milyen hihetetlenül összetett, bonyolult, és zseniális szerkezet? Józan ésszel valóban elhihetõ, hogy az ember rövidke evolúciója alatt vált önmagától ilyenné? Nem nevetséges a gondolat is, hogy csak a szerves molekulák önszervezõ mechanizmusa hozta létre ezt a mérnöki zsenialitással megkreált szervet, ami tulajdonképpen egy kvantumszámítógép? Hát srácok, nem tudom, de a józan paraszti ész alapján is valakinek meg kellett ezt terveznie. Több ezer tonna vasérc hevert a föld mélyén évmilliókig, de csak nem lett belõle magától Eiffel torony! Csak miután jött egy zseni és úgy gondolta -az agyát használva-, hogy formába öntve Párizsban jobb helye lenne annak a sok vasnak...
Szóval magától tutira nem jönnek létre ilyen komplex rendszerek, azt egy intelligens zseniális erõnek (az ateisták pukkasztása kedvéért nevezzük Istennek)kell létrehoznia. Na most az ilyen struktúrákat csak öncélúan hozná létre? Élnek egy darabig, aztán mindenestõl elnyésznek a semmibe? Nem hinném, hogy ennek lenne értelme. Azt sem hiszem, hogy egy zseniális Isten ilyen hiábavalóságokkal múlatná a végtelen idejét csak úgy szórakozásból. Istennek terve van a földi élettel. Ez a terv minden bizonnyal átível az anyagi valóságon, és az õ dimenziójában ér véget. Az anyagi létezés csak talán valami küzdelmes lárva állapothoz hasonló, és az igazi buli csak utána jön!

Létezett olyan idõ amikor még nem léteztem, tehát nem lehetelen az hogy ne legyek, ezzel bizonyítva van, hogy a halál után lehet olyan állapot amikor nem létezek. Az ellenkezõjére nincs bizonyíték. Így könnyû belátni melyik valószínûbb.
Ha lett volna elõzõ életem, és arra én nem emlékezem, akkor az nem Én voltam, hiszen az Énem az emlékeimbõl építkezik (tanulás stb.)!
Éppen ilyen csak fordított helyzet a túlvilági élet, ha nem élhetem az életem, nem keletkeznek újabb és újabb emlékeim (csak imádom az Urat) akkor az nem Én vagyok, tehát úgy mint Én nem élek, így az ilyenre nem is vágyom és nem is nyújt vigaszt az elmúlásra.

Úgyis megtapasztalja mindenki saját bõrén a dolgot, bizonyíték nem lesz, csak vita.

Nos, a buddhizmus szerint nem biztos az emberként való újászületés...
Folyománya: rengeteg birka születik, aki elhiszik a reinkarnációt...

Nekem azokhoz lenne egy kérdésem, akik a reinkarnációban hisznek:
-mi a szent fazék értelme lenne neki?
mert ugye azt szokták mondani hogy "kijavitsam" az elõzõ életem hibáit, amire én azt szoktam válaszolni, hogy de hogy a búsba javitsam ki ha nem emlékszem rá és nem tudom hogy mit kéne kijavitani? 😊

Nem mellesleg, ha van reinkarnáció, akkor hogy a túróba van egyre több ember a földön? (ti. ha mindenki újászületik, akkor nem nõhetne a népesség száma, hacsak nem osztódik a lélek...)

Azoknak akik félnek a haláltól, Szokratész:
"És ha semmi érzékelése sincs, hanem olyan, mint az álom, amelyben alvás közben még álomképeket sem látni, hiszen akkor csodálatos nyereség a halál. Mert úgy hiszem, ha valakinek ki kellene választania azt az éjszakát, amelyben úgy aludt, hogy még álomképet sem látott, azután élete többi éjszakáját és napját e mellé az éjszaka mellé állítva meg kellene fontolnia és meg kellene mondania, hány napot és éjt töltött már el életében kellemesebben és jobban, mint ezt az éjszakát - akkor, úgy gondolom, nemcsak valamely közönséges ember, hanem maga a nagy király is úgy találná, hogy a többihez képest nagyon könnyen meg lehet azokat a napokat és éjeket számlálni. Ha tehát ilyen a halál, én bizony nyereségnek mondom; mert így egész ideje nem tûnik többnek, mint egyetlen éjszakának."

Eloszor is elnezest az ekezetek hianya miatt, de 10000 km-re vagyok a legkozelebbi magyar billentyuzettol, es nincs kedvem betunkent bemasolni az ekezetes karaktereket.

A kvantummechanikat legyszi ne keverjuk ide, tulmisztifikaljak. Aki tanulta, az tudja, hogy annyi koze van a tulvilaghoz, mint a newtoni eronek a jedikhez. A lent emlitett szerzo megfogalmazasabol nyilvanvalo, hogy fogalma sincs mirol beszel, csak megprobalja eladni magat fellengzos szavakkal, amiket az olvasoi tobbsege ugysem ert.

Azok, akik szellemeket lattak, nem mind hazudnak, de ettol meg nincs igazuk. Ha megkerdezzuk az osszes antik gorogot, hogy vannak-e istenek az Olymposzon, mind igennel valaszolnanak, es egyikuk sem hazudna, holott biztosan nincsenek istenek az Olymposzon (hegymaszo turistak viszont szep szammal akadnak). Szoval a "megfigyelesek" puszta szama onmagaban nem eleg. Ezert talaltak fel a statisztika nevu tudomanyt, no meg a tudomanyos modszertant magat, hogy el lehessen donteni az ilyen kerdeseket (pl. gombvillam megfigyelesbol sokkal kevesebb van, a tudomany megis kideritette, hogy valodi jelenseg).

Ha a tudomanyban nem hisztek, gondolkoztasson el az, hogy nem minden kultura hisz hazajaro szellemekben, tortenetesen mi magyarok sem voltunk ilyenek. A mai szellemhit nemet eredetu divat. Persze ettol meg volt mitologiank tulvilagi lettel, mitikus lenyekkel, es igy tovabb, csak masfele. Hogy hogy a germanokat uldoztek a szellemek, minket 5000 km-rel odebb meg egy sem latogatott meg? (Ehhez hasonlo fogas kerdes, hogy miert nem lattak eddig soha Maria-jelenest a buddhistak?)

Paran megint elovettek a mumust, az egyhazat... Eloszor is a katolikus vallasban a babona bun, szellemek pedig nincsenek. Ehhez kepest az antik mitologiaban meg a kuszobnek is istene van, es kis ritualet kell elvegezni tatarozaskor, nehogy megsertodjon. A kozepkor elso fele eghajlatvaltozas miatt volt "sotet", az egyhaz (es az arabok) pedig mindent megtettek, hogy a kaosz kozepette megmentsek az utokornak az antik vilag kincseit (meg a pogany iratokat is, mint pl. dramak!). Illene ismerni a tortenelmet, legalabb altalanos iskolas szinten.

A cikk semmi ujat nem mondott, a halalkozeli elmenynek semmi koze a halalhoz, vagy a misztikumhoz, ez mar par evtizede jol ismert. De fontosnak tartom hogy idorol idore valaki utananezzen a dolgoknak, fel kell vilagositani az embereket.

Persze van aki akkor is gorcsosen ragaszkodik a marhasagaihoz, amikor mar reg lebukott. Pl. amikor az egyes gabonakoroket keszito fiatalok feladtak magukat, es bevallottak, hogy ok keszitettek, a korben imadkozo, ingazo, ufohivo, stb. idiotak duhosen elkergettek oket! Egyike azert, mert a hazudozasbol el, a masike meg csak gyengeelmeju, fel a halaltol, konnyu bepalizni, stb.

Elnézést azt akartam írni, hogy a hit nem létezik, ha van bizonyosság...

"Isten vagy Istenek létezésére n a végtelenhez matematikai esély van. Aki azt állítja, hogy nem létezik/léteznek, tudománytalan kijelentést tesz. Ennyire "bátrak" pedig szerintem ne legyünk."

Nyilvánvalóan tudománytalan a kijelentés, de mi eben a furcsa? A tudomány tényeken és bizonyosságokon alapszik. A hit pedig nem létezik bizonyosság nélkül. Ennélfogva nemhogy tudománytalan az istenhit, de még köszönõviszonyban sem állnak. Olyan mintha azt állítanád, a piros nem létezik, mert nem érzem a szagát.

A tudósok minél inkább megpróbálják bebizonyítani hogy isten nem létezik, túlvilág és reinkarnáció nincs, annál erõsebbé válik a Hit. Nem érdemes ezen rágódni, mindenkinek egyéni döntése, hogy hisz-e a túlvilág létezésében vagy sem - legalábbis addig a pontig, amíg nem árt vele másoknak.

Szerencsére nem tettem olyan kijelentést, amit az elsõ bekezdésben írtál. Az igazság meg nekem többet számít, mint hogy praktikus eszközökkel nyugtatgassam magam. Akkor is, ha az igazság fájdalmas, és boldogtalanná tesz.

Isten vagy Istenek létezésére n a végtelenhez matematikai esély van. Aki azt állítja, hogy nem létezik/léteznek, tudománytalan kijelentést tesz. Ennyire "bátrak" pedig szerintem ne legyünk.

De mondok egy másik érvet is. Tegyük fel, hogy valakit meditáció segítségével visszaviszek egy elõzõ életébe ('néhányszor' megtörtént már), és ott kiderül, hogy az illetõ egy a mostani életében is élõ embernek kárt okozott. Felébredve ennek tudatában lesz, és a javaslatomra felkeresi az illetõt és bocsánatot kér tõle. Eltekintve a másik fél reakciójától (értetlenül nézés, stb.) ez az illetõ megnyugszik és a lelkiismerete felszabadul egy esetleg õt komolyan gátló tényezõtõl, ami miatt az egész jelenlegi élete tartósan boldogtalan volt (nem egy ilyen esetet kezeltem). Releváns ebben az esetben az, hogy az az élet valóban megtörtént-e? Nem. Tartósan és gyorsan javul tõle az egyén állapota és az életkörülményei? Igen. Jobb ez mint ha szarrámérgezné magát 20 raklap nyugival és antidepi tablettával? Igen. Summa summarum megérte? Meg. Akkor nem mindegy, hogy van-e elõzõ élet, vagy nincs? De.

Ennyire egyszerû, kár ezt feleslegesen tovább ragozni. Fel lehet fogni úgy, mint egy igen praktikus eszközt. Persze, kockázatai ennek is vannak, pláne ha sarlatán utaztat valakit, de ettõl eltekintve hatékonyabb és egészségesebb, mint telegyógyszerezni magamat vagy hagyni hogy más tegye ugyanezt.

világból -> világgal

"Felõlem bebizonyíthatják, hogy a halálközeli élményeknek valóban biológiai-neurológiai eredete van, a túlvilágba vetett hitemet ettõl nem fogom elveszíteni, ugyanis nem a halálközeli élmények miatt hiszek benne."

-Persze, én is hiszek egy Istenben, aki még soha semmilyen módon nem került kapcsolatba a világból, és amire egyetlen jel sem utal.

"s így kergettem az Istent, aki hátrált"

Azok a buddhisták, akik szerint van reinkarnáció, de nincs lélek, ami reinkarnálódik? 😄

A pokollal egyedül a keresztény vallások riogatnak. Az ehhez leghasonlóbb a hindu vallásokban található ún. pokolbolygók (lásd pl. Bhagavad Gíta). A pogány európai és kelet-ázsiai vallások csak alvilágban hisznek, aminek meg szinte semmi köze nincs a pokolhoz (maximum látszólag van átfedés). A pokol/menny nagyon egysíkú dolog, a dolgok pedig ennél sokkal összetettebbek (most nem a keresztényeket szeretném sértegetni, tényleg elnézést kérek elõre is).

Van két lehetséges alapeset, alapelképzelés, hogy mi történik a halál után. Az egyik szerint nincs semmi, a test elhal, oszt' jólvan. A másik szerint a test elhal, de a tudat továbblépve a testen egy másféle valóságba kerül, egy másféle életbe születik újjá - ez a halál utáni lét. A halál utáni létben nem hívõknek nem kell tartania semmiféle túlvilági/másvilági elszámolástól, az ellenkezõ oldal viszont feltételezi, hogy bekövetkezik egy ilyen elszámolás és azt egy elszenvedés követi. Próbáljunk egyetérteni abban, hogy túlnyomó részt ez egy kauzális világ, azaz a tetteink kihatnak ránk. A halál utáni életet feltételezõk alapvetõen ezt a gondolatot viszik tovább, és gondolják úgy, hogy mindazok a tettek, amiket az egyén tett, nem csak az életében, hanem az után is valamilyen módon kihatással vannak az egyénre (visszahatással), mert az alaptétel az, hogy minden hatást egy ellenhatás követ. A halállal ez az hatás-ellenhatás sorozat az egyén szintén megszakadna, így az alaptétel sérülne, ezért a szükséges (fennmaradó) ellenhatások, amik életünkben még nem értek be minket, az után kell hogy beérjenek. Aztán hogy ez milyen formán éri be az egyént, az már vallás és irányzat függõ: pokol, mennyek, alvilág, túlvilág, pokolbolygó, reinkarnálódás utáni folytatólagos visszahatás, stb.

Más logikával. Az ember alapvetõen egy önzõ állat, kisebb vagy nagyobb részben nem lát tovább önmagánál. Ha mégis szeretnénk rávinni magunkat arra, hogy vegyük a fáradságot a dolgok hosszabb távú továbbgondolására, akkor be kell látni, hogy az a tudat, miszerint a halál nem mentség az életben elkövetett önzésre, jóval szûkebb keresztmetszet, mint az, hogy akármit megtehetünk amíg önmagunkat nem veszélyeztetjük vele. Ebben a tudatban az ember óvatosabbá, körültekintõbbé válik, mert ebben a világszemléletben ezzel képviseli a saját önzõ érdekeit (is). Gondold át, hogy szerinted a kettõ közül melyik az a viselkedésforma, ami az egyed sikerességét, elismertségét, kvázi erkölcsiségét hosszabb távon (esetleg önmagát is túlélve) biztosítja.

Ahhoz, hogy a halál utáni létet az ember elfogadja, nem feltétlenül kell teljesen elhinnie: a praktikusság okán bõven elég, ha csak az abbéli tévedés lehetõségét folyamatosan szem elõtt tartja, hogy a halála után nincs másik élete. Ehhez nem kell spiritisztának lenni, meg semminek. Ez egyszerû, az önérdeken az önérdek egyik eszközével túllépõ parasztlogika. És mint tudjuk, az egyén sikere a közösség sikerességét növeli, a közösségi sikeresség pedig a létfenntartás szempontjából kiemelkedõ fontosságú.