93
-
akoshun #93 ziipp:
Természetesen megértem azt, aki nem akarja kipróbálni pl a futást. Megértem, hogy sokaknak semmi jó nincs benne, satöbbi, satöbbi. A gond akkor kezdődik, amikor valaki ilyesvalaki megpróbálja megérteni ezt, rosszabb esetben kritizálja, lenézi az atlétákat (pontosabban futókat, ne keverjük). Félre ne értsd, itt nem rólad beszélek, hanem a sporthoz abszolúte, vagy szinte abszolút kívülállóként állnak hozzá. Egy másik sportembertől - teszem azt tőled - ez elfogadható. Mármint a megérteni próbálás, enyhe kritika, nincs benne semmi rossz.
AZONBAN azt írtad, hogy:
"Gyerekkora óta azért gyakorol, hogy egyszer majd a kezében foghassa a legjobbnak járó érmet, hogy elmondhassa magáról - idén én futom a leggyorsabban XY számot. Számomra egyetlen ésszerű indoklás ez, az atlétáknak mindennél fontosabb a győzelem."
Nem. Nagyon nem. Természetesen aki az Olimpiáig eljut annak - minden sportágban - a legfontosabb a győzelem, de ez a kevés sportló egészen kicsi, legfelső rétege. Az átlag futóban - maradjunk a futásnál, hagyjuk az atlétikát - éppenhogy nem az mozog, hogy meg kell verni a másikat és mindennél fontosabb a győzelem. Ez magadról szól, semmi másról. Az, ahol a másikat kell megverni, az a foci ;) -
CELL9999 #92 Ezzel az erővel hol vannak a magyarok???(--->hunok???)Mi is turmix vagyunk... -
Epikurosz #91 A magas hadikiadások nem indokolnak egyéb felesleges költekezéseket. A fáraó is mondhatta, hogy hát kedveseim, ha van pénzetek és energiátok különféle állatokat (macskákat, kutyákat, íbiszmadarakat stb. stb.) mumifikálni, kanópuszba helyezni, majd embereknek kijáró ceremóniával eltemetni, akkor legyen már pénz felépíteni nekem ezt a kis kőhalmot, amit majd az utókor Nagy Piramis néven fog ismerni.
Mit értek el az egyiptomiak a piramisokkal? Leszámítva azt, hogy ma turistalátványosságok... Hol vannak ma az egyiptomiak? Pár tízezer kopt persze még él, de Egyiptomot ma arabok lakják. -
kukacos #90 Én erre mindig azt mondom, 1000 milliárd dollár tutira van minden évben haszontalan dolgokra. Semmi sem felesleges addig, amíg kevesebbet költünk rá, mint fegyverekre. -
Epikurosz #89 a sport persze nem szellemi tevékenység, hanem fizikai erőnlétet, kitartást stb. segítő tevékenység. Persze van szórakoztatóipari, sőt esztétikai jelentősége is. Még társadalmi feszültségek levezetésére is alkalmas. a másik, hogy jó kondi segíti a munkavégzést.
A baj itt is akkor van, amikor torzulnak az arányok, előjön a haszonlesés stb. -
Epikurosz #88 Sok dolog van, ami elsőre haszontalannak tűnik: költészet, képzőművészet, sport, filozófia, vallás, stb.
Ezek a szellemi tevékenységek áttételesen hatnak a társadalomra. A baj akkor kezdődik, amikor elvesz az arányérzék. Például: a Húsvét-szigeteki szobrok szépek, de 1. az nem jó, ha a társadalom túlnyomó része csak ezzel foglalkozik 2. pláne, ha egy ökoszisztéma természeti kincsei is rámennek erre. Ugyanez elmondható az egyiptomi piramisépítésekre, vagy a maják építkezéseire és a termőföld extenzív kihasználására, de az űrkutatás is ilyenné válhat, ha fórumon is meg-megjelenő túlzó szirénhangoknak engedve túl sok erőforrást csoportosítunk oda.
Mind másban, úgy itt is a JPÉ segít, figyelembe véve az aranymetszet törvényét, a kiegyensúlyozottság követelményét, és az erkölcsöt. Meg még sok mindent, amelyre most nincs idő kitérni. -
Xmas76 #87 A sport nem igazán ad hozzá semmit az emberiség jövőjének épüléséhez. Ebből kifolyólag eléggé érdektelen az egész terület. Ha valaki gyorsan úszik, az mivel fogja jobbá tenni unokáink életét? -
#86
szinte az összes versenyszámot majd nevenincs kínaiak fogják megnyerni, akik az olimpia után eltűnnek
kb erre lehet számítani -
CELL9999 #85 bocs de a legfontosabbat nem említetted...ők növényekből állítják elő a "tiltott szereket"--míg a nyugatiak mind vegyületekből...utóbbit sokkal könnyebben ki lehet mutatni...:P;) -
CELL9999 #84 Az Olimpia pár évtized múlva már csak arról fog szólni, hogy melyik sportolónak van jobb doppingszere, amit nem tudnak kimutatni...az idei pekingi játékokra is kíváncsi leszek hány ismeretlen, eddig a nevét soha nem hallott, látott, kínai "sportoló" fog érmet szerezni...mondjuk 1milliár sárgából...akik versenyszerűen sportolnak azok száma szerintem-ha rosszindulatúan állok hozzá-a több tízmilliós nagyságot eléri...míg más országokban még annyian sem élnek...pl.:100ezer versenyfutóból nem nehéz kiválasztani a legjobb 1000-et akit aztán agyondoppingolnak....és az aki a legtovább bírja, elküldik a 100m-es síkfutásra!...nem lehet mondani olyan sportágat ahová a dopping a lábát be nem tette sajnos...és ha kicsit reálisan nézzük-oké, beleszámítom azt is hogy a sportágak fejlődnek-hogy 8-10 éves világrekordokat nem lehet megdönteni csak úgy...tovább nem is folytatom mert "citius, altius, fortius"<---"gyorsabban, magasabbra, erősebben" ma már dopping nélkül nem megy... -
Epikurosz #83 Az egy dolog, hogy te mit tartasz fontosabbnak, és egy másik, hogy a természet, a valóság mit tart fontosabbnak.
A 82-esedre is reagálva: az olcsó kínai doppingszerek legyőzik a méregdrága nyugati cuccokat.
Amúgy örülök, hogy velem teljes az életed, szeretek communio-ban élni. :-) -
#82
Szerintem a mostani Olimpián durva kínai dominancia lesz. Nagyon készülnek rá, gazdaságilag is befolyásos ország, szóval minden adott a diadalhoz. -
#81
Veled is egyetértek. Úgy látszik, ma ilyen egyetértős napom van. :)
Személy szerint én is valami oda-vissza ható gomolygó egyveleget képzelek el a sors vs. akarat kérdéseben, amiben talán az akarat a meghatározóbb. Volt egy egypetéjű ikerpár, akik kiskorukban valamiért elszakadtak egymástól, de kb. azonos körülmények között nőttek fel, polgári jólétben. Életükben rengeteg hasonlóságot találtak, ugyanúgy hívták a gyereküket, kutyájukat, ugyanúgy második házasságukban voltak, és még jó pár ilyen 'félelmetes' egyezés volt. Ez azért kicsit lelombozhatja a 'Mindent lehet, csak akarnod kell!' tábort. ;) -
#80
Hát igen, mióta regeltem erre a fórumra, neked hála teljes az életem. :b
Meghatározó és másodrendű okok. Picit kapargatnám még ezt a témát, mert mindenkinek szubjektív, hogy mit tart fontosnak. Pl. egyszer beszélgettem egy lánnyal, majd évek múlva megkérdezte, hogy emlékszel még miről dumáltunk? El is felejtettem volna az estét, ha ő nem szól. Lehet hogy neki az egész életét meghatározta. (Oké, ez talán már nagyképűség. :>) Másrészt nem tudod előre meghatározni, hogy a bekövetkező történésekben mely okok fognak szerepet játszani, ezért rangsorolni is nehéz őket. De ha durván, gyakorlati oldalról nézzük a dolgot, akkor igazad van. -
#79
Nem is tudod, mennyire egyet értek. 
De hiába vagyunk büszkék a racionális gondolkodásunkra, ha egyszer az érzelmek sokkal régebb óta, és sokkal mélyebben hatnak ránk. Ezért kár elvárni bárkitől, hogy ezen felül emelkedjen, noha én is úgy gondolom, hogy ez lehetséges, csak tömeges szinten sosem fog megjelenni. A politikai érdek pedig mindig az lesz, hogy a tudatlanság megmaradjon, mert addig bármit lehet állítani. Néha én is belefutok egy-egy 'beszédbe', a cikk végére már hányingerem van a sok jelszótól, meg célkitűzéstől... Sehol egy normális mondat, amivel érdemben lehetne foglalkozni. Az internetadó, meg ilyen ügyek jól megmutatják - amikben kicsit kompetensebb vagyok, hogy mennyire nem értenek választott képviselőink a munkájukhoz. A reggeli kávé mellett átfutják a témát, hogy azért valamit tudjanak mondani dologról. És akkor ők irányítják az országot. Nem csoda, ha itt tartunk.
Egyébként Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés c. könyvében is azt olvastam, hogy az ember genetikailag kisebb közösségekre van optimalizálva, a jelenlegi tömegtársadalmak teljesen új helyzetben állítanak minket. Ezért nem csoda, ha a legtöbb ember nem tud továbblátni saját magán. Nekem az egyik - agyam hátsó celláiban már régóta forgatott - gondolatom az, hogy a jelenlegi hatalmi rendszert több ezer kis darabra kéne szétszórni, hogy ne legyen egy ember kezében akkora erő - nem lehet olyan komolyan visszaélni vele, valamit hogy a választók napi kapcsolatban legyenek a képviselőkkel - így létrejöhet egy értelmes párbeszéd, mert ugyanazon a helyen élnek, ugyanazokat a problémákat tapasztalják. Amúgy is azt vettem észre, hogy a kis falvak polgármeseterei mintha tisztességesebbek lennének. -
Naridar #78 Szerintem az egyetlen megoldás az, hogy ha valakinél akár csak a dopping gyanúja is felmerül, azt egy életre kizárni a sportból, pl. ha egy Tour de France-os doppingol, kerékpárt se vehessen többé. Lehet, hogy drasztikus, de beválna. Arról pedig, hogy "az nyerjen, akinek nyernie kell", egyszerűen ha valamelyik országgal kapcsolatban olyan eset történik, ami ugyan nem bizonyítható, de nagyon látszik, honnét fúj a szél, akkor legyen egy független, egyfajta spártai-féle "vének bizottsága", aki felmenthet sportolókat a doppingvád alól. Lehet, hogy ezt némely helyeken fasizmusnak mondják, de ez volt az egyetlen módszer, ami Olaszországból a 30-as években ki tudta űzni a maffiát: előbb lelőni, utána kérdezni.
Ami pedig Pekinget illeti: remélem valaki csinál valami olyat, mint ami 72-ben Münchenben történt, csak ezúttal azért, hogy ne a pénz domináljon. Ugyanez vonatkozik az egész világrendre: ne az legyen a király, akinek pénze van! ee egy olyan cél, aminek elérése minden eszközt megér. Az kéne, hogy fulladjon botrányba az egész és fújják le úgy, ahogy van. Az jól megtanítaná a kínai/amerikai génhulladékoknak, hogy hova dugják (fel) a szutykos pénzüket. -
bandypappa #77 Igen ez a filozófiában is nagy kérdés, ezért alakult ki az empirizmus, mert nem rendelkezünk elegendő információval, csak a megfigyelés képességével, ami alapján jóslásokba bocsátkozhatunk.
Azért nevezzük az adott dolgot véletlennek, mert a létező univerzumot csak kis részben tudjuk felfogni érzékszerveink, müszereink által, ha minden információval rendelkeznénk, akkor félistenek lennénk. pl: az időjárási modellek 65%-70%-os pontossággal müködnek, nem mondja senki hogy holnap bátmonostoron átlag 23,1657 fok lessz. Ha rendelkeznénk minden információval, akkor a jövöbe látnánk. Csakhogy ha a mindenségre szeretnénk ezt alkalmazni, belebuknánk. Ez nem egy statikus modell, hanem dinamikusan változó, mert mindenki minden pillanatban alakítja, változtatja az információkat ezért mégha egy adott idöpillanatban, ha statikusként kezelnénk egy adatbázist tudnánk is jósolni, de az már nem lenne érvényes a következö pillanatban, mert új változók lépnek a színre. Persze empirikus módszerrel tudnánk következtetni ugy, hogy a modell más pillanatban is helytálljon, de az idö haladtával egyre bizonytalanabb eredményeket kapunk, hangsúlyozom ez az empirizmus, nem tudjuk miért történ, csak az hogy történt és a többi következtetést is erre alapozzuk, ami egyre hipotetikusabb következményekhez, valótlan dolgokhoz vezet. Remélem érthető.
Egyszerübben. Sokan próbálnak a TÖZSDÉN jósolni, a tözsdében rendszert keresni. Eddig senki sem talált, mert ez sem egy statikus rendszer. Empirikus módszerrel ugyan utólag ésszerü következtetéseket vonhatunk le, de a jövöt elörejelezni nem mindig sikerül, mert dinamikusan változó környezet a tözsde is. Mondom jósolni lehet, de az sosem 100%-os. És itt jön képbe a véletlen. Amit nem ismerünk, azt véletlennek nevezzük, de annak is van oka, mégha nem is tudnánk felfogni, észlelni. -
bandypappa #76 Igazad van egyszerübb azokat a dolgokat véletlennek nevezni, amiket nem értünk meg. Ez olyan mint amikor azt mondjuk a fehérre hogy fekete. Ezzel rövidre zárunk minden következtetést, de önmagában nem oldunk meg semmit. Nem is kell ha minden információ a rendelkezésünkre állna a világegyetemben, akkor félistenek lennénk.
Ez egy nagyon jó kérdés: mennyiben szabad az akarat? ugyebár a deterministák-indeterministák évszázadok óta vitáznak egymással, és senki sem tudta megyözni a másikat. Talán rosszul tették fel a kérdést. Talán nincs is teljesen szabad akarat és nincs teljesen meghatározott sors sem. A filozófia lényege a kérdésfeltevésben van. Ha jól teszük fel a kérdéseket, akkor jó válaszokat kaphatunk. Ez esetben a középút a helyes, szerintem. Az akarat nem lehet teljesen szabad, hiszen akkor mindentől függetlenül egy új univerzumot képes teremteni magának, az én világom, az én szabályaim szerint, tehát isteni hatalom összpontosulna bennünk. A sors koncepció még erőltetettebb nézet szerintem. Egy ember irányítsa a saját életét, ha ezt nem teszi, akkor sodródik az árral és ilyenkor hivatkozik a sorsra.
Arra, hogy miért irkálsz, talán az a válasz, hogy tágítod a látókörödet. Én az értékes beszélgetéseket, az alkotó munka öröméhez szoktam hasonlítani. Tapasztalatot gyüjtünk, mely által fejlödhetünk és magunk határozzuk meg fejlödésünk irányát. Jó érzés ha az ember olyat alkot, amiben a többiek örömüket lelik, de az alkotónak az alkotás folyamata a legfontosabb, nem az elkészült mü, ezt tapasztalatból mondom. Lényegében a te egyéniséged fejlödése érdekében kommunikálsz másokkal és ez jó. -
kukacos #75 Akár tegyük fel, hogy a "lustaság" az oka a világ ősszes nyűgének, de mondanivalóm szempontjából az indok teljesen mindegy. Lustaság vagy logikai következtetési képességek, mindkettő adottság, és fejlesztésük mindannyiunk érdeke.
Elemi következtetések: embertársaink nagy része képtelen logikai alapú érvelésre és érvek megértésére. Mindannyian jórészt érzelmi alapon gondolkodunk sztereotípiák mentén, de van, aki bármiféle logikai paradoxonnal képes együttélni, amennyiben ez előítéletei fenntartásának kedvez. Hogy konkrétumot mondjak, a legtöbben nem látják például az analógiát a kormány és a saját családja költségvetése között. (Megint sokan képesek akár az utóbbit is bedönteni kölcsönökkel, csak mert képtelenek a legegyszerűbb lineáris projekciókra bevétel-kiadás szintjén.) Többször előfordult már velem, hogy fáradtságos érveléssel és logikai csapdákkal bebizonyítottam valakinek, hogy ellentmondásos a véleménye és kettős mércét alkalmaz, az illető izzad, de akkor is ragaszkodik ahhoz, hogy a fekete fehér, a fehér pedig fekete.
Ha képesek lennénk megállapodni a kommunikáció normáiban, talán lenne értelme a társadalmi párbeszédnek, de így csak süketek üvöltöznek. Nem lenne jobb, ha a politikusok számszerű programokkal és racionális érvekkel kampányolnának, nem jelszavakkal? A homo sapiens a horda sarát hordja magán, és az átlagember nem alkalmas milliós társadalmak problémáit kezelni, inkább bunkósbotot hord és bemázolja magát kékre, hogy utálhassa a pirosakat, miközben képtelen a nagyobb képet figyelembe venni. Genetikai ballasztunk visszahúz, és jó lenne tőle megszabadulni.
Persze ez az út a szakadékba visz, ahogy Huxley kitárgyalta szépen. A vicces az, hogy az ember szabadsága teste korlátaitól függ; a korlátlan szabadság (génmanipuláció) együtt vezet a boldogsághoz és a teljes rabsághoz (Szép új világ). De valószínű majd ezt is betiltjuk, mint a kábítószereket. Legalábbis kezdetben, de végül szörnyszülött gyermekeink valószínű átveszik majd az uralmat, ha bizonyos verziók életképesebbnek bizonyulnak. -
kukacos #74 "Ismeretlen okból történő változás? Létezhet olyan, hogy az okot nem ismerjük? Persze, ha korlátozott információk állnak rendelkezésünkre, de ha minden információval rendelkezünk az adott változással kapcsolatban, akkor az már nem véletlen"
Ez oké, DE ugyan miért rendelkeznénk minden információval? Ez gyakorlatilag és van aki szerint elvileg is lehetetlen. A matematikai modellek pontosan így írják le a véletlent: nincs oka, vagy a modellben, tehát a tárgyalt leírási szinten hozzá nem férhető oka van, és amit tehetünk, hogy trendeket próbálunk találni a megfigyelhető következményekben, vagy pl. ha van modellünk a lehetséges okról is, akkor megpróbálhatjuk annak paramétereit kitalálni a megfigyelések alapján.
Magyarán beszélhetsz arról, hogy azért lettél púpos vagy zseni, mert mondjuk édesapád egyik kromoszómája találkozott 1974. augusztus 27-én délután 10 óra huszonöt perckor egy nagyenergiájú gamma fotonnal és módosította a DNS láncod, kiszámolhatod ennek valószínűségét is, de az életet ezen a szinten modellezni lehetetlen és értelmetlen. Lehetséges, hogy mindennek létezik mélyebb oka, de adottságainkról az életünk, saját énünk szintjén véletlen fönt.
Te most arról akarsz filozofálni, hogy ha bővited a modellt, eltűnnek-e a véletlenek avagy sem. Ez a génmanipulációs téma szempontjából érdektelen (egyébként QM szerint nem tűnnek el). -
Epikurosz #73 De okos vagy, a bandyapáddal együtt, persze, megint hiányzik a lényeg meglátásának képessége. Még jó, hogy mindig itt vagyok én, kézügyben!
A dilemmádat az oldja fel, hogy az okok nem egyenrangúak. Vannak meghatározó, és másodrangú okok. A pillangóeffektus, persze, poénnak jó, de emberi léptékkel mérve a prioritizálás segít. -
#72
Pont az okok végtelenbe nyúlása miatt egyszerűbb véletlennek kezelni a véletleneket, nem? Ha csak azon pörögne az agyam, hogy miért nézett rám mogorván a pénztáros, és hasonlókon - lehet hogy kikészíteném magam.
Ha az akarat a környezettől függ, akkor az vajon tényleg akarat? Saját akaratnak lehet nevezni, vagy csak a környezet impulzusai alapján kialakuló szándék, ami egy másik azonos múltú és genetikailag megegyező egyednél ugyanaz lenne?
> "Lényeg a lényeg, hogy az akaratnak testformáló-tudatformáló ereje van, ami nem korlátozódik testünkre hanem a külvilág minden részére kiterjed (kvantumfizika ezt igazolja)."
Innentől kezdve viszont ez egy végtelen visszacsatolássá alakul, hisz' a környezet hat rád, de te is hatsz a környezetre. A végén pedig megkapjuk a blokkot: 'Önnek nincs saját akarata.' De mégis, akkor mi hajt, hogy ezt a kommentet elküldjem? Mélyen ható szociális erők, amik kényszerítenek arra, hogy embertársaimmal kommunikáljak? Mi van ha mégsem küldöm el? :) -
#71
> "Az IQ-s résszel abszolúte nem értek egyet, az átlagember agyára igencsak ráférne egy kis tuning. A világ egyik legnagyobb problémája, hogy az átlagember elemi összefüggéseket sem képes felfogni, és az okosak élősködnek a butákon. A tudományban pedig nagyon is jól lehet használni a kitenyésztett zseniket..."
Úgy látszik ebben tényleg más nevezőn vagyunk. Bár jó lenne tisztázni, hogy mit értesz elemi összefüggések alatt. Szerintem az 'átlagemberek' nem azért nem képesek bizonyos kapcsolatokat meglátni, mert az agyuk kapacitása nem elegendő rá, hanem mert lusták, érdektelenek, felületesek. Ezért nincs is szükség IQ növelésre*, mivel nem ez az, ami korlátozza őket. A zsenik 'tenyésztése' más tészta, ezt talán még indokoltnak is tartanám, ha nem lenne egy sokkal egyszerűbb módja számuk növelésének a tehetségkutatás/gondozás révén.
Egyébként elég sötét jövőt vázoltál fel. :)
__________
* IQ-t nem csak genetikai úton lehet növelni. Ha az ember sok tesztet kitölt, egy idő után 'beáll' az a agya ezeknek a kérdőíveknek a logikájára, és eredményesebb lesz. Kb. ennyire is mérvadó az IQ szám. -
#70
Az tényleg nagyszerű dolog, amikor az ember kihozza a testéből a maximumot.
De mégsem értem azokat, akik - teszem azt - futónak mennek. Mi az, ami belülről hajtja őket? Pl. egy magyar futó mit gondol, hogy majd lefogja nyomni az afrikai indulókat? Ha még lenne reális esély arra, hogy Olimpiát nyerjen az ember, mondjuk úszásban. Gyerekkora óta azért gyakorol, hogy egyszer majd a kezében foghassa a legjobbnak járó érmet, hogy elmondhassa magáról - idén én futom a leggyorsabban XY számot. Számomra egyetlen ésszerű indoklás ez, az atlétáknak mindennél fontosabb a győzelem. De közben rengeteg szenvedés, korán kelés, munka van - amit egyszerűen nem lehet élvezni, vagy ha ezt valaki a szereti, akkor az szenvedni is szeret, tehát igazam van abban, hogy mazohista. Ezzel szemben ha mondjuk focizol, tele van trükkökkel, látványos cselekkel, az ellenfeled ott áll előtted... Egyszóval: szórakoztatóbb. Ha ezen az úton is lehet menni, akkor miért akar bárki atletizálni?
Valószínűleg ki kéne próbálnom, ahogy írtad. De a fentiek után gondolom megérted, ha mégsem teszem. ;) -
Beepitettember #69 A semmittevéshez pénz kell:)
Te a naplopókrol, senkiháziakrol, semmirekellőkröl beszélsz. -
bandypappa #68 Egyes emberek segélyen élnek már jóideje! Tudod kik. -
Beepitettember #67 "A LOTTO: Ennél az jut az eszembe minig: Vigyázz mit kívánsz magadnak, mert megkaphatod! Sok ember szeretné megnyerni a lottot, de csak kevesen terveznek a pénzzel. A legtöbben nem csinálnának semmit. A semmit-tevéshez pedig nincsen szükség milliokra!"
Hagyd már ott a munkahelyedet és majd meglátjuk, hogy meddig fog menni a semmittevés pénz nélkül:-)
-
akoshun #66 hát ezt elszabtam. bocs. -
akoshun #65 <b>55 bandypapa</b>
PRAH? Láttad?
<b>45 ziipp</b>
Azért mert láttál "hősies filmeket" atlétákról azért még nem fogod megérteni az értelmét. Attól még nem fogod tudni hogy mi benne a jó és nem is lehet majd Neked értelmesen elmagyarázni, minden próbálkozás kudarcba fulladna, nem azért, mert kevesebb vagy, hanem mert még sosem próbáltad, és ebből fakadóan nem is értheted. Először én sem értettem. És az igazi sport-hősökről ritkán készülnek filmek.
Engem csak az zavar hogy egy kicsit ilyen lenézően ítélkeztél bzonyos emberek fölött. Persze lehet, hogy nem így van, de nekem így jött át - talán csak az érzelemmentes internet miatt van, és beleképzeltem.
Mindenesetre visszatérve a hősies atlétás filmjeidre, Good Will Huntingból szeretnék, a tökéletesség igénye nélkül idézni:
"Azt hiszed hogy tudod, mit éltem át, csak azért mert láttad azt a képet amit festettem? Azt hiszed, hogy én tudom, milyen árvának lenni, csak azért, mert olvastam a Twist Olivért?" -
bandypappa #64 Csak kukacosnak:
Mit értesz tárgyalás szintje alatt? A szubatomi szinten káosznak tünik az egész univerzum, de lehet hogy nagyon is rendezett, csak az összefüggéseket nem találjuk még. Ha létezik is véletlen, akkor az eredendő véletlen lehet, ami determinálja az összes többi történést is, de akkor már nincsenek véletlenek, csak esélyek, százalékok. Valószínüleg másként van, de ez is egy elmélet.
A mi szintünkön az univerzum rendezettnek tünik. Egy rendezett univerzumban pedig nincsenek véletlenek, minden okkal történik.
Mi a véletlen? Ismeretlen okból történő változás? Létezhet olyan, hogy az okot nem ismerjük? Persze, ha korlátozott információk állnak rendelkezésünkre, de ha minden információval rendelkezünk az adott változással kapcsolatban, akkor az már nem véletlen, mert a kiváltó ok ismert és megvolt az a lehetőség, hogy a történés így alakuljon. Egy történést nem lehet csak önmagában vizsgálni, hanem hosszabb idötávban is fel kell mérni a következményeit, persze ezek a végtelenségig nyúlnak, de ez választ adhat arra, hogy mi miért történt. Én így látom a dolgokat, javyts ki ha valamivel nem értesz egyet.
Igen. Az emberek az élvezetek hajhászását tartják a legfontosabbnak. Mármint a többség. Kiergekaart az esztétikai emberként jellemzi őket. Érdekes lesz a géntervezést kombinálni az implantátumokkal is. -
bandypappa #63 Sajnálom hogy elraboltam 2 percet az életedből, mire elolvastad! Elég magabiztos lehetsz, hogy a másikat így lekezeled! Ez többnyire egy fél-tudományos topik, ami csak ritkán tartalmaz tudományos értékü hozzászólásokat. Mindenki másként látja a világot, és ez nem baj. Én a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján így látom a világot, persze érvelj amellett, hogy ez nem így van, akkor talán másként látom én is a világot. -
bandypappa #62 "Másik kérdésem az lenne, hogy véleményed szerint az akarat nem függ a környezettől, eddigi tapasztalatainktól?"
Igen függ. Különben nem is ismerné azt a dolgot, amit akarna. Információkkal kell rendelkezni egy döntés meghozatalához, ami a külvilágból ered többnyire. Nagyon is függ a tapasztalatoktól is. Én pl nem iszok kávét, mert kiskoromban megkóstoltatták velem és nagyon rossz érzés volt, ezért mondjuk nem is akarok kávét termeszteni. -
Epikurosz #61 Jé!
""Szinte" zsír
Lehet, hogy az olajban vagy zsírban sült ételek nem egészségesek, de nagyon finomak! Talán eljön majd az idõ, amikor úgy falhatjuk a sült krumplit, a fánkokat és a húsokat, hogy nem kell tartanunk sem a fölös kalóriáktól, sem a koleszterinszint növekedésétõl.
Az Egyesült Államokban már létezik a "szinte" zsír. Szinte mindenben olyan mint a zsír, íze, viselkedése megegyezik a hagyományos zsiradékokéval, de a szervezet nem képes hasznosítani. Az Olestra nevû mûzsír hamarosan forgalomba kerül. A címkéjén azonban fel kell tüntetni, hogy hasmenést és gyomorpanaszokat okozhat, valamint azt, hogy megköti az A-, D-, E- és K-vitaminokat meg a karotinokat. Ezek az értékes anyagok az Olestrával együtt kiürülnek a szervezet raktáraiból. A vitaminok pótlólag is adagolhatók, de a karotinoidok, amelyek védelmet nyújtanak a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint némileg a rák ellen is, nem vihetõk be ilyen egyszerûen a szervezetbe. Sajnos, ez is igazolja a régi mondást: valamit, valamiért!
(New Scientist)" -
kukacos #60 Az IQ-s résszel abszolúte nem értek egyet, az átlagember agyára igencsak ráférne egy kis tuning. A világ egyik legnagyobb problémája, hogy az átlagember elemi összefüggéseket sem képes felfogni, és az okosak élősködnek a butákon. A tudományban pedig nagyon is jól lehet használni a kitenyésztett zseniket...
Ugyan a génmanipuláció még messze van, de a szelekciós mechanizmusunk már így is erősen károsodott. Ma már egyre kevesebb nő képes pl. természetes úton szülni - legalább egy féltucat ismerősöm van, aki császár és kórházi ellátás nélkül belehalt volna az első gyerekébe. Így viszont tovább élnek, és örökítik tovább "hibás" génjeiket, lányaik ugyanilyenek lesznek. Pár száz év múlva lehet, hogy nem lesz a Földön nő, aki képes gyereket szülni kórház nélkül. Ha az orvostudomány mondjuk tíz halálos gén hatását képes kikapcsolni, akkor előbb-utóbb kis esélye lesz annak, hogy legyen a Földön élő ember, aki nem hordozza valamelyiket. Tehát a civilizáció összeomlása esetén orvosi ellátás híján mindenki meghal.
Persze növekszik az egyedszám is, tehát van esélye a tökéletes példány előfordulásának; és léteznek természeti népek, akik mindenféle civilizációs segítség nélkül szülnek. De meddig? És mi lesz a megoldás, ha már ez nem elég? Talán kvótarendszer lesz gyerekre: csak az szülhet, aki erre engedélyt kap, a génjeihez válogatott spermával. -
kukacos #59 A véletlen léte vagy nemléte a tárgyalás szintjétől függ. Létezik véletlen egy bírósági tárgyalásban, létezik az egyéni életünkben, nem létezik klasszikus fizikában, létezik kvantumban. Hasonlóképp, önálló választásainkról is csak bizonyos szinten beszélhetünk. Más emberek vagy saját tetteink magyarázatánál hasznos lehet indítékok megjelölése, de ha lemegyünk a gének szintjére, az általad megőrizni kívánt egyéni választás joga megszűnik. Adott ember ugyanazokkal a génekkel, ugyanazzal a családdal, társadalommal nagyjából ugyanazt az életpályát fogja befutni. Nem fordul elő, hogy egy egypetéjű ikerpár egyik tagja filozófus, míg a másik autófényező vagy élsportoló lesz.
A génjeink jelenleg mindenki egyéni életében véletlen faktort képeznek: lényegében senki sem tudja megválasztani vagy megváltoztatni képességeit, mert a képességfejlesztés maga is adottság (persze megtanulhatsz kosárlabdázni, de hogy elmész-e edzésekre, mert érdekel ez a sport, az végsősoron neveltetésed, génjeid, tehát a szerencséd függvénye).
Az orvostudomány végsősoron még több szabadságot ad majd nekünk a génmanipulációval: nem leszünk testünk rabjai, hanem mi döntjük el, hogy milyen képességeket szeretnénk.
A probléma persze az, hogy a végtelen szabadság káoszba torkollik, mivel a céljaink maguk is örököltek. Először nyilván minden pasi félméteres szerszámmal fog rohangálni, amíg valaki le nem cseréli a szexgénjét arra, hogy mondjuk csókolózástól legyen orgazmusa, aztán hogy csak ötpercenként magától... Lényegében maga az emberi identitás bomlik fel. Talán valami magasabb szintű evolúció alakul majd ki, de lehet, hogy puszta agresszió, harc a képességekért...
Lem írt erről jó könyveket egyébként.
-
#58
szerintem full hulyesegeket beszelsz. ez tobbnyire 1 tudomanyos topik, te meg jossz a karmaval meg hasonlokkal.. Asimov vilagaiban tobb teny van mint a hozzaszolasodban. Nem akarlak megbantani, de a szubjektivitasod helyett (v mellett) ervelhetnel is.
-
#57
> "Lényeg a lényeg, hogy az akaratnak testformáló-tudatformáló ereje van, ami nem korlátozódik testünkre hanem a külvilág minden részére kiterjed (kvantumfizika ezt igazolja). És most nem kell lehetetlenségekre vállalkozni, hanem arról van szó, hogy az ember saját magának tüzi ki élete célját, nem más határozza azt meg, és ha ezt eléri, akkor a megtett útra szívesen tekint vissza. Ezt a jogot sérti a géntervezés, mert más határoz meg minket és ezáltal céljainkat is."
Hm, és mi a helyzet a 'akkor is kosaras lesz a gyerekből' szülőkkel? A géntervezés csak a startpozíciót jelöli meg - szerintem. Másik kérdésem az lenne, hogy véleményed szerint az akarat nem függ a környezettől, eddigi tapasztalatainktól?
Azt a palit azért nem engedték indulni, mert az rendes futók vádlija elfáradt a szakasz végére, de az övé nem, mivel fémből volt. :b (Kb. a térdétől vannak leamputálva a lábai.) -
#56
Nekem alapvetően nincs gondom a biológia beavatkozásokkal. Fejlődtünk. El jutottunk erre a szintre. Most akkor csak a társadalmi ellenszenv miatt dobjuk ki az egészet a kukába?
Bár azt nem értem, hogy miért kéne a sporthoz génmanipulált formákat 'gyártani', sokkal egyszerűbb (és szerintem gazdaságosabb is) simán tehetség kutató akciókat szervezni. Ugyanígy a szokásos rémisztgetés: klónhadsereg. Mi értelme? Az alapanyag ott hever a földön, sima emberek formájában. Őket is ki lehet képezni, az eredmény ugyanaz. Doppingolt diák 200-as IQ-val... Ez is felesleges. A mostani IQ-unk - bár inkább mondok agyunkat - bőven elegendő arra, hogy bármit megtanulj. A klónozás és mindenféle génmanipuláció felhasználásának első sorban az orvostudományokban látom értelmét.
A génbank meg picit megcsúfolása lenne az evolúciónak, mert elvileg azért élünk, hogy tovább menjen a génvonalunk. Sőt, lehet hogy veszélyes is lenne, ha esetleg beüt valami olyan vírus, ami a Jolie génállományban erősebben pusztít... Bár ki tudja, már így is híján vagyunk egy szelekciós mechanizmusnak, hiszen az életképtelen, vagy kevésbé életképes egyedek is egész jól elboldogulnak. Hogy válaszoljak a kérdésedre, engem zavarna, ha 'idegen' gént örökölne a gyermekem. Sőt a patchwork family-t, mint épkézláb családmodellt is fenntartásokkal kezelem, noha épp ilyenben élek. :b -
bandypappa #55 Érdekes dolgokat írsz az akaratról. Sokan lebecsülik az erejét, pedig a profi sportolók tudják, hogy mennyire fontos, és most nemcsak az edzésekre gondolok, hanem a végcélra, a győzelemre és ez motiválja őket.
Mondtad hogy a szerencse is nagyon fontos. Te hogyan definiálnád a szerencsét? Én ugy gondolom hogy nem létezik szerencse, sem véletlen az univerzumban, javíts ki ha nem értesz egyet valamivel. Te hogy definiálnád ezeket?
Szerintem 2 fajta "gazdag" ember létezik:
1. Akinek nagyon sok pénze van. Ez az ember nem gazdag, csak sok pénze van. A gazdagságot nem lehet csak a pénz dimenziójából megítélni. Ha valaki emberileg egy szarrakás, annak legfeljebb csak sok pénze lehet, de gazdag nem.
2. A gazdag ember. Neki nem feltétlenül van sok pénze, de ugy bánik a környezetében élőkkel, hogy áldják a nevét, és nem használják ki. Lehet valaki úgy gazdag, hogy csak átlagkeresettel rendelkezik. Ez a fogalom nálam minőségjelzőként jelenik meg. Egyszer egy nagyon gazdag amerikai üzletember mondta, hogy aki gazdagon hal meg, az szégyenben hal meg, itt a pénzt kell érteni elsősorban.
Tehát az én olvasatomban nincs szerencse, sem véletlen, ez valami karma dolog lehet.
A LOTTO: Ennél az jut az eszembe minig: Vigyázz mit kívánsz magadnak, mert megkaphatod! Sok ember szeretné megnyerni a lottot, de csak kevesen terveznek a pénzzel. A legtöbben nem csinálnának semmit. A semmit-tevéshez pedig nincsen szükség milliokra!
Az orvostudomány egy új ága bontakozott mára ki és ez egyre nagyobb szeletét fogja jelenteni az egészségügynek. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy tudja az ember milyen előnyökkel fog majd járni. Bár furcsa lesz hogy a 10. angelina jolie fog velünk szembe jönni az utcán.
Lényeg a lényeg, hogy az akaratnak testformáló-tudatformáló ereje van, ami nem korlátozódik testünkre hanem a külvilág minden részére kiterjed (kvantumfizika ezt igazolja). És most nem kell lehetetlenségekre vállalkozni, hanem arról van szó, hogy az ember saját magának tüzi ki élete célját, nem más határozza azt meg, és ha ezt eléri, akkor a megtett útra szívesen tekint vissza. Ezt a jogot sérti a géntervezés, mert más határoz meg minket és ezáltal céljainkat is.
Jut eszembe: egy amerikai futó mülábakkal akart jelentkezni valamelyik futás számban, de nem engedték, technológiai dopping miatt. Ilyen is van. -
kukacos #54 Mindenki tudja, hogy az élet amúgy sem fair play, és a valóságban senki sem egyenlő. A sikerhez jó génekkel kell születni (egészség, szépség és sütnivaló), jó körülmények közé (gazdag országba és tehetős szülőkhöz). Nagyobb mértékben determinál minket a szerencsénk, mint az akaraterőnk vagy a küzdelmünk (no és ahhoz nem kell szerencse és kezdvező nevelés, hogy valaki erős akaratú legyen...?) Mégis, az emberek hagyományosan becsülik és kitüntetik a tehetséget.
Miért nem adunk díjakat a lottónyertesnek is? Érdekes módon ezt mindenki hülyeségnek tartaná. (De ugyanakkor a gazdagokat irigyeljük, noha nekik is inkább szerencséjük volt, mint tehetségük.)
Az élet komplexitása elrejti a faktorokat egy-egy siker mögött. Miután okozat-kereső állatfaj vagyunk, inkább feltételezzük, hogy az illető "tud valamit", mint hogy mázlija van. Ugyanaz a vonzóerő, mint az összeesküvés-elméletek mögött: azt is jobb hinni, hogy egy sötétben röhögő csoport irányít mindent, minthogy elfogadni, hogy a világ kaotikus, kiszámíthatatlan és nincs mögötte akarat vagy szándék.
Csak eddig ugye volt egy erős választóvonal a természetes biológiai szerencse, és a manipulált biológiai háttér között. Ez most kezd eltűnni, egyelőre csak a sportban. De aztán majd jön a doppingolt diák kétszázas IQ-val, a plasztikai sebészet meg már itt is van. És tényleg, fontos ez? Valójában kit érdekel majd, hogy a felesége lopta-e Angelina Jolie génjeit egy génbankból, vagy az édesapja hagyományozta-e rá? Titeket fog érdekelni?