• kukacos
    #54
    Mindenki tudja, hogy az élet amúgy sem fair play, és a valóságban senki sem egyenlő. A sikerhez jó génekkel kell születni (egészség, szépség és sütnivaló), jó körülmények közé (gazdag országba és tehetős szülőkhöz). Nagyobb mértékben determinál minket a szerencsénk, mint az akaraterőnk vagy a küzdelmünk (no és ahhoz nem kell szerencse és kezdvező nevelés, hogy valaki erős akaratú legyen...?) Mégis, az emberek hagyományosan becsülik és kitüntetik a tehetséget.

    Miért nem adunk díjakat a lottónyertesnek is? Érdekes módon ezt mindenki hülyeségnek tartaná. (De ugyanakkor a gazdagokat irigyeljük, noha nekik is inkább szerencséjük volt, mint tehetségük.)

    Az élet komplexitása elrejti a faktorokat egy-egy siker mögött. Miután okozat-kereső állatfaj vagyunk, inkább feltételezzük, hogy az illető "tud valamit", mint hogy mázlija van. Ugyanaz a vonzóerő, mint az összeesküvés-elméletek mögött: azt is jobb hinni, hogy egy sötétben röhögő csoport irányít mindent, minthogy elfogadni, hogy a világ kaotikus, kiszámíthatatlan és nincs mögötte akarat vagy szándék.

    Csak eddig ugye volt egy erős választóvonal a természetes biológiai szerencse, és a manipulált biológiai háttér között. Ez most kezd eltűnni, egyelőre csak a sportban. De aztán majd jön a doppingolt diák kétszázas IQ-val, a plasztikai sebészet meg már itt is van. És tényleg, fontos ez? Valójában kit érdekel majd, hogy a felesége lopta-e Angelina Jolie génjeit egy génbankból, vagy az édesapja hagyományozta-e rá? Titeket fog érdekelni?