#72
Pont az okok végtelenbe nyúlása miatt egyszerűbb véletlennek kezelni a véletleneket, nem? Ha csak azon pörögne az agyam, hogy miért nézett rám mogorván a pénztáros, és hasonlókon - lehet hogy kikészíteném magam.
Ha az akarat a környezettől függ, akkor az vajon tényleg akarat? Saját akaratnak lehet nevezni, vagy csak a környezet impulzusai alapján kialakuló szándék, ami egy másik azonos múltú és genetikailag megegyező egyednél ugyanaz lenne?
> "Lényeg a lényeg, hogy az akaratnak testformáló-tudatformáló ereje van, ami nem korlátozódik testünkre hanem a külvilág minden részére kiterjed (kvantumfizika ezt igazolja)."
Innentől kezdve viszont ez egy végtelen visszacsatolássá alakul, hisz' a környezet hat rád, de te is hatsz a környezetre. A végén pedig megkapjuk a blokkot: 'Önnek nincs saját akarata.' De mégis, akkor mi hajt, hogy ezt a kommentet elküldjem? Mélyen ható szociális erők, amik kényszerítenek arra, hogy embertársaimmal kommunikáljak? Mi van ha mégsem küldöm el? :)
#72