#70
Az tényleg nagyszerű dolog, amikor az ember kihozza a testéből a maximumot.
De mégsem értem azokat, akik - teszem azt - futónak mennek. Mi az, ami belülről hajtja őket? Pl. egy magyar futó mit gondol, hogy majd lefogja nyomni az afrikai indulókat? Ha még lenne reális esély arra, hogy Olimpiát nyerjen az ember, mondjuk úszásban. Gyerekkora óta azért gyakorol, hogy egyszer majd a kezében foghassa a legjobbnak járó érmet, hogy elmondhassa magáról - idén én futom a leggyorsabban XY számot. Számomra egyetlen ésszerű indoklás ez, az atlétáknak mindennél fontosabb a győzelem. De közben rengeteg szenvedés, korán kelés, munka van - amit egyszerűen nem lehet élvezni, vagy ha ezt valaki a szereti, akkor az szenvedni is szeret, tehát igazam van abban, hogy mazohista. Ezzel szemben ha mondjuk focizol, tele van trükkökkel, látványos cselekkel, az ellenfeled ott áll előtted... Egyszóval: szórakoztatóbb. Ha ezen az úton is lehet menni, akkor miért akar bárki atletizálni?
Valószínűleg ki kéne próbálnom, ahogy írtad. De a fentiek után gondolom megérted, ha mégsem teszem. ;)
#70