8043
A TOPIK TÉMÁJÁHOZ NEM KAPCSOLÓDÓ HSZ-EK TÖRÖLVE LESZNEK!
-
El Ardor #5161 Utána néztem alaposabban az #5153-ban lévő mondásnak és azt nem mondja senki. Nem mondás. Nem hagyomány.
Max ennek a durva átköltés, eltorzítása lehet:
"ami igazán a mienk azt nem veszíthetjük el"
ps: ami igazán a mienk az amúgy is felénk gravitál -
#5160
Nem gond, hogy nem látom a meghajlást, el tudom képzelni (elvégre japán szakos vagyok, és minden nap találkozom japánokkal, sőt gyakorlom is... :D).
Igen, én pont emiatt a bölcsesség miatt szoktam a kapcsolataimat úgy alakítani, hogy inkább a másik fél döntsön. Tudom, ez kicsit úgy hangzik, mintha fejet hajtanék bárki akarata előtt, de nem. Először meghallgatom a másik felet, aztán kifejtem én is a véleményemet, végül egyeztetünk. :) Ezt használom egyébként párkapcsolatban, barátokkal, családdal, és mindenkivel. Így sok veszekedést is el lehet külni, például. :) -
El Ardor #5159 Egészen pontosan:
"Ha valakit igazán szeretsz, engedd el. Ha vissza jön hozzád, örökre e tiéd marad. De ha nem akkor soha nem is volt igazán a tied." -
#5158
Ragyogj soká! Sajnos a tradicionális japán meghajlást nem tudom itt prezentálni, de megérdemled.
Buddha mondása, amit végig idéztél, nagyon igaz. Ha valaki szabad akaratából marad bármelyikünkkel csak annyit változtat a kapcsolaton, hogy a szerelemhez, szeretethez nem tapad az irigység, féltékenység érzése. Nem marad semmi, amitől keserűség, fájdalom és félelem kísérje.
De lehet, aki tesz azért, hogy ne csak szerelmes legyen, hanem felhőtlenül boldog is, az hideg, érzelemmentes és kapcsolatellenes. -
El Ardor #5157 Jut eszembe: azt is mondják, hogy ami valóban a miénk azt sem veszíthetjük el 
-
#5156
Nem éppen erre gondoltam, de az is igaz, amit te írtál.
-
El Ardor #5155 Ezért is szebb a virág a réten mint otthon a vázában (halálra ítélve) 
-
#5154
Ez Buddha egyik mondása, és teljes egészében így néz ki:
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” -
#5153
Most jutott eszembe ez a mondás:
"Ami soha nem is volt a miénk, azt nem is tudjuk elveszíteni." -
#5152
Igen, igen, igen!!!! Velem is ez volt!!! :) Nem tudtam magammal mit kezdeni, tehát beleugrottam egy laza kis depresszióba, aminek következtében (anno) elvesztettem a pasimat, a barátaim jórészét (az igaziak persze akkor is kiálltak mellettem, és még most is itt vannak), az életkedvemet, egyszerűen mindent. Nem kellettem senkinek, és csodálkoztam rajta! Mert a tükörrel akkoriban is találkoztam, és láttam, hogy nem vagyok egy szénrém. :)
Később rájöttem teljesen magamtól, hogy nem azért nem kellek senkinek, mert ronda vagyok, hanem azért, mert antiszociális vagyok, nem állok szóva senkivel, csak a - valójában nem létező - depressziómmal foglalkoztam. Nos, ekkor mondtam azt, hogy elég, itt kezdeni kell valamit, mert a végén tényleg bekattanok.
Tehát elkezdtem aktívan sportolni, stréber módon tanulni, bulikba járni, ismerkedni, és egyszeriben minden jobb lett. Amikor nyár végén visszajöttem Pestre, az itteni barátaim szerint ragyogtam (és ez azóta is tart). :) -
El Ardor #5151 És ha bennem önállóan nincs boldogság...
Mert más is kell ahhoz hogy boldog legyek...
Akkor van bennem valódi boldogság és derű?
Amiből adhatok a másiknak mert az enyém és nem a másikból táplálkozik... -
#5150
Ott a pont!
Ami benned nincs, abból tényleg nem adhatsz és nem is értheted! -
El Ardor #5149 Még egy gondolat:
ami nekem (bennem) (önállóan) nincs abból hogy adhatok másoknak?
Legyen ez bármi - pénz, szeretet, boldogság...
Hitelből? -
El Ardor #5148 Jacky ismét köszönjük a derék konzekvenciáidat.
Csak egyszer tudnál valami önálló véleményt, érvelést írni ahelyett, hogy a mások által korábban mondottakat ismételgetnéd papagáj módjára.
Meg aztán Jacky méltóságos úr biztosan mindent és mindenkit ismer
-
El Ardor #5147 Jómagam firtatása helyett inkább azt meséld el, hogy az érzelmi függetlenség hol zárja ki a következőket:
- minden nap együtt fekszetek és keltek
- a szerelmet
És miért jelenti azt, hogy az érzelmileg független embernek:
- elég hetente egyszer találkozni párjával
- egyedül kell élnie
??? -
Jacky #5146 Nem tudja. Nem is ismeri. -
Jacky #5145 Nem lehet senkit megváltoztatni direkte. Mindenki változik, fejlődik, külső ingerektől, belső igénytől hajtva.
Max. egy irányt mutatni lehet. Az hogy elindul-e rajta, tőle függ.
Jól mondod, nem lehet senkinek a gondolatvilágát megerőszakolni.
Más: a depist nem tudod kihozni addig, amíg ő maga is nem akarja. És még akkor sem biztos, hogy sikerül. -
#5144
Te tudod egyáltalán mit jelent az, hogy Társ, meg az, hogy együtt élni valakivel?
Az nem parazitaság, hogy minden nap együtt fekszetek és keltek, hanem egy normális emberi létforma, amit emberek milliói tartanak normálisnak.
Vagy te úgy éled meg a kapcsolatodat, hogy hetente 1 tali, aztán majd valamikor találkozunk?
LOL -
El Ardor #5143 Köszönjük Jacky, hogy ismét eggyel növelte a hozzászólások számát
Tenksz.
-
El Ardor #5142 Az érzelmi függetlenség nem azt jelenti, hogy nem éleheti valaki érzelmi alapon az életét.
Az érzelmi függetlenség azt jelenti, hogy nem parazitaként (vagy szimbiótaként) tapadok a másikra.
Biztos nehezen elképzelhető... -
Jacky #5141 Végre egyszer kimutattad, hogy milyen vagy igazából. Milyen alapon fogadjunk el tőled bármiféle véleményt?
Nem ér semmit. -
#5140
Köszönöm a megértésedet. 
Én érzelmi alapokon élem az életem, ez éltet, így gondolkodom.
Nem hiszek abban, hogy valaki csak úgy el van magában és ez hű de jó neki.
Persze ideiglenesen elképzelhető, sőt igénye van rá az embernek, de a háttérben azért legyen ott a Társ! -
#5139
De az az érdekes, amit a jómúltkor általam említett teszt eredménye hozott: hogy gyakorlatilag a mai gyerekek 6 éves korukig sokkal fejlettebbek szellemileg, érzelmileg, fizikailag a 100 évvel ezelőttieknél.
Viszont az itteni és a más helyekről begyűjtött információk, vélemények alapján kiderült: felnőtt korukra sok szempontból nem fejlődnek, hanem visszaesnek. Ennek minden bizonnyal felismerhető okai:
1. az oktatás nem fejlődik a világgal, sőt sokszor az oktatók erősen lemaradnak,
2. a média és a trendek, ami kifejezetten a szappanoperák szintjére degradálja az embereket, sőt mindent megtesz fejlődésük visszaszorítása érdekében,
3. valamiért - ez még további vizsgálat alatt - a hasonulási vágy és az igen sokszor hozzá nem értő közvélemény szintjén állnak meg sokan.
A hét végén beszélgettem egy fiúval, aki a kora alapján akár férfi is lehetne. Ő is otthon lakik még, egy ideje nem dolgozik. Néhány dologról elmondta a véleményét. Nem értette: hogyan lehet, nálunk egészen más az időbeosztástól kezdve minden.
Egyébként rendes fiúnak tartja magát, nemigen érti: miért nem marad mellette senki.
Én megkérdeztem a következőket:
1. Ha nincs munkád és jó ideje senki nem reagál a jelentkezésedre, nem kéne utánanézned kicsit a marketingnek és a humánerőforrás gazdálkodásnak? Nagyon jó ingyenes tanfolyamok vannak a neten, tudok ötletet adni.
2. Hogyan tudod elviselni, hogy a család eltart, emellett egész nap semmit se csinálsz - otthon se?
A válaszok:
1. Nem érdekel a marketing, meg a többi ilyen. Nem akarok semmivel kereskedni. (Az eladnivaló saját maga lenne, amin egy jól fogalmazott jelentkezés lendíthetne, nem keveset)
2. Itthon semmi férfimunka nincs. (Szerintem a munka nem férfi, vagy nő, hanem feladat, amiből mindenki azt a részét végzi, amire képes és amire van ideje. Akkor is, ha utálja. Én se szeretek mosogatni, mégse hagyom koszosan az edényeket.)
Ez a két dolog a társkeresésben, a párok egymásra találásában is lényeges. Mert igazából ott is "eladjuk" magunkat (Itt gondoljatok bátran régi magyar fogalomra: eladósorba került).
Ha gyenge a "marketingünk" - senki nem lesz ránk kíváncsi. Míg ha a társkeresők csak úgy egyszerűen megpróbálnának szóba elegyedni másokkal, olyan dolgokról, ami őket érdekli (nem, nem a másikat, mert udvariaskodni lehet egyszer-kétszer, hosszú távon fárasztóbb, mint bármi más), akkor kiderülne: kik a környezetünkben a hasonló érdeklődési körűek. Mégha másképp is látják a dolgokat azzal kapcsolatban.
Valószínűleg valahogy így kezdődnek azok a kapcsolatok, ahol hosszú ideig észre sem vesszük: a nekünk való már régen itt van. (Ugye Mini?) Azt gondolom: valahol itt a kiút az egyszerű depressziókból is. Érdekes, szórakoztató barátok, tanulás, munka, szórakozás - aztán lennék még depressziós, de ma már megint nem jutott rá idő. -
El Ardor #5138 Igaz.
#5110-ben minigirl pontosan azt irta, hogy elóbb kiléptetni a depiből és után esetleg kapcs. Úgyhogy az egymás melletti elbeszélés ebből a szempontból teljesen jogos. Vártam, hogy ki veszi észre a tévedést ;)
A depis számára a depi ugyan olyan mint az igaz muszlim számára Allah.
És minden másik jó ötlet a depis számára olyan mint a keresztény egyház számára a jóga: eretnekség.
Addig legalább is amíg meg nem nyílnak és be nem vetik az agy erejét.
Amit Ritáról írtál teljesen korrekt
Az igaz vallás nem a kereszténység, nem az iszlám, nem a buddhizmus, nem a materializmus stb hanem józan ész bevetésével ezeknek a szintézise.
Sajnos a mai gondolkodási szint megragadt az ellentét-kizárás logikánál. Szintézisre (, a kirakó összerakására) nem (nagyon) képes. -
#5137
AMÚGY utálom a szóismétlést... 
-
#5136
Kicsit elbeszélünk egymás mellett. Én erre:
"Nem kötelességed, de ha tetszik, megpróbálhatod kihozni a depresszióból, hogy lásd, milyen is valójában, és akkor talán egymásba is szerettek."
reagálva helyeseltem. Hogy nem kell, de ha megpróbálod, akkor sem jársz rosszul.
Aztán azt hittem, hogy ezt: "Nos egyszer volt hol nem volt volt vala egy depis lány, jött egy fiú s beleszeretett, s kihúzta a depiből csajt, és a csaj rájött, hogy hoppá marhára elkúrta korábban a dolgokat és így hogy magához tért, nem is akarja már azt a kapcsolatot azzal az emberrel akivel ahogyan.", mint konkrét példát hoztad fel a saját tapasztalataid közül. Azért mondtam én azt, hogy légy büszke magadra, és ne keseregj rajta, ha a "depiből kirángatott egyén" hálátlan, mert úgy érződött, mintha emiatt megorroltál volna rá. :)
A fuldokló esetét is csak azzal a célzattal említettem, hogy könnyebben megbékélj a tudattal, hogy esetleg nem kapsz viszonzást. De nem a párhuzam vonása volt a cél egy depis ember, és egy épp vízbe fúlni készülő között.
Amúgy egy muszlimot nem is akarnék meggyőzni a hitével ellentétes dolgokról, mert az megint csak az említett erőszak volna. Meg azért egy muszlim vallású embert nem hasonlítanék egy szellemileg fuldoklóhoz (seggrészeghez, vagy egy depresszióshoz). :DDD
Amúgy pedig van egy barátom, aki kb 8 éve depis egy nő miatt, aki sosem lesz az övé. Megpróbáltunk már mindent: kirángatni, kibeszéltetni, más társaságba vinni, mint ahol mindig az a lány jut eszébe, a sport miatt találkozott már egy csomó nővel, de valahogy nem tud szabadulni attól az egytől. És úgy látszik az idős sem hoz megoldást. Van ilyen is...de a lelkiismeretem tiszta, hogy én megtettem, amit tudtam. Lehet, hogy ez kevés, és én magam vagyok kevés az ócska kis tudásommal együtt, de nem hagytam magára.
Egyébként én már kezdem érteni Ritát. Egyszerűen ő ilyen. Minden ember más. És úgy vagyok vele, hogy mindenki változik, azért egy trend mindig mutatkozik az ember életében: miket csinál, milyen ízeket szeret, milyen emberekkel barátkozik, milyen színeket/autókat/ruhákat kedvel, stb. Ő ilyen ember. Nála nagyon fontos a tűz. És lehet, hogy ő olyan, mint a muszlim ember, akit meg akarunk győzni arról, hogy nem a szerelem az űbervallás, és nem a "mindent elemésztő tűz" az egyedüli isten. Megerőszakoljuk a gondolatvilágát a fentiek ellenkezőjének állításával. Rita, szerinted van benne igazság? -
El Ardor #5135 Hogy kipróbáld az elméletet: próbálj meg meggyőzni egy igaz muszlim hívőt arról, hogy nem Allah az egyedüli isten és az Iszlám nem az űbervallás.
És a hogy nem csak a muszlim nép jut a mennybe.
Vagy a pápának a jóga fontosságát és hasznát.
Reménytelen vállalkozás... -
El Ardor #5134 Teljesen igazad van.
Én nem a köszönetet várom, s ha úgy érzi mennie kell részemről bármikor bárki mehet másik kapcsolatba.
/Egyébként egyik másik fórumon olvastam a történetet még 4 éve kb/
Viszont a kirángatással nem értek egyet.
A balatonos példád azért nem helyén való jelen esetben, mert fuldokló érzi, hogy fuldoklik és az esetek 99%-ában segítségért ordibál.
Viszont mikor valaki szellemileg fuldoklik azt saját maga nem igen látja(be) és minden segítséget elutasít.
Még ha az utolsó levegőjét vesz is.
Itt mese nincs, meg kell várni amíg ő kér teljesen nyíltan(!) segítséget...
Vagy esetleg meg lehet erőszakolni... hát...
Olyan ez mint a segg részeg ember.
Kérdezd meg tőle, hogy részeg-e!
Azt fogja válaszolni, hogy ő totál józan.
És nem fogod tudni meggyőzni arről, hogy be van állva.
Egyszer történt, hogy volt valaki aki úgy érzte rajta taposnak. Erre mondom neki: barátom ez mindaddíg így lesz ameddíg taposási felületet nyújtasz magadon. Erre a válasz röviden tömören az esszenciát tekintve: haggyá' engem békén. Nekem te nem magyarázz. Te is csak taposol rajtam.
Nincs mit tenni egész egyszerűen.
Ki kell várni míg az illető nyitottá válik a megoldásra és saját maga kezdi el keresni azt.
Itt van a másik eset mikor valaki azt képzeli, hogy a szerelem az ami a novellákban, a mesekönyvekben meg a szappanoperákban van.
Szólsz neki, hogy ácsi' lehet tévedsz. Erre mit mond, minden gondolkodást nélkülözve: "ne gyere nekem ilyen faszsággal" vagy "ne vedd el tőlem a reményt".
Arról, írsz hogy érzelmi függetlenség és erre puff nesze neked: érzéketlenséggel vádolnak. Hééé! Az érzelmi függetlenség nem érzéketlenség, nem érzelmi csőd, nem érzelmi hideg ridegség.
Az emberi természetnek van egy olyan tulajdonsága, hogy: inkább szeret ítélkezni mint gondolkodni.
És az esetek 80%-ban az ember csak a saját hibájából tanul (előbb-utóbb). 19%-ban pedig még abból sem...
(Bár lehet meg kéne cserélni a 19-et és a 80-at). -
#5133
Sok igazság van abban amit mondtál.
Azért ha véletlen politikus fulladozna legközelebb, tedd meg hogy elnyomsz mentés előtt egy kávét meg egy krémest.
-
#5132
Igaza van mininek abban a hsz-ben, amire épp válaszoltál. Meg kell adni az esélyt. Magadnak, neki, és kettőtöknek (nem mininek+neked ).
És ha sikerült kirángatnod egy embert a depiből, aki később otthagyott, mert kinyílt a szeme? Ez mit mutat meg? Azt, hogy jót tettél vele. Ő viszont hálátlan volt. De ezen nem keseregni kell, hanem büszkének lenni rá. A mai világban, ahol annyi mindenki a más tetteire büszke, te nyugodtan elmondhatod magadról, hogy kihúztál a szarból valakit. Ez becsülendő dolog.
Én a Balcsiból régen két fuldoklót is kimentettem, nem vártam, és nem is kaptam viszonzást érte. A köszönöm, amit mondtak, és a tudat, hogy ha nem lépek, talán belefulladnak a vízbe sok mindennél többet ér. -
El Ardor #5131 Szuper, örülök
-
#5130
Lehet, hogy igazad van, viszont rajtam segített. Igaz, hogy több dolgot kezdtem el csinálni egyszerre, de ezek felpezsdítettek annyira, hogy sikerüljön megoldanom azokat a problémákat, amiket gyakorlatilag magamnak kreáltam. És persze azokat a dolgokat, amiket elkezdtem csinálni azért, hogy rendbehozzam magam, nem is hagytam abba, sőt, fejlődöm bennük, és ettől kiegyensúlyozottnak érzem magam. :) -
El Ardor #5129 Az elfoglaltság - szerintem - önmagában semmit sem segít mert az ember ettől még nem nyeri el ugymond az erő feletti hatalmat. Csak egy dolog két szélsősége között fog oda-vissza pattogni.
A környezetemben így látom. -
#5128
Szerintem senki nem keveri össze a kettőt. :) Szerintem a "segíts magadon" dolog nagyon is jó, már amennyiben ismeri magát az ember eléggé ahhoz, hogy meg tudja tenni. De mint mondtam: fontos egy olyan elfoglaltságot találni, ami segít. Valami stresszelevezető dolog. Sport, meditáció, bulizás, ismerkedés, valami. A lényeg, hogy nem szabad bezárkózni. :)
A szülőktől való elköltözésről csak annyit, hogy én 18 voltam, amikor (suli miatt) albérletbe kellett költöznöm. Azóta megtanultam, mi az a házimunka, és hogy mi az, hogy gondoskodjon az ember magáról. Nem mondom, hogy egyszerű feladat, de jobb, mint anyám nyakán. Előfordul, hogy dolgoznom is kell suli mellett, hogy kijöjjek a pénzemből, de ez van. És persze én is nagyon jól kijövök anyummal, amikor nyáron otthon vagyok 2 hónapig, de azért szoktam érezni, hogy nekem már nem ott a helyem, van saját életem, satöbbi. -
#5127
Azért a depressziót ne keverjéttek össze a mezei rosszkedvvel. A depresszió elég összetett fogalom, lehetnek lelki és biológiai okai is. Elég naiv hozzáállás ez a segísen magán ahogy tud. Az emberek nagy része volt már depressziós, kisebb-nagyobb mértékben. A gond mindig ott van ha nem ismerik fel időben, és nem kap megfelelő segítséget.
A korábbiakkal kapcsolatban: Én elég sokáig a szülőkkel éltem, nem olyan rég jöttem el otthonról. Mindig jól kijöttem a szüleimmel, beszálltam a közösbe, szerettem otthon lakni. Az biztos hogy kényelmes, sokkal kényelmesebb mint egy albérlet. Én a pénz miatt maradtam otthon, mivel nem akartam albérletet fizetni, saját lakásra pedig még évekig nem is gondolhattam /ugyebár Magyarország.../. Még így sem tudtam annyi pénzt félretenni amennyit szerettem volna, hátmég ha albi plusz rezsi is beugrik. Viszont előbb-utóbb mindenkinek el kell kezdeni a saját önálló életét, ez alól nem lehet kibújni. -
#5126
ja -
El Ardor #5125 Bizony, a gondolkodás fárasztó, megeröltetető és unalmas dolog. -
#5124
-
El Ardor #5123 Pontosítás a #5120 második bekezdéséhez:
"magára találhat" → egymásra találhat -
El Ardor #5122 Így van, nagyon jól látod