Milyen gyors lehet az evolúció?

Dehogynem, az ilyesmi teljesen ki tudja készíteni az embert.

A #209-est nagyon nehezedre esne elolvasni?

"A "dzsumbujbeli" családokban túl sok a stressz, és éppenhogy az érzelmi zûr, ami eléggé be tud tenni az egyéni fejlõdésnek."

Ezek nyílván befolyásolják a fejlõdést, de nem ennyire. Tény, hogy zsenik mindenhol vannak, csak nem feltétlen a tudományokban vagy mûvészetekben alkotnak nagyot. Akik rosszabb anyagi és társadalmi körülmények közt nõnek fel, azok kényszerûségbõl gyakorlatiasabb problémákkal foglalkoznak.

"az agysejtek nagy részét 1. nem használjuk, vagy 2. hibásan használjuk."

1. És akkor mégis mit csinálnak és mire vannak azok a sejtek? Minek nõtt ekkorára az ember agya, ha sokkal kevesebb agysejttel is ugyanilyen jól mûködne? Akár evolúció akár teremtés, akár valami egyveleg történt itten, sehogy se áll össze a dolog.
2. Hogy a francba lehet egy darab agysejtet hibásan használni, és pláne hogy tudjuk ezt tudatosan elkövetni?

Akadékoskodásomról talán, de hogy értetlenségemrõl... Azt nem mondhatod. Egyet nem értés az más.

dez, te mindig is híres voltál az akadékoskodásaidról és értetlenségedrõl. Folytassa, felség! :-)
Engem nem zavar. Vak tyúk vagyok, és a hsz-idban úgyis találok azért néhány szeget és velõscsontot, amin majd alkalomadtán elrágódom. :-)

Én meg továbbra is azt hiszem, hogy ez félremagyarázás. A "dzsumbujbeli" családokban túl sok a stressz, és éppenhogy az érzelmi zûr, ami eléggé be tud tenni az egyéni fejlõdésnek. Továbbá, nem lesz abból zseni, akit egy üres szobában tartanak egész gyerekkorában, éppen ellenkezõleg.

<i>"Epikurosznak igaza volt, mikor megpróbálta kifejteni azt, hogy miért ritkák a dzsumbujbeli zsenik, az emberi agy meglehetõsen sok energiát feccöl bele abba, hogy társasági életet éljünk. "</i>

No, igen, és ez csak egy a sokból, amiben igazam volt/van. :-)
(szemérmesen el)

Kukucs!
ezt olvassátok el. Megéri!

Igen, arra a 100%-os dologra gondoltam.
Koncentrációzavar, depresszió, deszinkronizáció, stb.

Valaki aki foglalkozott mesterséges intelligenciával, nem emlékszik az érzékszervek egységes tudattá való összeállítás problémájának a nevére ?

Egyébként is az, hogy specializáltak, az meg éppenhogy nem zárja ki az egyszerre mûködést, az életed 80%-a sztem általános feladat, inkább a munkamegosztást valószínûsíti (számomra). Másrészt ott van még az is, hogy az agy nem hagyja magát parlagon heverni, ha vmi nem megy átcsoportosítja a használt erõforrásokat, újakat von be stb...
És akkor még ott van az is, hogy az agy gyakorlatilag egyfolytában mûködik, mégha "tudatalatt" is, egy "alacsony" szinten, a tudatos mûködés ezt a szintet emeli meg egyes területeken.
...
off
költõi kérdés: Miért nem tudok(tudunk) fogalmazni, és mért ragaszkodok(unk) néha olyan dolgokhoz is egy vitában, amirõl már az elején kiderül számunkra, hogy nem igaz?
off vége

Rosszul mondtam, mert igazából átfutottam mindet, de volt egy kettõ olyan hosszabb, ahol 70%-a a hsz-nek idézet volt a másikból, 20% már volt, a maradék tíz meg megmaradt mondanivalónak, de sajna elszórtan, egyébként tervben van, hogy legközelebb végigolvasom õket alaposabban is, csak éppen baromira fájdítják a szemet egy méret után és elkezd egybeolvadni az idézet meg a válasz rá...
Milyen butaságot? Mármint az elsõ részen kívül, amit egyáltalán nem sikerült jól megfogalmaznom.
#204-re: mit jelent az hogy hibásan?

Kösz, így tényleg jobb a megfogalmazás, egyébként meg érdekes tény, hogy az ember agysejtjei mindíg úgy dolgoznak, hogy ha jön egy feladat, akkor néhányan "team"-et alakítanak (kérgi oszlopok), körülöttük pedig megszûnik az aktivitás egy "piciny" körben, így az agykéreg egy pillanatában mûködés szerint úgy néz ki, mint vmi nagyon sûrû szigetvilág. És akkor még vannak beljebb is magok, meg stb. Tehát alapvetõen igazad van, mert tényleg mindet használjuk, és ehhez nem is kell egyébként nagy idõtartamot nézni.

Érdekesség még, hogy az agyterületek feladatai nem is annyira betonba ágyazottak, mint néha képzeljük, fura miket nem tud mûvelni ez a szev itt a fejünkben:-)(mármint ezen kívül)
Az emberi agy elég egyszerû ahhoz, hogy "fogalmat alkothassunk"(ennél azért többet csinálunk, de nem találtam jobb kifejezést sajna) a mûködésérõl, de túl komplex ahhoz, hogy kiszámítsuk azt.

Te is tévedsz az "elég biztos"-nak vélt feltételezésedben, az agysejtek nagy részét 1. nem használjuk, vagy 2. hibásan használjuk.

Ha el sem olvasod a hosszabbakat, honnan tudod, hogy mit vesztettél vele? Minek minõsítgetsz?
Aztán meg butaságot írsz...

"Az emberi agy (mint hardver) elméletileg számított kapacitását szokták 100%-nak venni"

Az a baj, hogy ez nem igazán meghatározható, maximum a nagyságrendje becsülhetõ. Azt meg pláne nehéz mérni, hogy emnnyit használ ebbõl az ember. De pl. az evolúció mûködésébõl elég biztosan mondhatjuk, hogy minden agysejtjét használja az ember, legfeljebb nem mindet egyszerre (mivel sok agyterület egy adott feladatra specializálódott, nem is várható, hogy mind egyszerre dolgozzon).
Viszont a nyers "számítási teljesítmény" önmagában nem sokat jelent, az is nagyon fontos, hogy milyen a "szoftver". Azt pedig elvileg is lehetetlen megmondani, hogy adott számítási teljesítménnyel legfeljebb milyen bonyolult probléma oldható meg, így megint csak durva becslésekre hagyatkozhatunk.
Szóval szerintem az alap állítás úgy hangzana értelmesen, hogy a legtöbb ember az agyát rossz hatásfokkal használja, mert nem tanult meg gondolkodni (kb. mint amikor egy szoftver qsort helyett mondjuk beszúró rendezést használ).

Érdekes vita volt, néhány terebélyesebb hozzászólást mondjuk kihagytam, de nem vesztettem vele túl sokat, bocs. Néha a falra tudtam volna mászni, fura fogalmi malõrök mutatkoztak itt meg, illetve félreértések. Mivel nem akarom magam megint adrenalin-zacskóvá tenni, inkább csak az utsolsó résztémára próbálok meg reagálni.

Az emberi agy (mint hardver) elméletileg számított kapacitását szokták 100%-nak venni, ez persze emberenként és koronként változik:-)
Epikurosznak igaza volt, mikor megpróbálta kifejteni azt, hogy miért ritkák a dzsumbujbeli zsenik, az emberi agy meglehetõsen sok energiát feccöl bele abba, hogy társasági életet éljünk. Általánosan elmondható, hogy a társasági élet vetekszik a logikával (matematikával, analizálási képességekkel). Ajánlom mindenkinek a Beautiful minds c. három részes ismeretterjesztõt, nagyon érdekes. Sajnos nem találtam meg egyben magyarul, csak részletekben angolul, sajnos, de remélem más esetleg több szerencséval jár. Mindenesetre ajánlom a Wikipédia Savant_syndrome, Asperger_syndrome és kapcsolódó szócikkeit, illete az intelligenciával foglalkozót, de talán sokal érdekesebb, ha néhány ott szereplõ beteg honlapjára látogatnak el az emberek, ott ott is van a mûsor több másikkal részletekben.

Elnézést, hogy sokat írtam, de régen nem szóltam már hozzá a fórumhoz.
És az említett problémákról:
-nyírfaaraszoló lepke, nem szövõlepke
-a mutációnak is vannak szintjei (pontmutáció, kromoszómális, crossing over, pár génre kiterjedõ mutáció), mind mutáció
-evolúció a populációban meglevõ allélek gyakoriságának megváltozása is
-egyszer valaki behozta Lamarck egy gondolatát, majd vki meg is magyarázta mire gondolhatott, volt benne vmi, a párválasztás igen nagy motor lehet, amíg nem kb. életveszélyes mértékû
-az evolúció minden lépésének nem kell hasznosnak lennie, elég ha nem hátrányos, ezt megbeszéltük már vmikor, ha jól emlékszem
Inkább nem terhllek titeket tovább, majd inkább késõbb kisebb adagokban:-)

http://www.azevolucioscsalas.com

"2. TÉNY: Az emberi agy szerkezete nem sokat változott évtízezredek óta. Mégis, ma sokkal okosabb és ügyesebb egy átlagember."

Na ez az, ami nem igaz. Elég megnézni, miket csináltak az ókorban, meg még régebben. Még mindíg valószínûbb, hogy akkor is éltek okos emberek, mint hogy az ufók építették a piramisokat.
Valószínû, hogy kevesebb lehetõség volt az intelligencia kamatoztatására, de ez még nem butaság. Az ügyességet meg nem értem, annak nincs sem technológiai, sem kultúrális feltétele.

"3. TÉNY: sokféle egyéb képesség is fejleszthetõ, és nem tudjuk, hol a határ. Ez is mutatja, hogy nem ma használjuk ki teljesen a lehetõségeket, sõt, a töredékét használjuk."

Az, hogy nem használjuk ki teljesen, nyílván igaz. Azzal viszont nem értek egyet, hogy töredékét használjuk (lehetséges, de messze nem biztos).

"Amirõl te beszélsz, az a %-os meghatározás. Az azért téves, mert nem tudjuk, mi a 100%, és különben is problémás, milyen alapon határozzuk meg az aktuális %-ot."

Nem ez a probléma. Az eredeti mondás, azt sugallja, hogy az agy nagy része nem csinál semmit, csak van. Azt mondják, hogy az agyunk X százalékát használjuk, nem pedig az agy teljesítményének X százalékát.

"Te csak tudod, mi? Amikor azt sem tudod, mi az."

Már megint személyeskedsz érvek helyett. Már elég uncsi.

"Miért ne lenne?"

Gondold végig.

"Nyilván együtt alakult volna ki a kettõ. Tudod, evolúciós alapon."

Ez nem így mûködik. Mint már mondtam, sokkal nehezebb egy tulajdonságot visszafejteni, mint kifejleszteni. És közben a tulajdonság kifejlesztése sokkal nagyobb elõnyt jelent az élõlénynek. A másik problém az, hogy ehhez nincs elég intelligencia az egyszerûbb élõlényekben. Például egy baktériumban egészen biztosan, utólag meg már nem megy az együtt fejlõdés.

"MI-t csinálni is nagyon nehéz, máig nem sikerült normálisat létrehozni. Mégis létezik az intelligencia."

Azt mondtam, hogy a probléma nehézségét nagyjából értjük.

"De ezt akkor is tudhatja, tudja."

Mibõl gondolod?

"Nanem, hanem. Nyilván ellenkezõleg."

És az indoklás?

"Pl. az emberi agy és az ahhoz képest kisebb és egyszerûbb elõemberi agy különbsége."

Ki fogta ezt a véletlenre?

"De nem pont ezt mondják a evolucionisták sokmindenre (összetett fehérjék, a sejt, stb.), hogy ott voltak az építõkövek, és egyszercsak összeálltak?"

Attól hogy egy érvelés valamire igaz, még nem lesz minden másra is az.
És egyébként itt az építõkövek sincsennek sehol, legfeljebb 1 van meg a sok közül.

"Ez nem olyan biztos. Vannak érdekes esetek, fehér foltok."

Ha feltesszük, hogy azokért mindért ez a folyamat felelõs, akkor is nyugodtan mondhatjuk, hogy "alig befolyásolja az evolúciót".

"A költségesség nem komoly ellenérv: a nagy agy mûködtetése is nagyon költséges, egyszerûbben is megoldható lenne sokminden, mégis van."

Az agyra nagyonis szükség van, attól tudunk olyan sok környezethez és változáshoz alkalmazkodni. Egyébként, amelyik élõlénynek nincs szüksége nagy agyra, annak nincs is.

"Pl. konstatálják, hogy valami jó, és ez beindítja a mechanizmust."

Ez megint csak nem ilyen egyszerû. Nem feltétlen az a jó, amit annak gondolunk, pláne nem hosszabb távon. És nagyon sok dologról nem is tudunk.

"És ki dönti el, hogy mi éri meg, és mi nem? Nem te, az biztos, hanem az élet."

Pont arról van szó, hogy az élet eldöntötte. Nem látjuk a nyomát mindenhol, tehát ha van is, gyenge a hatása. Ha pedig gyenge a hatása, akkor kicsi az elõnye.

"Akkor az ember sem jött volna létre."

Miért nem? Nagyjából már ismerjük a feljõdés menetét, és szép folyamatosnak látszik.

"A legnagyobb koponyák is keveset használnak belõle (hogy pontosan mennyit, azt nem tudjuk, de keveset), hát még a hétköznapi emberek."

Mint mondtam a tanulás költséges, az örökölt tudás ellen meg a véletlen mutációk dolgoznak.
Egyébként nem tudjuk, hogy mennyi a max. teljesítménye, így nem tudhatjuk, hogy a legjobbak hány százaléknál tartanak.

"Ilyen alapon sokminden nem valósult volna meg, sokmindenre nem jöttünk volna rá."

És még kevesebbre jöttünk volna rá, ha szétaprózzuk az erõforrásokat minden elmebeteg ötlet kivizsgálására.
Nem tudom miért nehéz belátni, hogy a nyereség maximalizálásához a legnagyobb és legvalószínûbb eredménnyel kecsegtetõ területeket kell kutatni. Egy kis szórást érdemes engedni, mivel nem nem tudunk minden valószínûséget pontosan megítélni.

Eldobom az agyam! 1900-as években játszódó filmben olyan disznó szerepelt (fehér hússertés ) ami akkor még véletlen se létezett. A rendezõ nem tanulmányozta az evolúciót.<#nyes><#nyes><#nyes>

lol.

Csak próbálom szétválasztani a kissé összemixelt értelmes és értelmetlen gondolataidat - ha már te nem teszed meg. 😊

Te, figyelj, saját magad cáfolod meg szép lassan. Nekem nem olvasnom kell, hanem hátradõlni, és élvezni a fejlõdésed. :-))

Illetve azt természetesen igaz, hogy a túlélésért folytatott kûzdelem közben nem sok energia jut tanulásra, ill. a szülõk állandó veszekedése tesz jót a gyerekek fejlõdésének, tanulmányi eredményének, stb.
De az, hogy a szociális kapcsolatok túlterhelik az embert, meg ilyenek... Huh. Meg hogy akár ne születhetnének akár szegény sorban is zsenik... (Feltéve persze, ha az anya nem részegeskedett, pöfékelt, stb. terhessége és a szoptatás alatt.)

-"észreveszed, hogy"

Ez mind hiányos ismereteken alapuló elhamarkodott ítéletek szülte butaság. Már bocs.
Fogadd meg a saját tanácsaidat, gondolkozz sokoldalúbban, tanulj, stb.
Persze az azzal a veszéllyel jár, hogy esetleg észreveszed, hogy magad is felismered, amit az elején írtam, és a magabiztosségod egy idõre elszáll. Melyik a fontosabb?

Na, jó, díjazom, hogy fejlõdsz, ha lassan is.
Feltetted már magadban a kérdést, hogy a dzsumbujokban, nyóckerekben miért nem születnek zsenik? Legfeljebb zenészek, hamiskártyások...
És a szellemi munkások miért vonulnak el csendesebb helyekre?
Ugye nem tudod? Akkor megmondom én neked:
Én azt vettem észre, hogy a legjobban a szociális kapcsolatok terhelik le az embert, ezeknek kell a legnagyob sávszélesség. Egy dzsumbujban olyan intenzívek a társadalmi kapcsolatok, olyan kiélezett harc folyik a túlélésért, hogy eygszerûen az embereknek nincs energiájuk egyébre, arra sem, hogy szépítsék környezeteüket. Persze, itt a szellemi energiaszint eleve alacsony, így a megoldások sem jó helyen kerestetnek, mert el tudok azért képzelni kreatív dzsumbujokat, értsd Szilikon-völgyeket is, de nem ezek a jellemzõk. Hát, épp ezt akartuk bizonyítani. Lehetõségeink, élettartamunk miatt is, korlátozottak. Hiába sulykolja a buta hülye média, hogy "Akard a végtelent!", meg Free your mind, és ilyenek, mert ezeknek bedõlve csak sokat fog akarni a szarka, de nem fogja bírni a farka.
Reálpolitika - ez kell nekünk!

De különben is, az, hogy nem nagyon lehet valaki egyszerre olimpiai bajnok és Nobel-díjas, még nem jelenti azt, hogy a (természetes) lehetõségeink határához értünk volna már, szellemiekben. (Ami meg a másikat illeti, én speciel nem vágyom arra, hogy targoncákkal bírkózzak.)

Tegyük fel, hogy mindenféle genetikai manipuláció és nanotechnológia segítségével x nagységrendet javulnak a képességek. Na de akkor sem az átlagos teljesítményt fogják majd díjazni, hanem a kevesek által elért csúcsteljesítményeket. Így valószínû akkor sem lesz túl könnyû több területen is elérni a csúcsot. Illetve egy területen sem. Ott is ott lesz az akaraterõ, kitartás, stb. És a még megmaradt, nem szétbuherált szellemi háttér jobb vagy rosszabb kihasználása.

"Na jó, az már egy kicsit extrém elvárás lenne, hogy valaki mind a kettõt megszerezze."
Aha! Kapisgálunk, kapisgálunk? :-)

fizikai adottságok -> inkább: (bizonyos határokig fejleszthetõ) képességek

"Te kizárlag szellemiekben gondolkodsz."

Mivel az agykapacitásról beszéltünk. És a sporthoz is kellenek szellemi adottságok.
A pusztán fizikai adottságok tényleg végesek.

"Egy olimpiai aranyhoz is kb. annyi energia kell, mint egy Nobel-díjhoz."

Na jó, az már egy kicsit extrém elvárás lenne, hogy valaki mind a kettõt megszerezze.

"És ott vannak a szexuális csõdörök és kancák: ezek soha nem fognak lediplomázni, de a Káma Szutrából neked kellene tõlük leckéket venni, már ha elfogadnának tanítványuknak."

Hát, a kollégiumokban sem éppen csak a tanulással foglalkoznak. 😊 (Egyébként nem nagyon szorulok az õ okításukra, sõt, úgy vettem észre, hogy ha valaki nem túl intelligens, ez a szexben is kijön.)

"Gondolkodj egy kicsit sokoldalúbban."

Majd (jobban) igyekszem. LOL. 😛

Nem értem. Te kizárlag szellemiekben gondolkodsz.
Egy olimpiai aranyhoz is kb. annyi energia kell, mint egy Nobel-díjhoz.
És ott vannak a szexuális csõdörök és kancák: ezek soha nem fognak lediplomázni, de a Káma Szutrából neked kellene tõlük leckéket venni, már ha elfogadnának tanítványuknak.
Gondolkodj egy kicsit sokoldalúbban.

"Ritka az olyan ember, aki csak úgy ül, és bámul a nagyvilágba."

Régi házak udvaráról felnézve a gangokra, fõleg nyóckerben, vagy falusi kocsmák környékén igen sokat láthatsz...

De egyébként ez nem egybites dolog (0 = totál fafej, 1 = átlagember, vagy amit akarsz), hanem sok fokozat van. Ezek közül az egyik jobban kihasználja az agyi képességeit, a másik kevésbé.

"Ha valaki nem kutató, akkor zenész, vagy kíváló közösségi ember, például."

Vagy... pl. lásd fent. Nem minden ember kiváló valamiben, sõt. (Pedig lehetne, nem ennyire kódolt minden genetikailag, bár arra fogni a legkényelmesebb.)

"Ha valami mellett elkötelezi magát, akkor sok egyébrõl le kell mondani. Ma már nincsenek sem ezermesterek, sem polihisztorok."

Ez fõleg azért van, mert sok a tanulnivaló, és az emberek többsége lassan tanul. Pedig tudna sokkal gyorsabban is. Vannak többdiplomások, másoknak meg egy megszerzése is nagyon nehéz. Könnyebb lenne, ha megtanulnának tanulni. (Ezt egyre többet lehet hallni, mert kezdik felismerni.)

"Az ember - sajna - kezd eljutni képességeinek a határához. Már most rezeg a léc."

Ez egyszerûen nem igaz.

"Emiatt van a sok idegi és lelki betegség, aszténia stb."

Nem emiatt. Hanem amiatt, hogy "erõbõl" akarják megcsinálni, amit ésszel kellene. Ha érted, mire gondolok.

Ja hogy a tévedés szóra kötöttél. Na jó, akkor most már némi indoklás is jöhetne.

vau-vau :-)

Ritka az olyan ember, aki csak úgy ül, és bámul a nagyvilágba.
Ha valaki nem kutató, akkor zenész, vagy kíváló közösségi ember, például. Ha valami mellett elkötelezi magát, akkor sok egyébrõl le kell mondani. Ma már nincsenek sem ezermesterek, sem polihisztorok. Az ember - sajna - kezd eljutni képességeinek a határához. Már most rezeg a léc. Emiatt van a sok idegi és lelki betegség, aszténia stb.
Én a robotocskákban látom az utolsó reménysugarat, vagy a genetikai manipulációban.

"No és nem ellentétes az elveiddel ezt így konkrétumok nélkül kijelenteni?":
attól függ... alapvetõen az.

"És amúgy hogy jön ez a #174-eshez?":
"Az idézett részben nem is ez történik. Érvként hoztam fel az embert. Lehet, tévedés volt. Na és, vagy ilyen."

No és nem ellentétes az elveiddel ezt így konkrétumok nélkül kijelenteni?
Talán a tótumfaktum vagy személyesen?
Hát szerintem meg nem tévedek. Akkor 1:1.
És amúgy hogy jön ez a #174-eshez?

mellesleg a beidézett részekben valóban nem ez történik. részben pont ezért válaszoltam csak ezekre 😉

dez... a tudatalattival kapcsolatban is tévedsz...

Ez nem így van. Egy rokonom pl. sok-érmes élsportolás mellett volt elismert geofizikus. Illetve lehet, hogy a fiatal tanulóévek alatt sportolt ilyen intenzíven, de késõbb is napi rendszerességgel csinálta.

Na akkor "ugass" valamit a #174-ben írt 3 pontra is...

"beidézzük a másik mondatait, aztán kb. leírjuk az ellenkezõjét."

Az idézett részben nem is ez történik. Érvként hoztam fel az embert. Lehet, tévedés volt. Na és, vagy ilyen. Nem hiszem magam tévedhetetlennek, mint egyesek... Le lehet ezt írni személyeskedés nélkül is, de látom, ez neked továbbra sem megy. (Ha meg nincs igazad valamiben, egyszerûen eltûnsz, annak elismerése helyett. Ez nem infantilis véletlenül?)

Na, nézzük az agyat.
1. TÉNY: az emberek eltérõ mértékben használják ki. Tehát, egyesek kevésbé használják ki. Ez egyszerû...
2. TÉNY: Az emberi agy szerkezete nem sokat változott évtízezredek óta. Mégis, ma sokkal okosabb és ügyesebb egy átlagember. Tehát, tanulás árán jobban kihasználja az agy képességeit.
3. TÉNY: sokféle egyéb képesség is fejleszthetõ, és nem tudjuk, hol a határ. Ez is mutatja, hogy nem ma használjuk ki teljesen a lehetõségeket, sõt, a töredékét használjuk.

Amirõl te beszélsz, az a %-os meghatározás. Az azért téves, mert nem tudjuk, mi a 100%, és különben is problémás, milyen alapon határozzuk meg az aktuális %-ot.

csak egy bizonyíték: gyakran szoktak - ironikusan - kigyúrt testû einsteineket mutatni a médiában. Nos, nem véletlen, hogy nincs ilyen! Az emberi lehetõségek korlátozottak, így aztán választanod kell: vagy-vagy, vagy mindenbõl csak egy kicsi.

"az, hogy az agyunkat nem teljes mértékben használjuk ki, abszolút baromság. semmi értelme sem lenne fenntartani egy olyan szervet, ami nagyrészt csak a port fogja ott, ahol egyébként is eléggé le van zárva a terep por ellen "

Ezt ugatom én is, mióta, de reménytelen eset, mindenki csak szajkózza a baromságot, amit egy félmûvelt indíthatott útjára.

dez... lol 😊 a vita nem arról (kéne) szól(jon), hogy beidézzük a másik mondatait, aztán kb. leírjuk az ellenkezõjét. ez így nem vita, hanem óvodás piszkálódás.

"Az evolúció kizárólag rövid távon "gondolkodik"."

Akkor az ember sem jött volna létre.

tévedsz. létrejött. és valóban úgy, hogy az evolúció csak rövid távon "gondolkodott". minden egyes "lépésnek" külön-külön is javítania kellett valamit az egyedek "sikerességén" (fitneszén). az evolúció nem játszik olyat, hogy hát most kicsit meghúzzuk a nadrágszíjat, és késõbb majd milyen jó lesz... nem. minden kis "lépésnek" önmagában is elõnyösnek kell lennie, különben nem mûködhetne az evolúció.

ezt próbálják kihasználni a béna kreacionisták, akik azt mondják, hogy a szemnek nincs értelme "félig kifejlõdve". nyilván nem sok sikerük van, amikor biológus is van a közelben, hiszen ilyenkor eláraszthatja kreacionistáinkat ezernyi kiváló ellenpéldával. ld. pl. Dawkins könyveit.

az, hogy az agyunkat nem teljes mértékben használjuk ki, abszolút baromság. semmi értelme sem lenne fenntartani egy olyan szervet, ami nagyrészt csak a port fogja ott, ahol egyébként is eléggé le van zárva a terep por ellen 😉 igenis minden agyterületünknek megvan a maga funkciója, és használjuk is õket a megfelelõ helyzetekben. pl. van egy olyan agyterület, ami kizárólag az arcok felismeréséért felel, mert ez annyira fontos volt az emberek számára (társas lényként). a terület sérülése esetén prozopagnózia lép fel, ami azt jelenti, hogy még a legközelebbi ismerõseit sem ismeri fel az ember (mindegy mióta ismeri, lehet a felesége is), amíg pl. meg nem szólalnak. vagy a ruhájukról. érdekes, de egyben elég aggasztó dolog 😊 de van külön területe a látásnak, hallásnak, az egyes bõrfelületek érzékelésének... stb. jól ki van az használva 😉))

http://en.wikipedia.org/wiki/Human_brain

itt ír errõl a tévhitrõl is. valószínûleg a késõ 1800-as, korai 1900-as évekbõl származik, amikor ugyebár még elég keveset tudtak az agyról... a tudósok: úgy értem. mert az emberek többsége most is nagyon keveset tud róla -- természetesen 😞

http://en.wikipedia.org/wiki/Prosopagnosia
még prozopagnózia 😉

komplex?

"Annyit egész biztosan nem, amennyit te képzelsz róla."

Honnan tudod? Nem is ismered.

"Tisztában vagyok vele, legfeljebb mást értek rajta, mint te."

Talán jobb lenne, ha nem egész mást értenél rajta, mint a kutatói. 😊

"Többségében az embertõl messze elmaradnak az emlõsök is."

Nem mindenben.

"Az ösztönök ennél nagyságrendekkel egyszerûbbek, és még azok is igényelnek gyakorlást, ha kicsit is komplexek."

A szervezet irányítása nem elég komplex. Mégis veleszületett. Eleve bekódolt.

"Persze, de tudatos gondolkodás nélkül nem megy. Minimum a problémát megfogalmazni, és a felmerülõ ötleteket ellenõrizni tudatosan kell."

Magától is csinál dolgokat a tudatalatti.

"Ez tipikus misztifikálás. Ha nem érted valaminek a mûködését, bármit bele lehet magyarázni."

Nem bármirõl van szó, csak sokmindenrõl.

"Hát ha nem vagy képes összehozni egy épkézláb magyarázatot, akkor valóban feleslegesen vitázol."

Milyen magyarázatot? Pontosan írjam le az egész mûködését? 😊