BiroAndras#198
"Te csak tudod, mi? Amikor azt sem tudod, mi az."
Már megint személyeskedsz érvek helyett. Már elég uncsi.
"Miért ne lenne?"
Gondold végig.
"Nyilván együtt alakult volna ki a kettő. Tudod, evolúciós alapon."
Ez nem így működik. Mint már mondtam, sokkal nehezebb egy tulajdonságot visszafejteni, mint kifejleszteni. És közben a tulajdonság kifejlesztése sokkal nagyobb előnyt jelent az élőlénynek. A másik problém az, hogy ehhez nincs elég intelligencia az egyszerűbb élőlényekben. Például egy baktériumban egészen biztosan, utólag meg már nem megy az együtt fejlődés.
"MI-t csinálni is nagyon nehéz, máig nem sikerült normálisat létrehozni. Mégis létezik az intelligencia."
Azt mondtam, hogy a probléma nehézségét nagyjából értjük.
"De ezt akkor is tudhatja, tudja."
Miből gondolod?
"Nanem, hanem. Nyilván ellenkezőleg."
És az indoklás?
"Pl. az emberi agy és az ahhoz képest kisebb és egyszerűbb előemberi agy különbsége."
Ki fogta ezt a véletlenre?
"De nem pont ezt mondják a evolucionisták sokmindenre (összetett fehérjék, a sejt, stb.), hogy ott voltak az építőkövek, és egyszercsak összeálltak?"
Attól hogy egy érvelés valamire igaz, még nem lesz minden másra is az.
És egyébként itt az építőkövek sincsennek sehol, legfeljebb 1 van meg a sok közül.
"Ez nem olyan biztos. Vannak érdekes esetek, fehér foltok."
Ha feltesszük, hogy azokért mindért ez a folyamat felelős, akkor is nyugodtan mondhatjuk, hogy "alig befolyásolja az evolúciót".
"A költségesség nem komoly ellenérv: a nagy agy működtetése is nagyon költséges, egyszerűbben is megoldható lenne sokminden, mégis van."
Az agyra nagyonis szükség van, attól tudunk olyan sok környezethez és változáshoz alkalmazkodni. Egyébként, amelyik élőlénynek nincs szüksége nagy agyra, annak nincs is.
"Pl. konstatálják, hogy valami jó, és ez beindítja a mechanizmust."
Ez megint csak nem ilyen egyszerű. Nem feltétlen az a jó, amit annak gondolunk, pláne nem hosszabb távon. És nagyon sok dologról nem is tudunk.
"És ki dönti el, hogy mi éri meg, és mi nem? Nem te, az biztos, hanem az élet."
Pont arról van szó, hogy az élet eldöntötte. Nem látjuk a nyomát mindenhol, tehát ha van is, gyenge a hatása. Ha pedig gyenge a hatása, akkor kicsi az előnye.
"Akkor az ember sem jött volna létre."
Miért nem? Nagyjából már ismerjük a feljődés menetét, és szép folyamatosnak látszik.
"A legnagyobb koponyák is keveset használnak belőle (hogy pontosan mennyit, azt nem tudjuk, de keveset), hát még a hétköznapi emberek."
Mint mondtam a tanulás költséges, az örökölt tudás ellen meg a véletlen mutációk dolgoznak.
Egyébként nem tudjuk, hogy mennyi a max. teljesítménye, így nem tudhatjuk, hogy a legjobbak hány százaléknál tartanak.
"Ilyen alapon sokminden nem valósult volna meg, sokmindenre nem jöttünk volna rá."
És még kevesebbre jöttünk volna rá, ha szétaprózzuk az erőforrásokat minden elmebeteg ötlet kivizsgálására.
Nem tudom miért nehéz belátni, hogy a nyereség maximalizálásához a legnagyobb és legvalószínűbb eredménnyel kecsegtető területeket kell kutatni. Egy kis szórást érdemes engedni, mivel nem nem tudunk minden valószínűséget pontosan megítélni.