10000
-
Pares #1235 Erről beszéltem az előbbiekben, hogy a nyugat jelenleg nem áll úgy se pénzügyileg, se politikailag, hogy csak "úgy", holmi "jelentéktelen" és "nem profitáló" tudományos célok miatt embereket lövöldözzön a Marsra. De ami nyugaton késik, az keleten nem múlik... -
#1234
Az a helyzet, hogy jelen helyzetben én nem örülnék, ha marsutazásra pazarolná a pénz a saját kormányom. Már, ha jenki lennék.
Addig szondákkal lehet kereseni a potenciális leszállóhelyek. Látod, hogy még most is mennyi meglepetés van. Akkor ne "céltalanul" száljanak le egy helyen, hanem alaposan megfontolva, minél több infó alapján. Ez viszont töredék összegből kijön és a bolygó teljes területén gyak. szabadon választhat tudtommal leszállási helyet. -
Pares #1233 Tudom. Csak sajna ez esetben rohadt nehéz ignorálni azt a tényezőt, ami mindennek a legnagyobb visszatartója: a politikát. De ne firtassuk.
Azon gondolkoztak már, hogy mi lenne, ha egy olyan szondát küldenének fel, ami nem mászkál sehova, nincs rajta semmi extra, pusztán annyit csinál, hogy jó mélyre, akár tíz méterre vagy többre is, és leás a földbe, és megvizsgálja a talajt? Mi az ilyen robotnak a hátránya? Nem lenne értelmesebb, mint a felszínt kapirgálni? -
#1232
Ez nem az a topic. -
Pares #1231 Jóvan'. Nem kell ahhoz visszaolvasnom, hogy tudjam, nyugati embert a Marson valszeg én már nem látok... De az még lehet, hogy csillag alakú tévében fogom nézni, vörös-fehér színkavalkádban, ahogy a retúrjegy nélküli kis kínaiak hősiesen ugrálnak ki egy 2x2 méteres, atomrakétával felszerelt acéldobozból, amint azt kiabálják: "A Vörös Bolygó a Vörösöké!"
-
#1230
Erről beszélgettünk nem túl rég, olvass vissza. -
#1229
Asszem valamelyik Viking volt. -
#1228
A Mars felszíne kb. 145 millió négyzetkilométer, és vízjég már bizonyítottan van bőségesen pl. a sarki jégsapkákban is (kb. 15% vízjég, 85% szárazjég (CO2)). A kérdés az, hogy elég só van-e például ahhoz, hogy a melegebb napokon ez folyékony lehet-e a felszínen, vagy a felszín alatt vannak-e folyékony vízterületek, ami esetleg elég ahhoz, hogy abban megéljen valami.
Az a gond, hogy ez több(tíz) méter mélyen is lehet, amire még a következő szonda sem fog leásni. -
Pares #1227 Na igen, és akkor ezt most magyarázd meg a politikusoknak, akik az új életben is csak a terrorveszélyt vélnék felfedezni... 
Emberes űrutazás a Marsra? Ja, majd lehet a következő ezredforduló környékén újra fel lehet hozni a témát... De most komolyan. A jelenlegi gazdasági/politikai/társadalmi helyzetet elnézve emberes Mars-utazásra szerintem max. a század közepe felé lehet számítani, és akkor is csak valami oltári átalakulás után. Mert ha a jelenlegi helyzet marad fenn, akkor lehet hogy a fórum helyett a barlangfalon fogjuk kifejteni az űrutazással kapcsolatos véleményünket... -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#1226
Már nem tudom, hogy pontosan melyik szonda esetében volt olyan, hogy kivitték a tesztelésre használt verzióját egy kősivatagba, és nem sikerült életre bukkaniuk vele.
De amúgy ha megnézed a különféle tudományos híradásokban sem azt mondják, hogy "nincs élet a Marson", hanem azt, hogy a Mars Pathfinder program nem talált életre utaló nyomokat a Marson.
Az emberes Mars-utazás mellett az egyik fő érvként az szokott elhangzani, hogy sokkal rugalmasabban és körültekintőbben képesek az élet utáni kutatásokat végrehajtani az űrhajósok, mint a robotszondák... -
Pares #1225 Na most ehhez a vizes témához még annyit szeretnék hozzátenni, hogy én mindig is hittem abban, igen HITTEM (bármennyire szánalmasnak is tartja ezt errefelé pár ember), hogy lehet a Marson élet. És ebben a hitemben évről-évre, felfedezésről-felfedezésre egyre jobban meggyőződöm. Bár a földönkívüli élet működéséről vajmi keveset tudunk, de ha a földi extremofilekből indulok ki, akkor szerintem a Marson is létezhetnek baktériumok vagy hasonló dolgok. Nagyon régen bizonyítottan volt folyékony víz a felszínen, és az éghajlat is melegebb lehetett. Ha akkor volt élet, akkor ma is lehet. Az élet nem porcelánból van.
És elég fura így átnézni az elmúlt néhány évtizedet a Mars-kutatással kapcsolatban. A legelső képek és vizsgálatok láttán elkönyvelték a bolygót mint egy jeges, halott, vörös sivatagot. Aztán az egyre fejlettebb műszereknek köszönhetően a vörös jeges sivatagtól eljutottak odáig, hogy a melegebb időszakokban folyékony víz is lehet a felszínen. Ez így... hát hogy is mondjam, Impressive. -
#1224
1.: Erősen kétlem, hogy kiröhögött volna. Inkább azt mondta volna, hogy jelen tudásunk szerint folyékony víz nincs a Marson.
2.: Ahogy Dzsini is írja, a tudósok is csak tippelnek, mi lehet az adott jelenség oka. A legkézenfekvőbb válasz a víz jelenléte, de bizonyíték nincs rá. Viszont ideális hely lehet egy későbbi mars-szonda vagy mars-rover számára. -
#1223
Akkoriban az volt a közmegegyezés, hogy valaha volt, de ma már nem tudja a légkör megtartani a folyékony vizet - mellesleg még nem bizonyított, hogy ez attól van, de a Földön hasonló nyomot az okozhat, ezért egy elméletként felmerült. -
Pares #1222 Haha. Elég nevetséges, hogy ha csak pusztán 1-2 évvel ezelőtt olyat írtam volna be a fórumba, hogy a Marson folyékony víz van, minimum kiröhögött volna a tisztelt társaság, de valószínűbb, hogy egy tudatlan, áltudomány- és összeesküvés-hívő idiótának neveztek volna. Hát hiába, változnak az idők. -
#1221
A Marson folyik a víz -
#1220
De nem mindegy, hogy a támogatás nagyobbik részét a hordózóeszközökre és a feljuttatásra költik, vagy a lényegi fent végzett kutatásra.
Hogy a NASA pazarló e téren, az nem is vitás, pont ezért üdvös a COTS és CCDev.
A szállítási költségektől elvett és ide csoportosított pénzek ugyanúgy mérnökök ezreinek adnának munkát, és megjósolhatatlan felfedezéseket hozhatnának az anyagtudományokban. (Persze lehet, hogy a nanotechnológia beelőzi, de ez még nem biztos)
A gond az, hogy a COTS és CCDev finanszírozása is innen vesz el pénzeket. Tehát először ki kell fejleszteni az olcsó világűrbe jutás lehetőségét (ha már az elképzelehetettlen, hogy például Szojuz vagy Proton vigye fel az amerikai űrhajósokat / modulokat huzamosan).
Egy szót nem szóltam emberes misszióról
Akkor félreértés a részemről...
Komolyan nem értelek. Pár hsz-al korábban azt mondtad, az esetleges valaha létezett marsi élet kutatása nem indukálna fejlődést, mivel ahhoz -szerinted- elég egy robotszonda. Most meg két szóban bólogatsz :)
Mert félreérttelek. :)
Ezek szerint csak egyetlen dologba értünk egyet: a legfontosabb és legégetőbb feladat, az olcsó szállítóeszközök kifejlesztése.Mert nem mindegy, hogy egy éves - mondjuk - 10 mrd USD-ből 7-et a szállításra és 3-at az érdemi munkára költünk, vagy fordítva. (Az arányokat te jobban tudod)
A baj az, hogy most valahogy úgy néz ki, hogy mondjuk a 10 milliárdból megy 2-3 milliárd a fejlesztésre, 4 a feljuttatásra, 1-2 a robotszondákra és a maradékot kell beosztani. Jelenleg a NASA még mindig jelentős összegeket költ az Orion-ra, az Ares ill. annak utódjára, a COTS-ra és a CCDev-re. -
#1219
"Akkor lesznek monstre kutatások, ha:
1.: Állami szinten van keményen megtámogatva (lásd LHC).
2.: Olyan mérvű reális gazdasági..."
Nem. Most is keményen van támogatva (azért sok milliárd USD-ről beszélünk). De nem mindegy, hogy a támogatás nagyobbik részét a hordózóeszközökre és a feljuttatásra költik, vagy a lényegi fent végzett kutatásra. Lásd: STS, aminek fenntartása és üzemeltetése, a gazdag ( a világ többi űrkutatásához képest) amerikai űrkutatási támogatás jelentős részét emésztette fel, és vette el hasznosabb tevékenységek elöl. Az űripar fejlődését a mainál jóval nagyobb méretű mikrogravitációs környezetben végzett kutatások jelentenék. A szállítási költségektől elvett és ide csoportosított pénzek ugyanúgy mérnökök ezreinek adnának munkát, és megjósolhatatlan felfedezéseket hozhatnának az anyagtudományokban. (Persze lehet, hogy a nanotechnológia beelőzi, de ez még nem biztos)
Ami a robotszondákat, illeti, természetesen ezekkel is megoldható a feladat, de ilyen kutatásokhoz már nem elég évtizedenként 2-3-at küldeni. Ilyen feladathoz - tekintettel a nagy területre - már tucatszám kell odajuttatni őket, ráadásul specializált szondákkal kell végeztetni a feladatot:
Ez teljesen igaz, de amíg egy Mars-rover kihozható pár száz millió dollárból, addig egy emberes Mars-misszió alsó hangon is 3-4 milliárd dollárnál kezdődik, reálisan pedig inkább 5-10 milliárdnál.
Egy szót nem szóltam emberes misszióról (legalább is abban a bekezdésben). csak azt bátorkodtam írni, hogy ha volt élet a Marson, és találnak egy fosszíliát, akkor olyan méretű nemzetközi kutatási program indulna be, amihez édeskevés egy-egy robotszonda.
"Szerintem ez lökést adna a fejlődésnek. És ha ezek megvannak, akkor már az emberes misszió is könnyebben megoldható, még ha csak presztízs értéke is lenne.
Egyről beszélünk"
Komolyan nem értelek. Pár hsz-al korábban azt mondtad, az esetleges valaha létezett marsi élet kutatása nem indukálna fejlődést, mivel ahhoz -szerinted- elég egy robotszonda. Most meg két szóban bólogatsz :)
Ezek szerint csak egyetlen dologba értünk egyet: a legfontosabb és legégetőbb feladat, az olcsó szállítóeszközök kifejlesztése.Mert nem mindegy, hogy egy éves - mondjuk - 10 mrd USD-ből 7-et a szállításra és 3-at az érdemi munkára költünk, vagy fordítva. (Az arányokat te jobban tudod) -
#1218
Nem feltétlenül kell visszahozni. Az is elég, ha kifizetik a világűrben nyújtott szolgáltatást. Teszem azt ha például csinál valaki egy olyan fizetős szolgáltatást, hogy 10 tonnát eljuttat a Mars-ra 100 millió dollárért, és teszi ezt egy Hold körüli pályáról indított Hold-Mars ingajárattal, üzemanyagként a Holdon bányászott vízből nyert Hidrogénnekl és Oxigénnel használva, akkor az elég versenyképes lehet a későbbi Mars-misszió kiszolgálására. Csak persze kell egy elég komoly befektetés ennek a megvalósítására.
A Bigelow például ilyesmibe gondolkodik/gondolkodott, tehát megépíti az űrállomását, aztán bérbe adja azoknak, aki fizet érte. Az "apró" probléma, hogy amíg nincs olcsó alternatíva a szolgáltatás eléréséhez, addig ez nem versenyképes, hiszen ha egy Szojuz útját kell kifizetni, akkor már az ISS is igénybe vehető...
Emiatt csinálta először a Bigelow azt, hogy kiírt egy versenyt az X-Prize mintájára, hogy aki LEO képes űrhajót prezentál, hogy kihasználhassák az űrállomását, annak fizetnek 100 millió dollárt (ez volt az America's Space Prize), csak ugye senki sem teljesítette ezt a feltételt 2010-ig. Ezért inkább fogták magukat, és a Boeing-ot vették rá, hogy a CST-100-as fejlesztésébe invesztálnának egy kisebb összeget. Csak a Boeing nem fogja saját maga kifizetni a nagyobbik részt, amíg nincs biztos megrendelése. Ezért teszi/tette függővé a CST-100 kifejlesztését a sikeres COST / CCDev.2 pénzektől... -
Pares #1217 Ahhoz, hogy a nagy cégek is elkezdjenek komolyan érdeklődni, kell valami olyan dolog az űrben, ami motiválja őket. A cégek csak úgy a felfedezés kedvéért tutira soha életben nem fognak nagyobb űrrepülésekre vállalkozni, de még kisebbekre sem. Ha találnának valamit a naprendszerben, amit nyereségesen vissza lehetne hozni a Földre, profitálni lehetne belőle, akkor szerintem tennének a rizikóra... Csakhogy egyelőre nem találtak olyan dolgot, amit a jelenlegi technológiákkal nyereségesen vissza lehetne hozni, ezért motiváció sincs, így egyelőre csak felfedező utakról lehet szó... -
#1216
Egyfelől a Mars Society a lehető legolcsóbb megoldást kereste. Még pesszimista egy milliárd dollárral számolva is bagatel tételnek minősül, és a két fős személyzet által vállalt rizikó is belefér kategória. Nem hinném, hogy hiány lenne jelentkezőkből.
Más felől számoljunk dupla küldetéssel (két Dragon, négy űrhajós), akkor is csak két milliárd dollár. Tized annyi, mint a NASA által feltételezett programok. Nincs VASMIR hajtómű, nincs Ion-hajtómű, nincs látványos új technológiai tüzijáték, de megvalósítható, méghozzá olcsón.
Én 3-4 milliárd dollárral számoltam, ebbe már beleférhet egy egyszerűbb SpaceHab modul, amihez hozzácsatlakozik egy vagy két Dragon az oda- és visszaúton, így az élettér elfogadhatóbb méretű, és a hat indítás (2 visszatérő Dragon, 2 Mars-szállítmány, 2 odaútra szolgáló Dragon) helyet legyen 10 indítás (2 Dragon az odaútra, a SpaceHab és a szükséges nagyobb gyorsítófokozat (3 indítás az odaút), ugyanez vissza (3 indítás a visszaút) és így van 4 Marsi teher indításunk, vagyis 44 tonna Marsi terhünk. -
#1215
Azért az sem tízszerezi meg a költségeket a lenti elképzeléshez képest - még komoly ráhagyással sem.
Mellesleg zseniális ez az előre odadobáljuk a szállodát és a visszaúthoz szükséges dolgokat elgondolás :) -
#1214
Na itt a bibi. Én nem két fős személyzettel számoltam. Szerintem minimum 3-4 embert kellene küldeni. -
#1213
Ha a NASA által "elfogadhatónak" tartott szintről beszélünk, és persze a NASA "régi" beszerzési gyakorlatát, akkor természetesen igen.
Azonban ha bevállaljuk a nagyobb kockázatot, illetve a kissé feszített tempót, akkor mindössze pár száz millió dollárból kihozható a Mars Society (és Robert Zubrin) számításai szerint a SpaceX Falcon 9 Heavy rakétákkal és a Dragon űrhajóval.
A küldetés rövid vázlata:
3x Falcon 9 Heavy hordozórakéta:
1.: Egy személyzet nélküli Dragon-t állít Mars körüli pályára egy Kerozin hajtóanyagú gyorsító fokozattal, ezzel térnek vissza a Marsról a Földre az űrhajósok.
2.: Egy tehermodul, amely a Mars felszínére szállít 11 tonna hasznos terhet. Ez a Marsi "igloo", egy energiatermelő modul (10kW körüli szint, nukleáris vagy napelemes), egy kémiai reaktor és egy Marsi Felszálló Jármű (MAV).
3.: Egy Dragon űrhajó, két fős személyzettel, 2,5 tonna élelmiszerrel és vízzel, amely a Marsra szállítja az űrhajósokat. Pár száz kg "szabad" teher adott, ha a leszállást segítő rendszerek tömege nem lépi túl a határt, így például egy két fős rovert is vihetnek.
Ha az első két indítás sikeres, akkor indulhat a harmadik Falcon a személyzettel ellátott Dragon-al. Az út a Marsra hat hónap, ez után száll le a Dragon a már ott lévő bázishoz (a leszálláshoz egy rakétahajtóműves fékező modul szükséges). A bázison a kémiai reaktor a CO2 légkörből Oxigént és Metánt állít elő, ez lesz az MAV üzemanyaga. A két űrhajós másfél évig dolgozhat a Marson, aztán a MAV-al (egy túlméretes Holdkomp-szerűség) felszállnak Mars-ról, dokkolnak az ott keringő Dragon-al, átszállnak, és visszaindulnak, a hat hónapos út után pedig leszállnak a Földre.
Az egész úgy cak-und-pak 500 millió dollárba fájna Zubrinék szerint, de még ha meg is duplázzuk a nem várható problémák miatt, akkor is egy milliárd dollárnál járunk csak. Természetesen lehet bővíteni a programot további indításokkal, például élből megduplázni az egészet (két Dragon, és így négy űrhajós)...
A program terve a Mars Society oldalán.
[center]![]()
Dragon leszállás a Mars felszínén
![]()
Egy alternatíva, a Dragon egy TransHab modult visz magával, így növelve az út alatt a személyzet számára rendelkezésre álló teret (három, esetleg négy főre növelhető az űrhajósok száma, de ez esetben a hasznos teherből áldozni kell a plusz élelmiszer/víz számára, vagy plusz egy indítással azt eljuttatni a Mars-ra) -
#1212
A jelen állás szerin a Mars utazás inkább +20 millárd dollár és akkor nagyon alulbecsülte az ember. -
#1211
Szvsz még a jelenlegi "giga-cégek", mint az EADS, Boeing, Lockheed, vagy a General konszern sem igazán engedheti meg magának, hogy komoly űripari befektetéseket finanszírozzon. Természetesen anyagilag képes lenne rá, technológia terén is alkalmasak az említett cégek erre, de mégis túl sok a rizikófaktor, hogy belevágjanak.
![]()
![]()
![]()
Érdemes például a Boeing CST-100 űrhajójára gondolni. A Boeing lazán megengedhetné magának, hogy saját maga finanszírozza meg a kifejlesztést és megépítést (tavaly cirka 3 milliárd USD-s profitja volt, ha ennek a tizedét költi el rá évente, már az is elég lehet). De nem teszi, kerek-perec kijelentették, hogy ha a COST keretében nem kapnak rá pénzt, akkor ők egy fityinget nem költenek rá. Nem lehet ezért megróni őket, mert a cégek már égették meg magukat ilyen programokkal. A Lockheed cég anno az X-33 technológiai demonstrátor esetén például 700 millió dollárt áldozott a saját tőkéjéből a fejlesztésre, mikor 2000-ben elkaszálták a programot - saját erőből pedig nem folytatta.
Szerintem akkor lesz ez reális, ha már ott tartunk, hogy a világűrbe tényleg évente tucatnyi űrhajó indul a nemzetközi (ISS) és civil (Bigelow) űrállomásokra. Ha már ilyen szinten mozog a dolog, akkor valószínűleg már eljutnak oda a giga-cégek is, hogy komoly saját kockázatot vállaljanak, addig a nagy kockázatot felvállalni merő kisebb cégek világa lesz, mint SpaceX vagy a Bigelow, illetve a Virgin Galactic. De ehhez optimista véleményem szerint még kell egy 10 év, de lehet még több. -
Pares #1210 Szerintem az olyan cég, amely ekkora erőforrásokkal, ennyi pénzzel, ilyen technikával rendelkezik, a politikában is vannak beépített emberei... sőt szerintem ez az első lépés a naggyá válás terén. -
#1209
Ezt, ha jol emlekszem, anno sikerult eloben is latnom a KSC-ben kiallitott Explorer replikaban. Sokra sajnos nem emlekszem, mert akkoriban nem annyira erdkelt az urkutatas. Mai fejjel persze sokat megadnek, hogy megegyszer lathassam. :P -
#1208
Annak minden hozadékával együtt. Az űripar előtt van egy akadály, mégpedig az űrjog kérdése. Miért építsen ki valaki mondjuk egy He3 bányát a Holdon, ha XY ország egyszerűen foghatja, és államosíthatja a céget, vagy éppen ellehetleníti, mert neki éppen nem szállít.
Ezt csak úgy lehet kivédeni, hogy valamilyen keretet alkotnak a jog hálójából. Így óvva meg a cég befektetéseit, és érdekeit. Ha ez nincs megoldva, akkor a cég saját maga fegyverrel kell, hogy adott esetben megvédje az érdekeit. Már abban a hipotetikus esetben, ha tényleg befektet gigantikus összegeket, és azt veszélyezteti a politika vagy más gazdasági érdek. -
#1207
Igen, érintve vagyunk az űrkemencével és a fémhab kísérlettel kapcsolatosan is, de a monstre kutatások még mindig váratnak magukra.
Akkor lesznek monstre kutatások, ha:
1.: Állami szinten van keményen megtámogatva (lásd LHC).
2.: Olyan mérvű reális gazdasági nyereséggel kecsegtet, hogy megéri belefektetni a civil szférának. Ahhoz, hogy az űripar fellendüljön, valami olyasmi kellene, mint az 1990-es években az IT cégek meredek emelkedése. De ahhoz meg az kellett, hogy nyereséget hozzanak össze, és legyen pár "jó példa". Amíg ezek váratnak magukra, addig túl kockázatosnak tekinti a tőke az űripart.
Ami a robotszondákat, illeti, természetesen ezekkel is megoldható a feladat, de ilyen kutatásokhoz már nem elég évtizedenként 2-3-at küldeni. Ilyen feladathoz - tekintettel a nagy területre - már tucatszám kell odajuttatni őket, ráadásul specializált szondákkal kell végeztetni a feladatot:
Ez teljesen igaz, de amíg egy Mars-rover kihozható pár száz millió dollárból, addig egy emberes Mars-misszió alsó hangon is 3-4 milliárd dollárnál kezdődik, reálisan pedig inkább 5-10 milliárdnál.
Ezért kellene a lépcsőfokokat látványosan betartani emberes űrkutatásnál.
Olcsó LEO-ra jutás kifejlesztése után lehetne a Hold kiaknázására figyelmet szentelni (ezért volt nevetséges a Constellation-program, a 200 millió dolláros Ares I.-el és az 500 millió dolláros Ares V.-el), és ha az is megvan, akkor jöhet a Mars, utána a Kisbolygóövezet (Ceres), aztán a Szaturnusz, utána a Jupiter, és így tovább.
Szerintem ez lökést adna a fejlődésnek. És ha ezek megvannak, akkor már az emberes misszió is könnyebben megoldható, még ha csak presztízs értéke is lenne.
Egyről beszélünk. -
Pares #1206 Tényleg szükség lehet majd egy Weyland-Yutani-féle szuper-magánvállalatra? -
#1205
Igen, érintve vagyunk az űrkemencével és a fémhab kísérlettel kapcsolatosan is, de a monstre kutatások még mindig váratnak magukra.
Ami a robotszondákat, illeti, természetesen ezekkel is megoldható a feladat, de ilyen kutatásokhoz már nem elég évtizedenként 2-3-at küldeni. Ilyen feladathoz - tekintettel a nagy területre - már tucatszám kell odajuttatni őket, ráadásul specializált szondákkal kell végeztetni a feladatot:
- mintabegyűjtő melynek jellemzője a nagy hatótáv, az erős ásó eszközök és a kifinomult szenzorok. Ezekből rengeteg kell, mert az ember kíváncsi és türelmetlen, és nem akar évtizedeket várni még egy fosszília fellelésére.
- a laborok, amik a begyűjtők által hozott mintákat képesek különféle módon elemezni. Ehhez rengeteg műszer kell, nem férnének rá minden egyes robot szondára.
- akkor már kellene áramforrás is, amiről feltölthetők a sok km-t bejáró robotok, tartalék alkatrészek, javító robotok, visszatérő egység, ami a Földre juttatná a leleteket.
Szóval egy ilyen nagy eszközpark kitelepítésre már nem elég jók a Delta Heavy kategóriájú hordozó eszközök, ide már valami olcsóbb és nagyobb kapacítású kell, és nem ártana egy erősebb bolygóközi szállító egység sem, ami egyszerre több ilyen robotot képes a Marsra vagy a Európára juttatni.
Szerintem ez lökést adna a fejlődésnek. És ha ezek megvannak, akkor már az emberes misszió is könnyebben megoldható, még ha csak presztízs értéke is lenne. -
#1204
1.: Űrugrás: Ebben teljesen egyetértek. De az ejtőernyőzés vagy a búvárkodás is ilyesmi...
2.: Űrkohászat: Ebben mi Magyarok is érintve vagyunk, még ha a neten alig-alig találni erre vonatkozó információt.
3.: Igen, amíg nincs egy jó "kézzel fogható" dolog, ami előre lendítheti az emberes űrkutatást, addig nehéz lesz erre pénzt összekalapozni. Viszont a Marsi fossziliák vagy az élet nyomai az Európán nem ilyenek, mindkettő robotszondákkal is megoldható... -
#1203
Szerintem az űrugrás inkább az extrém sportok kategóriájába esik, az alatt a néhány perces mikrogravitációs időtartam alatt nem sok értelmes kísérletet lehet elvégezni. Persze szemkápráztató a látvány odafentről, meg arra jó, hogy az űr határának vitatott 100km-es határát átlépve néhány milliomos kitehesse a teniszpálya méretű nappalijába az űrhajós oklevelet.
Ami az űrkohászatot illeti, én nem tudok komolyabb kutatásokról. Hiába a lassan 4 évtizedes űrállomás üzemeltetés, még nem végeztek komolyabb metallurgiai kísérleteket. Inkább csak folyékony fém pancsolásnak nevezném, ami eddig odafent zajlott. Persze kellene egy olcsóbb szállítóeszköz (<1000USD/kg) meg valami kraftosabb energiaforrás a Föld körüli űrállomásokra és akkor talán beindulna valami. Ki tudja, talán a fúziós erőművekhez szükséges szupravezető mágnesek vagy speciális extrém magas hőmérsékletet is elviselő ötvözetek készülhetnének ott.
Nagyon remélem, hogy szükségünk lesz a He3-as izotópra, mert ha az lesz a jövő kőolaja, akkor itt olyan fejlődés lesz az űriparban, hogy tátogni fogunk a döbbenettől. És még egy titkos vágy: fosszíliák a Marson. Esetleg élet az Európa jege alatt. Mert ez a másik két dolog, ami nagyot dobna az olcsó szállítóeszközök és a nagyobb teljesítményű interplanetáris meghajtás (talán a VASIMR lesz a befutó) fejlesztésének sebességén.
Ja, és nagyon várjuk a további cikkeidet! -
#1202
Alapvetően korrekt megállapítás, mégis kicsit falsnak érzem.
Sajnos az űrsiklós sorozat végére akartam én egy mélyebb lélegzetvételű cikket, de az most sokat csúszik, szóval én csak úgy egy-másfél hónap múlva fogok mélyebben írni erről. :(
Röviden azért felvázolnám, mit is gondolok erről:
-Az állami űrprogramot sose lehet gazdasági megtérülésre építeni.
-A civil szféra még mindig csak keresi, hogy hol tudna rentábilisan üzemelni a világűr embert is feljuttató világában. Emlékeztetnék mindenkit az űrugrás esetére: mindenki fogadkozott 10 éve, hogy ez a jövő, és hogy hamarosan több független cég is űrugrást fog szolgáltatni a kalandvágyó embereknek. Jelenleg ugye egy olyan cég van, ami ezt belátható időn belül tényleg képes lehet megvalósítani, és ez a Virgin Galactic. Az persze kérdés, hogy ez valóban jövedelmező forrás lesz-e.
-Elfelejti, hogy vannak olyan országok, amelyek számára preztizskérdés az emberes űrutazás és az emberes űrkutatás. Kína és India a két ország, amely ilyen téren említésre méltó leginkább. Őket a nemzeti büszkeség hajtja.
-Továbbra sincs olyan iparág, ahol az emberes kiszolgálást igénylő űripar reálisan cél, jövedelmező cél lehet. Hajdan vérmes reményeket fűztek a gyógyszeripari, vegyipari űrgyártáshoz, esetleg űrkohászathoz. Ezeknél továbbra is reménytelen a nyereséges üzlet lehetősége. Az űrbéli energiatermelés hasonlóan. Az egyetlen sokat emlegetett He3 bányászati lehetőség pedig továbbra is inkább hipotetikus szinten mozog... -
#1201
"Amíg a magánűrhajók a Föld közelében rohangálnak, addig a NASA arra keres választ, hogy az emberiségnek mi dolga van a világűr távolabbi régióiban. Az emberek életben maradnak minden földi támogatás nélkül? Van bármilyen haszna az űr meghódításának?
Ha mindkét kérdésre igen a válasz, akár űrbéli lakótelepek is létrejöhetnek más bolygókon. Ha mindkét kérdésre nem a válasz, akkor a távoli világűr olyan lesz, mint a Mount Everest, ahol senki sem él, és kevesen látogatják – mondta Scott Pace, a George Washington Egyetem űrpolitikai intézetének vezetője.
Ha életben lehet maradni az űrben, de nem éri meg, akkor olyan kutatóbázisok jöhetnek létre, mint amilyenek most az Antarktiszon vannak. Ha folyamatos földi utánpótlással lehet életben maradni, viszont jövedelmező lesz az űrbiznisz, a tengeri fúrótornyokhoz hasonló ipari kolóniák megjelenése várható." - Index
Milyen igaz! -
Pares #1200 Ennél több kapcsoló meg ketyere már bele se fért volna. Le merném fogadni, hogy a fele csak díszítés...
-
patiang #1199 belülről -
#1198
Az Atlantis (és az STS program) utolsó útja
![]()
-
Pares #1197 30 évig ugyan abban a trikóban volt? 
-
#1196
Borzasztoan jo kep!
