13532
Olasz foci szerelmeseinek
-
#8050
Van még 2 db belőle:
Puma Olaszország VB győztes póló -
#8049
Nyugodjon Békében!
:( -
#8048
"Elhalasztották a Juventus–Parma összecsapást az olasz bajnokságban, mert egy Parma-szurkoló meghalt miközben a meccsre tartott.
A rajongót egy busz ütötte el útban a torinói Stadio Olimpico felé, ezért elhalasztották a Juventus és a Parma mérkőzését."
by NSO -
#8047
igen, én is gondoltam De Rossira, + nem láttam a meccset, de most hirtelen nem jutott eszembe olyan játékos, aki bal oldalon tud jól játszani és támaóbb szellemű mint pl. De Rossi. -
#8046
Aquilani helyett inkább De Rossi, Alberto engem tegnap nem győzött meg arról h helye van a kezdőben -
#8045
persze ez csak az én meglátásom, nem az én feladatom EB-t nyerni a válogatottal. :D -
#8044
anna ---> Canna -
#8043
Én jelenleg így valahogy képzelném el a válogatottat, ha anna is fent van:
Buffon- Grosso, Chiellini, Cannavaro, Zambrotta - Pirlo, Gattuso, Camoranesi, Aquilani (?) - Del Piero, Toni
Ahol Del Piero kissé Toni mögött játszik, de az irányító posztjától feljebb. -
#8042
Canna nem fog padozni, max mellé lehetne betenni Chiellini-t Alex meg nyugodtan lehet kerettag, de a kezdőben elől Toni a legjobb megoldás -
#8041
sajnálom a vereséget, de véleményt nem tudok írni, mert nem láttam. majd egy összefoglalót lehetőleg youtube.osat linkelhetnétek, h lesz. előre is kösz.
de talán most legalább Donadoni rájött, hogy Alex és Chiellini kell. -
#8040
belefér idegenben,pláne hogy inkább X-es meccs volt
elfogultság nélkül:egy mostani formájában lévő Del Piero bőven elfér -
#8039
cserékkel meghalt a kpályánk(Aquilani,Rino) -
#8038
anno az ilyen labdákat félpályáig fejelte... -
#8037
szépen összehozta cannavaro :/ -
#8036
na közben Villa 1-0 bravo Canna lövőre fejelte Villanak, nagy gól -
#8035
Camo pajtid majdnem bevágta a 74.ben -
#8034
beszélhet akárki Cechről meg Casillasról,ez az ember más dimenzió
Di Natale gyenge,Boriello ügyes,Camo nagyon jól tolja -
#8033
egy tizit megköszönhetünk a bíró sportársnak ;] -
#8032
Buffon hihetetlen :) -
#8031
Boriello szép volt, Grossotól is a beadás, nyerünk szvsz :} -
#8030
elnézve a spanyolok keretét,ha ezek 4 éven belül nem nyernek semmit akkor én vagyok medvecki ilona -
#8029
Gigiiiiiiiiiii az isten!!! huhhhh -
#8028
majd ha Marco pirosat kap akkor megbánja Donadoni =/ -
#8027
ez a labdakihozatal :)) gyönyörű volt, csak eredménytelen :) -
#8026
nem kezdett Barza :( -
#8025
Materazzi VS Torres :Ssssss -
#8024
Cannavaro lesét fújta be szerintem de ő kb 5 méterre állt a helyzettől:O -
#8023
Toni fejesét nem adták meg, pedig nem volt szabálytalanság -.- -
#8022
nem tudom nézni most, nem tudok gépnél maradni, de
FORZA ITALIA !!!!!
-
#8021
védelemmel eddig nincs baj 
-
#8020
:o ezt nem gondoltam volna...afene pedig ma le akartam feküdni hamarabb:P -
#8019
a Rai Unon sincs kódolva
na meglássuk tényleg kész e ez a válogatott Alex és Totti nélkül -
#8018
spanyol - olasz -
#8017
néha megnézem, vannak rajta érdekes és jó cikkek. -
#8016
Juve-s oldalakat bújsz?:)
egyébként mindkettő nagyon jó és igaz,Carlo Garganesenek a calciopolival kapcsolatban is voltak nagyon jó cikkjei. (Juve szurkoló) -
#8015
efy ujabb remek cikk:
HJFS exkluzív: Még mindig a Serie A a világ legszebb bajnoksága?
Az 1970-es évektől a 2000-es évek elejéig, az olasz Serie A vitathatatlanul úgy volt ismert, mint a Campionato Più Bello Del Mondo, avagy a világ legszebb bajnoksága. Ugyanakkor az elmúlt évek során óriási pénzeket fektettek az angol és spanyol csapatokba, valamint az olasz labdarúgás patinás hírneve megtépázódott.
De mennyire valósak a Serie A színvonalának csökkenését kritizálók érvei?
Véleményem szerint az emberek pusztán el vannak vakítva a Premier League és a La Liga csapatai által nyújtott szemfényvesztéstől, és csak az olasz egyesületek nemzetközi szereplések alapján ítélik meg az egész olaszbajnokságot.
A dicsőséges napok.
Az 1980-as évek kezdetétől, amikor is az olasz liga ismét megnyitotta kapuit a külföldi játékosok előtt, azon nyomban a világ legjobb labdarugóinak kirakata lett, és a színvonal hamarosan fényévekkel előzte meg az angol és a spanyol pontvadászatét. Nagy nevek csatlakoztak olyan nagyszerű csapatokhoz, mint a Juventus, Milan és az Inter, de a kisebb csapatok, mint az Ascoli, Udinese és Avellino is képes volt leigazolni egy-egy nagyobb külföldi játékost.
Michel Platini, Falcao, Zbignew Boniek és Zico csak négy világklasszis játékos, akik azért igazoltak a Seria A-ba a 80-as évek elején, mert ugrásszerűen megnőtt az olasz bajnokság presztízse. Az elkövetkező 15 évben, olyan játékosok követték őket, mint Zinedine Zidane, Marco Van Basten, Careca, Gabriel Batistuta, Pavel Nedved és mindenidők legnagyszerűbb játékosa Diego Maradona. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a fent említett külföldi sztárok mellett igen szép számban termelt ki az olasz labdarúgás is világklasszisokat, mint például Roberto Baggio, Paolo Maldini, Franco Baresi, Paolo Rossi és Gaetano Scirea, akik szintén a Serie A-ban maradtak.
Ez a hagyomány egészen az új évezred elejéig tartott, mikor is a külföldi befektetők és a profit orientált TV közvetítési üzletek segítettek az angol kluboknak, hogy a legtöbb nyilvánosságot kapó, a legagresszívebben hirdetett és mindenekfelett, a leggazdagabbak legyenek, aminek köszönhetően megvásárolhatták maguknak a világ legnagyobb tehetségeit.
A nagyszerű vidék erőn felül tejesít.
Az olasz bajnokságot gyakran érik kritikák az angol és spanyolhoz képest alacsonyabb látogatottság miatt. Az utóbbi két-három idényben a nézőszámot bizonyosan befolyásolták különböző dolgok, mint például az erőszak, a nem kívánatos személyek elleni bojkottok (mint például a Lazio elnöke, Claudio Lotito elleni) és az új vitatott jegyrendszer is. Valójában azonban az igazi magyarázat az alacsony nézőszámra az, hogy a Serie A-ban mindig is szerepeltek csapatok, akiknek székhelye különösen kis városokban van. Mostanában a toszkán Empolinak van a legalacsonyabb átlagos látogatottsága, ha a Serie A-t és a Serie B-t is nézzük, annak ellenére, hogy tavaly a hetedik helyen végeztek. Empoli városának mindössze 45,000 lakosa van.
Egy jóval lenyűgözőbb példa az Ascoli csapata, akik a 70-es években hosszú időt töltöttek az első osztályban. Az 50,000 lakos ellenére, az Ascoli mérkőzéseire 35,000en járnak ki, ami azt jelenti, hogy a város lakosságának 70% látogat el a Del Duca stadionba, hogy megtekintsék amint tartományi kiscsapatuk Európa egyik nagyágyújával játszik.
Másik kitűnő példa a Bergamo tartománybéli AlbinoLeffe csapata, akik idén eséllyel pályáznak a Serie A-ba való feljutásra. Az AlbinoLeffe két, Milánótól északra fekvő, összesen mintegy 20,000 lelket számláló kisvárosból, Albinoból és Lefféből, csábítja szurkolóit. Az első osztályba tartó csapat feljutása esetén körülbelül 5000 néző előtt játszhatja majd hazai mérkőzéseit Bergamo városában lévő otthonukban.
Sok angol és spanyol drukker valószínűleg jól fog mulatni a nézettségi adatokon, de az olasz szurkolóknak az, hogy láthatják vidéki kiscsapataikat a legmagasabb osztályban játszani, hozzátartozik a liga romantikájához.
Az olasz bajnokság ereje és mélysége.
Az olasz klubok UEFA kupában való sikertelenségét sokan annak tulajdonítják, hogy játékukból hiányzik az ötletesség és a mélység. Mindennapos meglátás, hogy a Juventuson, a Milanon és az Interen kívül, a tabella közepét elfoglaló csapatok egyszerűen nincsenek egy szinten a középszintű angol illetve spanyol csapatokkal. De ha figyelembe vesszük, hogy az olasz csapatok évtizedeken át nem vették komolyan az UEFA kupát, akkor a fenti vádat alaptalanok.
Sőt, a kiscsapatok minőségét jól illusztrálta nemrégiben a Siena, akik a nagyratörő Roma csapatát játszották le a pályáról, ezzel 3-0-s diadalt aratva felettük. Másik példa az Empoli csapata, akik a San Siroban csak a kihagyott 11-es miatt nem tudták legyőzni a hazai pályán eddig veretlen Intert (csak az előző hétvégéig voltak veretlenek – a szerk.). A Cagliari szintén csodát tett, amikor a kiesés ellen harcoló kiscsapat legyőzte a Napolit és döntetlent játszott a Juventussal, ezzel életbe tartván bent maradási esélyeiket.
Vajon várhatja-e egy Premier League szurkoló, hogy egy kieséssel fenyegetett csapat, mint a Derby, reális eséllyel induljon akár csak egy pont megszerzéséjért az Emirate Stadionba vagy az Old Traffordba? A válasz természetesen nem, és amikor belegondolsz, hogy a Serie B-ben is van olyan csapat, akik megállják a helyüket, rájössz, hogy az olasz labdarúgásnak igenis megvan a kvalitása és mélysége.
Angliában már a szezon elején garantált, hogy a „négy nagy” Man Utd, Chelsea, Arsenal és Liverpool szerzi meg a négy BL hely egyikét, amíg a liga többi csapata szinte egy másik, 16 csapatos bajnokságot játszik egymással.
A Chievo Verona története.
A 2006/2007-es szezon kezdetén járunk, a Bajnokok Ligája harmadik selejtező köre előtt. A Stadio Bentegodiban, a Chievo Verona - a Serie A-ban az egyik valaha játszott legkisebb csapat, akik pár év alatt tündérmesébe illő szárnyalással lépkedtek előre a liga alsóbb osztályaiból - készülődik, hogy megmérkőzzön a bolgár bajnok Levski Sofiával. Egy csapatnak, akik egy 3000 fő lakosságú Chievo nevű kisvárosból érkeztek, valahonnan Verona mellől, eljutni a BL selejtezőkig elképesztően nagy tett. Nem sikerült a csoportkörig eljutniuk, de jelenlétük a BL-ben még így is rendkívüli volt.
Melyik másik nagyobb bajnokságban lenne egyáltalán esélye egy ilyen kis csapatnak kivívni a jogot, hogy elindulhasson a Bajnokok Ligájában?
Hogy még érdekesebbé tegyük a Chievo történetét, tudni kell, hogy az ugyanazon idény végén kiestek a Serie A-ból, úgy hogy sorsuk az utolsó játéknapon pecsételődött meg, amikor is hat lehetséges kieső jelölt volt még harcban a bent maradásért. A „Mussi Volanti” a 18. helyen végzett, ezzel kiesett a legfelső osztályból, csak 9 hónappal az után, hogy 2-2-es döntetlent játszottak a Levskivel.
Azoknak a szurkolóknak,akik igazán szeretik az olasz focit, nem azoknak, akiket elvakít a média agresszív Premier League és La Liga reklámhadjárata, hanem azoknak akik a Milanon és Juventuson kívül igazán értékelik a Chievo, Siena és Atalanta nagy tetteit is, mindig is az olasz bajnokság volt és bizonyára még mindig a „Campionato Più Bello Del Mondo” vagyis a legszebb bajnokság a világon.
Chris Testa írása
-
#8014
grat az írónak, remek cikk -
#8013
-
#8012
ezzel a cikkel teljesen egyetértek:
HJFS exkluzív: Vajon a Serie A is eladja a lelkét, ahogy a Premier League tette?
A találgatások szerint egy amerikai milliárdos készen áll felvásárolni az AS Romát. A goal.com szakújságírója, Carlo Garganse azt próbálja kideríteni, hogy vajon a Seria A együttesei is az angol élcsapatok nyomdokaiba lépnek, azzal, hogy eladják lelküket külföldi befektetőknek.
Az angol Premier League jelenleg a világ legerősebb bajnoksága, nem is vitatom, de ennek egy oka van… ez pedig a pénz.
Az elmúlt évek folyamán az angol csapatokat megszállták a külföldi befektetők, akik font milliókat „pumpáltak” a klubokba. A négy legnevesebb angol klubból háromnak is ez lett a sorsa. A Manchester Unitedot az amerikai Glazer-család birtokolja, a Liverpoolt a szintén amerikai Tom Hicks és George Gilett, és természetesen a Chelseat az orosz olaj mágnás, multi milliárdos Roman Abramovich finanszírozza.
A Portsmouth, Aston Villa, Manchester City, West Ham valamint a Derby County szintén nagyon gazdag külföldi üzletemberek kezébe került, csakúgy, mint az egy osztállyal lejjebb játszó Queens Park Rangers (a F1-ből ismert Bernie Ecclestone és Flavio Briatore tulajdona).
Így igaz… az angol labdarúgás csakugyan eladta a lelkét.
Elfogadom, hogy a Serie A mára kissé az Premier League szintje alá csúszott. A magyarázat viszont egyszerű, a félsziget egyszerűen nem tud pénzügyileg versenyezni az olyanokkal, mint a Manchester United vagy a Chelsea, ennek eredményeként a világ legjobb játékosai az Old Traffordba vagy a Stamford Bridgebe igazolnak a San Siro vagy a Stadio Olimpico helyet.
Ugyanakkor van egy dolog, amit elmondhatunk a Seria A-ról (vagy még inkább a La Ligáról): a nemzeti identitás és a szellemiségük még mindig érintetlen. A kluboknak olasz tulajdonosaik vannak és olaszok is irányítják őket, a Serie A játékosainak többsége, kivéve az intert, hazai nevelésű, és még mindig megvannak a klubok és szurkolók közötti szoros kötelék.
Angliában más a helyzet. Roman Abramovich, a Chelseanél töltött 5 év alatt eddig még egyszer sem tartott sajtótájékoztatót, Hicks és Gilett általánosan utált személyek a Liverpool szurkolók körében, annyira, hogy a szurkolók egy csoportja megalakította saját klubját, AFC Liverpool néven. A Manchester United támogatóinak egy része szintén létrehozta saját csapatát az FC Unitedet, a Glazer család iránt érzett ellenszenv miatt.
Valaki feltehetné a kérdést: megérte mindez, azért, hogy a világ legjobb bajnoksága legyen?
A válasz bizonyára, NEM!
Olaszországban egyre többet lehet hallani, hogy a Romát felvásárolja az amerikai milliárdos, John Joseph Fisher.
A Farkasokat jelenleg birtokló Italpetroli cégnek összesen kb. 370 millió eurós adóssága van, ezért nagyon jól jönne Fisher vételajánlata, ami kihúzná őket a bajból. Fisher továbbá belepumpálná 1,6 milliárd fontos vagyonát a klubba.
Fisherrel a kormánykeréknél, a Roma könnyen felvehetné a verseny a Manchester United és Chelseahez hasonló csapatokkal, valamint minden esélyük meg lenne, hogy Olaszország egyeduralkodójává váljanak.
Személy szerint én nem hiszem, hogy létre fog jönni az üzlet és nagyon remélem, hogy nem fog. Hogy egyszerűem fogalmazzak, az olasz emberek mélyen nacionalista szemléletűek, és nem veszik jó néven, ha valaki az országukba jön és megpróbálja megmondani nekik, hogy mit és hogyan tegyenek. Ha mégis közel járnának a megegyezéshez, akkor a szurkolók bármit, és szó szerint BÁRMIT, megtennének, hogy elriasszák a külföldi befektetőket. A híres idézet a Keresztapából nagyon jól passzol ide: „Olyan ajánlatot fogok tenni neki, amit nem lehet visszautasítani.”
Azt szintén fontos megjegyezni itt, hogy az olasz egyesületek, olasz elnökeinek szívből jövő érdeke az olasz foci támogatása, akármilyen döntést is kell meghozniuk. A legnagyobb klubok, kivéve az intert, mindannyian nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kezdőcsapat legalább fele olasz játékosokból álljon. Berlusconi közismert nacionalizmusáról, a Juventus pedig azért nem folyamodott felülvizsgálathoz a Calciopoli miatt, mert nem akarták, hogy az Azzurikat eltiltsák a 2008-os Európa Bajnokságról. Ezekből is jól látszik, hogy mennyire fontos nemzeti érték a labdarúgás Olaszországban.
Azonban számos más példa is létezik a hazafiságra. A Palermo elnöke, Maurizio Zamparini erőteljes hadjáratot indított saját játékosa Amauri ellen, amikor is meg akarták hívni Olaszország válogatottjába, mivel a játékos ereiben „100%-ig brazil” vér csörgedezik. És ki tudná elfelejteni az egykori Perugia elnököt, Luciano Gauccit, aki elküldte csapatától a dél-koreai támadót Ahn Jung-Hwant, miután az ő „aranygóljának” köszönhetően estek ki az Azzurik a 2002-es Világbajnokságból?!
Az angol klubok jelenlegi tulajdonosai, többségében külföldi lévén, nem igazán törődnek az angol nemzeti tizeneggyel. Mivel az edzők többsége is külföldi, a Premiershipben elnyomó többségben játszanak a tengerentúli játékosok. Az angol játékosok nem kapnak lehetőséget, ennek következménye pedig az, hogy a háromoroszlánosok nem jutottak ki a 2008-as Európa bajnokságra sem.
Ha minden ezzel a sebességgel folytatódik tovább a Premiershipben, akkor az angol válogatott 10 éven belül arra a szintre süllyedhet, mint most a walesi és észak-ír nemzeti tizenegy, ahol a szövetségi kapitányoknak az alsóbb osztályokból kell összeszedni a játékosokat. Talán ez egy kicsit elrugaszkodott megállapítás, de nézzétek meg hány angol futballista játszik a sztárcsapatokban…a számok magukért beszélnek.
Carlo Garganese írása -
kretyás #8011 ennyi örömöd legyen az életbe suna :D:D:D:D