2234
\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
patiang #1874 Talán Te is találsz benne érdekeset:universum -
patiang #1873 Még csak annyit, hogy sokan a TV-t divatból nem nézik, mert az a "sátán" műve. Pedig az is csak egyfajta médium, akárcsak a könyv, és mindkettőt fel lehet használni különböző célokra. Lsd:győzsike só -
patiang #1872 A TV-t csak azért hoztam fel, mert én spec /amit tudok/ az időmből adódóan a NET-ről, és TV-ből merítem. Az olvasás embert követel, és, hogy legyünk őszinték nem is olyan naprakész. Szinte naponta dőlnek, és keletkeznek új tézisek. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#1871
Az én tudomásom szerint az atomok nem nőnek, illetve a közötte lévő távolság nem növekszik az univerzum tágulásával. Az alapvető tétel az, hogy az atomokban működő elektromágneses erő, de még a csillagok és a bolygók közötti gravitációs erő is erősebb, mint maga az univerzum tágulásának ereje. Legalábbis a mai körülmények között.
PhysicsWeb
PhysicsForum
Science Van
Usenet Physics FAQ -
#1870
Ezek szerint keveset nézek tv-t. :)
Erre nem tudok Neked mit mondani, mert akkor ezek szerint egyáltalán nem vagyok képben ezzel a dologgal kapcsolatban. (meg sok mással sem) Én ezt csak nagyobb egységekre tudom elképzelni, mint pl. a galaxisok vagy esetleg még a naprendszerek, de már egy bolygó szintű egységre nem igazán. Mert ha itt is tágulásról beszélnénk, akkor eleve nem illik a képbe az, ahogy a bolygók meg a naprendszerek keletkeznek. Arra gondolok, hogy ezek összeálnak valamiből, és nem szétesés következtében keletkeznek/tek. Ez az atomi szintű távoldás meg számomra tényleg új. És, hogy ez a törvény mennyire általánosítható azt sem tudom. Talán CIFU többet tudna hozzáfűzni, lényegesen tájékozottabb nálam. -
patiang #1869 A Sprectum-tól kezdve a Discovery-ig elég sok helyen foglalkoztak vele.
De egy általános törvény alól egy kis rész sem vonhatja ki magát. Ha a világegyetem tágul, akkor az az egészére érvényes, nem? -
#1868
A Big bang elmélet nem állít olyasmit, hogy előtte "nagy semmi" volt, az csak arra (egy elméleti) válasz, hogy jött létre a ma ismert univerzumunk. Hogy mi volt (ill. volt-e egyáltalán valami is) a big bang előtt, az már egy külön kérdése a kozmológiának. -
#1867
Hát, ezt az atomi szintű távolodást én még nem hallottam, persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehet így. Én személy szerint magában az ősrobbanás elméletében sem hiszek, legalábbis azon részében semmiképpen, hogy előtte volt a nagy semmi.
-
juzosch #1866 Az idő peig tényleg nem folytonos, hanem diszkrét. Tudják is a legkisebb egységét, asszem 10E-44s:) Legalábbis most így tudjuk, de ez már elég régóta áll. -
juzosch #1865 Ezeken a más törvényeken én is gondolkodtammár. Milyen lehet egy másik univerzum, ahol mások a fizikai törvények? -
patiang #1864 Lehet, hogy igazad van. De mivel az univerzum összessége a világegyetem grvavitációjának összessége, ezeket nem lehet egymástól függetlenül kezelni. Vannak tudósok, akik vitatják az idő folytonosságát. Talán az is elképzelhető,hogy más idő-tér törvények is vannak, melyek nem zárják ki az eddigiek jogosságát, sőt kiegíszitik azt. -
juzosch #1863 Az hogy a világegyetem tágul nem feltétlenül jelenti, hogy az atomok is mindenképp messzebb kerülnek egymástól. Az átlagtáv persze nő, de az egybefüggő szikladarabok egyben is maradnak, hisz a saját gravitációjuk megmarad. Viszont szépen ki fog hűlni minden, mert nem keletkezik több csillag. Tehát esélyes, hogy a távoli jövőben a világegyetem csak nagyon távoli feketelyukakból fog állni.
-
patiang #1862 Talán lenne egy kérdésem. A most uralkodó elmélet szerint a világegyetem egyre gyorsuló tágulási szakaszban van. Vagyis kb 100 milliárd év múlva az maguk az atomok is irdatlan távolságban lesznek egymástól, s tovább-tovább. Nem mond ellent ennek az a tény, hogy eközben a galaxisok anyaga a közepükben levő feketelyukakba zuhan. Vagyis nem távolodik. Ugye értesz?
Talán még egy. Ha volt ősrobbanás, miért egyforma a tágulás a tér minden részén, és miért ugyanakkora a háttérsugárzás. Csak azért, mert az átlagos robbanásnak van középpontja, és a "legszélsők" távolodnak a leggyorsabban. -
#1861
Fokozatosan fejlődő galaxisok
2006. december 15., péntek, 8:33
Elméleti megfontolások alapján már régóta feltételezték, hogy egy galaxis fejlődésére a környezete is erős hatással van. Első alkalommal sikerült azonosítani ilyen összefüggést kiterjedt méretskálán is.
A csillagvárosok fejlődése összetett folyamat. Az elmúlt években sok példát találtak arra, hogy az egymással kölcsönható galaxisokban komoly átalakulások történnek, néha robbanásszerűen heves csillagkeletkezést elindítva. A csillagvárosok összeolvadására és szétszakadásra is sok példa akad.
Az idő előrehaladtával változik a csillagok megoszlása egy galaxisban: a nagyobb égitestek rövidebb életűek, ezért idővel nő a kisebb égitestek aránya. Az akítv csillagkeletkezést mutató galaxisokban sok a nagytömegű és nagy energiakibocsátású, egyben rövid életű csillag - ezek durva közelítés alapján jellemzően kékes színt mutatnak. Velük ellentétben az idős galaxisok csillagai között sok a kisebb tömegű és energiatermelésű, ezért hosszabb életű, sárgás, vöröses árnyalatú objektum.
Az általános tendenciák felmérésére francia és olasz csillagászok az ESO VLT műszereivel és a VIMOS spektrográffal végeztek kiterjedt megfigyeléseket. A három évig tartó program keretében több mint 6500, eltérő távolságban lévő galaxist vizsgáltak, egészen 9 milliárd évvel ezelőtti időpontig.
A munka során néhány viszonylag egyszerűen vizsgálható paraméterből következtettek az egyes csillagvárosok jellemzőire. A távolság és a teljes energiakibocsátás mellett fontos jellemző volt a szín is, amely a fentiek szerint az égitestek között a fiatal csillagok gyakoriságára/ritkaságára, és ezzel a csillagkeletkezés intenzitására utal.
Az eredmények alapján a galaxisok fejlődésében nem csak a keletkezéskor jellemző, induló paraméterek számítanak. Kiderült, hogy az egyes csillagvárosok környezete is fontos szerepet játszik. Másként fejlődik egy csillagváros a sűrűbb (galaxisokkal zsúfolt) és másként a ritkább környezetben.
![]()
Az NGC 1232 spirális galaxis a 8,2 méteres ANTU teleszkóppal.
A felmérés egyértelművé tette, hogy a heves csillagkeletkezés a sűrűbb galaktikus környezetben gyorsabban emésztette fel a csillagvárosok gázanyagát - ezért az ilyen helyszíneken korábban volt intenzív a csillagkeletkezés, mint az izolált galaxisokban. Az is kiderült, hogy a nagyobb galaxisokban is hasonló jelenség zajlott le: a gázanyag ott is gyorsabb ütemben alakult csillagokká, mint kisebb társaikban.
Elméleti megfontolások alapján már régóta feltételezték, hogy egy galaxisra a környezetének jellege is erős hatással van. Ez az első alkalom, hogy a fenti összefüggéseket ilyen kiterjedt méretskálán is sikerült azonosítani.
Kereszturi Ákos
-
#1860
Nagyon érdekes dolgokat írtatok! Folytassátok a nézőpontotok fejtegetését csak please nem személyeskedjetek! Mindketten jókora tudás birtokában vagytok, osszátok meg másokkal is! -
juzosch #1859 Most nagyot csalódtam benned:( -
juzosch #1858 Lehet sok okos dolgot tudsz írni, de látom te sem bírod belátni ha hülyeséget írsz, inkább sértegetsz:) Ezt azért tőled nem vártam volna. -
#1857
Najó, hülyíts mást a marhaságaiddal...
Én voltam a hülye, hogy reagáltam a próbáltam a hsz-edre. Többet nem fordul elő. -
juzosch #1856 Én csak felhoztam az embereket, te keverted bele, hogy hülye módon egy telefon teherbírását egy emberhez hasonlítottad:) -
#1855
Ha minden pontjára hat a gyorsulás, akkor az szabadesés, és nincsen belső erő, ami kárt okozhatna(ejtőernyőzz, meglátod). A gond épp akkor van, ha csak a test egy részét éri a gyorsulás (pl katapultálásnál a fenekünket). Ekkor ugyanis a test tehetetlenségnél fogva ott maradna, míg a seggünk gyorsulna, így az ellentétes erők összenyomják a csigolyákat, és lenyomják a vért a lábunkba. A telefon hasonló, a két oldalát nyomom össze. Bár az igaz, hogy nem pont ugyanazon részeit éri a terhelés.
Ne és én mit írtam? Hogy a belső szerkezetre is hat erő. A csatlakozási, rögzítési pontoknál. Érted már, miért nem lehet a gyorsulást úgy szimulálni, hogy ráálsz a telefonodra? :))
Az embereknél a 10G sem a merev csontvázat terheli, hanem először a vért nyomja ki a fejünkből->ájulás, aztán a belső szerveink zúzódnak. És egy merev eszköz nem a vérre, vagy a szintén laza szervekre, inkább a csontra hasonlítanak.
Az embereket már te keverted bele a témába, azt mondjuk nem értem miért, de ha már szóba kerültek... :)
A "merev eszköz" nem hasonlít az emberi szervezetre, sehogy. :) -
juzosch #1854 "Azért hogy meg se kottyan nekik, az erős túlzás. 3-7kg-ot vesztenek a testsúlyukból egy verseny alatt, és komolyan kifáradnak."
A tárgy szempontjából ez gyakorlatilag ugyanaz.
"A külső burkolatot terheled csak, a belső szerkezetet nem. A gyorsulásnál a belső szerkezetre is hat az erő. "
Ha minden pontjára hat a gyorsulás, akkor az szabadesés, és nincsen belső erő, ami kárt okozhatna(ejtőernyőzz, meglátod). A gond épp akkor van, ha csak a test egy részét éri a gyorsulás (pl katapultálásnál a fenekünket). Ekkor ugyanis a test tehetetlenségnél fogva ott maradna, míg a seggünk gyorsulna, így az ellentétes erők összenyomják a csigolyákat, és lenyomják a vért a lábunkba. A telefon hasonló, a két oldalát nyomom össze. Bár az igaz, hogy nem pont ugyanazon részeit éri a terhelés.
Az embereknél a 10G sem a merev csontvázat terheli, hanem először a vért nyomja ki a fejünkből->ájulás, aztán a belső szerveink zúzódnak. És egy merev eszköz nem a vérre, vagy a szintén laza szervekre, inkább a csontra hasonlítanak. -
#1853
A forma1-es pilótákra folyamatosan 3-4G hat 1,5 órán keresztül. És meg se kottyan nekik.
Azért hogy meg se kottyan nekik, az erős túlzás. 3-7kg-ot vesztenek a testsúlyukból egy verseny alatt, és komolyan kifáradnak.
6-7 meg nem olyan sokkal több, bár ekkora erő hatására már lehet kevésbé tudnának odafigyelni.
Nem csak az odafigyeléssel van a probléma. A megnövekedett terhelés exponenciálisan több megterhelést jelent. A vadászgéppilóták legjobbjai is csak 10-12G-t viselnek el pár másodpercig, megfelelő öltözékben. A katapultáláskor 22-25G körüli erő éri őket néhány század másodpercig. Ez általában mindig rövid idejű eszméletvesztéssel, és gerinc ill. nyaksérüléssel jár. Ez utóbbi miatt a katapultált pilóták általában hónapokig rehabilitáción vesznek részt, mielőtt újra repülni engedi őket. Egy vadászpilóta esetében a második-harmadik katapultálás után általában már egészségügyi okokból leszerelik őket. Kivételt a berepülőpilóták jelentenek, egyik-másik akár 6-7 katapultálás után is repül még.
kb 700G-nek felel meg(70kg/100g).
Ez nem gyorsulás. :)
A külső burkolatot terheled csak, a belső szerkezetet nem. A gyorsulásnál a belső szerkezetre is hat az erő.
Egyébként az emberi rövid idejű gyorsulási rekord 300G felé van. Ütközésnél.
Megint: időtartam. Roppant rövid idő esetén még ez is túlélhető talán (nem próbálnám ki azért). -
#1852
Tervezik a legnagyobb rádióteleszkóp-rendszert
2006. december 11., hétfő, 8:30
Közel 3000 kilométer átmérőjű rádióteleszkóp-rendszert tervez közösen az ASTRON és az IBM. Az eredmények segítségével talán mélyebben pillanthatunk be az Univerzum fejlődésébe.
Napjaink egyik vezető csillagászati kutatóhálózata, az ASTRON és az IBM közösen tervezik az eddigi legnagyobb rádióteleszkóp elkészítését. A két szervezet együttműködése nem újkeletű: korábban a Blue Gene R névre keresztelt szuperszámítógép elkészítésében is együtt dolgoztak már. Utóbbi az alacsony frekvenciájú rádióhullámokat vizsgáló, és a működését már megkezdett LOFAR rádióteleszkóp-rendszer adatait dolgozza fel, napjaink átlagos számítógépeinél lényegesebben gyorsabb ütemben. A hálózatban viszonylag egyszerű és olcsó rádiótávcsövek vesznek részt, és a beérkező hatalmas adatmennyiség feldolgozásához kell szükséges nagy számítástechnikai kapacitás.
Az IBM a még nagyobbnak tervezett új teleszkóprendszer hardveroldalának megvalósításából veszi ki a részét. Ők tervezik és készítik ugyanis az új hálózat antennái által vett jeleket feldolgozó mikrochipeket. A szilícium-germánium alapú, úgynevezett SiGe8HP technológiával készülő processzorok több mint 200 GHz-es frekvencián működnek majd. Igen jó a jel/zaj arányuk, kevés energiát igényelnek, és emellett költségkímélő eljárással készülnek. A prototípus létrehozását 2007-re tervezi az IBM.
A tervezett rádióteleszkóp-hálózat teljes átmérője 3000 kilométer lesz, és mintegy egymillió különálló antennából áll majd. Ezek együttes felülete az egy négyzetkilométert közelíti. Tekintélyt parancsoló méretére utal az SKA rövidítés is, amely a Square Meter Array, azaz a négyzetkilométeres hálózat szavak kezdőbetűiből áll össze.
![]()
A Hollandia területén lévő LOFAR rádióteleszkóp-rendszer vázlatos szerkezete teljes kiépítettségében, amely az új hálózat változatának tekinthető (ASTRON)
A rendszer felállításának egyik lehetséges kezdeti helyszíne Hollandia, közel a már ott található és hasonlóan sok elemből álló LOFAR-rendszerhez. A tervek szerint az SKA innen egészen a Párizstól délre lévő Nancy távolságáig nyúlik. Ausztrália és Dél-Afrika is szóba került, mint lehetséges helyszín. A hálózat iránt egyébként az internet terjedését támogató befektetők is érdeklődnek, a sok távcsövet összekötő vezetékek ugyanis az internet mindennapi használatába is bevonhatók.
A tervezett rendszer fő vizsgálati célpontjai a fiatal galaxisok és általában a korai Világegyetem egyéb objektumai lesznek. A rendszer által készített megfigyelések segítségével a láthatatlan tömeg jellemzőire is következtethetünk majd. Az eredmények segítségével talán mélyebben pillanthatunk be az Univerzum fejlődésébe.
Kereszturi Ákos
-
juzosch #1851 A forma1-es pilótákra folyamatosan 3-4G hat 1,5 órán keresztül. És meg se kottyan nekik. 6-7 meg nem olyan sokkal több, bár ekkora erő hatására már lehet kevésbé tudnának odafigyelni.
A mobil meg nem élő szövetből készült, tehát nem kéne az emberekhez hasonlítani. 100G-n se történne vele semmi. Akár rá is állok, azt is kibírja (ha neccesen is), és az kb 700G-nek felel meg(70kg/100g).
Egyébként is gyakorlatilag (ilyen szinten) mind1 mennyi ideig hat rá, mert nem fárad el az anyaga, mint az embernél.
Egyébként az emberi rövid idejű gyorsulási rekord 300G felé van. Ütközésnél. -
#1850
hallotam valami olyasmit hogy a mai számitógépek sokkal sérülékenyebbek a kozmikus sugárzásra mint pl a 10 évvel ezelőttiek, azért mert gyártásnál már nagyon kis mikronnal készülnek. -
mrzool #1849 Az MSL-en lesz "kommersz színű" szűrő is, bár hogy őszinte legyek, nagyon meglepődnék, ha az eddigi felvételektől élesen különböző színeket kapnánk vele.:) -
#1848
Nemtudom hol hatna 6g gyorsulás, szinte minden űrjárműnél 3-4g a max ami engedélyezett indulásnál(nem csak az emberesnél), űrsiklónál is 3g-nél visszavesznek az főhajtóművek tolóerejéből, és 3g-n maradnak, energia-nál is így tették, szal inkább 3-4g-t kell kibírniuk, de azt egy sima olcsó gép is simán kibírja, sztem a 6g-t is, ha nem lötyögősen van összeszerelve, és nem selejtes.
És a szondákban meglévő műszerek is sima műszerek(ugyanúgy készülnek), csak megfelelően le vannak árnyékolva a sugárzás ellen, amit egy sarki boltban megvett fényképezővel meg lehet tenni. -
#1847
Azt még akár egy ember is kibírja.
Sima ruhában egy átlag ember legfeljebb néhány másodpercig. Egy jó kondicióban lévő vadászpilóta G-ruhában elviseli talán egy-két percig, aztán ő is elájul.
Ha leejtem a mobilom akár 100G is hat rá a földetéréskor, és mégis működik tovább:)
Egy ezred másodpercig. Ha 100G hatna rá 1 másodpercig, már kissé érdekesen nézne ki. :) -
juzosch #1846 Jó persze a rendes mérésekhez rendes műszerek kellenek, de azért egy tényleg valós színű kép kedvéért felküldhetnének egy színes kamerát is. Az is lehet profi, de a célnak akár egy egyszerű is megfelel.
Egyébként meg mi az a 6G? Azt még akár egy ember is kibírja. Ha leejtem a mobilom akár 100G is hat rá a földetéréskor, és mégis működik tovább:) -
#1845
És az hogy viseli az indításkor fellépő 3-6G-s gyorsulást, a Marsig tartó utat, a kozmikus sugárzást, a szélsőséges hőingadozást és egyebeket? És képes lesz legalább 4-5 évig hibátlanul működni? :))
Ha ilyen egyszerű lenne, akkor a bolygókutató szondákba se drága, speciális célhardware-t szerelnének, hanem elbattyognának a sarki szám.tech boltba, vennének egy mobil CPU-t, egy MicroATX alaplapot, meg aplikálnának rá egy folyadékhűtést, amelynek a radiátorát a szonda külső felén helyeznék el. :) -
juzosch #1844 Ma már pár dekából megoldható egy jobbfajta valós színű kamera(szedhenek ki egyet egy mobilból:)), szal remélem a kedvünkért a következő járatra felpakolnak egyet. -
#1843
Nem is olyan régen az NWO topicban merült fel a kérdés, vagyis nem is merült fel...
A "leleplezés" az volt, hogy a NASA képein nem ugyanolyan színű a Mars felszíne, sőt, a roverek színkalibrációs műszerén "tetten érhető", hogy a NASA "akarattal megtéveszti" a lakosságot arról, hogy is néz ki valójában a Mars felszíne.
A Mars Roverek PANCAM-jai monokróm képeket tudnak csak felvenni, és egy-egy szűrő található a két kamera elött nyolc-nyolc különböző értékkel. Tehát a képek nem egy-egy felvételből készülnek, hanem különböző szűrőkkkel készült képekből mesterségesen hozzák létre őket. A NASA oldalán lévő képek alatt is olvasható, hogy milyen szűrőkkel készültek (természetesen a kiemelet képeknél jegyzik ezt csak meg, az ömlesztve felpakolt képeknél általában nincs odaírva). A NASA a kék-piros-zöld szűrővel készült képek alá is azt írja oda, hogy megközelítőleg valós színű kép.
Az "egyszerűen fényképezni" szöveg egy kissé mókás, több okból is:
1.: Az "egyszerű" digitális fényképezőgép is csak monokróm CCD-vel rendelkezik. Ha egy CCD-s, akkor ha jól tudom a prizmával felbontott fényt egymás után engedik rá (piros/zöld/kék), és így gyakorlatilag három felvételből csinál egyett a videokamera ill. fényképezőgép. A 3CCD-sek esetén a három alapszínnek már egy-egy dedikált CCD-je van. Namost a valós színű képhez ugye 3CCD kellene ez esetben, ami egyfelől drága mulatság, másfelől 3 alkatrészt jelent egy helyett és végül 3CCD az csaknem 3x annyi energiát is kér.
2.: A tudósok számára nem elég a "hagyományos" kép. Különféle spektrumokra kiváncsiak, az infravöröstől az UV tartományig. Ezt úgy lehet megoldani, hogy a CCD elé raknak egy olyan berendezést, amely az éppen szükséges szűrőt (v. szűrőket) rakja a CCD elé, így csak abban az adott spektrumban érkező fényt fogja látni. Namost ebből következik, hogy a fix spektrumú kamera nem az igazi megoldás (a hagyományos digi fényképezőgépek pedig ilyenek). -
#1842
Nem igazán vágom én sem, de szerintem valami olyasmi lehet a dologban, hogy az a kamera nem egy hagyományos digit kamera, hanem valami spéci cucc, amin azért lehet(kell) a különféle hullámhosszúságú fényszűrőket használni, mert így tudják leginkább elemezni a légkör tartalmát. Ezért, gondolom a szabad szemmel látható tartományt is úgy kell külön beállítani. Aztán lehet nem így van. :) -
#1841
Kék napnyugta a vörös bolygón
2005. július 15., péntek, 8:01
A Spirit a vörös bolygón töltött 489. marsi nap (sol) estéjén (2005. május 10-én) panorámakamerájával látványos fotót rögzített egy marsi naplementéről. A látóhatár már beleharapott a "kékesen" nyugvó napkorongba, amelynek mérete kétharmada a Földről láthatónak. Az előtérben a Jibsheet névre keresztelt szikla körvonalai sejthetők.
Most induló, A hét csillagászati képe című sorozatunkban minden pénteken egy szép, ugyanakkor tudományosan is hasznos felvételt mutatunk be, valamely aktuális csillagászati témához kapcsolódva.
A Földön az égbolt színeit a légkör erősen befolyásolja. A színek kialakulásában az ún. Rayleigh-szóródás játszik kulcsszerepet, amely a nagyjából fehér napfény összetevőit eltérő mértékben szórja: a szóródás mértéke a fény hullámhosszával (pontosabban annak negyedik hatványával) fordított arányban áll, azaz minél rövidebb a hullámhossz (a látható tartományban minél kékebb a fénysugár), annál több szóródik belőle. Az eredetileg fehérként indult fényből a kék nagyobb része kiszóródik a légkörben, ezért kék az ég. Ugyanakkor ha reggel vagy este nézünk a Nap felé, sokkal több vöröses fény jut a szemünkbe, mivel a kék nagy része útközben már kiszóródott. Ezért vöröses a nyugvó vagy kelő napkorong.
A Marson is hasonló a helyzet, de ott a ritka légkör miatt kevés fény tud szóródni, ami elméletileg mély ibolyaszínű, kékesfekete eget eredményezne. Ugyanakkor sok por is lebeg a légkörben, amiről visszaverődik a fény, fényessé téve a nappali égboltot. A por a benne lévő vasoxidok miatt vöröses színű, a szemcsék ezért elsősorban a vöröses árnyalatokat verik vissza. A marsi égbolt így rózsaszínű napközben. Itt tehát nem fényszóródással, hanem fényvisszaverődéssel találkozunk.
A látvány napnyugta és napkelte környékén megváltozik, ekkor előtűnik a Nap körüli halvány kék derengés. Utóbbit szintén a por hozza létre, de nem a fényvisszaverődés, hanem a fényszóródás révén. Ekkor a porszemcsék mérete már fontosabb szerepet játszik, mint a színük. A porszemek egy meghatározott mérettartományban a fentiekhez hasonlóan előszeretettel szórják a kék színt. Mivel a lebegő por általában apró szemcséket tartalmaz, sok kék színt szór. Amikor a fény hosszú utat tesz meg a poros légrétegen át - tehát ha a Nap közel van a látóhatárhoz -, kékes udvar övezi. Utóbbi megpillantását az alacsony napállás is segíti, mivel csillagunk gyengülő fénye ekkor már nem nyomja el a halvány kékes derengést. Ez okozza a vörös bolygó kék naplementéit.
Ha ekkor a Marson állnánk, fura látvány tárulna elénk: a szóródás miatt kékes udvar övezi a Napot, az ég más részei viszont a vörös porról visszavert, főleg vörös szín miatt halvány rózsaszínen tündökölnek. Amikor nagyon sok por van magasan a Mars légkörében, a naplemente utáni vagy napfelkelte előtti szürkület (illetve pirkadat) hosszúra nyúlik: több mint két órán keresztül is tarthat, mivel a látóhatár alatti Nap sugarai is még sokáig megvilágítják a magasan lebegő anyagot.
A fentihez hasonló képeknek esztétikai értékük mellett tudományos hasznuk is van. A szakemberek az alacsony napállásnál készült képek alapján a légkörben lebegő por magasság szerinti eloszlására, sűrűségére következtetnek.
-
#1840
És egyszerűen fényképezni miért nem lehet? :) egy digitális fényképező képe is kb olyan amit az emberi szem lát. Mit kell akkor szűrőzni? -
#1839
továbbra is jól néz ki...
Nemi infó a képhez:
A fotózás során a robotgeológus 750, 530 és 430 nanométer hullámhosszúságú fényszűrőt használt. E szűrőkombináció eredményeképpen olyan felvételek születnek, amilyent hozzávetőlegesen az emberi szem látna, ám a színek kissé eltúlzottak. -
#1838
Naplemente a marson. -
#1837
Csillagontó csillagváros
2006. december 1., péntek, 8:45
Egy magányos, mégis heves csillagkeletkezést mutató galaxis.
Az NGC 1313 jelű objektum egy küllős spirálisgalaxis. Közel 15 millió fényév távolságban található, a Reticulum (Háló) csillagképben. Megjelenésében kissé emlékeztet Tejútrendszerünk legnagyobb kísérőgalaxisára, a Nagy Magellán-felhőre. Alakját ugyanis egy központi küllő és abból kiágazó, kissé szabálytalan spirálkarok uralják.
Az úgynevezett csillagontó galaxisokban a Tejútrendszerre jellemzőnél nagyságrendileg ezerszer gyorsabb ütemben születnek az égitestek. A statisztikák alapján évente akár száz naptömegnyi csillagközi gáz is csillagokká alakulhat, alkalmanként igen kompakt, de nagytömegű halmazokat alkotva. Az ilyen aktivitás elsősorban két galaxis ütközése és anyaguk egybeolvadása során jön létre. Az ESO VLT műszereivel és a rájuk szerelt FORS-1 detektorral az NGC 1313-at tanulmányozták.
Az új megfigyelések alapján a galaxis centruma - amely körül a belső régióban tanulmányozott égitestek keringenek - nem esik egybe a galaxis küllőjének centrumával , ahogy elméletileg várható lenne. Míg a legtöbb spirális csillagvárosban a spirálkarok mentén keletkeznek az új égitestek, az ütköző galaxisoknál ez sokkal bonyolultabb. Az ütközéseknél az összetalálkozó felhők vonalában, alkalmanként az árapálytorzulásoknak megfelelő helyeken születnek az égitestek - az NGC 1313 esetében érdekes módon elsősorban a küllő alakú, közel egyenes belső térrészben kerül erre sor. A jelenség okára egyelőre nincs magyarázat.
További furcsaság, hogy a központi, heves csillagkeletkezést mutató régió területén egymástól 0,77 ívmásodpercre két erős röntgensugárforrás helyezkedik el. Az erős sugárforrás egy-egy fiatal, közel 20 és 10 naptömegű csillaghoz kapcsolódhat, amelyek közül legalább az egyik kettős objektum lehet, és társával erős kölcsönhatásban áll.
A fentiek fényében jogos az elképzelés, hogy a galaxis heves kölcsönhatáson megy keresztül - ugyanakkor helyzete nem utal erre. Egy magányos csillagváros, azaz nem tagja egyetlen galaxishalmaznak sem. Ezzel ellentétben a legtöbb hasonló kölcsönható galaxis közeli szomszédokkal bír, amelyek némelyike a központi objektumba olvadva sűríti össze az ott lévő gázt, és indítja el a heves csillagkeletkezést.
Talán egy régebben lezajlott ütközés következtében torzult el az NGC 1313 spirálkarjainak alakja, és indult el belső régiójában a csillagkeletkezés. Az alábbi felvételen aktív csillagkeletkezést mutató területek és onnan kiinduló, táguló szuperbuborékok is megfigyelhetők. A zöld szín az ionizált oxigént mutatja, jelezve a legforróbb, nagytömegű fiatal égitesteket.
![]()
Az NGC 1313 központi régiója az egyik 8,2 méteres VLT teleszkóp felvételén.
![]()
A fenti képen bemutatott központi részt övező tágabb zóna, ahol jobbra lent egy eltorzult spirálkar, fent pedig valamilyen diffúz, esetleg kidobott anyagfelhő látható (ESO)
Kereszturi Ákos
-
#1836
Meg nem született galaxisok
2006. november 29., szerda, 12:54
Egy új szimuláció alapján számos olyan sötét anyagcsomó lehet a Tejútrendszer közelében, amely nem fejlődött galaxissá.
Az elmúlt évek elméleti modelljei alapján sokkal több apró csillagvárosnak kellett keletkeznie a Világegyetem kezdeti időszakában, mint amennyit jelenleg látunk. A hiány magyarázatára több elgondolás is napvilágot látott. A szakmai körökben legnépszerűbb változat szerint szép számmal léteztek ilyen törpegalaxisok, de azok nagyobb része más galaxisokba, például a Tejútrendszerbe olvadt bele.
Egyes szakemberek szerint azonban ez sem oldja meg a problémát. Jurg Diemand és Piero Madau (University of California, Santa Cruz) a NASA egyik szuperszámítógépével futtattak le egy szimulációt, amely a láthatatlan tömeg viselkedését szimulálta. A Világegyetem anyagának nagyobb részét kitevő láthatatlan vagy sötét anyag ugyanis döntő szerepet játszik a fénylő, látható anyag összesűrítésében, így erősen befolyásolja a galaxisok keletkezését.
A több mint 300 processzorból összekapcsolt szuperszámítógép több hónapon keresztül dolgozott a kalkuláción, amelyben a láthatatlan tömegből képződő anyagcsomók hierarchikus összeolvadását, növekedését vizsgálták. A modell kiindulási paramétereit a WMAP-szondának a Világegyetem korai állapotáról készített legfrissebb mérései szerint választották meg. A szimuláció az Ősrobbanást követően kb. 50 millió évvel indult, és 234 millió képzeletbeli objektum kölcsönhatását tanulmányozta 13,7 milliárd évnek megfelelő időtartamon keresztül.
A modell alapján a Tejútrendszer mai halojában (a Galaxis korongját övező gömb alakú térrészben) sok ilyen kisebb anyagfelhő maradt. Bizonyos hányaduk annyi normál gázt vonzott magához, hogy később hagyományos galaxisokká fejlődött.
Az eredmények alapján nagyságrendileg öt, egyenként 30 millió naptömegű ilyen sűrűsödést, valamint sok kisebb csomót várhatunk a halo belső tartományában. Ám jelenleg ebben a zónában mindössze egyetlen ilyen anyagcsomót ismerünk, a felbomlóban lévő Sagittarius-törpegalaxist. A Tejútrendszer tágabb környezetében is több törpegalaxis várható: a ma ismert 15-höz hasonló anyagcsomóból a szimuláció alapján közel 120-nak kellene lennie. A nagy kérdés: ha tényleg ilyen sok volt belőlük, hová lettek?
Mint fent említettük, egyes modellek alapján ezek mind nem olvadhattak a Tejútrendszerbe. Elképzelhető, hogy nem is alakultak hagyományos galaxisokká, hanem láthatatlan csomókként maradtak fent. Ha a legelső csillagok ultraibolya sugárzása erősen felforrósította a gázt, elképzelhető, hogy egyes láthatatlan csomóknál a normál gáz nem tudott az összesűrűsödni. De azt sem zárhatjuk ki egyelőre, hogy bizonyos csomóknál ma még ismeretlen jellemzők akadályozták meg a gáz összesűrűsödését.
![]()
A Tejútrendszert övező halo képe kb. 3,4 milliárd évvel ezelőtt, a láthatatlan anyagot narancsos színnel jelölve (a kép számítógépes modell alapján készült). Az ábrázolt 2,5 millió fényév átmérőjű zónában sok kis csomó figyelhető meg, amelyeknél lényegesen kevesebb törpegalaxist ismerünk a közelben (J Diemand/M Kuhlen/P Madau/UCSC)
A szimuláció alapján Galaxisunk belső vidékén is sok a láthatatlan tömeg alkotta anyagcsomó, amelyek időnként a korong alakú fősíkon is áthaladnak. A modell alapján tehát a Tejútrendszer láthatatlan anyagból álló haloja messze nem homogén, és közel 10 ezer darab, néhány ezer fényév átmérőjű jelentős sűrűsödést tartalmazhat - amelyeknek egyelőre a nyomát sem látjuk.
Kereszturi Ákos
-
#1835
Hogy csinálod meg?
1.: Jelenleg egyetlen űrállomás kering felettünk, tíz éve készül, és "csak" 200 tonnás jelenleg (teljesen készen sem lesz több, mint 400 tonna a mostani tervek szerint), hathatós emberi beavatkozással épült az űrben és az erőforrása napenergia. A Mars-bázisnak gigászi mennyiségű energiára lesz szüksége, így a napenergia (amely a nagyobb Naptól való távolság miatt amúgy is kisebb hatásfokú) nem jöhet szóba. A jelenlegi erőforrások közül csak az atomenergia merülhet fel. Az űrállomás még így is jópár száz tonnás kell hogy legyen. Egyben megépíteni nem igazán lehet, tehát vagy a Föld körül kell megépíteni, vagy a Mars körül, kisebb részegységekből. Ha a Föld körül építjük meg, akkor alkalmasnak kell lennie arra, hogy elviselje a Föld-Mars utazást. Ha a Mars körül építik meg, akkor a te elképzelésed szerint emberi beavatkozás nélkül kell erre sor kerüljön. Erre még nem biztos, hogy képesek vagyunk (nem megvalósíthatattlan, de példa még nem igen volt rá).
2.: A rendszert felügyelni és karbantartani kell, hiszen nem rövidtávú eszközről beszélünk. Eddig a legtartósabb űrbéli eszközök is csak 10-15 évig működtek megbízhatóan (a külső bolygók felé küldött Voyager vagy a Pioneer szondák rendszereinek jó része is tönkrement már) karbantartás nélkül. Szóval fejlődni kell ezen a téren is, de folyamatos karbantartásra mindenképpen szükség lesz. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet megvalósítani, ha egy állandó személyzetet helyezünk el rajta.
Ezen kívűl még egy apróságra hívnám fel a figyelmet: ez a bolygóközi szintű lézer-tolásos rendszer a gyakorlatban még nem bizonyított elv. Nagyon szélsőséges szintű precizitásra van szükség a működéséhez, tehát nem feltétlen szerencsés az első lépéseket ilyen bonyolult rendszerekkel megtenni.
