Többek kérésére megpróbálok összeállítani egy kis útmutatást tápegységek vásárlásához. Ehhez a kollégák megjegyzéseit is várom, melyeket ebbe a hozzászólásba illesztenék bele, hogy egy helyen legyen. Nem óhajtok márkákba egyedileg belemenni, inkább általános irányelveket feszegetek és egy abszolút szubjektív, "ajánlott márka-nem ajánlott márka" listát állítok össze.

Milyen a jó táp?
A leggyakoribb kérdés talán. Jó táp az, amelyik:
-Megfelelően védi kimeneteit az ott esetlegesen fellépő, a gép alkatrészeit és felhasználóját veszélyeztető mértékű feszültségek ellen.
-Megfelelően védett mind a hálózat, mind a terhelés, mind a belső oldaláról jelentkező események ellen.
-Képes ellátni a számítógép alkatrészeit megfelelő minőségű tápfeszültséggel, mindenféle terhelési viszonyban.
-Képes elegendő tartalékkal elviselni extrém helyzeteket.
-Tartósan, megbízhatóan működik.
-Ergonómiai és környezetvédelmi szempontoknak megfelel.

Első helyre tettem a védelmet, mivel tudhat bármit az adott táp, ha egy esetleges meghibásodás esetén nem képes hatékonyan védeni, azzal több százezres kárt tud okozni. Ez a védelem sosem jelent 100% biztonságot; Ilyen táp ugyanis nem létezik asztali számítógépek piacán. Még a leginkább elismert márkák esetében is ismert olyan esemény, amikor a tápegység elhalálozása közben magával rántott alkatrészt, akár gépet. Ezen túlmenően, a tápegység az összekötőpont a relatíve veszélyes elektromos hálózat és az olykor igen nagyértékű gép között, ráadásul életvédelmi szempontok is közre játszanak.

Második helyen a saját védelem. Ez azért fontos, mert az előzőekben említett védelem elsősorban az ilyen eseményekre történő reagálás második védvonala, hiszen az ilyen eseménynek oka van.

A védelmek jelölése: OVP (túlfesz), UVP (alulfesz), OCP (túláram), OPP (túlterhelés), SCP (rövidzár), OHP (túlmelegedés).

A teljesítmény a következő lépcső. Itt máris célszerű változtatni a stratégián. A tápokat manapság is szokás a teljesítményük alapján választani, holott ez helytelen. mindig az ágankénti terhelhetőségek a fontosabb szempontok, s csak ezután jön a maximálisan kivehető teljesítmény. Ez főleg manapság lényeges, mikor a tápok terhelési viszonya erősen elmozdult a 12V irányába és ezzel együtt sok olyan nagyteljesítményű táp kapható, mely 12V-os ágán meglehetősen gyenge. A 3,3 és 5V terhelhetősége majdhogynem másodlagossá vált, a legtöbb esetben nem igényel különösebb törődést ez az érték, általánosan 15-20A és 120W közös terhelhetőség bőségesen elegendő, míg a pár éves, főként AMD alapú lapok esetében nem árt jóval erősebb 5V-os ág és egyes alaplapok megemlítik a 3,3V iránti magas áramigényüket is. A 12V-os ágon vett terhelhetőségre nincs pontos adat, ez nagyon széleskrűen változik.
Itt érdemes megemlíteni a több 12V-os ággal rendelkező tápokat. Marketing szempontjából hangzatos érvelés, hogy stabilabb, tisztább a feszültség ezzel a megoldással, ami főleg a CPU tuningolhatóságának tesz jót. Nos, nem nagyon smile2.gif . Az ATX szabvány egyik sarkalatos pontja, hogy az egy ágon kivett maximális, áramkorláttal védett teljesítmény nem haladhatja meg a 240W-ot. Ez 12V-on 20A maximált áramerősség. A manapság elterjedt tápok ennél jóval töbet is tudhatnak, a megoldás a 12V két, különálló áramkorláttal ellátott ágra történő felosztása. Ettől a két feszültség még egy tőről fakad, azonos szabályozással (ez alól kivétel a nagyon profi szervertápok területe, ahol valóban egyedi szabályozás van minden ágon), ráadásul a 2 12V-os ág terhelhetősége általban nem adható össze, egy közös maximumuk van (csakúgy, mint a 3,3 és 5V-os ágaknak is).
A teljesítmény ezután már érdekesen alakul, ugyanis a legtöbb mai konfiguráció még a 200W-ot is alulmúlja, ami itt szempont, hogy a nagyobb teljesítményű táp valószínűleg erősebben terhelhető ágakat hoz magával, így a különféle terheltségi viszonyokra jobban tud reagálni a táp (emiatt van az is, hogy az egyszerűen összegzett, ágankénti értékek a ráírthoz képest magasabb teljesítményt adnak). Az extrém helyzetekre ezzel együtt nem árt némi tartalék, azonban nagyon nem szükséges elrugaszkodni: Egy minőségi tápegység a ráírt teljeítmény akár 150%-át is képes nyújtani szükséges esetben.

A tápfeszültségek stabilitásának alalkulása nem túl lényeges szempont. Ismét sok helyütt szeretik reklámozni minél pontosabb feszültségekkel a tápegységet. Erre csak azt tudom reagálni, hogy a logikai áramkörök tápfeszültséggel szembeni tűrése +-5(10)%-ot jelent, vagyis ezen értékek között működésük garantált. Ennél többet a táptól sem várhatunk el, tartsa feszültségeit tűrésen belül, ez a lényeg. A pontos értékek azért sem mérvadóak, mert az egyes ágak szabályozása nagyban hat egymásra (illetve közös), így a különféle konfigurációk eltérő viszonyokat állítanak be, ami nem hiba, hanem egyedi állapot.
A -5V kérdése: Sok helyütt felmerül az utóbbi időben a -5V-os ág hiánya és hatása. Nincs általános recept, a puding próbája az evés. A legtöbb mai és 2003 után gyártott alaplapnak nincs szüksége erre az ágra és amennyiben hibátlanul elindul a gép, a BIOS -5V-ra utaló figyelmeztetését leszámítva nincs negatív ráhatása.

Tartósság: A lassú fordulaton szellőztető, nem minőségi alkatrészekből felépülő tápegységtől nem lehet hosszú élettartamot várni, de a hőterhelés minőségibb kondenzátorokat is kiszárít hamar. Az alkalmazási területnek megfelelően érdemes válogatni. Minőségi kondikakl sajnos manapság kevés tápot szerelnek (itt az 5000 óránál hosszabb élettartamú típusokra gondolok).

Ergonómia-zaj, hűtés, csatlakozások, PFC. A PFC megvalósítása sose legyen szempont, az aktív jobb hatásfokkal dolgozik, de bonyolult elektronika, így a meghibásodása valószínűbb, mint a passzívé. Környezetvédelmi okokból ajánlott megoldás, a táp minőségét nem befolyásolja, az aktív viszont rendszerint szélesebb bemeneti feszültségtartományt hoz magával.
A ventilátor, ha alulról szív, egyrészt jó, mert közvetlen huzatot teremt a proci körül, másrészt rossz, mert a táp alaktrészeit fokozott hőterhelésnek teszi ki. Ilyen esetekben célszerű alkalmazni a proci melletti, házból kifelé szívó ventilátort. A zajra ez is hatással van: A hűvösebb huzatban a táp ventilátora lassabban, csendesebben járhat. A passzív megoldások mellé feltétlenül ajánlott alternatív szellőztetés.
A manapság terjedő Easycon megoldás nem rossz dolog, de érdemes gondolni arra, hogy plusz egy csatlakozó, plusz egy kontaktus, ami meghibásodhat, öregedhet.

Ezek után egy kis ízelítő a márkákból, egyelőre a teljesség igénye nélkül.

NEM ajánlott vételek, veszélyes tápok:

Mercury
Skyhawk
KME
Eagle
Trust
L&C technologies
Acorp/JNC/Vargáné és tsa
Codegen/Display/Sowah (a nagyon régieket kivéve, illetve az újabb szériákban már előfordul korrektebb belvilág is, de a minőségük továbbra is szór, a ráírt adatok pedig mesébe illőek! P-3-as gépekhez még éppen ajánlható megoldás)
Eurocase/EC
Colorsit
Gaba (az SFX-eket kivéve)
Gembird
Mustang
Huntkey (egyes esetekben normális belsővel is előfordul)
Modecom (Valószínűleg hamisítvány, nagyon könnyű verziók!!!)
Coolink APxxxDX széria 450W alatt
Volcano
Q-Tec
Macron/DTK/Azona
UTT

Chieftec 410-212 (szériahibás készenléti kör, gépre nem veszélyes)
Coolink APxxxX széria (gyenge készenléti kör, kondenzátorok)
Thermaltake sorozat sok, korábbi tagja
Chieftec régi (HPC főleg) szériái, ahol meleg környezetben vannak
Azona ("pille" széria)

Ajánlott tápok:

Chieftec
Enermax/Superflower (Az újabb Superflower-ek sajnos már nem a legendás Enermax belsőre épülnek, még nincs róluk egybehangzó adat)
FSP/Fortron Source/Sparkle/SPI/Zalman
Foxconn (FSP)
Dell
Delta
High Power/HPC
Hiper Power/Hiper
Everpower
Enhance Power
IMBP (HPC)
Antec
Casetek
Macron/DTK/Azona (csak a régi, 2-3 éves darabok, újabban úgy tűnik, a Macron ismét megtanul tápegységet gyártani)
Ultra Power
Coolink 450W-tól felfelé
Cooler Master
Tagan/Revoltec (a hűtésének vannak komoly hiányosságai, az idő mondja meg, mennyire)
Aerocool
Modecom (FSP belsővel, jelezve van rajta!)
Hipro
Seasonic
Q-technology/Q-Tech (NEM összekeverendő a Q-Tec-kel!!!)
Nexus
Vantec
Vörös Csillag MGTSz

OEM-ek (címkézik őket): Acbel, Lite-On, Astech, Samsung, Sanken, Sparkle Power, EMKE