1080
Fénysebességű gravitáció
-
1sajat #1080 OK, nem erőltetem. -
forrai #1079 Sok mindenről kell még ez előtt beszélnünk.
Nálam ez most passz. -
1sajat #1078 Tökéletesen igazad van. Az-az erő egy vektor. van iránya, ami azzá teszi. Akkor annak is kell kezelni. Ha nem így tesznek, akkor minden, amit felírnak, eleve csak fals lehet.
De mi van a cénégyzettel? Einstein szerint a fénysebességet nem lehet elérni. Ugyanakkor nem beszélt olyanról, hogy nem lehetne a fénynél nagyobb sebességen utazni. Ezt csak a kortársai publikálták és a szenzációéhes újságírók. Végül tananyag lett belőle... -
forrai #1077 A fizika azon elsődleges mulasztása, hogy nem vizsgálta tovább Newton gravitációs elméletét, tökéletesnek minősítve azt (pedig a tehetetlenség abban sajna még nem megoldott...) a továbbiakban beépült Maxwell fényelméletébe (mint "vákuum"), majd továbbgyűrűzött Einstein általános relatívitás elméletében (mint a relatív tömeg), jelenleg pedig fénykorát éli a kvantum mechanikában, a fizikában, és a csillagászatban (a sötét anyagokban).
Hibát- hibára- hibázva- ráhibázni....meddig lehet?
-
forrai #1076 Hát sok mindent én sem értek még... Azért próbálok valamilyen sorrendet betartani.
Kezdetként csak a gravitációs térerősség körül lehetne vizsgálódni, amelyet ugyan vektorként emlegetnek, viszont nem úgy kezelnek. A sokat hivatkozott
E= G*M/r^2 képlet ugyanis nem vektoriális felírás.
Vektoriálisan csak így írható fel:
E=4(PI)/3*G*(RÓ)*R
Ahol R helyvektor, a többi skalár: a gravállandó (G), és a vonatkoztatási tér sűrűsége (RÓ).
A gravitáció eddigi, helytelen értelmezése miatt nem lehet közte,és az elektromágnesség között analógiát találni, és őket egy közös fényeleméletben egyesíteni (...a vákuum helyett). Amelyből következhetne a fény és a gravitáció azonos terjedési sebessége is.
Amíg ezen át nem rágjuk magunkat, semmiféle kérdésre nem lehet válaszolni.
Ami pedig egy hosszadalmas folyamat, amelyben most az a lépés kellene, hogy következzen, amelyben a gravitációs térerősséget mint tömegvonzást és tehetetlenséget, vektoriálisan is helyesen (és ne tévesen, ahogyan azt százévek óta megszokásból(?) teszik), értelmezzük. -
1sajat #1075 Hát sokmindent nemértek, az biztos. Miért lenne pont fénysebességű a gravitáció? Miután a tömegre jellemző, lehetne a fénysebesség négyzete is a sebessége. Mert hogy is szól a képlet: E = m * ? -
forrai #1074 Csak üdvözöltelek, hogy visszajöttél...
Szerintem pedig, akiket illet, azok majd megértik.
Mert egy tudományág, amely többszáz éve meghágva a vektoralgebra minimális szabályait is, még egy olyan "apróságot" se véve észre, hogy a tömegvonzás és a tehetetlenség= gyökerükben azonos jelenségek- amelyik még mindig méricskéli a tehetetlen és súlyos tömegek arányát, keresi és gyártja a sötét tömegeket... részemről nem számíthat semmiféle kíméletre!
Hogy megírom a "Töltésfizikát" vagy sem, az nem csak tőlem függ, de most úgy tűnik- inkább nem. Hadd lélegezzenek fel kicsit...
-
1sajat #1073 
-
forrai #1072 
-
1sajat #1071 Értem. Illetve próbálom. Be kell látni, hogy ez magas nekem. -
forrai #1070 "A gravitációs mező erősségét jellemző vektormennyiség a gravitációs térerősség"
"Ha a gravitációs mezőt a M tömegű test hozza létre, akkor a gravitációs
térerősség:
E = γ*m/r^2 ....m/s^2"
Tanítják mindenkinek.
Ám kérdezem én: a fenti összefüggés mitől, és hogyan lehet vektoriális?
Továbbá erősen gyanítom azt is, hogy a tömeg nem csak, hogy "nyelő", de alkalomadtán mértéktartóan "örvényes" is. Aminek sokféle megjelenési formája van, pl. olyan is, hogy nincs. De azért van.
Így kivülről nézve még egy outsihedernek is van min elcsodálkozni- vajon milyen is az "ilyen" fizika? Művelői miért olyan igénytelenek? Miért az utolérhetetlent, a "sötétséget" hajkurásszák inkább- talán azt nagyobb dicsőség el nem érni, mint azt megfogni, ami közel van, és megfogható?
-
forrai #1069 jav. "...gyorsulási mezőjét számítottam..."
Látszott, hogy a gyorsulási mező formatényezőtől, sűrűségeloszlástól és sok más tényezőtől függött, és csak nagy távolságban közelítette a négyzetes összefüggést.
Téves az elképzelés, hogy a gravitációs mező forrásos csupán. A gravitációs mező forrásos és nyelő is, megújul.
Eközben nem mindegy, milyen a mozgásállapota, mert a véges terjedési sebessége miatt a korábbi mező visszahat a jelenlegire. Ez okozza a tehetetlenséget, és szerintem a relatív tömegnövekedést is.
-
forrai #1068 Készítettem egy programot, amellyel például egy üreges kockát formázó, pontszerű tömegcsoportosulás gravitációs potenciálját számítottam. A kocka minden lapját 100 pont képezte.
A kialakuló potenciál természetesen sem nem gömb, sem nem kocka. Roppant érdekes alakú. Középen a maximuma kivül esik a kockán, belül meg vannak "csomósodási terei", ahol ugyan nincs tömeg, azonban tömegvonzás van. Mint egyféle Lagrange pontok.
Azért hívom "csomósodási zónának", mert a galaxis halmazok és galaxisok kezdeti tömegelrendeződését vélem így megtörténni.
Pl. a saját, és a párhuzamos univerzumok tömegeloszlása miatt.
Amelyre a kollapszus után kialakuló univerzumunk, mint egyféle tükör, a saját elrendeződésével válaszolt. -
1sajat #1067 Bocs, de ezt én nem értem kristálytisztán:
Nem tudok viszont arról, hogy a hatványkitevő változatását Eötvös hogyan vizsgálta? Vagy hogy annak (mert létezik ilyen változása) nagyobb jelentőséget tulajdonított volna, minthogy az a sűrűségeloszlás miatt áll elő.
Elmagyaráznád ezt nekem bőbeszédűbben is? -
forrai #1066 Eötvös Loránd tökéletesített egy műszert, amelyet azután sokféleképpen használt.
Én erről az alkalmazásáról irtam korábban:
"1906-ban a Göttingen egyetem pályadíjat tűzött ki a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságának kísérleti igazolására. Ezt Eötvös Loránd nyerte el, mert az ingájával sikerült 200 milliomod pontossággal kimutatni a két tömeg azonosságát. ... Ezzel az addigi mérési pontosságot majdnem 3 nagyságrenddel megnövelte. .... A tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ez az igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve..."
Én ugyanis azt állítottam, hogy a tehetetlen tömeg minden mérés nélkül is azonos a súlyos tömeggel, mert a tehetetlenség éppen úgy a tömegvonzásból származtatható. Így eléggé furcsálható, hogy az általános relativitás elmélet egy ilyen, ha akarom pontos, ha akarom pontatlan megállapítástól függ.
Nem tudok viszont arról, hogy a hatványkitevő változatását Eötvös hogyan vizsgálta? Vagy hogy annak (mert létezik ilyen változása) nagyobb jelentőséget tulajdonított volna, minthogy az a sűrűségeloszlás miatt áll elő. Azzal viszont nagyot segített a kutatásnak.. -
1sajat #1065 Amennyiben a gravitációs hullámokat elfogadod már is hamis lesz a harmadik mondatod
Hol olvastad tőlem, hogy elfogadtam? -
lotsopa #1064 Amennyiben a gravitációs hullámokat elfogadod már is hamis lesz a harmadik mondatod ( persze megkötéssel, nem gravitonok mozgásaként felfogva ). Szerintem még a téridő alakváltozása sem fogható fel részecske mozgásként. -
#1063
Bocs, h később válaszolok:
Onnan jött a gondolat,h az Eötvös-féle méréseknek vajon nem ez volt-e az igazi célja? Hogy megmérni a kitevőt?! Igazad van, a Coulomb törvény valóban ugyanez az alak.
Írd meg, légyszi, azt a bizonyos "választ", mert valóban érdekel - a filózással együtt! :) -
polarka #1062 A Coulumb-tv.-nél erre direkt nem kérdezel rá vagy arra is vonatkozik ezen kérdésed? Csak mert arra van válasz.
A gravitációra meg egy kis filózgatás jutott eszembe, amit az elmúlt pár hónapban olvastam. -
1sajat #1061 A gravitáció részecskéit nem találták meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs, de azért joggal feltételezhető. Ha nincs részecske, nincs ami haladjon. Ha pedig nincsen ami haladjon, nincsen sebesség sem. -
#1060
Bár én azt a kifejezést sem értem, hogy egyenes irányba görbül a tér. Hogy tud a tér egyenes irányban torzulni, görbülni? -
#1059
Kérdés: a tér görbülete erőt fejt-e ki a testre és milyet? Pl: fogok egy lufit két oldalt, elkezdem széthúzni a két kezemmel egyenes irányba "jobbra és balra". Ilyen hatású lenne a tér görbülete egyenes vonalba, vagy ez a példa totál fals, mert a tér görbülése az egész térre vonatkozik és erőhatást jelent más irányokban is? Úgy értem, hogy tuti, hogy a lufim "föntről és lentről" lapulni kezd majd, vagy nem fog lapulni, hanem egy irányban növekszik majd (ameddig bírja a rugalmassága) és megmarad a "magassága"? -
forrai #1058 Már hogyne lenne kezdete, és vége? Van sebessége is.
Mi történik pl., ha egy részecske- antirészecske pár annihilálódik? Volt tömeg, nincs tömeg? Hol a gravitáció?
Mesélj nekünk erről, mert én rém vagyok, és kiváncsi is!
Vagyis hogy kiváncsi rém. Dehogyis: inkább rém kiváncsi! (Na, így már biztos hogy jó!) -
1sajat #1057 Szerintem a gravitációnak nincsen sebessége. Mivel időben nincsen kezdete és vége sem, emiatt sebességről beszélni fizikailag teljesen értelmetlen. -
forrai #1056 Jó a kérdés. Elgondolkoztató.
Úgy tudjuk, hogy a felület és a térfogat is, bármely alakú a test, a távolsággal négyzetesen, és köbösen változnak.
Így azt kell mondanom, hogy a tér görbülete nem hat, erre az összefügésre, valamely adott irányban, ha az irány egyenes.
Amiből következik, hogy adott távolságban a felületek csak gömbi felületen lehetnek azonosak, egybevágóak.
Ha a kiinduló testnek (mezőnek) ugyanis nem szimmetrikus gömbi felülete van, akkor azonos távolságban különféle "méretű" felületekkel találkoznánk.
De végül is, ettől az r^2 összefüggés talán még nem sérülne.
Azonban másnak tűnik a helyzet, ha maga a sugár sem egyenes.
Akkor nem bizonyos, hogy kétszeres távolságra a felület 4-szer nagyobb lesz? És akkor azt gondolhatnám: jaj, a négyzet nem négyzet.
Ilyesmi jutott eszembe, de nem biztos, hogy arra válaszoltam, és az se biztos, hogy jól.
Ezt mérésekkel lehetne tán eldönteni? De hol, és hogyan?
Most még úgy gondolom, hogy ha a tér euklédeszi, és a fizikai tulajdonsága "vákuum" (vagyis nincs neki...), akkor bizonyára mindig négyzetes.
Te mire gondolsz?
-
#1055
Igazából az érdekel, vajon az a kettő mennyire pontosan kettő a valóságban?
Sztem a gravitációval kapcsolatos mérések egyik sarokköve, hogy az a bizonyos kitevő mennyi.
Az a másik kérdés, mit jelent, ha "nagyon kicsit", vagy egy "kicsit jobban" több ennél vagy éppen kevesebb. -
remark #1054 Az első három még akár releváns is lehetne, de a negyedik?? -
#1053
![]()
-
forrai #1052 Nem monopólus, hanem dipólus, csak egy helyen vannak. Pontosabban nem pont egy helyen, hanem nagyon "egymás mellett", képletesen szólva. Mert emiatt lehetne a jobb, és bal köráramú a gravitációs tömegvonzó-taszító vektoráramkör, amit inkább gravitációs fluxusnak hívnék a továbbiakban.
Ami pedig lehetne a gravitáció, és az antigravitáció alapja. -
forrai #1051 A fluxus kifejezés a mágneses erővonalakra használatos, ahol a két pólus közötti indukcióvonalszámot jelenti merőleges felületi egységre vonatkoztatva.
A gravitációt egy monopólus tömegpontként képzelem, ahol a ki és visszatérő "erővonalak" lényegében azonos vonalon haladnak, s így alapesetben a ki és belépők gyorsulási vektorai kiegyenlítik egymást.
Ezért gondolom a tömegpontot forrásnak és nyelőnek egyszerre.
Változást ebben csak a gyorsulás, vagy más tömeg okozhat. -
forrai #1050 Visszajöttem ide, mert ZR érdekes témát vetett fel a Fermatban: miért kell r^2-el osztani, miért nem más hatvánnyal?
Erre csak azt mondhatom, hogy az r^2 egy gömbfelület (r= helyvektor), amelyen keresztül a gravitációs hatás terjed. És amely a távolsággal négyzetesen változik. Persze ha tisztán gömbfelületről van szó.
Ez a felület gömbfelületként meghatározatlan. Egyábként ha vektorként kezelem, akkor a két merőleges vektor vektoriális szorzata egy sugárirányú normál felületvektort jelölne ki.
Vagyis vektoriális formában egy rxr=A sugárirányú felületvektorunk lenne a nevezőben, amelyen a tömeg (m) hatása szétosztódik, ha nő a távolság. Így a négyzet, vektoriális alakban jól mutatja azt, hogy ugyan a tömeg hatása, tehát a "gravitáció fluxusa" (mondjuk így) a távolsággal négyzetesen csökken, de összességében a hatás ugyanakkora marad. Persze ha ez a tér eltorzul, akkor a felület normál iránya és mértéke is változik. Mitől torzulhat el? Hát pld. egy másik égitest hatására, vagy ha önmaga gyorsulni kezd. Kérdés, hogy a felületi (gömbi) integrál akkor is meg kell, hogy maradjon? Ha pld. a tömeg gyorsul? Eddig azt állitottam, hogy nem. Mert akkor jelenik meg a tehetetlenség, és a fluxus szummája nem nulla!? Állitsam, vagy kérdezzem?
-
Bnum #1049 "Ezzel csak az a probléma, hogy aki az árapály jelenségéből próbálja kihámozni, hogy mőködik a gravitáció..."
Dehogy ebből, de úgy tűnik a mindenség működésében jelentős szerepe van a gravitáció változásának.
Mint a biológiában a napfénynek, ami állandó és a változásnak ami az éjszakák-nappalok, az évszakok. -
Bnum #1048 Nem te állítod le, csak nem tudnak hozzászólni a felvetett témához. -
#1047
a gumiban.. -
forrai #1046 Talán a politikai, vagy az általános topikokban lenne áldásosabb a működésem? -
forrai #1045 Úgy néz, ki hogy troll vagyok, és nem is tudtam róla? Hiszen minden topikot leállitok! Miért? Pedig nem azt akarom, pont ellenkezőleg...
ühüm, bühüm...
Bocsáss meg nekem- SG.Hu!
Többé nem jövök! Talán még kijavítható.
uwu, Zéró- hogy milyen igazotok volt! -
uwu #1044 Az a lényeg, hogy írtatok valamit :D -
Bnum #1043 Hát most több nemet is fel kéne sorolnom, mert szinte semmivel se értek egyet.
A homogén gravitációnak nincs jelentős oldalirányú erőhatása.
Ha valamit beleszórunk a levesbe, azt meg is kell kavarni, s ez még csak a felszíni hatás.
A téridőben van csavarodás, ezt megállapították, bár nagyon kismértékű.
Az árapály meg kavargatja az anyagot.
Ha visszanézünk a Naprendszer keletkezéséig és elképzeljük a por, kő, gáz tömeget ami saját tömegközpontja körül gravitációsan stabilan létezik.
Ezek a részek a középpont körül forgásban kellett lenniük.
Sajnos a tévképzetekkel ellentétben ezek a forgó részek nem sűrűsödnek, csak ha plusz energiát kapnak.
Egy külső szupernóva robbanás, mágneses tér, stb.
Ha a gáz elkezd sűrűsödni, akkor felmelegszik. A sűrűsödéssel egyre gyorsabban is forog, és a tőle sokkal sűrűbb kőzeteket, össze sűrűsödött port (amik kezdetben egyenletesen helyezkedtek el a nap rendszerben) mint egy centrifuga kihajítja a gázcsomóból (ott is a sűrűbb anyag megy kifelé, a ritkább befelé).
Ezzel a Nap perdületet veszít, és lassabban forog. A sűrűjéből pedig napkörül keringő testek lesznek.
Ezek a változások során erősen változik a gravitációs erő (ami a centrifugális erő és a nehézségi erő(k) /több test esetén/ összege.
A változó, dinamikus gravitáció, az az árapály erő.
Tehát nem akkora baromság ez. Csak Forrainak is kéne egy Mileva.
Nekem is. :O)
Régen a matematikusok eszközt adtak, most már csak egymással beszélgetnek...
Ha viszont mindent meg akarsz tanulni amit ők, akkor matematikus leszel és nem azzal foglalkozol amivel eredetileg akartál. -
forrai #1042 Kedves uwu.
Most, hogy egy barátomat kitiltottak, pedig semmi rosszat nem tett, csak elgondolkodott azon, hogy hátha a dolgok másképpen is történhetnek, mint ahogyan tanítják, én is el kell, hogy gondolkodjak!
Úgy tűnik, hogy a tudományos fórumokon csak arra van szükség, hogy az odajárók a fizika számára is amúgy érthetetlen dolgokat tovább csócsálják a lila érthetetlenségig.
Félek, hogy Bnummot is kizárhatjátok, mert gondolkodni próbál. Neki javasolom, hogy inkább levelezzen velem a továbbiakban, ha gondolkodni merészel.
Magamról már nem beszélek, hogy kizárnak, hiszen egy ügyeletes szamár minenhol jól jön.
(Csak megjegyezném, hogy a szamár bölcs, és kedves állat, de már csak kevés van belőlük, ezért ideje védetté nyilvánítani őket.)
És még egy gondolat:
"Ha a tett halála az okoskodás, akkor a tétlenségé a butáskodás!"
Én ezt az elvet követem.
Sajnos azonban ez egy komoly, nem butáskodó topik! Mert mély hallgatások után valaki mégis nagy komolyan egy okosat böffent:
"...Azért nem foglalkozik vele sokat a fizika, mert semmi érdekes nincs benne. A tömegvonzás egyenes következménye, triviális dolog...".
Azután újra mélyet hallgat.
A frászt a tömegvonzás! Hiszen a gravitáció összeszorítja a valóságos bolygók oldalát! Azért fékeződik a forgásuk, és azért távolodik minden az univerzumban.
Mert mindennek fékeződik a forgása. Csakhogy nem a tömegvonzás, hanem a gravitáció: a tömegvonzás-taszítás miatt.
Életre szóló, szép emlékem a találkozás veletek, uwu.
A legnagyobb elismerés, egy vitán felül jó képességű vitapartnertől, hogy nem érti, amit elmondtam. A Nobel díj nem érne ennyit nekem.
Ezzel befejezem az árapályt- uwu- legyen a tiétek a 11 dimenziós tér.
Ne is legyen kisebb soha.
Iá, Iá -
uwu #1041 Ezzel csak az a probléma, hogy aki az árapály jelenségéből próbálja kihámozni, hogy mőködik a gravitáció, kb olyan mintha a napsütötte test hőtágulásából próbálná kikövetkeztetni mi zajnik a nap belsejében.
Bármilyen helytől is függő intenzitású erő hatása ugyanolyan jellegű mint az árapály. Semmi varázslat vagy csoda nincs benne amitől a hatásnak köze lenne az eredetéhez. Onnantól kezdve, hogy tudjuk melyik ponton mekkora a hatása, bármit ki tudunk számolni, ha elég jól ismerjük az objektum tulajdonságait. De ettől a vizsgált tárgy nem fogja elmesélni hogy keletkezett az az erő ami őt megnyomorította.
