48078




Attól még én vagyok a ZÚR :P (amse)
ui: meg a Jenő
  • Galy
    #4436
    s5000-et szvsz ne
  • Madmaxx
    #4435
    hoho most nézem extrémnél 117e+fa a Canon S1 IS? Van valami gixer az extremmel hogy ilyen olcsó? Vagy szimplán csak lopott a cucc?
  • Dzsini
    #4434
    Yoz: akkor gondold át, és írd le mire kellene a gép... és hogy mennyi pénzed lenne rá.

    S5000 azért cikis 1 picit, mert csak xD-t eszik (egyik legdrágább memóriakártya-féle)... Canon-ék meg hál'égnek kitartanak a CF-nél, ami sokkal olcsóbb
  • G_ArchAngel #4433
    S5000 - 93k az Extreme-nél - nem is érdmes kiutazni...
  • Yoz
    #4432
    Már jó ideje nem vagyok az a nagy társasági ember...
    Tehát nem igazán bulizok.
  • FREAK
    #4431
    ha természetfotózni akarsz, akkor nagy zoomátfogású, nagy fényerejű objektíves gépet keress, továbbá így már szempont a minél nagyobb felbontás is, arra az esetre, ha még nagy zoomnál sem lennél elég közel a témához, legyen miből kivágni a lényeget

    legyen csendes a gép, ne zümmögjön nagyon zoomolásnál, fókuszálásnál, és legyen bővíthető előtétlencsékkel, szűrőkkel, esetleg külső vakuval

    szvsz ezek a legfontosabbak, és egy ilyen géppel simán lefotózod anyut is otthon
  • Dzsini
    #4430
    s5000 jó választás, kompaktként is tud viselkedni, viszont beletanulva nagyon szép dolgokat tud csinálni... bár ha sokat lenne buliban meg ilyesmi, akkor talán inkább az A70-75 (szerintem inkább 70) Canonéktól, az kevésbé tűnik könnyen lezúzhatónak :)
  • tomsolo
    #4429
    ez már nagyon sok lenne neked?

    Casio QV-5700

    bruttó 118
  • G_ArchAngel #4428
    jah, de mondjuk a Fuji S402 jó volt bulikat a kertben fotózni, vagy épületeket, de belsőtérben egy nagy sz*r...

    kb. 400€-t szánsz rá, ezért jó gépeket tudsz Ausztriában venni...

    Fuji S5000
  • Yoz
    #4427
    Mivbel én full amatör vagyok és nem vagyok miller gondolom nekem kompakt megfelel. Bocs ha rosszul fogalmaztam (kiélezett).
  • FREAK
    #4426
    olvass bele, ha sok olyan dolgotsz látsz, ami nem ismerős, akkor igen
  • Yoz
    #4425
    Még egy dolog, néztem 2 könyvet A digitális fotózás műhelytitkai I és II...
    Érdemes megvenni?
  • FREAK
    #4424
    megmondtam, ha szirti sasra megy, akkor jöhet :D
  • FREAK
    #4423
    kompakt kategóriában nincs olyan, hogy valamira kiélezett gép

    mindegyik általános használatra készül
  • G_ArchAngel #4422
    csak EOS-300D-je van...
    hozhatja?

    valami gagyi párszázas objektív van rajta...:)
  • Yoz
    #4421
    A természetfotózás érdekel jelenleg a leginkább...
    Ha egy természetfotózásra kiélezett gépet veszek tudok majd vele jó zárt térbeli képeket készíteni?
  • G_ArchAngel #4420
    én a helyedben ezt is meggondolnám:

    Minolta DiMage Z1
  • FREAK
    #4419
    én madarászokkal nem megyek fotózni, annak már tényleg hajtóvadászat feelingje lenne :D

    akinél nincs fotómasina, az szervezzen külön bulit :D

    (kivétel, ha szirti sast akarnak fogni, annál szívesen ott lennék :)
  • G_ArchAngel #4418
    Írd le pontosan mire szeretnéd használni a gépet, 100e-es határba más sok gép fér bele...
  • G_ArchAngel #4417
    az, hogy egy nagyon gazdag élővilággal megáldott helyre mehetnénk, sőt már madarászok is csatlakoznának hozzánk, akik évek óta odajárnak és madarakat fognak el gyűrűzés céljából...
  • Galy
    #4416
    én tükrön már láttam :-)
  • FREAK
    #4415
    látott már valaki pócon csíkot?
  • mikike
    #4414
    Lenne egy kérdésem:
    Szerintetek melyik a legjobb internetes fotolabor? Vagyis hol lehet a digitális fényképeinket a legolcsóbban és (vagy) a legjobb minőségben előhívatni?
  • FREAK
    #4413
    ja, én is úgy a felét szánnám rá
  • FREAK
    #4412
    asszem ez:

    "A Szigetköz halállományának értékes képviselője a réti csík és a lápi póc"
  • Galy
    #4411
    hű...ebből mi a lényeg? :)
  • Yoz
    #4410
    G légyszi olvas kicsit vissza és adj tanácsot, ismét...
  • G_ArchAngel #4409
    ez rohadt drága, inkább veszek pár kártyát még...
  • geronimo77
    #4408
    Majd elolvasom.
    Most valami miatt nem jön be az SG az én gépemen. Mindig át kell ülnöm a kollégám gépéhe (más szerveren van)
    De biztos jó. Te jobban értessz ezekhez a területekhez.
    Csak legyen jó sok sas :)
  • tomsolo
    #4407
    vagy valami hasonló megoldást?
  • tomsolo
    #4406
    én egy ilyenen gondolkozok, nem tud valaki olcsón?

  • G_ArchAngel #4405
    Szigetközi Tájvédelmi Körzet

    Az 1987-ben létrehozott tájvédelmi körzet elsődleges célja a Szigetköz sajátos vízrendszerének, növény- és állatvilágának a megőrzése.
    Szigetköznek nevezzük az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna-ág közötti területet. Földrajzi hovatartozását tekintve a Kisalföldhöz tartozik, mely Európa legnagyobb hordalékkúp-síksága. A Kisalföld területét a földtörténeti harmadidőszak végén a Pannon-beltenger borította, majd elsekélyesedését követően az Alpok és Kárpátok folyói töltötték tovább hordalékukkal. 2-2,5 millió éve az Ős-Duna még Királyhidánál törte át az Alpok vonulatát, a Kiskárpátok között haladt át és építette kelet felé a medrét. A hegyek közül kilépve, felső szakasz jellegét elvesztve, hordalékát lerakta. A folyton változó zátonyok, kialakuló szigetek nyomán szakadt több ágra a folyó, egyre nagyobb területet foglalva el. A hordalékot a víz közben tovább szelektálta. A finomabb része távolabbra került, míg a maradékból kavics hordalékkúpok alakultak ki.

    A századfordulón megépített árvízvédelmi töltésrendszerrel a szántóföldek, legelők és az emberi települések a mentett oldalra kerültek. Az árvizektől ez viszonylagos védelmet jelentett, de nem akadályozhatta meg a laza, kavicsos altalajon a víz átszivárgását. A nyár eleji nagy belvizeket az emberek belvízelvezető csatornákon keresztül a Dunába vezették. A 60-as évektől megjelenő vízerőművek és ipari kavicskotrások eredményeképpen a folyó megkezdte saját medrének a mélyítését. Emiatt, valamint a folyószabályozásból eredő zárások miatt egyre rövidebb ideig folyt víz a mellékágrendszerbe. Az irányított módon lefolyó árvizek viszont mindenkor otthagyták hordalékukat a mellékágakban és környékükön, aminek eredményeként megkezdődött ezek feltöltődése.

    A Szigetköz növényföldrajzi szempontból a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidékének (Eupannonicum) kisalföldi flórajárásához (Arrabonicum) tartozik.
    A lassúbb vizek, morotvák társulásai a lebegő- és gyökerező hínártársulások, míg a partok mentén nádasok és magassásosok találhatók. A hullámtér zátonyain először a törpekáka iszaptársulás és az ártéri gyomtársulások jelennek meg.
    A magasabb szinteken bokorfüzesek telepednek meg, melyek jellemző fajai a csigolya- és mandulalevelű fűz, gyepszintjükben néhol még tömeges a nyári tőzike.
    A bokorfüzesek felett a fűz-nyár ligeterdők alkotják a következő szintet, fehér és törékeny fűzzel, fehér és fekete nyárral, mézgás égerrel, vénic szillel és májusfával. Gyepszintjükben megtalálható a tavaszi csillagvirág.
    A víztől legtávolabbi területeken egykor tölgy-kőris-szil ligeterdők voltak az uralkodók, ma már azonban csak foltjai lelhetők fel. E fajgazdag növénytársulás jellemző fásszárú növényei a kocsányos tölgy, mogyoró, míg gyepszintjében a gyöngyvirág, erdei ibolya nyílik. Ezekben az erdőkben él két ritka kosborféle is: a légy- és a méhbangó.
    A szigetközi gyepek másodlagos társulások, ami azt jelenti, hogy a levágott erdők helyén jöttek létre. Értékes növényeik a kosborokon kívül a kornistárnics, a szibériai nőszirom és a keskenylevelű gyapjúsás.

    A Szigetköz halállományának értékes képviselője a réti csík és a lápi póc. A kétéltűek csaknem minden hazai faja előfordul itt, a hüllők közül a vízjárta területeken tűnik fel a vízisikló. A madarak közül a gémtelepek lakója a szürke gém és a bakcsó.

    Fokozottan védett faj a barna kánya, a hamvas rétihéja, és a fekete gólya. Megfigyelhető továbbá a kanalasgém (kép), a halászsas és a rétisas. Védett emlős a hermelin, a nyuszt és a denevérek több faja.

    Emberi jelenlétre utaló leletek több helyről is előkerültek. Ezekből megállapítható, hogy már a réz-, bronz- és vaskorban lakott volt a terület. Később illírek, kelták, rómaiak, hunok és germán törzsek lakták. Az avar és szláv vándor népeket követően a magyarokkal kezdetét vette az ember állandó megtelepedése a Szigetközben. Az itt élő emberek mindennapos harcot vívtak a szeszélyes Dunával. A Duna-ágak vándorlásával a települések is szigethátról-szigethátra vándoroltak. A vízhez kötődő mesterségek egészen a szabályozásig virágoztak Ilyen mesterség volt például az aranymosás. Híresek voltak a szigetközi vízimalmok, de a hajósok és révészek életével együtt már csak könyvekből és múzeumi kiállításokból lehet megismerkedni velük.

    A Szigetközről további információk szerezhetők Dr. Mészáros Ferenc (Magyar Természettudományi Múzeum) és Dr. Hahn István (ELTE növényrendszertani és ökológiai tanszék) "Szegényedő kincsestár - A Szigetköz" című írásából (TermészetBúvár 54. évf. 1999/4. szám).

    Látogathatóság: a fokozottan védett részek kivételével (ásványrárói-lipóti ágrendszer fészkelő helyei, Öntés-sziget, gémtelepek, kosbor termőhelyek) szabadon látogatható
    Megközelíthetőség: Győrig az M1-esen, onnan a Rajkára vezető úton és mellékútjain gépkocsival, a töltéseken gyalog vagy kerékpárral érhető el a terület.

  • G_ArchAngel #4404
    Szegényedő kincsestár - A Szigetköz

    Dr. Mészáros Ferenc (Magyar Természettudományi Múzeum) -
    Dr. Hahn István (ELTE növényrendszertani és ökológiai tanszék)


    Lezárult a Szigetköz élővilágának változásait feltáró széles körű kutatások újabb szakasza. A Duna 1992. évi egyoldalú eltereléséből eredő átalakulások mértékének és irányának számbavételére - amint a TermészetBúvár 1994. évi 6. számában már jeleztük - a Magyar Tudományos Akadémia irányításával, többek között az Eötvös Loránd Tudományegyetem növényrendszertani és ökológiai tanszéke, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum szakembereinek bevonásával sokoldalú kutatómunka kezdődött. Mit mutatnak az eltelt több mint fél évtizedről a biomonitoring rendszer (az élővilág változásait rögzítő megfigyelőrendszer) adatai, s mit mondanak a változásokról a kutatások részvevői? Egyebek között ezekről adnak tájékoztatást cikkünk szerzői.

    A jelenlegi helyzet ismeretében az előzőekben feltett kérdésekre nagyon rövid, tömör válasz adható: a Szigetköz élővilágára a mesterséges zavarással együtt járó kaotikus állapot jellemző. A jövő eseményei nehezen jelezhetők előre, ugyanis elsősorban a további emberi beavatkozásoktól (vízmegosztási, vízrendezési, erdészeti stb. munkálatoktól) függenek.

    Csapás az élővilágra
    Mit tudunk a Szigetköz élővilágáról? A Szigetköz a dévényi kapun kilépő Duna hordalékkúpján alakult ki, s a teljes Duna-völgy egyedülálló része. Sem a fölötte, sem az alatta levő folyószakaszon nincs ilyen sajátos, törmelékkúpon kialakult ágrendszer. Végső soron ennek megléte és működése, valamint földrajzi helyzete eredményezte azt, hogy a Duna és a Mosoni-Duna által közrezárt 375 négyzetkilométeres szigeten az ökológiailag eltérő élőhelyek hihetetlen sokfélesége jött létre, különösen a Szigetközi Tájvédelmi Körzet területén.
    A Szigetköz élővilágának értékét, egyedülálló jellegét a nagy faj- és társulásváltozatosság, a sajátos fajkompozíciók és a különböző élőhelytípusok nagymértékű moaikossága adja. Csak emlékeztetőül: a teljes magasabb rendű - edényes - növényeknek jelenleg ezertíz faja él itt, s ez a magyar flóra 47 százaléka, míg a térség kiterjedése hazánk területének csupán 0,4 százaléka. Körülbelül ennyi növényfaj található a sokkal változatosabb domborzatú Zempléni-hegységben is. A növényfajok több mint 8 százaléka pedig védett is. Kiemelkedik közülük a kosborfélék huszonnégy, a liliomfélék és a fészkesek hét-hét, a boglárkafélék hat és a tárnicsfélék négy faja. A Szigetköz az eredeti növénytakaró hatvan társulásának otthona. Ezek közül tizenöt védett, négy reliktum, harmincnyolc természetes vagy természetközeli. Az ismert állatfajok száma (csak a védett területről!) meghaladja a háromezret, s közülük több mint háromszáz védett.
    A Duna elterelését követően a térség élővilágának várható változását úgy ítéltük meg, hogy a biológiai szukcesszió a szárazodással valószínűleg a gyomosodás (degradáció) irányába halad, s elsősorban az ártéren a közepes víz- és hőmérsékletigényű fajok elszaporodása a "specialisták" rovására a tág tűrésű fajok fokozatos térhódítására vezet. Az élővilág a változásokra nem tömeges kipusztulással, hanem az egyes populációs paraméterek - például az előfordulási gyakoriság - megváltozásával reagál. Kezdetben növekedhet, majd csökken a biológiai sokféleség. A változások döntő többsége azonban viszonylag lassan, esetleg csak évtizedek alatt megy végbe.
    A Duna 1992. október végi elterelése - rendkívül rövid idő alatt - drasztikusan megváltoztatta az élővilág fennmaradásának feltételeit, mivel a Szigetköz klasszikus vizes terület (wetland). Az ökológiai tényezők közül a víz szerepe meghatározó. A víz ez esetben a talajvízszinteket és a felszíni vizek számos paraméterét (a vízhozamot, a vízjárást, az árvíz gyakoriságát, az áramlási sebességet, a hordalékszállítást stb.), valamint ezek együttes hatását jelenti. A Duna elterelése tehát a legalapvetőbb ökológiai tényezőkre mért szinte helyrehozhatatlan csapást. A Szigetközben a felszíni és a felszín alatti vizek - a Duna és a talajvízszintek - között szoros összefüggés van. Ez a kapcsolat a Duna elterelése után gyökeresen megváltozott. A folyó korábbi középvízhozama megközelítőleg az egyötödére-egytizedére csökkent, a víállása 3-4 méterrel alacsonyabb lett. A Duna (a főág) az elterelés előtt a talajvíz táplálója volt, míg az elterelés után annak megcsapolójává vált. Megszűnt a talajvízszintnek a vízálláshoz igazodó évszakos ingadozása. Az élővilág szempontjából döntően fontos talajvízszint-csökkenés főleg a Dunakiliti alatti hullámteret érintette, míg a Szigetköz alsó részén a talajvízszint nem csökkent.
    A Dunakilitinél megépített fenékküszöb 1995. májusi üzembe helyezése a mellékágrendszerek és a főág teljes elválasztása, valamint a mellékágak vízpótlása további változásokat okozott. A mellékágakban a vízhozam és a vízállás növekedett, ugyanakkor változó területi megoszlásban, mérsékelten emelkedett a hullámtéri talajvízszint. Ennek mértéke azonban - elsősorban a főág közelében jóval elmarad az elterelés előtti állapotoktól. Sajnos továbbra is hiányoznak a biológiai szempontból fontos rendszeres árvizek.
    Az értékelés felelőssége
    A Szigetközben is a biológiai megfigyelőrendszer (a biomonitorozás) feladata az élővilág állapotváltozásának folyamatos rögzítése, s annak nyomon követése, hogy az ökológiai feltételrendszerben bekövetkező átalakulások miként érintik az élővilágot. A változások értékeléséhez a Duna elterelés előtti állapotfelmérésének.adatai szolgálnak viszonyítási alapul. Megjegyezzük, hogy a szigetközi térségben többféle megfigyelőrendszer működik, egyebek között földtani, hidrológiai, hidrobiológiai, erdészeti és mezőgazdasági.
    A biomonitorozás a hosszú távú biológiai jelenségek megfigyelésére alkalmas eljárás. Mielőtt azonban számba vennénk az eredményeket, érdemes kissé alaposabban számot vetni a buktatókkal, hiszen a biomonitorozásnak is vannak feltételei, korlátai. Az ökológiai indikátorelv értelmében az élővilág minden tulajdonsága jelzésértékű lehet a korlátozó ("környezeti") hatásokra nézve. Nagyon fontos hangsúlyozni azonban, hogy ezek a jelzések - például a faj- és egyedszám-növekedés vagy -csökkenés - és a terület természeti értékeiben bekövetkező változások között bonyolult összefüggések vannak, amelyeknek a megítélése néha a szubjektivitás határát súrolja. Adott esetben a természet állapotát, annak változásait elméletileg az élővilág teljességének vizsgálatával lehetne jellemezni. Gyakorlatilag azonban csak arra van lehetőségünk, hogy a kitűzött célnak leginkább megfelelő (például a területre jellemző) nem nagy számú élőlénycsoport és élőhelytípus folyamatos, azonos mintavételi pontokból származó, azonos módszerekkel való vizsgálatát végezzük el. A monitorozás eredményességét (hitelességét) megszabja, hogy az adatok alapján ki tudjuk-e szűrni, meg tudjuk-e különböztetni a hosszú távú tendencia- értékű változásokat a rövid távú, "helyi" hatások okozta változásoktól, például a tartós kiszáradás okozta változást az évszakos populációdinamikai ciklustól.
    A Szigetköz erősen mozaikos jellege tág teret enged a kis, úgynevezett refúgiumterületek kialakulásának. A mintavételi pontok helyes vagy helytelen kiválasztása a vizsgálatsorozat eredményét nagyban befolyásolja. A térség ártéri jellegéből adódóan az élővilágot befolyásoló környezeti feltételek még "közel természetes" viszonyok között is rövid idő alatt gyökeresen megváltozhatnak. A vízlépcsőrendszer építése és működtetése, majd a gyakorlatilag folyamatos "pótmunkálatok" hatásai a biomonitorozók számára gyakran nehezen vizsgálhatók. A monitorozással nyomon követhető változások értelmezésének elemi feltétele az előzetes állapotrögzítés. Sajnos, a vízlépcső-beruházás részeként a Duna elterelését megelőzően nem készült részletes állattani állapotfelmérés.
    Számos esetben vita és félreértés tárgya, hogy a Szigetköz melyik időszakát tekintjük az egykor létező és a ma megcélzott "ökológiai állapotnak". Nyilvánvalóan itt sem beszélhetünk "eredeti", "ősi" állapotról. Az azonban szakmai, társadalmi és gazdasági megegyezés kérdése, hogy mit tekintünk elérendő célnak, s milyen állapotokat tudunk a reálisan várható körülmények között fenntartani.
    A továbbiakban tekintsük át a víz által érintett térségek legmarkánsabb változásait.
    Kihalt folyami csigák
    Az Öreg-Duna elterelését a vízifauna tragikus pusztulása követte. Az Ásványráró fölötti Duna-szakaszon kihalt az összes folyami csigafaj (például Theodoxus fluviatilis és a Fagotia esperi). Az elterelt szakasz puhatestűinek fajszáma csökkent, ugyanakkor az elmúlt öt évben néhány, elsősorban a lassú folyású, sekély vizeket kedvelő faj meglehetősen nagy egyedszámban jelent meg. A tapasztalatok szerint a fenékküszöb fölött kevesebb puhatestű faj lelhető fel és populációik sűrűsége is kisebb, mint a fenékküszöb alatti Duna-szakaszon.
    A folyó régebben tegzesfajokban és egyedszámban is gazdag volt. Az elterelés után megfogyatkoztak a tegzesek, ám az elmúlt évtől a gyarapodásuknak lehetünk a tanúi. Az elterelt Duna-szakasz halfaunájában évről évre szélsőségesen változnak a társulás domináns fajai. Az egykori Duna-meder szárazra került része helyenként a 100 méteres szélességet is eléri, s fokozatosan szárazföldi növények telepednek meg rajta. A vízparton bokorfüzes sáv alakult ki, amelyben már lombkoronát alkot a fehér fűz. A rendszeres és tartós vízborítást igénylő, az egykori partélek mentén megtelepült idős fehér füzes állományok megmentésére nincs reális esély, ezek "halálra ítéltettek". A két füzes aljnövényzete részben eltérő, mert a kismértékű csúcsrajáratás miatt levonuló enyhe napi árhullámok következtében helyi "ár-apályöv" alakult ki. Ehhez az élőhelytípushoz a hazai növényfajok nem alkalmazkodtak. Az újonnan kialakult füzes sáv további sorsa alapvetően a Duna vízhozamától és vízjárásától függ. Ha a jelenlegi helyzet stabilizálódik, parti füzes alakul ki, ha viszont megváltoznak a viszonyok, s a régi meder időnként vagy állandóan megtelik vízzel, a növényzet sorsát nem tudjuk előre jelezni.
    A mederben megelenő növényeket látványosan követi a talajlakó bogarak faj- és egyedszámváltozása. A Duna elterelése utáni évben a növényzettel alig borított homokos sóderágyon sok volt a vízparti-homoki bogár, s tömegesen fordult elő a szegélyes gátfutrinka. Ez a bogárfaj ma már nem lelhető fel itt. A mohafogyasztó labdacsbogarak egyedszáma ugyanakkor növekedett. Az 1997. évi árvíz azonban megsemmisítette a mohavegetációt, ezért a labdacsbogarak egyedszáma is számottevően csökkent. A lágyszárú növényzet terjedésével, az általuk borított terület növekedésével a vízpartokon, a fiatal nyárfákkal vegyes füzesekben tömegesen jelentek meg az ártéri puhafaligetek bogárfajai. A két füzes között szárazra került meder nagy részén és az ártérnek a Dunához közeli sávjában vízigényes magas kórós és szárazságtűrő gyomtársulás alakult ki a rá jellemző állatvilággal (például az Amara és a Harpalus nemek nagy faj- és egyedszámban fordulnak elő). Ez a térség a Szigetköz ökológiai szempontból legproblémásabb része.
    A legdrasztikusabb változások ott következtek be az ártéri mellékágakban, ahová 1992 után nem jutott víz. A környező nádasok növényzetének magjai, amelyek az ágak iszapjában megbújtak, már az elterelést követő első vegetációs időszakban kicsíráztak, s megindították a szárazföldi szukcessziót. A második évre a növények teljesen beborították a kiszáradt morotvák talaját. Az eredeti hínárnövényzet a tartósan szárazra került részeken eltűnt, de az iszapban vastag gyöktörzzsel kapaszkodók (például a tündérrózsa és a vízitök) jelenleg is vegetálnak. Ahol a vízpótlással újra feltöltődtek a morotvák, ezek a fajok szinte azonnal "újjáéledtek". Ezzel szemben a munkaterületeken az állatfajok gyakorisága - részben a vízrendezési munkák közvetlen zavaró hatása miatt - látványosan csökkent. Akárcsak a mellékágakban - az időszakosan felgyorsuló víz miatt - a mocsári fajok száma. Az ártéri és a mentett oldali vízfolyásokban összességében kevesebb rákfaj fordul elő, mint az elmúlt években, s a Szigetköz alsó részén is csökken a fajok száma. Az Ásványráró fölötti vízterületen ellenben növekszik.
    A viszonylag gyors folyású vízpótlás hatására változatos és gazdag tegzesfauna települt meg, s bizonyos halpopulációk is megerősödnek. Elsősorban a tüskés pikó terjedése jellemzi a társulást.
    A Felső-Szigetközben bekövetkezett vízszintcsökkenés és kiszáradás következtében kedvező táplálkozó terület jött létre a kócsagok számára, így nőtt az egyedszámuk. A nádi énekesmadarak közül viszont a vízre érzékenyebbek eltűntek. A vízpótlás hatására általában növekedett a nyílt vízi madarak egyedszáma az ágrendszerekben. A környező területek szárazodása miatt ellenben gyakoribbá váltak a száraz rétek és erdők jellemző madarai. Vélhetően a fák kiszáradása magyarázza a közép fakopáncs növekvő egyedszámát is.
    Hiányzó árhullámok
    A Duna elterelésének kedvezőtlen hatása leginkább a hullámtéren észlelhető. A talajvízszint csökkenése mellett a többé-kevésbé rendszeresen bekövetkező árvizek elmaradása a legnagyobb gond. A szárazodás a nedvességigényes fajok visszaszorulását idézi elő, s a helyüket igénytelenebb gyomok foglalják el. Az elárasztások elmaradása lehetővé teszi a gyomjellegű fajok tömeges megtelepedését, amelyek fokozatosan kiszorítják az elárasztáshoz alkalmazkodott eredeti fajokat. A fajszerkezet átrendeződésének hosszabb távon érzékelhető hatása, hogy a Duna nem képes a hullámtéren propagulumokat (magokat, spórákat, hajtásrészleteket) lerakni, s e nélkül a hegyi jellegű érzékenyebb fajok el fognak tűnni. Emiatt a Szigetköz növényvilágának alapvető jellege elvész.
    A réti mintaterület fajai közül már hiányzik a nedves élőhelyekhez kötődő réti margitvirág, mocsári perje és magas útifű, viszont elszaporodott a gyomjellegű, szárazságtűrő mezei aszat és tarackbúza.
    Az erdők aljnövényzete alacsonyabb lett, visszaszorult a nedvességkedvelő nagy csalán és a bíbor nebáncsvirág, hetyüket a ragadós galaj és a szeder foglalta el
    Azokon a területeken, ahol vízszintcsökkenés következett be, a párologtatás csökkentése végett a fehér fűz kisebb leveleket fejlesztett. Ott ellenben, ahol a mesterséges vízpótlás jóvoltából a talajvízszint megközelítette az elterelés előtti magasságot, a falevelek átlagos felülete növekedett.
    A hullámtéri szárazulatok állatvilága - a nagyfokú mozaikosság miatt is - különbőzőképpen reagált a környezeti feltételek változására. Az erőteljesen kiszáradó területek faji összetétele, amint arról már az ártéri mellékágakkal kapcsolatban szó esett, különösen az elmúlt évtől látványosan változik.
    A mentett oldal és a Mosoni-Duna
    Az elkülönült, nem zavart mocsarakban és lápokban (például Arak térségében) sokféle puhatestű él. A civilizációs ártalmaknak kitett területeken viszont faunaszegényedés tapasztalható (például Hédervár közelében). Elsősorban a ritka fajok tünedeznek el. A csatornák és a vízfolyások szitakötőfaunájában a vízpótlás hatására határozott változás érzékelhető, amelynek eredményeként nő a tág tűrésű fajok aránya. A Lipóti-Holt-Dunából ellenben kipusztult a Berni Egyezményben nyilvántartott két faj, a zöld acsa és a lápi szitakötő.
    A nádas-bokorfüzes állományok fokozatos kiszáradását a nagylepkefauna változása isjelzi. A viszonylag kis fajszámú, jellemző összetételű együttesbe új fajok települtek be, ezáltal a fajválaszték - legalábbis egy időre - gazdagabb lett. A Mosoni- Duna állatvilága az elterelés óta lényegében nem változott. Számos, egykor a Dunában élő állatfaj talál itt menedéket. A Mosoni-Dum mentén találhatók azok a keményfaligetek, amelyek növénytanilag a Szigetköz legjelentősebb értékei. Ebben a Duna-ágban a vízhozam egyenletesen magas, így a környező erdőkben talajvízszint-csökkenés és szárazodás nem figyelhető meg.
    Mit ígér a jövő?
    A Szigetköz térségében az elmúlt fél évtizedben bekövetkezett változások jól példázzák az élővilág szerkezeti és területi átrendeződésének folyamatát. Úgy látszik, hogy az előrejelzések nem voltak alaptalanok. A legizgalmasabb kérdés változatlanul az: mit hoz a jövő? Az élővilág sorsát a folyószabályozástól napjainkig - akarva-akaratlan - az ember alakítja. Ha csak az elmúlt csaknem tíz év döntési folyamatait (következetlenségeit, tehetetlenségét) vesszük figyelembe, a természeti értékek megőrzése szempontjából különösen fontos, hogy szem előtt tartsuk a következőket: az élőlények "hálás szívvel mondanának köszönetet", ha a még esedékes műszaki megoldások a legkevesebb zavarással járnának. Nélkülözhetetlen a Duna és a mellékágrendszerek kapcsolatának helyreállítása, a természetes állapotokat megközelítő vízjárás, vízdinamika elérése. Vízpótlással emelni kell a talajvízszintet. A hullámterek pedig rendszeres elárasztást igényelnek, hogy az ágrendszerekben sokféle élőhelytípus alakulhasson ki.
    Mindezek a feltételek a Dunába érkező nagyobb vízmennyiséggel eredményesebben elégíthetők ki. Anélkül, hogy vitatnánk az energiatermelés, a hajózás, az árvízvédelem stb. jelentőségét, nem feledhetjük, hogy a döntés az élővilág sorsát is meghatározza. Nem árt szem előtt tartani, hogy bármilyen értékmegőrző cél csak kisebb-nagyobb műszaki bavatkozással és folyamatos anyagi ráfordítással érhető el.

  • menta
    #4403
    Használt Z1 :)
  • menta
    #4402
    Z1-re nem tudtok vevőt? Még nem hirdetem, de lassan aktuális lesz.
  • Yoz
    #4401
    bocs hogy megtöröm a sátorozási dolgot, csak lenne egy két kérdésem.
    Mivel még mindég csak kovácsolgatom a vasakat hogy meglegyen első amatör digit gépem, ezért infóznék kissé...
    80-100 ezer között mien kompakt gépeket tudtok ajánlani?
    Jelenleg Canon PowerShot A75 a kiszemelt példányom.
    Ha esetleg vitatnátok az előbbi gépet írjátok le azt is hogy miért...
    thx előre is
  • geronimo77
    #4400
    A helyszínt nem ismerem. De valami olyan helyre menjunk ahol vannak medvék, gepárdok, meg egyéb nagymacskák. No meg persze sasok, ölyvek és egyéb ragadozó madarak :))
    Az időpont mármint hogy nyár az addig jó.
  • G_ArchAngel #4399
    szerintem nem tudná annyi nap alatt eladni a Fujit, mint amennyi alatt beszereznék pl.: a Graz Camera-nál...
  • FREAK
    #4398
    na szal azért egy hónapig, mert nem volt náluk :)
  • FREAK
    #4397
    tuti hogy van?

    anno én egy hónapig leveleztem az osztrákokkal 300D ügyben, bár az is igaz, hogy ezt talán nem kapkodják el annyira