Hunter
Egyre rejtélyesebb a marsi metán esete
A Marson tevékenykedő Curiosity robotegység nem talált metánra utaló jelet a légkörből vett mintáiban. Az eredmény azt jelenti, hogy a korábban észlelt metánfelhők, amire többen az aktív marsi élet jeleként tekintenek, továbbra is rejtélybe burkolóznak, ugyanakkor nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a vörös bolygón a föld alatt rejtőzik a gáz.
A Föld légkörének metánja közel 90 százalékban a jelenlegi vagy a múltban létezett élettől származik. A marsi metán nem egyértelműen eredeztethető a sokak fantáziáját megmozgató biológiai forrásból, mivel földtani folyamatok is létrehozhatják, vagy akár aszteroidák vagy üstökösök is eljuttathatták bolygószomszédunkra. "Amikor az emberek a Marsra gondolnak, mindig egy halott bolygó képe juta az eszükbe, amin semmi nem történik" - mondta Geronimo Villanueva, a NASA Goddard Űrrepülési Központ munkatársa. "Többnyire a Mars múltjára összpontosítunk, azonban egy dinamikus légkör azt jelzi, hogy jelenleg is zajlanak folyamatok a bolygón"
Ezért is töltötte el az embereket izgalommal, amikor 2004-ben három egymástól független csapat földi távcsövekkel és a Mars körül keringő műholdak adataiból nagy mennyiségű metánról számolt be a Mars légkörében. A földi távcsövek 2003. évi adatainak későbbi elemzéséből kiderült, hogy a metánfelhők a Mars három területéről származnak, az észlelések szerint az egyik ilyen felhő nagyjából 19.000 tonna gázt tartalmazott.
A felfedezéseket azóta többen megkérdőjelezték, mondván, a méréseket földi molekulák szennyezhették be. A legutóbbi vizsgálatok, melyeket a Mars körül keringő űrszondák végeztek el, vagy sokkal kisebb mennyiségeket észleltek, vagy éppen nem találtak semmit, ami arra utal, hogy a gáz néhány év alatt gyakorlatilag teljesen eltűnt a légkörből. Ez azonban egy újabb anomália lenne, mivel a napfény és más kémiai hatások bár lebontják a molekulákat, de ehhez több száz évre van szükség. "A metán rendkívül stabil. Ilyen értelemben szinte már unalmas" - mondta Chris Webster, a Curiosity tudományos csapatának tagja. Hova tűnt hát a gáz? Ott volt egyáltalán?
Webster és kollégái a Curiosity marsjárótól várták a rejtély megoldását. A robotegység 2012 augusztusi érkezése óta kutatja a Gale-kráter környékét, ami elvileg a múltban alkalmas lehetett az élet számára. A robot lézer spektrométere alkalmas a marsi levegő összehasonlítására a légüres vákuummal, illetve a lézert be lehet hangolni úgy, hogy az nagy pontossággal ráleljen a metánra, magyarázta Webster.
Az elmúlt nyolc hónap során a Curiosity számos vizsgálatot végzett el, szinte eredménytelenül. Az adatok átlagolása során a földi csapat 1 ppm-ben határozta meg a légköri metán felső határát. "Ha minden észlelés helytálló, akkor a méréseket csak úgy hozhatjuk összhangba, ha az erőteljes kiürülési mechanizmust a korábban feltételezettnél is erősebbnek értékeljük" - mondta Webster. "Ehhez a metánnak százszor gyorsabban kellene bomlania, mint azt az ismert kémia lehetővé teszi"
Villanueva ezzel azonban még nem zárná le az ügyet. "Rendelkeznek egy mérési sorozattal a Gale-kráter egy adott évszakából" - mondta a tudós, aki elsőként számolt be a 2003-ban mért metánfelhőkről és azóta további kutatásokat folytatott földi távcsövek alkalmazásával. "Úgy vélem, ezek csupán a marsjáró első eredményei, ezért szeretnék további perdöntő méréseket látni a jövőben"
A Curiosity tudományos csapata is hasonlóan gondolkozik, ezért a következő hónapokban még finomabbra hangolt teszteket fognak lefuttatni, illetve a 2016-ban induló ExoMars küldetés is sok tekintetben szolgálhat majd válaszokkal az egyre csak szaporodó kérdésekre.
A Föld légkörének metánja közel 90 százalékban a jelenlegi vagy a múltban létezett élettől származik. A marsi metán nem egyértelműen eredeztethető a sokak fantáziáját megmozgató biológiai forrásból, mivel földtani folyamatok is létrehozhatják, vagy akár aszteroidák vagy üstökösök is eljuttathatták bolygószomszédunkra. "Amikor az emberek a Marsra gondolnak, mindig egy halott bolygó képe juta az eszükbe, amin semmi nem történik" - mondta Geronimo Villanueva, a NASA Goddard Űrrepülési Központ munkatársa. "Többnyire a Mars múltjára összpontosítunk, azonban egy dinamikus légkör azt jelzi, hogy jelenleg is zajlanak folyamatok a bolygón"
Ezért is töltötte el az embereket izgalommal, amikor 2004-ben három egymástól független csapat földi távcsövekkel és a Mars körül keringő műholdak adataiból nagy mennyiségű metánról számolt be a Mars légkörében. A földi távcsövek 2003. évi adatainak későbbi elemzéséből kiderült, hogy a metánfelhők a Mars három területéről származnak, az észlelések szerint az egyik ilyen felhő nagyjából 19.000 tonna gázt tartalmazott.
A felfedezéseket azóta többen megkérdőjelezték, mondván, a méréseket földi molekulák szennyezhették be. A legutóbbi vizsgálatok, melyeket a Mars körül keringő űrszondák végeztek el, vagy sokkal kisebb mennyiségeket észleltek, vagy éppen nem találtak semmit, ami arra utal, hogy a gáz néhány év alatt gyakorlatilag teljesen eltűnt a légkörből. Ez azonban egy újabb anomália lenne, mivel a napfény és más kémiai hatások bár lebontják a molekulákat, de ehhez több száz évre van szükség. "A metán rendkívül stabil. Ilyen értelemben szinte már unalmas" - mondta Chris Webster, a Curiosity tudományos csapatának tagja. Hova tűnt hát a gáz? Ott volt egyáltalán?
Webster és kollégái a Curiosity marsjárótól várták a rejtély megoldását. A robotegység 2012 augusztusi érkezése óta kutatja a Gale-kráter környékét, ami elvileg a múltban alkalmas lehetett az élet számára. A robot lézer spektrométere alkalmas a marsi levegő összehasonlítására a légüres vákuummal, illetve a lézert be lehet hangolni úgy, hogy az nagy pontossággal ráleljen a metánra, magyarázta Webster.
Az elmúlt nyolc hónap során a Curiosity számos vizsgálatot végzett el, szinte eredménytelenül. Az adatok átlagolása során a földi csapat 1 ppm-ben határozta meg a légköri metán felső határát. "Ha minden észlelés helytálló, akkor a méréseket csak úgy hozhatjuk összhangba, ha az erőteljes kiürülési mechanizmust a korábban feltételezettnél is erősebbnek értékeljük" - mondta Webster. "Ehhez a metánnak százszor gyorsabban kellene bomlania, mint azt az ismert kémia lehetővé teszi"Villanueva ezzel azonban még nem zárná le az ügyet. "Rendelkeznek egy mérési sorozattal a Gale-kráter egy adott évszakából" - mondta a tudós, aki elsőként számolt be a 2003-ban mért metánfelhőkről és azóta további kutatásokat folytatott földi távcsövek alkalmazásával. "Úgy vélem, ezek csupán a marsjáró első eredményei, ezért szeretnék további perdöntő méréseket látni a jövőben"
A Curiosity tudományos csapata is hasonlóan gondolkozik, ezért a következő hónapokban még finomabbra hangolt teszteket fognak lefuttatni, illetve a 2016-ban induló ExoMars küldetés is sok tekintetben szolgálhat majd válaszokkal az egyre csak szaporodó kérdésekre.
