Hunter
A múltbéli helyett a jelenlegi marsi életet kellene keresni a NASA-nak
Genom szekvenálók és más élet észlelésére alkalmas eszközök is készen állnának a NASA következő marsjárójához, a gond csupán annyi, hogy a marsjáró-csapat nem kér ezekből - az asztrobiológusok háborognak.
A hét elején jelentette be az amerikai űrügynökség a következő marsjárójuk, a Mars 2020 tudományos céljait. A jelenleg a vörös bolygón szolgálatot teljesítő Curiosity mása a múltbeli életre keresne bizonyítékokat, valamint kőzetmintákat gyűjtene, amiket visszajuttatna a Földre. A minta-visszajuttatás már évtizedek óta a Mars-kutatók kívánságlistájának csúcsán áll, ehhez a Mars 2020 alaposan kidolgozott tervvel is rendelkezik.
Ami az életet illeti, a Mars 2020 elsősorban az ősidők életének bizonyítékait fogja kutatni, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló technikákkal már a jelenleg a felszínen, vagy akár a felszín alatt élő idegen mikrobákra is vadászhatnának, ezért többen túlzottan óvatoskodónak tartják az űrügynökséget. "Ugyanaz a régi, jól ismert történet játszódik le, amiben a NASA minden biológiai kísérletre irányuló javaslatot megvétóz" - fejezte ki csalódottságát Paul Davies, az Arizona Állami Egyetem (ASU) tudósa. "Személyes véleményem szerint ez abszurd"
Az egyik lehetséges életkereső kísérlet az MIT által kifejlesztett Földönkívüli Genom Kutatási (SETG) projekt. A korábbi létező élet után kutató kísérletek, mint az 1976-os Viking küldetéseké a szerves szénre összpontosított, ami elengedhetetlen az általunk ismert élethez, ugyanakkor nem biológiai folyamatok is létrehozhatják. A Viking tudósai először a marsi életre utaló jelekről számoltak be, az eredményeket azonban végül cáfolták és azóta is sok vita kíséri ezt a témát. "A Vikinggel odamentünk és életet kerestünk a Marson, azóta viszont csak a múltbeli életre fókuszálunk" - monda Chris Carr, a SETG projekt munkatársa. "Ennek is meg volt az oka, nem akartuk megismételni a Vikinget, amelynél nem tudtuk értelmezni az eredményeket"
Jóval egyértelműbb lenne, ha DNS-t vagy RNS-t találna egy expedíció, legyen az múlt- vagy jelenbeli. Egy génszekvenáló még azt is meg tudná állapítani, hogy az ott talált élet kapcsolódik-e a földihez, vagy egyedi az eredete. DNS elemzést végezni a Marson, ahelyett, hogy a Mars 2020 mintáinak Földre juttatására várnak azt is biztosabbá tenné, hogy a minták nem sérülnek, károsodnak a szállítás során. "A minta-visszajuttatás fontos küldetés és végre is kell hajtanunk, de nem hinném, hogy meg kellene várnunk a küldetés minden elemének a helyére kerülését, hogy a létező életet keressük" - mondta Carr, aki csapatával egy méretben a marsjáróra csatolható szekvenáló kifejlesztésén dolgozik és már a prototípusok laboratóriumon kívüli tesztelésénél tartanak. "Úgy vélem időben elkészülnénk a Mars 2020 küldetéshez" - tette hozzá.
Egy ennél egyszerűbb kísérlet is célt érhetne, véli a Washington Állami Egyetem Dirk Schulze-Makuch vezette csapata, akik szerint amennyiben ma is léteznek mikrobák a Marson, azok valószínűleg hibernálódva szunnyadnak, hogy túléljék a bolygó extrém szárazságát és hidegét. Ha sikerülne felmelegíteni, megvédeni a sugárzástól és némi tápanyaggal ellátni ezeket a mikrobákat, akkor újra éledhetnének. Projektjük, melynek részletei az Astrobiology szaklapban jelentek meg, a DOMES nevet kapta, ami Felszínközeli Létező Marsi Élet Észlelés angol megfelelőjének kezdőbetűiből tevődik össze.
A DOMES lényege, hogy letakarítja a felszín alatti réteget, majd egy műanyag edényt helyez a területre, ami vizet és szerves összetevőket tartalmaz, megfordítva pedig egy parányi üvegházként szolgál. A módszerrel már sikerült zuzmókat és mohákat kivirágoztatni a Namib-sivatag zord közegében. Gil Levin, aki a Viking életészlelési kísérleteit vezette, reméli, hogy sikerült tető alá hozni ezt a kísérletet. "A NASA szerint a legnagyobb kérdés, hogy vajon egyedül vagyunk-e?" - mondta Levin. "Harminchét évvel ezelőtt legalább kaptak egy kétértelmű választ. Mit lehet tenni egy kétértelmű válasszal? Meg kell oldani, nem elfutni előle"
Levin Davies-szel és Ariel Anbarral, aki szintén az ASU munkatársa jelenleg egy kapszulán dolgoznak, ami több kisméretű dart-szerű műszert foglalna magába, melyeket kilőhetnének egy marsjáróról, vagy leszállóegységről, becsapódva a talajba, hogy többször is megismételhessék a Viking kísérletét. "Ez nem csupán igazolhatná, vagy cáfolhatná a korábbi eredményeinket, de siker esetén elindíthatna egy vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy milyen fajta életről van szó" - összegzett Levin.
A NASA nem zárkózott el a javasolt műszerek elhelyezése elől a Mars 2020-on, így bár ezek a kísérletek túlmutathatnak a marsjáró beharangozott céljain, versenyben lehetnek egy helyért, és amennyiben mégsem kapnak lehetőséget, akkor is van még esélyük a minta-visszajuttatással.
A legvalószínűbb stratégia a marsjárón tárolt minták visszajuttatására két további űrjármű bevetése, magyarázta Charles Whetsel, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának mérnöke. A minták egy másik felszíni egységbe kerülnének, ami a magasba emelkedve átadná a zsákmányt egy Mars körül keringő űrhajónak. A két űreszköz további tudományos kísérleteknek is esélyt adhatnak, ugyanis mindkettő fedélzetén elhelyezésre kerülhetnek további műszerek, melyekkel a jelenlegi életet kereshetik.
Whetsel ugyanakkor megvédi a létező élet kutatására irányuló kísérletek visszafogását. "Egyszerűbb bizonyítani, hogy egykor létezett élet a Marson, mint azt alátámasztani, hogy túlélte és ma is létezik" - mondta. "Egyértelműen a címlapokra kerülnénk, ha megállapítanánk, hogy most is van élet a Marson, de szerintem ugyanilyen nagy horderejű lenne, ha be tudnánk bizonyítani, hogy egykor létezett az élet a Marson"
A hét elején jelentette be az amerikai űrügynökség a következő marsjárójuk, a Mars 2020 tudományos céljait. A jelenleg a vörös bolygón szolgálatot teljesítő Curiosity mása a múltbeli életre keresne bizonyítékokat, valamint kőzetmintákat gyűjtene, amiket visszajuttatna a Földre. A minta-visszajuttatás már évtizedek óta a Mars-kutatók kívánságlistájának csúcsán áll, ehhez a Mars 2020 alaposan kidolgozott tervvel is rendelkezik.
Ami az életet illeti, a Mars 2020 elsősorban az ősidők életének bizonyítékait fogja kutatni, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló technikákkal már a jelenleg a felszínen, vagy akár a felszín alatt élő idegen mikrobákra is vadászhatnának, ezért többen túlzottan óvatoskodónak tartják az űrügynökséget. "Ugyanaz a régi, jól ismert történet játszódik le, amiben a NASA minden biológiai kísérletre irányuló javaslatot megvétóz" - fejezte ki csalódottságát Paul Davies, az Arizona Állami Egyetem (ASU) tudósa. "Személyes véleményem szerint ez abszurd"Az egyik lehetséges életkereső kísérlet az MIT által kifejlesztett Földönkívüli Genom Kutatási (SETG) projekt. A korábbi létező élet után kutató kísérletek, mint az 1976-os Viking küldetéseké a szerves szénre összpontosított, ami elengedhetetlen az általunk ismert élethez, ugyanakkor nem biológiai folyamatok is létrehozhatják. A Viking tudósai először a marsi életre utaló jelekről számoltak be, az eredményeket azonban végül cáfolták és azóta is sok vita kíséri ezt a témát. "A Vikinggel odamentünk és életet kerestünk a Marson, azóta viszont csak a múltbeli életre fókuszálunk" - monda Chris Carr, a SETG projekt munkatársa. "Ennek is meg volt az oka, nem akartuk megismételni a Vikinget, amelynél nem tudtuk értelmezni az eredményeket"
Jóval egyértelműbb lenne, ha DNS-t vagy RNS-t találna egy expedíció, legyen az múlt- vagy jelenbeli. Egy génszekvenáló még azt is meg tudná állapítani, hogy az ott talált élet kapcsolódik-e a földihez, vagy egyedi az eredete. DNS elemzést végezni a Marson, ahelyett, hogy a Mars 2020 mintáinak Földre juttatására várnak azt is biztosabbá tenné, hogy a minták nem sérülnek, károsodnak a szállítás során. "A minta-visszajuttatás fontos küldetés és végre is kell hajtanunk, de nem hinném, hogy meg kellene várnunk a küldetés minden elemének a helyére kerülését, hogy a létező életet keressük" - mondta Carr, aki csapatával egy méretben a marsjáróra csatolható szekvenáló kifejlesztésén dolgozik és már a prototípusok laboratóriumon kívüli tesztelésénél tartanak. "Úgy vélem időben elkészülnénk a Mars 2020 küldetéshez" - tette hozzá.
Egy ennél egyszerűbb kísérlet is célt érhetne, véli a Washington Állami Egyetem Dirk Schulze-Makuch vezette csapata, akik szerint amennyiben ma is léteznek mikrobák a Marson, azok valószínűleg hibernálódva szunnyadnak, hogy túléljék a bolygó extrém szárazságát és hidegét. Ha sikerülne felmelegíteni, megvédeni a sugárzástól és némi tápanyaggal ellátni ezeket a mikrobákat, akkor újra éledhetnének. Projektjük, melynek részletei az Astrobiology szaklapban jelentek meg, a DOMES nevet kapta, ami Felszínközeli Létező Marsi Élet Észlelés angol megfelelőjének kezdőbetűiből tevődik össze. A DOMES lényege, hogy letakarítja a felszín alatti réteget, majd egy műanyag edényt helyez a területre, ami vizet és szerves összetevőket tartalmaz, megfordítva pedig egy parányi üvegházként szolgál. A módszerrel már sikerült zuzmókat és mohákat kivirágoztatni a Namib-sivatag zord közegében. Gil Levin, aki a Viking életészlelési kísérleteit vezette, reméli, hogy sikerült tető alá hozni ezt a kísérletet. "A NASA szerint a legnagyobb kérdés, hogy vajon egyedül vagyunk-e?" - mondta Levin. "Harminchét évvel ezelőtt legalább kaptak egy kétértelmű választ. Mit lehet tenni egy kétértelmű válasszal? Meg kell oldani, nem elfutni előle"
Levin Davies-szel és Ariel Anbarral, aki szintén az ASU munkatársa jelenleg egy kapszulán dolgoznak, ami több kisméretű dart-szerű műszert foglalna magába, melyeket kilőhetnének egy marsjáróról, vagy leszállóegységről, becsapódva a talajba, hogy többször is megismételhessék a Viking kísérletét. "Ez nem csupán igazolhatná, vagy cáfolhatná a korábbi eredményeinket, de siker esetén elindíthatna egy vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy milyen fajta életről van szó" - összegzett Levin.
A NASA nem zárkózott el a javasolt műszerek elhelyezése elől a Mars 2020-on, így bár ezek a kísérletek túlmutathatnak a marsjáró beharangozott céljain, versenyben lehetnek egy helyért, és amennyiben mégsem kapnak lehetőséget, akkor is van még esélyük a minta-visszajuttatással.
A legvalószínűbb stratégia a marsjárón tárolt minták visszajuttatására két további űrjármű bevetése, magyarázta Charles Whetsel, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának mérnöke. A minták egy másik felszíni egységbe kerülnének, ami a magasba emelkedve átadná a zsákmányt egy Mars körül keringő űrhajónak. A két űreszköz további tudományos kísérleteknek is esélyt adhatnak, ugyanis mindkettő fedélzetén elhelyezésre kerülhetnek további műszerek, melyekkel a jelenlegi életet kereshetik.
Whetsel ugyanakkor megvédi a létező élet kutatására irányuló kísérletek visszafogását. "Egyszerűbb bizonyítani, hogy egykor létezett élet a Marson, mint azt alátámasztani, hogy túlélte és ma is létezik" - mondta. "Egyértelműen a címlapokra kerülnénk, ha megállapítanánk, hogy most is van élet a Marson, de szerintem ugyanilyen nagy horderejű lenne, ha be tudnánk bizonyítani, hogy egykor létezett az élet a Marson"