Hunter
Repül a robotrovar
Mérföldkőhöz érkezett a mikro-gépészet egyik nagy vívmánya, egy légy biológiája ihlette robot, ami milliméteres anatómiájával és két hártyavékony szárnyával másodpercenként 120 csapásra képes.
A rovar méretű szerkezet első irányított repülése a Harvard mérnöki és alkalmazott tudományi karának, valamint a Wyss Biológiailag Inspirált Gépészmérnöki Intézet több mint egy évtizednyi munkáját teljesítette be.
Robert J. Wood, a kutatócsoport egyik tagja immár 12 éve dolgozik a projekten. "A gyártás, az anyagok és a tervezés területein elért legutóbbi áttöréseknek köszönhetően juthattunk el idáig, és rendkívül jól működik" - mondta Wood, aki környezeti megfigyelésekben, kutató- és mentő expedíciókban, vagy akár a növények beporzásában tudná elképzelni a parányi robotot.
Méretéből adódóan hagyományos elektromos motorok szóba sem jöhettek a robot meghajtására. Ehelyett szárnyait piezoelektromos aktuátorok, elektromos mezők hatására táguló és összehúzódó kerámia csíkok mozgatják. Szénszálas vázába ízületként vékony műanyag pántokat ágyaztak, és egy finoman kiegyensúlyozott vezérlőrendszer adja ki az utasításokat a különböző mozgásokra, mindkét szárnyat külön, valós időben irányítva.
A prototípusokhoz még mindig egy nagyon vékony tápkábel csatlakozik, mivel egy ilyen kis robot számára nincs kész megoldás, hogy saját energiaforrást kapjon. A teljes függetlenséget a nagy energiasűrűségű üzemanyagcellák fejlődésétől várják. Wood és munkatársai a fejlesztés következő lépéseiként más kutatócsapatok párhuzamos munkáit igyekeznek integrálni. Ezekkel saját agyat, saját energiaforrást kaphat, valamint többek közt elsajátíthatja a kolóniában való tájékozódás képességét, amikkel a robotrovarok teljesen önrendelkezésűekké és vezeték nélküliekké válhatnak.
A rovar méretű szerkezet első irányított repülése a Harvard mérnöki és alkalmazott tudományi karának, valamint a Wyss Biológiailag Inspirált Gépészmérnöki Intézet több mint egy évtizednyi munkáját teljesítette be.
Robert J. Wood, a kutatócsoport egyik tagja immár 12 éve dolgozik a projekten. "A gyártás, az anyagok és a tervezés területein elért legutóbbi áttöréseknek köszönhetően juthattunk el idáig, és rendkívül jól működik" - mondta Wood, aki környezeti megfigyelésekben, kutató- és mentő expedíciókban, vagy akár a növények beporzásában tudná elképzelni a parányi robotot.
Méretéből adódóan hagyományos elektromos motorok szóba sem jöhettek a robot meghajtására. Ehelyett szárnyait piezoelektromos aktuátorok, elektromos mezők hatására táguló és összehúzódó kerámia csíkok mozgatják. Szénszálas vázába ízületként vékony műanyag pántokat ágyaztak, és egy finoman kiegyensúlyozott vezérlőrendszer adja ki az utasításokat a különböző mozgásokra, mindkét szárnyat külön, valós időben irányítva.
A prototípusokhoz még mindig egy nagyon vékony tápkábel csatlakozik, mivel egy ilyen kis robot számára nincs kész megoldás, hogy saját energiaforrást kapjon. A teljes függetlenséget a nagy energiasűrűségű üzemanyagcellák fejlődésétől várják. Wood és munkatársai a fejlesztés következő lépéseiként más kutatócsapatok párhuzamos munkáit igyekeznek integrálni. Ezekkel saját agyat, saját energiaforrást kaphat, valamint többek közt elsajátíthatja a kolóniában való tájékozódás képességét, amikkel a robotrovarok teljesen önrendelkezésűekké és vezeték nélküliekké válhatnak.