Informatika és tudomány

MTI

Át kell gondolni a meteorok elleni védelmet

A Földre nézve veszélyt jelenthető égitestek elleni felkészülés - előrejelzés és védekezés - újbóli végiggondolására késztette a tudományos-szakmai világot az utóbbi hetek két kozmikus eseménye, a cseljabinszki régió fölött felrobbant, több mint ezer embert megsebesítő meteor darabjainak becsapódása és a Föld mellett rekordközelségben elsuhanó, 2012 DA14 katalógusjelű kisbolygó (aszteroida) felbukkanása.

A Space.com hírportálon olvasható elemzés szerint hozzávetőleg egymillióra tehető a Naprendszerben ólálkodó aszteroidák száma, közülük 9600-at azonosítottak olyan objektumként, amely keresztezheti a Föld pályáját. Az igazán behemótok, az egy kilométer átmérőnél nagyobbak zömét - 980 ilyen van - az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA tudósai ismerik, de ezek nem is jelentenek közvetlen fenyegetést a közeli jövőben. A 100-1000 méteresek csoportja már sokkal népesebb: mintegy 4700 aszteroida tartozik hozzájuk, és alig egyharmadukat fedezték fel eddig. Ha valamelyikük becsapódna a Földbe, egy közepes méretű államnak megfelelő területet pusztítana el. A földgolyótól 27,6 ezer kilométerre - óránkénti 64,373 kilométeres sebességgel - elszáguldó kisbolygóval egyenrangúak közül viszont alig egy százalékot azonosítottak eddig. (A 2012 DA14 átmérője 47 méter, tömege 13 000 tonna volt.)

Tervek szerint 2018-ban bocsátanák fel a NASA-val együttműködve azt a "kisbolygóvadász" műholdat, amelytől azt várják, hogy azonosítson és nyomon kövessen további ötszázezer, ötven méteres átmérőnél nagyobb aszteroidát, amely közeli pályája miatt potenciális veszélyt jelenthet a Földre. A nagyjából 7,5 méteres, Sentinel (Őrszem) nevű űrteleszkópot a nonprofit jellegű, amerikai B612 Alapítvány indítaná útnak, a magántámogatásokkal együtt 450 millió dolláros költségvetéssel. Európai Űrügynökség (ESA) megfigyelő rendszerének keretében egy új, egyméteres tükörrel felszerelt űrtávcsövet kíván létrehozni, amellyel tervei alapján három hónappal előre lehetne jelezni az ötven méteresnél nagyobb égitesteket.


A veszélyessé válható aszteroidák "befestését" javasolja egy amerikai tudós annak érdekében, hogy a közeledő égitesteket le lehessen téríteni útjukról. Dave Hyland, a Texasi A&M Egyetem világűrkutatással foglalkozó professzora szerint a kiszemelt objektumokra por formájában vékony festékréteget kellene felvinni, amely sima burkolattá olvadva megváltoztatná a felületükről visszaverődő napfényt, a felszabaduló protonok tömege pedig "eltessékelné" a nem kívánatos kozmikus tárgyakat a Föld közeléből. Az amerikai tudós elmélete a kisebb égitestek keringését is befolyásoló fénynyomási impulzushatáson, a Jarkovszkij-effektuson alapul. A parányi objektumok ugyanis a Naptól kapott hőt időkéséssel sugározzák vissza, ami a pályamozgást gyorsítani vagy fékezni is képes, attól függően, hogyan áll az égitest forgástengelye a pályához viszonyítva.

Hyland hangsúlyozta, hogy elgondolása csak akkor működne, ha időben észrevennék és befestenék - akár évekkel a feltételezett becsapódás előtt - a fenyegetőnek tűnő kisbolygókat, mert a Jarkovszkij-effektus csak úgy tudna igazán érvényesülni. "Lehet, hogy ötletem furcsának látszik, de jó eséllyel megvalósítható, mi több, meglehetősen olcsón. Gyakorlat kipróbálása azonban hátravan" - idézte a tudóst a Space.com hírportál. Szavai szerint a NASA már érdeklődött elmélete iránt.

Nem Hyland az egyetlen, aki "festéssel" gondolja megmenteni a Földet. Tavaly a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) végzős diákja vetette fel, hogy feltételezett veszély esetén űrhajót kellene felbocsátani, amely festékgalacsinokkal bombázná a "rossz úton járó" kisbolygókat. Ötlete díjnyertes lett.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kukacos #130
    Kifejted, vagy ezt szánod elegáns megfutamodásnak? Laposkúszásnak tűnik inkább.
  • Irasidus #129
    LOL, te el sem olvastad a citált cikket, ráadásul két cikket is összemosol. Gratulálok.
  • kukacos #128
    1. Miért csak akkor tudom bevetni? Szó nincs róla. Az ürge épp azt magyarázza, egy ilyen szerkezetű kavicsnál tök mindegy, hol találja el a töltet.

    2. A mai konszenzus szerint a többi esetben az eltérítés könnyebb, mert egy szilárd kődarabnak könnyebb megváltoztatni az impulzusát, mint egy fizikailag nem egybefüggő laza kavicsfelhőnek. Tehát az atom semmiféle korlátozott bevethetőségéről nincs szó. Félreértetted a szimulációt: az pont azért csinálták, mert meg akarták vizsgálni azokat az eseteket, ahol nem egyértelmű, hogy az atom működni fog.

    3. "ez csak egy szimuláció" : ez egy nagyon buta érv. Természetesen minden szimulációnak megvannak a feltételei, a leegyszerűsítései és az érvényességi határai. Viszont senki sem futtatna le egy ilyet sokezer processzoron, ha bármi oka lenne feltételezni, hogy a szimuláció eredménye nem lesz releváns a valódi teljesítményre nézve. Miért is futtatná egyébként?

    Persze mindig lehet a program bugos, az egyenletek és a feltételezések hibásak, de azért ezek nem kispályás tesztek : a fejlett államok egy ideje atomot is csak szimulációkban robbantgatnak. Szóval ne csináljunk már úgy, hogy minden, ami szimuláció, automatice diszkvalifikálva van bármilyen érvelésben. Bár ez tényleg roppant kényelmes álláspont, hiszen csak úgy heccből valószínűleg nem fogunk atommal megküldeni egy kavicsot, addig meg lehet szabadon fikázni a legjobb számításokat is azon az alapon, hogy "még nem próbáltuk ki".

    "A veszélyt nem abban mérik, hogy mennyire nehéz eltéríteni, hanem megkora az égítest."

    Ennek a mondatnak semmi értelme. Mit akarsz mondani?

    "Nincs semmi amit törölnöm kellene, egy atomba nem a legjobb védekezés."

    Na látom már te is okosabb vagy, mint a NASA, aki szerint meg igen. Tudsz akkor jobbat? Halljuk.
  • Irasidus #127
    "A szimuláció épp azért foglalkozott a kőrakásokkal, mert a szakirodalom egyetért abban, hogy ezeket nehezebb eltéríteni, mint a monolitikus kavicsokat, így ezek jelentik a legnagyobb veszélyt."

    1. Csak akkor tudod bevetni, ha előtte gondosan feltérképezted az adott égítest belső szerkezetét, tehát korlátozott idő áll a rendelkezésre.
    2. Csak egy bizonyos tipusú égítest esetében vethető be, tehát korlátozott a bevethetősége.
    3. A siker egyáltalán nem biztos (ez csak egy szimuláció), sőt negaív hatásként sok kisebb darab száguld(hat) a Föld felé, tehát korlátozott a hatékonysága.
    4. A legtöbb kisbolygó nem kozmikus kőrakás, tehát megint csak korlátozott a bevethetősége.

    A veszélyt nem abban mérik, hogy mennyire nehéz eltéríteni, hanem megkora az égítest. Nincs semmi amit törölnöm kellene, egy atomba nem a legjobb védekezés. De igazad van, egy szimuláció szerint elképzelehető, hogy képes egy bizonyos égítest tipust feladarbolni. Az, hogy valóban így van-e nem tudjuk, egy szimulció ami kitalált adaokkal dolgozik a legritkább esetben bizonyíték, és én erre nem tenném fel az életem. Te igen?
  • kukacos #126
    "az atomfegyver a leghatékonyabb"

    Nocsak, ez #70-ben még így nézett ki tőled:

    "Egyszerűen túl sokba kerül kivédeni vagy egyenesen lehetetlen mai technológiával a mostani vagy Tunguzka méretű meteorokat."

    "a legjobb módszer is szar a cél eléréséhez"

    Ott van lent a táblázat a legdurvább esetre, ha nem fogtad fel, akkor vagy az angol nem megy, vagy az arab számok. A szelektív információbevitel is megy látom erősen, a LANL szimulációk szövegét már nem tudtad elolvasni. Biztos elfoglalt vagy hozzá, bár ide válaszolgatni láthatóan van időd. Ha írogatás helyett csak feleannyi időt azzal töltöttél volna, hogy utánaolvass, nem csinálnál hülyét magadból.

    A végkövetkeztetésed akkor annyi, hogy igenis jobban értesz a témához, mint az amerikai űrkutatási hivatal, az általuk hivatkozott tanulmányok szerzői, plusz az atomfegyverlabor kutatói együttesen. Hiszen a marsi szonda mértékegységét is elcseszték. Nincs is más kérdésem, egyszerűen bámulatos, hogy az egód nem takarja ki a monitort.
  • kukacos #125
    A szimuláció épp azért foglalkozott a kőrakásokkal, mert a szakirodalom egyetért abban, hogy ezeket nehezebb eltéríteni, mint a monolitikus kavicsokat, így ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Lásd például

    http://www.ae.utexas.edu/~olsoncg/Team_NERD_Proposal.doc

    Szóval megint marhaság, hogy "ez a módszer igen korlátozottan vethető be".

    Nem keverek össze semmit, te is együtt bégetted a nyájjal, hogy az atomot felejtsük el. Ott van #82-ben, nem tudod törölni. Közben meg az atom a leghatékonyabb, nagyjából kész is a technika hozzá, és bőségesen elegendő is.
  • Molnibalage #124
    Ja. Szegény kukacos barátunk tolja a nagy arcot, mikor a jelek szerint ő nem érette meg amit olvas. Az atomfegyver a leghatékonyabb, mint pályaváltoztató megoldás, de szó nincs arról, hogy a sziklarab elpusztításáról lenne szó. Sőt, mintha árnyaltan a darabolás veszélyére felhívná a fiegyelmet, ezzel még bajt is okozhat, mert nem mindent térít el.

    @kukacos

    Minden tiszteletem a NASA-é, de ők hozták össza azt is, hogy mértékegység egyeztetés hibából egy szonda beleállt a Marsba...

    Ezen felül a jelek szerint a linkelt szöveg értelmezése neked okozt gondot. Másrészt mostanában annyit dolgozom, hogy nincs időm egy ~300 oldals angol szövegből kimazsolázni azt, amire te gondolsz és a jelek szerint kiabaszottul félre értelmezel. Egyébként a leghatékonyobb X módszer közül szintén jelenteheti azt, hogy a legjobb módszer is szar a cél eléréséhez szükséges igényekhez képest...

    Szóval részedről is jó lenne a kisebb arcberendezés...
    Válasz 'Irasidus' üzenetére (#121)
    A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el.
    (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...)
    i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
  • Irasidus #123
    A szimuláció a kisbolygók egy csoportjára, az úgynevezett kozmikus kőrakásról szól, mik laza por és kőhalmok. A szimuláció megpróbálta leírni ezeknek a belső szerkezetét is, amit egyenlőre nem ismerünk (így spekulatív). A lényeg, hogy a lökéshullám a laza szerkezetű aszteroidákat szét tud darabolni (vagy ha jobban tetszik robbantani), még kisebbeket porrázúzni. Ez a módszer igen korlátozottan vethető be, de igazad van, valóban tud kár okozni bizonyos aszteroida típusoknál! Így megfelel? Az is jó kérdés, hogy a negatív hatásként jelenező kisebb darabok mekkora kárt okoznak, erre a problémára a szimulációt készítő Weaver is felhívta figyelmet. Azt hiszem, az én mondandómat összekevered mások kommentjeivel, és egyben válaszolsz. Kérlek ne tedd! Nekem semmi közöm mások gondolataihoz, sőt tiltakozom!
  • kukacos #122
    Ez a standoff, szelíd változatos eset arra, ha kicsi a célpont. És még ez is sokkal hatékonyabb, mint bármi más, amit itt lejjebb vízfejek javasoltak.

    Na és megnézted a videót is lejjebb, meg elolvastad a szöveget hozzá, ahol szuperszámítógépes modellekkel bizonyítják, hogy felszíni robbantásnál egy kavics nem maradna? Angyali türelmem van, belinkelem harmadjára is:

    http://www.popsci.com/technology/article/2012-04/how-it-would-work-destroying-incoming-killer-asteroid-nuclear-blast




    A surface explosion, known as a contact burst, wouldn’t actually take place right at the surface. Based on what we know about asteroid composition--and there’s still much to be learned--many asteroids are more like huge orbiting piles of smaller rocks than cohesive, solid chunks of hard material. There appears to be a soft dust layer, known as the regolith, that covers asteroids like Itokawa, a layer that could be as much as 30 feet deep. A nuclear energy source rammed into an asteroid could penetrate down into this layer with little trouble, giving it some of the kinetic advantages of being buried within the asteroid. And once the energy source is in direct contact with the asteroid, it’s all pretty much over with.

    “The big plume that you see coming out of the top of the asteroid in the simulation is the effect of all that heated rock in the vicinity of the explosion being expelled from the asteroid at high velocities,” Weaver says. “There’s rock-to-rock kinetic energy transfer that happens. These rock-to-rock interactions propagate the energy from the surface all the way through to the opposite end of the asteroid, totally disrupting these rubble piles.”
    In other words, the blast is transferred all the way through the asteroid, scattering the once cohesive rubble in every direction. The asteroid threat is no more.


    Most már tényleg nem tudom, mit csináljak még, hogy átjusson a kognitív gáton, hogy nagy marhát csináltok magatokból. Eltáncoljam, vagy varrjak belőle szívecskés falvédőt?
  • Irasidus #121
    Köszi!

    Ez eddig rendben van. Felrobban, elpárologtat X mennyiségű anyagot és a hatás ellenhatás törvénye alapján arrébb tolja az aszteroidát. Ok. Ennek megvalósításai feltétele, hogy legyen elég ideje új pályára állni (ez, persze tömeg függő is), ugyanis elég kicsi ez a hatás (kb. három évet szoktak mondani, egy 1 km átmérőjű aszteroida esetében). Tehát amit írtam, vagyis, hogy egy sima atomfegyver nagy kárt nem okoz egy aszteroidában igaznak bizonyult. A kár okozás, és az "arrébb lököm" az én szótáramban mást jelent...
További bejegyzések a fórumban...