Tízmilliárd csillag van a Tejút-rendszerben, melyek méretben hasonlítanak a Naphoz. A számok alapján nem meglepő, hogy végre sikerült egy teljes egészében megegyezőt találniuk a csillagászoknak, a Földtől 200 fényévnyire, ugyanakkor lenyűgöző, hogy létezik még egy ugyanilyen tömegű, hőmérsékletű és kémiai összetevőjű sárga törpe.

A felfedezés egy brazil csapat nevéhez fűződik, ami Jorge Melendez, a San Paulo Egyetem csillagászának vezetésével a VLT, a Keck és a Hobby Eberly távcsövek észleléseit kombinálva elemezte ki a HP 56948 jelű csillagot, illetve megkezdték a körülötte keringő bolygók felmérését. Miután a csillag közelségében gyorsan keringő nagy bolygókat nem találtak elkerülhetetlen a kérdés: vajon a HP 56948 naprendszerként is megegyezhet-e?

A mai napig felfedezett naprendszerek többsége alapján megállapítható, hogy a mi naprendszerünk a kivételek egyike. Például a Naphoz ugyancsak nagyon hasonló 55 Cancri, ami mindössze 41 fényévre található, több földszerű bolygóval is rendelkezik, ezek azonban Jupiter méretű bolygók szendvicsében helyezkednek el. Más rendszerekben a bolygók pályája jóval elliptikusabb, mint a mi naprendszerűnk tagjaié. Erre jó példa az Epsilon Eridani egyik bolygója, amit pályája egyik csúcsa vénuszi közelségbe visz szülőcsillagához, majd a másik csúcs eléréséhez jupiteri távolságokba vándorol.

Jó hír, hogy a csillagászok nem észlelték azokat az ingadozásokat a HP 56948 esetében, ami egy forró Jupiterre utalna, így a csillag körüli belső néhány milliárd kilométer biztonságos területnek tekinthető a földszerű bolygók számára. A Föld tömegével rendelkező világok annyira gyenge vonzást fejtenek ki, hogy ezeket még nem észlelhették, a HP 56548 kémiai összetétele azonban szokatlan mennyiségű alumíniumról, kalciumról, magnéziumról és szilíciumról árulkodik, arányaik megegyeznek a Napnál mértekkel. Naprendszerünkben ezek az elemek a bolygóközi porban, a meteoritokban és nem utolsó sorban a sziklás bolygókban, köztük a Földben bezárva találhatók, vagyis elvileg létezhetnek földszerű bolygók a HP 56548 körül.

Valójában jó esély van arra, hogy a csillag bolygórendszere a miénkhez hasonló naprendszer szerkezettel rendelkezzen, és egy ilyen egyezőség kiváló lehetőség egy párhuzamos evolúció megfigyeléséhez. Tételezzük fel, hogy a HP 56548 legalább egy lakható bolygóval rendelkezik. Kialakulhatott és magasabb szintre fejődhetett az élet valamivel több mint 4 milliárd év leforgása alatt? Ha nem, miért?

Legyünk optimisták. Ha 4 milliárd év az intelligens lények megjelenéséhez szükséges idő, akkor léteznie kellene egy civilizációnak a HP 56548 rendszerében is. Tovább szőve a gondolatmenetet, mára már egy műszakilag fejlett civilizáció is létezhet valamelyik bolygóján, ami kifejleszthette a csillagászatot, ami a modern fizika gyökere. Csillagászaik ugyanúgy rátalálhattak a Napra, ahogy mi az ő csillagukra. Talán már kutatják is a Naprendszert és esetleg rádióhullámokat is sugározhatnak felénk.


A realitások talaján maradva azonban azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem lenne meglepő, ha a csillagra irányuló SETI megfigyelések eredménytelenül zárulnának. Ugyanannyi az esély arra, hogy a rendszer lakható zónájában nincs földméretű bolygó, de ha van is, akkor az nem földszerű, nincsenek óceánjai és lemeztektonikája. De ha létezik is egy világ, amin többsejtű organizmusok élnek, akkor sincs semmi garancia arra, hogy intelligens fajokká fejlődtek az idők során, vagy eljutottak a műszaki civilizálódás megfelelő fokára.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha létezik is egy földönkívüli csillagász a HP 56548 rendszerben, akkor az most a 19. század eleji Földet látja, a fénybe kódolt információ ugyanis 200 év alatt jut el hozzá. Rádiós és televíziós jeleink csak további 130 év múlva érhetik el a csillagot, ezeknek az elektromágneses jeleknek a hiányában a földönkívüliek átnézhetnek a Földön ,vagy legfeljebb spekulálhatnak, ahogy mi tesszük most.