A földönkívüli intelligencia után kutató SETI mindig is találékony volt a módszereket illetően. A SETI@home esetében a "polgári tudomány" egyik úttörőjét üdvözölhetjük a kezdeményezésben, összegyűjtve az érdeklődő amatőröket, hogy segítsenek a szakembereknek az adatfeldolgozásban. Az 1999-ben közzétett alkalmazás, ami a vállalkozó szelleműek számítógépeinek szabad processzorteljesítményét kihasználva fésüli át a SETI Intézet rádiótávcsövei által generált információt. Akkoriban a SETI@home több mint egymillió felhasználót számlált.

Február 29-én a SETI Intézet egy újabb polgári tudományos projektet indított útjára. Ezúttal azonban kutatóikat sokkal inkább a jelentkezők biológiai számítógépei érdeklik az asztalaikon álldogáló digitális változat helyett, a SETILive ugyanis az emberi agy mintafelismerő képességét szeretné kiaknázni, mellyel valós időben különítenék el az érdekes jeleket a Föld lakossága által keltett interferencia áradattól.

A SETI rádióteleszkópok használatával figyeli az űrből érkező keskeny sávszélességű rádiójeleket, amikről tudjuk, hogy nem jönnek létre természetes úton, észlelésük bizonyítékként szolgálna egy idegen technológia létezésére. Ennek eléréséhez a SETI Intézet a 42 kisméretű rádiótávcső tányérból álló Allan Teleszkóp Tömböt használja. Sajnos a rádióspektrum egyes részei tele vannak a földlakók által kreált jelekkel. Az elhaladó műholdaktól kezdve a hánykolódó űrszeméten át a földi radarokig minden zavaró körülménynek számít a földönkívüli jelek keresésénél, még az autók gyújtásrendszere is rádióhullámokat kelt, amik megzavarják a szoftvert. Egészen mostanáig - más megoldás híján - a projekt figyelmen kívül hagyta a spektrum legnépesebb részeit, a SETILive azonban újra bevonná ezeket a körforgásba.

Mindezt úgy teszi, hogy a zajos spektrumtöredékek adatainak a képi ábrázolását tárja a felhasználók elé, abban a reményben, hogy ki tudják szűrni a zajt és észreveszik a Föld rádió-hangzavarába temetett potenciálisan érdekes jeleket. Ezek az érdekesnek tűnő jelek nem feltétlenül származnak idegen civilizációktól, nagyobb az esély különböző csillagászati jelenségekre, mondta Chris Lintott, az Oxford Egyetem asztrofizikusa, aki segít a többek között a SETILive-nak is otthont adó Zooniverse weboldal működtetésében. Azonban a különböző zavarforrások beazonosításával és az eredmények visszatáplálásával az automatizált kereső algoritmusokba fokozható a földi zajok kezelésének képessége.

Más polgári tudományos projektek is használják az emberi "wetware", vagyis az agy felsőbbrendű minta felismerési képességét, a SETILive azonban egy lényeges pontban különbözik ezektől. Felhasználói nem tárolt adatokkal dolgoznak, az idegenek jeleit valós időben vadászhatják le. A projekt weboldalára bejelentkező felhasználók mindig az Allen Tömb legfrissebb információit látják, éppen ezért gyorsan is kell dolgozniuk. Minden 90 másodpercben a tömb egy másik csillagra, vagy frekvenciatartományra vált és új képet generál. Ha a felhasználók megpillantanak valami érdekeset, akkor a tömböt utasíthatják, hogy három percen belül kapcsoljon vissza a kérdéses csillagra vagy tartományra, hogy lássák ott van-e még a jel.

Ez nagy előny, véli dr. Lintott. A SETI@home-on dolgozók rengeteg érdekesnek tűnő jelet találtak, azonban mert az általuk elemzett adatok gyakran több hónaposak, ezek a jelek általában eltűnnek, mire valaki felfedezi és jelzi, hogy ellenőrzésre érdemesnek találja. A leghíresebb példa egy ilyen késleltetett felfedezésre, bár még jóval a SETI@home indulása előtt történt, az úgynevezett Hűha! (Wow!) jel. Ezt a jelet, ami pontosan úgy nézett ki, mint amit a csillagászok szerint az idegenek használhatnak a kapcsolatteremtésre, 1977-ben pillantották meg a távcsövek kinyomtatott jelsorozatában. Egy erős, finoman hangolt adás volt a rádiócsillagászok legfontosabb természetes frekvenciáján, amit az elektron generál egy hidrogén atomban. Azonban mire a csillagászok észrevették és műszereikkel ellenőrizni kezdték volna, a jel eltűnt.

Ha a SETILive-val sikerülne felfedezni egy újabb Hűha! jelet, a csillagászok szinte azonnal ráfókuszálhatnának. Az első kapcsolatfelvétel az idegenekkel így a számítógépekkel teli laboratóriumok helyett, akár egy külvárosi hálószobában is megtörténhetne, valamikor késő éjjel, amikor a felhasználó ideje engedi.