Hunter
A Földön is lehet idegen élet
Miközben a tudósok az elmúlt 50 évben az eget pásztázták rádiójelek után kutatva, annak a reményében, hogy rábukkannak a földönkívüli életre, egy fizikus szerint az idegen élet itt rejtőzik köztünk, vagy akár bennünk.
Paul Davies, brit születésű fizikus, az Arizona Állami Egyetem professzora, aki tudományos munkáival a Kelvin-érem mellett a Faraday- és a Templeton-díjat is elnyerte, egy interjúban elmondta, hogy a Földön többször is kialakult az élet, és a korábbi különböző életformák, valószínűleg parányi mikrobák, még mindig itt csellengenek "az orrunk előtt - vagy akár az orrunkban". "Miért feltételeznénk, hogy az összes Földön található élet egyetlen forrásból ered?" - tette fel a kérdést a tekintélyes Royal Society, vagyis a brit Királyi Természettudományos Akadémia londoni konferenciáján. "Eddig éppen csak megkapargattuk a mikrobai világ felszínét."
Az elmélet, mely szerint idegen mikroorganizmusok rejtőznek a Földön, már kering egy ideje a tudósok körében, tette hozzá Jill Tarter, az amerikai SETI projekt igazgatója. A távoli civilizációk jeleit kutató kezdeményezés vezetője elmondta, hogy számos tudós érdeklődik a Davies által 2007-ben lefektetett elmélet iránt. A gondolatmenetet a brit-amerikai fizikus "Az idegenek köztünk vannak?" című publikációja indított el három évvel ezelőtt. A Scientific American-ben publikált gondolatindító kérdésre még nem érkezett válasz, de azt Davies is elismeri, hogy egyáltalán nem lenne egyszerű egy ilyen organizmust találni, különösen, hogy már eleve az idegen organizmus ismertetőjegyeinek meghatározása is komoly problémákat okoz.
Bőven akadnak szokatlan organizmusok. Ilyenek többek között a különböző emészthetetlennek tartott anyagokkal táplálkozó baktériumok, vagy a fortyogó hőforrásokban tenyésző organizmusok. Ezek megdöbbentő tulajdonságai azonban nem jelentik azt, hogy teljes egészében különböző életformák lennének. "Milyen furcsának kellene lenniük ahhoz, hogy egy második genezist, és nem pusztán a családfa egy kissé különös oldalhajtását feltételezzék?" - érkezik az újabb kérdés. Davies szerint az egyetlen módszer, hogy egy organizmusról bebizonyítsuk, hogy nem az "általunk ismert élet" körébe tartozik, ha egzotikus elemekből épül fel, amikkel egyetlen életforma sem rendelkezik.
Ilyen organizmussal még nem találkoztunk, de ezen Davies egyáltalán nincs kétségbe esve, hiszen ahogy fentebb is említette, még a jéghegy csúcsát sem igazán vizsgáltuk meg eléggé. Eddig csupán a világ baktériumainak alig 1 százalékát tanulmányozták behatóan.
Eközben az idegenek utáni kutatás egyik úttörője, Frank Drake, aki elsőként kereste a földönkívüliek rádiójeleit 1960-ban, azon aggódik, hogy az intelligenciák a kommunikációs technikák fejlődésével egyre csendesebbek lesznek. Drake az analógról a digitális televíziózásra való átállást hozta fel példaként, ami sokkal gyengébb jeleket használ, valamint azt a tényt, hogy a kommunikációs forgalom nagy részét ma már műholdak és optikai kábelek játsszák át, lekorlátozva az egykor hatalmas zajként kavargó rádióhullámok, televíziós jelek és egyéb sugárzások kiszivárgását a világűrbe.
"Nagyon hamar teljesen észlelhetetlenné válunk" - mondta, hozzátéve, hogy ha hasonló folyamatok mentek végbe más technológiailag fejlett társadalmaknál is, akkor a felkutatásuk "sokkal nehezebb lesz, mint azt képzeltük".
Paul Davies, brit születésű fizikus, az Arizona Állami Egyetem professzora, aki tudományos munkáival a Kelvin-érem mellett a Faraday- és a Templeton-díjat is elnyerte, egy interjúban elmondta, hogy a Földön többször is kialakult az élet, és a korábbi különböző életformák, valószínűleg parányi mikrobák, még mindig itt csellengenek "az orrunk előtt - vagy akár az orrunkban". "Miért feltételeznénk, hogy az összes Földön található élet egyetlen forrásból ered?" - tette fel a kérdést a tekintélyes Royal Society, vagyis a brit Királyi Természettudományos Akadémia londoni konferenciáján. "Eddig éppen csak megkapargattuk a mikrobai világ felszínét."
Az elmélet, mely szerint idegen mikroorganizmusok rejtőznek a Földön, már kering egy ideje a tudósok körében, tette hozzá Jill Tarter, az amerikai SETI projekt igazgatója. A távoli civilizációk jeleit kutató kezdeményezés vezetője elmondta, hogy számos tudós érdeklődik a Davies által 2007-ben lefektetett elmélet iránt. A gondolatmenetet a brit-amerikai fizikus "Az idegenek köztünk vannak?" című publikációja indított el három évvel ezelőtt. A Scientific American-ben publikált gondolatindító kérdésre még nem érkezett válasz, de azt Davies is elismeri, hogy egyáltalán nem lenne egyszerű egy ilyen organizmust találni, különösen, hogy már eleve az idegen organizmus ismertetőjegyeinek meghatározása is komoly problémákat okoz.
Bőven akadnak szokatlan organizmusok. Ilyenek többek között a különböző emészthetetlennek tartott anyagokkal táplálkozó baktériumok, vagy a fortyogó hőforrásokban tenyésző organizmusok. Ezek megdöbbentő tulajdonságai azonban nem jelentik azt, hogy teljes egészében különböző életformák lennének. "Milyen furcsának kellene lenniük ahhoz, hogy egy második genezist, és nem pusztán a családfa egy kissé különös oldalhajtását feltételezzék?" - érkezik az újabb kérdés. Davies szerint az egyetlen módszer, hogy egy organizmusról bebizonyítsuk, hogy nem az "általunk ismert élet" körébe tartozik, ha egzotikus elemekből épül fel, amikkel egyetlen életforma sem rendelkezik.
Ilyen organizmussal még nem találkoztunk, de ezen Davies egyáltalán nincs kétségbe esve, hiszen ahogy fentebb is említette, még a jéghegy csúcsát sem igazán vizsgáltuk meg eléggé. Eddig csupán a világ baktériumainak alig 1 százalékát tanulmányozták behatóan.
Eközben az idegenek utáni kutatás egyik úttörője, Frank Drake, aki elsőként kereste a földönkívüliek rádiójeleit 1960-ban, azon aggódik, hogy az intelligenciák a kommunikációs technikák fejlődésével egyre csendesebbek lesznek. Drake az analógról a digitális televíziózásra való átállást hozta fel példaként, ami sokkal gyengébb jeleket használ, valamint azt a tényt, hogy a kommunikációs forgalom nagy részét ma már műholdak és optikai kábelek játsszák át, lekorlátozva az egykor hatalmas zajként kavargó rádióhullámok, televíziós jelek és egyéb sugárzások kiszivárgását a világűrbe.
"Nagyon hamar teljesen észlelhetetlenné válunk" - mondta, hozzátéve, hogy ha hasonló folyamatok mentek végbe más technológiailag fejlett társadalmaknál is, akkor a felkutatásuk "sokkal nehezebb lesz, mint azt képzeltük".