Hunter

Nem minden bolygó földszerű, ami annak látszik

Az elmúlt évben több száz naprendszeren kívüli bolygót fedeztek fel, melyek közül számos tűnik a Földhöz hasonlónak, két hónappal ezelőtt a Kepler-22b lett a méretét tekintve eddig felfedezett leginkább földszerű exobolygó, ami ráadásul egy Naphoz hasonló csillag lakható zónájának kellős közepén kering.

Egy új tanulmány szerint a Tejút földszerű bolygóinak összetétele sokkal változatosabb, mint azt gondoltuk. Jade C. Carter-Bond a Tucsoni Bolygótudományi Intézet kutatója munkatársaival az Astrophysical Journal Letters legutóbbi számában számolt be számítógépes szimulációik eredményéról, ami szerint egy földszerű bolygó kémiailag minden lehet, csak éppen a Földhöz hasonló nem.


A csillagoknál jelentősen eltér az alkotóelemek eloszlása. Carter-Bond tanulmánya egy korábbi kutatáson alapul, ami 61 bizonyítottan bolygókkal rendelkező csillag és 270 bolygóval nem rendelkező csillag részletes és egységes szén, oxigén, magnézium és szilícium tartalmát vizgálta. A tanulmányban két kulcsfontosságú kémiai arányt vettek figyelembe a földszerű bolygók összetételének megállapításánál, az egyik a szén oxigénhez viszonyított aránya, a másik a magnézium és a szilícium aránya. A Föld, a Mars és a Vénusz esetében egyaránt több az oxigén, mint a szén. Lehetnek azonban "szénbolygók", ahol az arány a szén javára mozdul el. Utóbbi bolygókat csontszáraz felszín jellemzi, ahol a karbidok kémiailag szétbontják a vizet, szénmonoxid és metán esőt hozva létre. Egy ilyen bolygón az élet olyan, mint egy betondzsungelben szmogriadó idején.

A magnézium és a szilícium arányát tekintve a Földön a két elem nagyjából egyensúlyban van, csupán egy kis többlet mutatkozik a szilícium javára. A jelentősen nagyobb arányú szilíciummal rendelkező bolygókon teljesen eltérőek lehetnek a földtani folyamatok, mint a lemez tektonika és a vulkanikus aktivitás, állítják a kutatók. Ennél fogva a légkör is nagyban különbözhet a Földnél megszokotthoz viszonyítva. "Több milliárd Földhöz hasonló bolygó létezhet a világegyetemben, a nagy többségük azonban teljesen különbözik belső és légköri szerkezetében. Egy Naptól kémiailag különböző környezetben (ami nagyon gyakori az univerzumban) felépülő bolygó egészen furcsa, a Földtől teljesen különböző világot eredményezhet" - vonták le a következtetést a szerzők. Mindez azt jelenti, hogy a csillagok lakható zónáiban elhelyezkedő bolygók nagy része alapjaiban összeegyeztethetetlenek az élettel?

Erre nehéz egyértelmű választ adni. Az életről szerzett eddigi ismereteink szerint valóban ezt jelenti, több kutatás szerint azonban az élet annyira sokszínű és alkalmazkodó lehet, amit el sem tudunk képzelni. Kifejlődhetett olyan önmagát sokszorosító anyag, ami otthon érzi magát ezekben a számunkra furcsa világokban, felfedezésük azonban gyakorlatilag lehetetlen a jelenlegi technikákkal illetve az exobolygók távolságából adódó közvetett vizsgálatok miatt. "A szénbolygókon létezhetnek szilikátokkal és oxidokkal táplálkozó lények, amik metabolizmusukhoz oxigén helyett szenet használnak" - tette hozzá Marc Kuchner, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának tudósa.

A kutatás mindenesetre rámutat, hogy nagyon óvatosan kell kezelni a földszerű bolygókkal kapcsolatos kijelentéseket. Egy valóságot közelítő becslésre valószínűleg még évtizedeket kell várnunk, amíg elég nagy űrtávcsövekkel rendelkezünk, amikkel teljes kémiai elemzés végezhető és talán közvetlen megfigyeléseket is elvégezhetnek a kutatók a naprendszeren kívüli bolygók geológiáját illetően.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #72
    Végül is én is inkább köznyelvi értelemben használtam az idealista kifejezést. A köznyelvben viszont soxor nincsenek pontos definíciók.
    56-ban szerintem az idealisták, (meg a bűnözők) kimentek az utcára harcolni, a realisták meg kimentek külföldre.
    Az, hogy 56-ban valaki azt hitte, hogy az oroszokat egyedül ki tudjuk söpörni az kőkemény idealizmus volt. Hősies, felemelő, de minden racionalitást, realitásérzéket nélkülöző tett.

    Végső soron persze mindenki a világ jobbá tételén dolgozik, csak van akinek ez a világ a saját személyes szférájáig terjed.
  • gforce9 #71
    Én nem nevezném az általad felsorolt embereket idealistáknak. Ők a saját hülyéségüket kényszerítették rá a tömegekre. Szerintem az ideálisabb világot akarók az idealisták, de nem azok, akik valamiféle önös kifacsart érdek szerint teszik mindenzt. Az, hogy rájuk is idealista jelzőt süt a világ, attól szerintem nme válnak azzá. Legalábbis szerintem. Pl.: 56-ban a változást akarók nem háborút akartak, csak kitakarítani a megszállókat. Az, hogy erre vér nélkül nem volt lehetőség sem, az inkább a másik félen múlott. Én inkább ilyen példákat hoznék, nem valami diktátor kifacsart elképzeléseinek a megvalósítását.
  • Katalizátor #70
    Azt a valamit, amiről tudod, hogy nem tudod.
  • NEXUS6 #69
    Szerintem meg a konfliktusok igen is az idealizmusra vezethetők, arra hogy valaki az emberi természettel ellentétes eszméket vall, hogy a valóság és a tudása közötti hézagokat nagy érzelmeket megmozdító koncepciókkal tölti ki.
    Az, hogy a változást előre mozdítja, vagy ellenáll neki csak a megjelenési forma.

    Vegyünk egy példát, a II. VH-t.
    Hitler idealista volt, hitt a német nép felsőbbrendűségében és ezt az ideát az egész nemzetre átragasztotta. Csak idő kérdése volt, hogy mikor találnak maguknak olyan konfliktust, amit mint felsőbbrendű faj, mindenki mást lexarva próbálnak megoldani. A német harci sikerek nem ennek az ideológiának, hanem a viszonylagos katonai erőnek és a jó taktikának voltak köszönhetők. A mészárlások, a haláltáborok annál inkább.

    Churchill a Brit birodalom nagyságának eszméjétől vezéreltetve nem kötött békét a németekkel Franciaország eleste után. Annyira hitt ebben, hogy olyan konfliktusba vitte bele az országot és tartott ki a végsőkig, aminek ára épp a Brit világbirodalom szétesése volt, nem mellesleg emberek millióinak halála. És ehhez az egész birodalom hősiesen asszisztált.

    Roosevelt hitt abban, hogy Amerikának a gazdasági ereje mellett katonai potenciállal is rendelkeznie kell és aktívan kell fellépni a világ konfliktusaiban. Pedig erre nem igazán volt rászorulva. Amerikát 2 óceán választja el mindenki mástól, a mai napig esélye sincs senkinek, hogy megszálló katonai erőt próbáljon velük szemben alkalmazni. Lehetne "csupán" az a mai napig, ami Japán volt a 80-as 90-es években, vagy ami most Kína: a világgazdaság motorja. (Az amcsi katonai kiadások a költségvetés kb 10%-át teszik ki a mai napig!!!!)

    Sztálin tipikus diktátor volt, egyszerűen saját felsőbbrendűségében hitt, abban, hogy joga van bármit megtenni az emberekkel. Nem hiszem, hogy bonyolultabb gondolatai voltak, de ez bőven elég. Mellette sikerült az emberek fejében a saját személyi kultuszát, illetve a szocialista/kommunista ideológiának valami kifordított/eltorzított változatát elültetni, amivel az emberek valóban bármire rávehetők voltak. Ez egy nagyon sikeres modell volt, hiszen a mai napig jó néhány diktátor választotta ezt az utat, vagy formát.

    A japánok szintén saját maguk és a császár felsőbbrendűségének, isteni mivoltának eszméjétől vezéreltetve kezdtek egy háborút, vitték végig úgy, olyan kegyetlenséggel másokkal és magukkal szemben, amit csak egy a csontjáig átitatott idealista tud megtenni. A japánoknak rosszabb volt a kapituláció, mint ha az történik, ami a németeknek megadatott, hogy a végsőkig történő kitartás után, végül a vezér is elesik.

    Az idealizmus persze lehet jó is, mert tényleg megmozdítja az embereket, de hosszútávon ködös eszméktől vezéreltetve tuti, hogy elveszünk egy fájdalmas konfliktusban önmagunk és a valóság között.

    Egy volt idealista
  • halgatyó #68
    Meg tudnád magyarázni kézzelfogható módon, hogy mit értesz spiritualizmus alatt?
    (sokféle ember eléggé sokféleképpen értheti)
  • gforce9 #67
    A konfliktusok vérességéért általában nem az idealisták tehetők felelőssé. Hanem inkább a változást nem akarók, akik az idealistákat le akarják verni valamint azok, akik a dühük levezetésére az épp aktuális eszmét kifacsarva jogosnak érzik a véres elégtételt, de legtöbbször nem maguk a változást akarók okolhatóak a vérért. (természetesen van néhány ellenpélda).... szerény véleményem szerint.
  • gforce9 #66
    Öööö ne haragudj, de ha csöppnyi esélye is van annak, hogy Einstein nem tévedett, márpedig egyelőre túl sok jel ennek ellenkezőjére nem mutat és tényleg a fénysebesség a legnagyobb sebesség, amit el lehet érni a jelen fizika szerint, akkor ugye egyenesen következik ebből, hogy egy idegen lakható bolygó felfedezése túl sok hasznot nem hoz. Figyelembe véve a többezeréves utat odáig. Másrészt a jelen eszközökkel megfigyelt bolygók képe ugye a többezeréves múltat mutatja, nem a jelenkorukat.

    Ha Einstein tévedett vagy elmélete nem teljes és mégis van mód rá, hogy valamiképp gyorsabban menjünk, mint a fény - hozzátenném: gazdaságosan, megvalósíthatóan -, akkor pedig már itt a naprendszeren belül meg tudjuk oldani a túlnépesedés kérdését. Egyszerűen metánt szállítunk a titánról, vagy nyersanyagot a kisbolgyó övezetből. Ötletekben nem lesz hiány, csak legyen megvalósítható. De még ilyen viszonylag kis távolságok megtétele is problémás jelenleg. Így a csillagközi utazáson gondolkodni szerintem eléggé nem realisztikus.

    Természetesen fel lehet hozni ellenpéldának, hogy a holdraszállás és az első repülő eszköz megépítése között is alig pár évtized telt el és mégis mekkora különbség van a kettő között. Csak ugye mindkettő a newtoni - einsteini fizika keretein belül megvalósítható dolgok. Ahhoz, hogy távoli csillagokig jussunk ez már nem lesz elég. Először egy forradalomnak kell bekövetkeznie a tudomány területén, amiben én hiszek egyébként. Viszont korántsem vélem úgy, hogy nekünk azon kellene törni a fejünket, hogy mi lesz ha találkozunk idegenekkel. Inkább azon van értelme agyalni, hogy mégis, hogyan lehetséges találkozni más csillagok szülötteivel, ha egyátalán észlelni sem vagyunk képesek azt, ami egy távoli csillag jelenében történeik, csak a múltját látjuk. :)
  • Katalizátor #65
    Én pont errúl írtam, hogy először át kell esni a kemény munkán, utána lehet elmerengni és fejlődni. De azt állítani, hogy az embernek nincs spirituális személye, az elég meredek. Én nem követek egy vallást sem, de nyílvánvaló, hogy miért is léteznek.
  • halgatyó #64
    Ez a könyv megvan nekem Előkerestem. Neil F. Comins: "Mi történne a Földön, ha...?"
    A kicsi feketelyuk ami átmegy a Földön... (a Diablo) ijesztő. Remélem, nincs már ilyen.
  • halgatyó #63
    Ennek is megvannak az okai. A megnyomorított, reményeitől megfosztott, céljaiban hosszú időn át akadályozott emberek könnyen uszíthatók, dühíthetők, vagy csak egyszerűen a sok céltalan birka besorozható egy tömeghadseregbe.
    Az igazi felelősök az irányítók! NEM az álmodozó, célokat kitűző és azokat megvalósítani próbáló középosztály. Akiket átvernek a tudatipar (sajtó) megmondóemberei, céljaikat félremagyarázásokkal összezavarják (a többségét sajnos lehet), idegen célokat tűznek ki eléjük...
    Ez kivezet a jelen cikk témájából.

    Én akkor is mennék. (oda, a másik bolygóra)