William Gibson és Bruce Sterling A gépezet című 1990-es művükben egy olyan alternatív viktoriánus időszakról írnak, amiben a számítógépeket gőz működteti, a számítások eredményei pedig mechanikus pixelekből álló képernyőkön jelennek meg. Míg a gőz energiájával működő számítógépek megmaradtak a sci-fi világában, a mechanikus pixelek komolyan foglalkoztatják a kutatókat.

A pixelek a képernyőkön megjelenő képet felépítő pontok, amiknek a színváltoztatásához egyesek a mikro-elektromechanikai rendszereket, röviden MEM-eket szeretnék felhasználni, hogy külső forrásból érkező fény felhasználásával, a pixelek mozgatásával hozzák létre a különböző színjátszó interfész sémákat.

Az elven dolgozó egyik kutató, Wallen Mphepö, a tajvani Csiao Tung Nemzeti Egyetem munkatársa szerint az így készülő képernyők szemkímélők és ugyanolyan reflektívek lehetnek, mint az elektromos papír, miközben jóval kevesebb energiát fogyasztanak, mint a jelen pillanatban legelterjedtebb folyadék kristályos technológia képviselői.

Mphepö pixeljei cirkónium-dioxidból készülnek, mindössze 30 mikron átmérőjűek, aminek az egyik oldalát 1,23 mikron vastag ezüst réteggel vonják be. Az így keletkező parányi tükrök elektrosztatikusan dönthetők, csak egy kis elektromosságot kell alkalmazni egy vékony-film tranzisztor (TFT) beiktatásával, amit jelenleg is használnak a folyadék-kristályos pixelek esetében. A tetszés szerinti szögben dönthető tükörnél esetünkben azonban az ezüst alkotja az átlátszó réteget, mert annyira vékony, hogy a fény könnyedén áthalad rajta, míg a cirkónium-dioxid - ami normál esetben egy átlátszó anyag - visszatükröző felületet képez, mivel sokkal magasabb fénytörő mutatóval rendelkezik, mint az ezüst.

A visszatükrözési felület gyakorlatilag a két anyag találkozásánál képződik. Az ezüstbe belépő, majd a tükörről lepattanó és a külvilágba, vagyis a képernyő előtt ülőhöz visszatérő fénysugarak útvonalának hossza a dőlésszögnek megfelelően változtatható, befolyásolva a beeső és a visszatükrözött sugarak hullámhegyeit és -völgyeit, ami a fény hullámhosszától függően egyes színeket felerősít, míg másokat kiiktat. Az 1,23 mikronos vastagság pontosan a látható fény átlagos hullámhosszának a kétszerese, ami elég teret ad a felerősítéshez és a kiiktatáshoz szükséges folyamatoknak. Már egészen enyhe dőléseknek is nagy hatásai lehetnek arra, hogy a beérkező fény mely hullámhosszai jutnak át és melyek nem.

Egy hasonló technikát már jelenleg is alkalmaznak a kereskedelmi kijelző technológiában, azonban az amerikai Qualcomm által kifejlesztett Mirasol módszer a MEM-eket csak a pixelek ki- és bekapcsolására használja, így vagy visszatükröznek egy adott hullámhosszú fényt, vagy nem. Mphepö egy ennél jóval kifinomultabb megközelítéssel próbálkozik, egy olyannal, aminél nincs szükség különálló alpixelekre a három elsődleges szín előállításához, melyek a normál pixel esetében felépítik a teljes optikai palettát. Ennek köszönhetően tovább javulhat a képernyők felbontása, hiszen megháromszorozódik a képet megjelenítő pixelek száma, miközben kétharmaddal csökkenthető a képernyő működtetéséhez szükséges tranzisztorok száma, ami az előállítási költségekre gyakorolna jótékony hatást.