1988. november 15-én a Szovjetunió megdöbbentette a nyugati megfigyelőket a NASA űrsiklóját idéző Buran alacsony Föld körüli pályára állításával. Az ember nélküli űrrepülő kétszer kerülte meg a bolygót, majd meggyőző pontosságú automatikus leszállást hajtott végre Bajkonurban.

Sokat vártak az űrrepülőtől, de az soha többé nem repült és a kozmonauta testület nyomása ellenére sem fejlesztették tovább emberek szállítására alkalmas járművé - pedig ez is szerepelt az eredeti elképzelések között. A szovjetek öt űrrepülőből álló flottát terveztek, amivel az 1990-es évekre évi 20 repülést terveztek. A tervezetet végül elvetették.

Mi történt volna, ha a kozmonauták sikerrel járnak? Az amerikai űrsikló utolsó küldetése alkalmával a New Scientist vezető technikai tudósítója, Paul Marks a veterán, karrierjét az egykori szovjet űrprogramban kezdő űrhajóssal, Oleg Kotovval beszélgetett a Buranról. Az ukrán Kotov a Buran repülésének évében kikerülve a Gagarin Kozmonauta Kiképző Központból, repülő orvosként és űrrepülési mérnökként kezdte pályafutását. Két küldetést is teljesített a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), 359 napot töltve a világűrben.

A Burannak a legtöbb korabeli űrtervezethez hasonlóan a hideg háború volt a mozgatórugója, éppen ezért nem is tartotta fenn az időszak végén létrehozott űrsiklóprogramját Oroszország. "A Burannak nem voltak civil feladatai, a katonaiakra pedig többé már nem volt szükség. Egy fegyverek, akár nukleáris fegyverek célba juttatásra tervezett katonai rendszer volt. Az amerikai űrsiklónak is voltak katonai alkalmazásai" - nyilatkozott Kotov, hozzá téve, hogy egy űrsikló különösen alkalmas a fegyverek ledobására, mivel képes pályát módosítani, ezért támadásai ellen szinte lehetetlen védekezni.

Felmerül a kérdés, hogy nem használták volna-e a Burant a Mir, majd később az ISS űrállomás építéséhez. Kotov elmondta, hogy az orosz szemlélet teljesen más volt, az általuk épített űrmodulok saját hajtóművekkel és navigációs rendszerekkel rendelkeztek, ezeket használták a megfelelő helyre való eljutáshoz és az összekapcsolódásokhoz. Az amerikai koncepció az űrsiklóval szállította az űrbe a modulokat, amit robotkarral illesztettek egymáshoz, ez teljesen eltért az orosz gyakorlattól.

A Buran első repülése az új rendszerek tesztelését szolgálta, melyekkel teljes egészében automatizálhatóvá vált az űrrepülés. Ezeket a technológiákat végül a repülőgépekbe ültették be, például a rossz időben történő automatikus leszálláshoz. A kozmonauták szállítására alkalmas változat komoly előrelépéseket jelentett volna. Az akkori szovjet források szerint tíz fős legénység foglalhatott volna helyet a fedélzeten, akik főként javítási műveleteket hajtottak volna végre, az automatikus vezérlés ugyanis tehermentesítette volna az űrhajósokat más feladatok elvégzése alól.

"A mentő rendszerek tekintetében a Buran lehetővé tette volna a teljes legénység menekülését a repülés bármelyik szakaszában, még a kilövő álláson is volt egy mentőkapszula. A NASA űrsiklója nem rendelkezett ezzel a lehetőséggel. A Buranban a legénység minden tagjának volt katapult ülése, beleértve a középső fedélzeten helyet foglalókat, akiknek oldalirányba lökődtek ki az üléseik" - hasonlította össze az amerikai és a szovjet rendszert Kotov, kitérve a Columbia katasztrófáját okozó külső üzemanyagtartály szigetelő habjára is. "Bár a két űrrepülő alakja azonos, a Buran működtetési elve teljesen más volt. Nekünk nem volt külső tartályunk, a Burant egy Enyergija rakétához kapcsolták, nem egy tartályhoz, a rakétának pedig nem volt szüksége habra a felületén"


A NASA űrsiklója a külső tartályban kriogén folyékony hidrogént és oxigént tárol, az űrsikló főhajtóműveinek táplálásához. A Burannak ezzel szemben nem volt saját fő kilövő hajtóműve, ezt a feladatot egy különálló rakétával oldották meg, amihez akár négy szilárd hajtóanyagú segédrakétát is csatolhattak. Az Enyergijának csupán egy kis területét kellett szigetelő habbal bevonni, azonban az is a rakéta belsejében helyezkedett el.

Kotov úgy véli, a NASA jól döntött amikor nyugállományba küldte űrsikló flottáját. "Nagyon jó döntés, hogy befejezték az űrsikló repüléseket, helyette pedig az új űrjárművek fejlesztésére összpontosítanak. Az űrsikló program igen költséges és a két időszak között ott vannak a Szojuzok, amik bár valóban öregek, de legalább megbízhatóak" - zárta az interjút Kotov.