Minél mélyebbre tekintenek a csillagászok a kozmoszba, annál bizarrabbnak és erőszakosabbnak tűnik a világegyetem. Ezt bizonyítják az amerikai csillagászok felfedezései, melyeket a héten tartott éves ülésükön osztottak meg egymással és a nagyvilággal.

Az elárvult fiatal kék csillagoktól a "vándorló" fekete lyukakig bezáróan igen változatosak az új kutatások. "Különös univerzumban élünk" - foglalta össze véleményét tömören a Vanderbilt Egyetem csillagásza, Kelly Holley-Bockelmann, aki kóborló fekete lyukakról szóló elméletével állt elő az Amerikai Csillagász Társaság austini ülésén. A vándorló fekete lyukak két fekete lyuk összeolvadásával kezdik meg tevékenységüket. A szimulációk szerint a folyamat által felszabaduló energia bizonyos körülmények között kimozdítja a létrejövő objektumot galaxisából, ami minden útjába kerülő objektumot elnyel. Ami számunkra lényeges, hogy nincs félnivalónk ezektől a kozmikus szörnyetegektől, mivel az esély, hogy egy ilyen objektum elnyelje a Földet és a Napot egy a kvadrillióhoz.


A NASA Ames Kutatóközpontjában működő Columbia szuperszámítógép szimulációja két fekete lyuk összeolvadásáról
J. Craig Wheeler, a szövetség elnöke szerint az a legizgalmasabb a munkájukban, hogy a furcsaság és a normális dolgok fogalma folyamatosan változik. Mindössze 5 évvel ezelőtt a csillagászok csupán néhány ezer galaxist vizsgálhattak, ahol a csillagok bizarr és rendkívül heves kialakulását figyelhették meg. Ma ez a szám a nagy teljesítményű csillagászati távcsöveknek és a szuperszámítógépeknek köszönhetően milliókban mérhető, mivel ezek sokkal hatékonyabban dolgozzák fel a világűrből érkező hatalmas adatmennyiséget.

A tudósok úgy látják, ma már nem csak az alapvető kérdésekben szereznek egyre mélyebb ismereteket, mint a "hogyan kezdődött ez az egész" és "merre tart a folyamat", de ha nehezen is, de sikerül átvergődniük a váratlan, nehezen magyarázható kozmikus különlegességeken és a potenciális, de kényelmes távolságban található veszélyforrásokon is.

A kék foltok "árva" csillagok halmazai, melyek a normális csillagformálódási területektől távol alakultak ki"

Erőszak veszi körül bolygónkat, amiről nem szabad elfeledkezni, még ha "biztonságban vagyunk is ebben a viszonylag csendes környezetben", mondta Wheeler a "Kozmikus katasztrófák" című könyv szerzője. Példaként azt a közeledő gázfelhőt hozta fel az ülés pénteki napján, ami másodpercenként 240 kilométeres sebességgel sodródik a Tejút felé, tömege pedig egymilliószorosa a Napénak. Ezzel a veszéllyel sem kell azonban számolnunk egy jó ideig: a felhő 75 kvadrillió kilométerre található, azonban ha eléri a galaxist, jókora tűzijáték veszi kezdetét, ami számtalan új csillag kialakulását eredményezi, igencsak felvillanyozva szomszédságunkat - magyarázta Jay Lockman, az észak-viginiai Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium csillagásza.

Aggódni azonban ebben az esetben sem kell, az ütközés csupán egy tőlünk távol eső részét érinti a galaxisnak, körülbelül 40 millió év múlva. A hatalmas felhőről több mint 40 éve tudnak, a tudósok azonban csak most mérték fel mozgásának gyorsaságát. Lockman elmondása szerint a felhő olyan sebesen halad, hogy egy galaktikus anyaghullámot tol maga előtt.

Most mutatták be a rejtélyes sötét anyag egy gigantikus galaxishalmazbeli hatalmas térképét is. A csillagászok szerint az összetorlódott galaxisoknál olyan heves folyamatok mennek végbe, hogy jelenleg már rendelkeznek egy széles körben elfogadott szójegyzékkel a különböző típusú kozmikus brutalitásokról. Az időről időre összecsapó galaxisok közötti gravitációs erők "lassú elszorítást" okoznak, amiben a csillagformálódást biztosító, létfontosságú gáz fokozatosan távozik az áldozat galaxisból. A "lehántás" már egy erőszakosabb folyamat, melyben a nagyobb galaxis gázt szív el a kisebb galaxisból. És itt a "zaklatás", amikor az egymás mellett elhaladó galaxisok anyagot szakítanak ki egymásból, elemezte Meghan Gray, a brit Notthingham Egyetem csillagásza.

Gray prezentációja alapjaiban mutatja be a galaxis-galaxis elleni erőszak áldozatait. Kollégáival azt igyekeznek kibogozni, hogyan zajlik le a munka "piszkos" része.

A "moly"

Az elmúlt napokban a tudósok jó pár érdekességgel rukkoltak elő. Vegyük elsőként a "kék foltokról" készült felvételeket, melyek a csillagászok szerint fiatal árva csillagok. Azért nevezik őket árvának, mert a megszokott gázfelhők helyett a "semmi közepén születtek", mondta az Amerikai Katolikus Egyetem csillagásza, Duilia F. de Mello. Beszámoltak még egy különös csillag kvartettről, melyek a csillagok kialakulásáról szerzett ismereteket mélyíthetik tovább. Itt van továbbá egy fiatal csillag, ami idővel bolygóvá alakulhat. Ez a "moly" becenevet kapta a csillag és a körülötte elhelyezkedő por által adott különös alakzat után.

Felfedeztek egy spirális galaxist is, melynek kar-párjai ellentétes irányokba forognak, ellentmondva a csillagászati elméleteknek. Két idős csillag pedig látszólag a kialakulásukat követő első hajdani bolygóformálódás után most egy második hullámot visz véghez, ez szintén ismeretlen jelenség a csillagászatban. Wheeler összefoglalása szerint elképesztő folyamatok mennek végbe univerzumunkban, melyek közül a technika fejlődésével rohamos ütemben ismerünk meg egyre újabbakat, miközben jó esetben is csak a jéghegy csúcsát látjuk.