SG.hu·2008. november 30.

Életalkotó molekula a galaxis lakható tartományában

Az élethez közvetlenül kapcsolódó szerves cukormolekulát észleltek galaxisunk egyik lakható bolygókat sejtető területén. A széndirátok egyik alapegységét megtestesítő molekulát már korábban is észlelték a Tejútrendszerben, a lakhatónak tartott övezetekben azonban most először bukkantak a nyomára.

A felfedezés mögött álló nemzetközi csillagászcsapat a francia IRAM rádióteleszkóppal észlelte a glikolaldehid molekulát, a monoszacharid cukrok legegyszerűbbikét, ami kölcsönhatásba lépve a propénal anyaggal ribózt, a ribonukleinsav (RNS) központi alkotóelemét hozza létre, ami dezoxi-D-ribózként részt vesz a DNS felépítésében is.

A glikolaldehidet, ami ugyanazokat az atomokat tartalmazza, mint a metilformát és az ecetsav, más molekuláris szerkezetben (HOCH2-CH=O), korábban már észlelték a galaxis középpontja környékén, ott azonban a körülmények sokkal szélsőségesebbek, mint a galaxis többi részén.

A mostani észlelés a galaktikus középponttól távol, a Földtől 26000 fényévnyire történt, ami arra is utal, hogy az élet ezen kulcs alapanyaga galaxisszerte gyakori előfordulással bírhat. Ez jó hír az idegen élet után kutatók számára, a molekula széleskörű előfordulása javítja az esélyét, hogy más, az általunk ismert élethez elengedhetetlen molekulákkal együtt létezzen.

A csapatnak sikerült nagy szögű felbontásban és különböző hullámhosszokon is észlelni a glikolaldehidet, ami három molekula vonal létezését erősítette meg a terület legbelső részén. "Ez egy rendkívül fontos felfedezés, mivel először észleltünk glikolaldehidet, egy alapvető cukrot egy csillagformáló terület közelében, ahol elméletileg az élet számára alkalmas bolygók léteznek" - nyilatkozott az Astrophysical Journal szaklapban megjelent tanulmány egyik szerzője, dr. Serena Viti, a University College London csillagásza.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Vírusok is segíthették a komplex élet kialakulását 150 év az emberi életkor plafonja Holdon és meteoritokon is ott vannak az élet elemei Tévedett Darwin az élet kialakulásáról Sokkal fiatalabb lehet az Univerzum Gyorsabban tágul a Világegyetem Nem stimmel az Univerzum tágulásának üteme Kétségbe vonják az Univerzum létezését

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

Arra választ tudsz adni, hogy ezt milyen módszerrel teszik? Ugyanis ha ilyen távolságokból csak pontokat látunk eleve, mi alapján derítenének fel molukulákat pontosan? Illetve rádióhullámok miért ne zavarhatnák egymást? Annyira nem mélyedtem bele a rádiótechnikába sosem, de ha már az állítólag forrást tudjuk érzékelni, és szerinteteket csak azt a jelet szûrték ki, honnan lehetünk olyan biztosak abban, hogy az a hullámot semmi nem befolyásolta ilyen nagy távolság alatt? Ha már itt tartunk, szerintem távolságot egyszerûbb mérni mint kémiai összetételt, de erre biztosan mondasz egy jó ellenérvet. Ezt szeretném hallani, mert szerintem máig könnyeb mérni a csillagok távolságát, mint millió fényévekre "létezõ/nemlétezõ" anyagok összetételét.

A távolságot a csillagászatban elég nehéz mérni, és nem is tudjuk pontosan meghatározni, ez igaz. A kémiai összetétel meghatározása viszont elég pontosan és nagy biztonsággal elvégezhetõ. És? Talán tiltja valamilyen természeti törvény, hogy kémiai összetételt pontosabban mérjünk, mint távolságot?

Ja, nagyon durva, hogy egyeseknek mekkora pofájuk van. Olyan tudású emberek csoportja dolgozik ezeken a projecteken, akiknek e területen mi itt együttvéve se érnénk a nyomába. Több tíz éve kutatják a témát. És akkor jön valaki, és bár sohasem foglalkozott az egésszel, egy ratyi cikk elolvasása alapján kijelenti, hogy nem igaz, és komolyan elhiszi magáról, hogy õ jobban tudja!! <#falbav><#fejvakaras> Újra és újra megdöbbenek az emberi sötétség mélységein.

A vitához pedig:
Volt aki azt írta, hogy egy molekulát nem lehet észlelni... Szerintem itt a naprendszernél jóval nagyobb kiterjedésû molekulafelhõt elemeztek, és abban találták meg ezt is.
Akik meg a Marssal jönnek, gondolják meg, mit veszel könnyebben észre: egy tõled 100m-re talajon elterülõ 1 cm^2 területû porréteget, vagy sok km-re a nap elõtt szálló több km-es porfelhõt. Az arányok persze ennél durvábbak. Nyilván a hasonlat nem tökéletes, de jól szemlélteti a lényeget szerintem.

OMG, nehogy már ti mondjátok meg mire képes a tudomány!
vissza kéne már venni egyeseknek az arcból

Igazából amíg nem építünk egy normális ûrhajót rendes érzékelõkkel és el nem küldjük a marsra vagy a naprendszer széléig, emberekkel a fedélzeten, addig teljesen mindegy, hogy mit feltételezünk. 😊

Ja igen a 300 fényéves mérés lehet hogy nem megbízható, de ez annak tudható be, hogy az optikai tartományban látható fényt befolyásolni tudja egy erõs gravitációs forrás (pl.: egy fekete-lyuk , vagy egy csillag). Szóval az azért nem megbízható mérés. viszont a rádiójel nem fog neked úgy torzulni, hogy miatta hamis értéket kapj. Más a fény hullámtermészete, mint a rádiójelé! Ne keverjük össze.

öö lehet, hogy zavaros lehet egy jel, de ezzel vitatkoznék... Ugyanis pont ezért szûkítették le a keresési területet egyre jobban, hogy az esetleges zavaró tényezõket kiküszöböljék. Másrészt gondolom a felvételek készítésénél olyan területet választottak ami elõtt nincs közelebbi csillag, szóval majdhogynem tisztán látnak rá a kérdéses területre. HA van is zavaró tényezõ, biztos hogy azt is figyelembe vették az eredmények kiértékelésénél.

Másrészt azzal sem értek egyet hogy gyenge a jel érték. ilyen alapon a kozmikus háttérsugárzást sem tudnánk kimutatni, mert "elhalt" volna a jel az évmilliók alatt... Az egészben annyi a trükk, hogy tudnunk kell milyen hullámhosszon mit mesél az univerzum el nekünk. (nóvarobbanás, kozmikus háttérsugárzás, ködfelhõk, galaxismagok, fekete-lyukak, ezek mind más és más frekcvencián hallatnak magukról)

Nem tudom ezen mi hihetetlen van. Hogy kicsit képbe rakjuk beszûkült agyú barátainkat némi eszmefuttatás jön:

Ezt az érzékelést pont a nagy távolság teszi lehetõvé, ugyanis a vizsgált területet beborító gázfelhõkbõl tudják kimutatni a kérdéses molekulákat. Na most ilyen gázfelhõ nincs a naprendszerben illetve körülötte sincs, ergó kisebb léptékben és kisebb területen ezt a módszert nem tudják használni molekulák kimutatására. Tehát logikus hogy mars-szondát kell indítani ha szerves molekulát akarunk kimutatni a vörös bolygón. Kicsit olyan ez mintha egy hold távcsõvel akarnál megnézni egy közvetlen a távcsõ elõtt lévõ legyet.. semmit nem fogsz látni belõle mert a holdtávcsõ lencserendszerét arra találták ki hogy távoli dolgokat hozzon közelebb nem pedig arra hogy 2 cm -re lévõ dolgokat nagyítson fel.

Persze ez a hasonlat is sántít, mert nem optikai észlelésrõl van szó, hanem bizonyos hullámhosszon vizsgálódnak ami a naprendszer molekuláris térképen feltárásához nem megfelelõ.

Dióhéjban emiatt van hogy a marsra szondát küldenek, a 26000 Fényévnyire lévõ gázfelhõk molekuláris összetételét pedig nagy teljesítményû távcsövekkel tudjuk csak érzékelni.

😄 inkább feltételezzük... 60-tól keztek küldeni szondákat... Tehát amit beállítunk, hogy "tudunk", azt feltételezzük... egy két mars szondával küldött adatokon kívül semit nem lehet tudni az univerzumról, csak feltételezni.

Mielõtt mást nevezel barlanglakónak, te is gondold végig az arányokat barátom. Jó ha tudod távolságot hozzávetõleges pontossággal is csak 300 fényévre tudnak mérni, nemhogy meghatározni valamit. A fényeket észleljük az ûrbõl. Egyáltalán belegondoltál abba, hogy rádiófrekvenciás vétellel, amit õk feldolgoznak, olyan gyenge lehet, zavaros, hogy csak hadoálnak... mivel biztos nem õk küldték ki a jelet, akkor eléggé hosszú kísérlet lett volna. 😄 Olvass kicsit többet, mielõtt mást fikázol, és elhiszel mindenféle jött-ment dolgot...

További bejegyzések a fórumban...