Informatika és tudomány

Hunter

Életalkotó molekula a galaxis lakható tartományában

Az élethez közvetlenül kapcsolódó szerves cukormolekulát észleltek galaxisunk egyik lakható bolygókat sejtető területén. A széndirátok egyik alapegységét megtestesítő molekulát már korábban is észlelték a Tejútrendszerben, a lakhatónak tartott övezetekben azonban most először bukkantak a nyomára.

A felfedezés mögött álló nemzetközi csillagászcsapat a francia IRAM rádióteleszkóppal észlelte a glikolaldehid molekulát, a monoszacharid cukrok legegyszerűbbikét, ami kölcsönhatásba lépve a propénal anyaggal ribózt, a ribonukleinsav (RNS) központi alkotóelemét hozza létre, ami dezoxi-D-ribózként részt vesz a DNS felépítésében is.

A glikolaldehidet, ami ugyanazokat az atomokat tartalmazza, mint a metilformát és az ecetsav, más molekuláris szerkezetben (HOCH2-CH=O), korábban már észlelték a galaxis középpontja környékén, ott azonban a körülmények sokkal szélsőségesebbek, mint a galaxis többi részén.

A mostani észlelés a galaktikus középponttól távol, a Földtől 26000 fényévnyire történt, ami arra is utal, hogy az élet ezen kulcs alapanyaga galaxisszerte gyakori előfordulással bírhat. Ez jó hír az idegen élet után kutatók számára, a molekula széleskörű előfordulása javítja az esélyét, hogy más, az általunk ismert élethez elengedhetetlen molekulákkal együtt létezzen.

A csapatnak sikerült nagy szögű felbontásban és különböző hullámhosszokon is észlelni a glikolaldehidet, ami három molekula vonal létezését erősítette meg a terület legbelső részén. "Ez egy rendkívül fontos felfedezés, mivel először észleltünk glikolaldehidet, egy alapvető cukrot egy csillagformáló terület közelében, ahol elméletileg az élet számára alkalmas bolygók léteznek" - nyilatkozott az Astrophysical Journal szaklapban megjelent tanulmány egyik szerzője, dr. Serena Viti, a University College London csillagásza.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • maestro85 #35
    Arra választ tudsz adni, hogy ezt milyen módszerrel teszik? Ugyanis ha ilyen távolságokból csak pontokat látunk eleve, mi alapján derítenének fel molukulákat pontosan? Illetve rádióhullámok miért ne zavarhatnák egymást? Annyira nem mélyedtem bele a rádiótechnikába sosem, de ha már az állítólag forrást tudjuk érzékelni, és szerinteteket csak azt a jelet szűrték ki, honnan lehetünk olyan biztosak abban, hogy az a hullámot semmi nem befolyásolta ilyen nagy távolság alatt? Ha már itt tartunk, szerintem távolságot egyszerűbb mérni mint kémiai összetételt, de erre biztosan mondasz egy jó ellenérvet. Ezt szeretném hallani, mert szerintem máig könnyeb mérni a csillagok távolságát, mint millió fényévekre "létező/nemlétező" anyagok összetételét.
  • mármindfoglalt #34
    A távolságot a csillagászatban elég nehéz mérni, és nem is tudjuk pontosan meghatározni, ez igaz. A kémiai összetétel meghatározása viszont elég pontosan és nagy biztonsággal elvégezhető. És? Talán tiltja valamilyen természeti törvény, hogy kémiai összetételt pontosabban mérjünk, mint távolságot?
  • Deloi #33
    Ja, nagyon durva, hogy egyeseknek mekkora pofájuk van. Olyan tudású emberek csoportja dolgozik ezeken a projecteken, akiknek e területen mi itt együttvéve se érnénk a nyomába. Több tíz éve kutatják a témát. És akkor jön valaki, és bár sohasem foglalkozott az egésszel, egy ratyi cikk elolvasása alapján kijelenti, hogy nem igaz, és komolyan elhiszi magáról, hogy ő jobban tudja!! Újra és újra megdöbbenek az emberi sötétség mélységein.

    A vitához pedig:
    Volt aki azt írta, hogy egy molekulát nem lehet észlelni... Szerintem itt a naprendszernél jóval nagyobb kiterjedésű molekulafelhőt elemeztek, és abban találták meg ezt is.
    Akik meg a Marssal jönnek, gondolják meg, mit veszel könnyebben észre: egy tőled 100m-re talajon elterülő 1 cm^2 területű porréteget, vagy sok km-re a nap előtt szálló több km-es porfelhőt. Az arányok persze ennél durvábbak. Nyilván a hasonlat nem tökéletes, de jól szemlélteti a lényeget szerintem.
  • TommyC #32
    OMG, nehogy már ti mondjátok meg mire képes a tudomány!
    vissza kéne már venni egyeseknek az arcból
    dixitque deus fiat lux
  • Neton #31
    Igazából amíg nem építünk egy normális űrhajót rendes érzékelőkkel és el nem küldjük a marsra vagy a naprendszer széléig, emberekkel a fedélzeten, addig teljesen mindegy, hogy mit feltételezünk. :)
    Intel C2D E6600; nVidia 8800GTS 320MB; 2 Giga DDR-2 800MHz RAM; 2*250GB + 1*320GB HDD;
  • Soundmaker #30
    Ja igen a 300 fényéves mérés lehet hogy nem megbízható, de ez annak tudható be, hogy az optikai tartományban látható fényt befolyásolni tudja egy erős gravitációs forrás (pl.: egy fekete-lyuk , vagy egy csillag). Szóval az azért nem megbízható mérés. viszont a rádiójel nem fog neked úgy torzulni, hogy miatta hamis értéket kapj. Más a fény hullámtermészete, mint a rádiójelé! Ne keverjük össze.
  • Soundmaker #29
    öö lehet, hogy zavaros lehet egy jel, de ezzel vitatkoznék... Ugyanis pont ezért szűkítették le a keresési területet egyre jobban, hogy az esetleges zavaró tényezőket kiküszöböljék. Másrészt gondolom a felvételek készítésénél olyan területet választottak ami előtt nincs közelebbi csillag, szóval majdhogynem tisztán látnak rá a kérdéses területre. HA van is zavaró tényező, biztos hogy azt is figyelembe vették az eredmények kiértékelésénél.

    Másrészt azzal sem értek egyet hogy gyenge a jel érték. ilyen alapon a kozmikus háttérsugárzást sem tudnánk kimutatni, mert "elhalt" volna a jel az évmilliók alatt... Az egészben annyi a trükk, hogy tudnunk kell milyen hullámhosszon mit mesél az univerzum el nekünk. (nóvarobbanás, kozmikus háttérsugárzás, ködfelhők, galaxismagok, fekete-lyukak, ezek mind más és más frekcvencián hallatnak magukról)
  • Soundmaker #28
    Nem tudom ezen mi hihetetlen van. Hogy kicsit képbe rakjuk beszűkült agyú barátainkat némi eszmefuttatás jön:

    Ezt az érzékelést pont a nagy távolság teszi lehetővé, ugyanis a vizsgált területet beborító gázfelhőkből tudják kimutatni a kérdéses molekulákat. Na most ilyen gázfelhő nincs a naprendszerben illetve körülötte sincs, ergó kisebb léptékben és kisebb területen ezt a módszert nem tudják használni molekulák kimutatására. Tehát logikus hogy mars-szondát kell indítani ha szerves molekulát akarunk kimutatni a vörös bolygón. Kicsit olyan ez mintha egy hold távcsővel akarnál megnézni egy közvetlen a távcső előtt lévő legyet.. semmit nem fogsz látni belőle mert a holdtávcső lencserendszerét arra találták ki hogy távoli dolgokat hozzon közelebb nem pedig arra hogy 2 cm -re lévő dolgokat nagyítson fel.

    Persze ez a hasonlat is sántít, mert nem optikai észlelésről van szó, hanem bizonyos hullámhosszon vizsgálódnak ami a naprendszer molekuláris térképen feltárásához nem megfelelő.

    Dióhéjban emiatt van hogy a marsra szondát küldenek, a 26000 Fényévnyire lévő gázfelhők molekuláris összetételét pedig nagy teljesítményű távcsövekkel tudjuk csak érzékelni.

  • maestro85 #27
    :D inkább feltételezzük... 60-tól keztek küldeni szondákat... Tehát amit beállítunk, hogy "tudunk", azt feltételezzük... egy két mars szondával küldött adatokon kívül semit nem lehet tudni az univerzumról, csak feltételezni.
  • maestro85 #26
    Mielőtt mást nevezel barlanglakónak, te is gondold végig az arányokat barátom. Jó ha tudod távolságot hozzávetőleges pontossággal is csak 300 fényévre tudnak mérni, nemhogy meghatározni valamit. A fényeket észleljük az űrből. Egyáltalán belegondoltál abba, hogy rádiófrekvenciás vétellel, amit ők feldolgoznak, olyan gyenge lehet, zavaros, hogy csak hadoálnak... mivel biztos nem ők küldték ki a jelet, akkor eléggé hosszú kísérlet lett volna. :D Olvass kicsit többet, mielőtt mást fikázol, és elhiszel mindenféle jött-ment dolgot...
További bejegyzések a fórumban...