Hunter

A napvitorlák közül elsőként az űrben az Ikaros

Egy H2-A rakétával elstartolt Japán első Vénusz-szondája, az Akatsuki, valamint sikeresen pályára állt az Ikaros napvitorla, ami ugyancsak elsőként jutott ki a világűrbe, így a tudósok végre letesztelhetik ezt a meghajtási elvet is.

Az 53 méter hosszú rakéta akkor emelkedett el, amikor megfelelő együttállásba került a Dél-Japánban fekvő Tanegashima Űrközpont a Vénusz felé vezető tervezett pályával. A rakéta pillanatok alatt eltűnt a felhős égbolton, majd néhány perc múlva kilépve a légkörből leválasztotta két szilárd hajtóanyagú gyorsító rakétáját valamint az Akatsuki szondát, a napvitorlát és számos más kisebb műholdat borító orrkúpját. A kis műholdak japán egyetemi hallgatók munkái.

Az 500 kilogrammos Vénusz-szonda a kilövéstől számított 27. percben vált le a rakétáról, amit néhány perc elteltével az Ikaros napvitorla követett. A NASA goldstone-i nyomkövető állomása három órával később már észlelte az Akatsuki első jelzéseit. Az űrszonda hat hónap alatt éri el a bolygót, öt kamerájával páratlan képet adhat a Vénusz vastag szén-dioxid- és kénsavfelhőkből álló légköréről, ami hatalmas sebességű légörvények tarkítanak. A szelek elérik a 360 km/h sebességet is.


"Bár a Vénusz elméletileg hasonló körülmények között alakult ki, mint a Föld, a szén-dioxid üvegházhatásának köszönhető szélsőségesen magas hőmérsékleteivel és heves légköri mozgásaival teljes egészében különbözik bolygónktól" - nyilatkozott Takeshi Imamura, az Akatsuki projekt tudósa, hozzátéve, hogy a Vénusz légkörének rendkívül gyors mozgása a bolygó forgásához viszonyítva nagyon szokatlan folyadékmechanikai viselkedés. A légkört egy hosszúhullámú infravörös kamera és egy ultraibolya műszer fogja vizsgálni. A tudósok remélik, hogy a japán szondával sikerül megállapítani, hogyan vált ennyire különbözővé két kialakulását tekintve hasonló égitest.

Az Ikaros napvitorla ugyanazon a pályán halad, mint az Akatsuki, azonban útitársával ellentétben túlrepül majd a Vénuszon, és Nap körüli pályára áll. A 20 méter átlójú vitorla a tervek szerint júniusban bontja ki magát. Amennyiben a beüzemelése zökkenőmentes lesz, a tudósok nyomon követhetik a szonda pályáját, melyből lemérhetik azt a parányi gyorsulást, amit a napfény fotonjaitól kapott nyomásból nyer a napvitorla rendkívül vékony hártyája. A tervezők remélik, hogy az Ikaros végre bizonyítani fogja a napvitorla koncepcióját, ami új, megújuló erőforrása lehet a jövő mélyűr-expedícióinak. A korábbi napvitorlás kísérletek, mint a Cosmos 1 vagy a Nanosail-D a hordozórakéták meghibásodása miatt nem tudták elhagyni a Földet.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • xyl #32
    Afrikai éhezők: Egyrészt: Sok helyen egymást ölik, ahelyett, hogy valami értelmes dologgal foglalkoznának, mint pl. a mezőgazdaság. Namármost, ha van ott olaj, vagy bármi, amit érdemes tőlük megszerezni, akkor esetleg valamelyik nagyhatalom nekiáll "rendet csinálni", de ha nincs semmi, ami fontos a nagyhatalomnak, akkor nem foglalkozik velük senki. Másrészt: Sok segély nem jut el azokhoz, akiknek igazán szükségük volna rá, hanem a helyi kiskirályok megszerzik (Magyarul mondva ellopják, elrabolják), aztán jó drágán eladják, a pénzért meg további fegyvert vesznek, hogy tudjanak továbbra is halászni a zavarosban. Szóval, ez egy igen bonyolult probléma, és nem csak pénzkérdes.
  • Master Rick #31
    Jó, hát ezt az éhezőkkel kéne megbeszélni... Valszeg nem ők tudománykodnak... Bár nekem is csak a szám nagy, hisz énis inkább a tudományt választom az éhezőkön való segítés helyett...
  • Kara kán #30
    kedves Móricka!
    Éhezés nélkül tudomány sincs.
  • Master Rick #29
    Látom nagyon rá vagy gyógyulva ezekre a rakétameghajtású dolgokra...

    Érdemes figyelembe venni a cikk végét: "A tervezők remélik, hogy az Ikaros végre bizonyítani fogja a napvitorla koncepcióját..."
    Az oké, h tolóerő minden irányba, DE... amíg a naptól elfele halad a szonda, addig érdemes ezt használni, hiszen annyival is kevesebb üzemanyagot kell cipelnie az egész szerkezetnek, ill annyival több ideig tudja küldeni az infókat a Földnek... És ha jó a napvitorla, akkor használják azt... csak meg kell nézni előtte, h jó-e...
    De ha ennyire pronak érzed magad, meg ennyire megbízol az "éleslátásodban" érdemes lenne ezzel foglalkoznod... Nem tom hogy állsz tanulmányiddal, de ha pl egyetem előtt/elején vagy, érdemes vmi olyan szakra menni, ahonnan ebbe az irányba lehet továbbhaladni, mert pl. Németo-ban már lehet űrkutatni, szal annyira messze sem kell menni...
    És az Afrikai éhezőkkel kapcs. meg 100%ig igazad van... a saját házunk táján nem vagyunk képesek rendet rakni, de nekünk mélyűrt kell kutatni... Ebből látszik h valójában mennyire idióta létformához tartozunk... Meg aztán ha nem lenne ennyire profithajhász a világ, akk már rég nem éheznének az afrikaiak, és a mélyűrrel is ugyanúgy foglalkozhatnánk...
  • halgatyó #28
    Egy kicsit félreértetted az általam leírtakat.
    Az OK, hogy ki kell próbálni, meg mi... de azért azt eléggé lehet látni kipróbálás nélkül is, hogy mik azok a határok, amik fölé semmiképpen sem képes menni ez a rendszer (gyorsítható tömegek/költség, Naptól való távolság, stb)
    Ezen határok meglehetősen szűkek, a kipróbálás legfeljebb azt adja majd a tudtunkra, hogy ezen határok hány %-át sikerült elérni (lehet hogy csak 10%)

    Azt mindenki látja, hogy a Naprendszeren belül (és azon kívül meg még inkább!) valami új hajtóműre lesz szükség, amely sokkal nagyobb kiáramlási sebességet tud, mint a kémiai hajtás (pl. ionizált gáz elektromos/mágneses gyorsítása), sokkal nagyobb energiával rendelkezik (pl. atomreaktor), és (FIGYELEM!!!:) a Mars pályályán túl is képes hajtani, sőt, a Neptunusz pályályán túl is.

    Továbbá: a tér valamennyi irányába tudjon tolóerőt adni, amelynek mértéke szabályozható legyen, stb.

    Amikor egy expediciót megterveznek (apró részletekkel együtt, alaposan), akkor nyilván figyelembe veszik majd a cél távolságát, és egy rakás egyéb tényezőt.
    Pl. ha az a cél, hogy a szonda 200km/s sebességre gyorsuljon, majd onnan lelassulva álljon pályára mondjuk a Pluto körül, majd pedig onnan további 5 éven át küldje az adatokat, akkor:
    -- Figyelembe fogják venni, hogy a szonda összesen 400km/s nagyságú sebességváltozást tudjon (200 a gyorsítás, 200 a fékezés)
    -- továbbá a pályára állás után még maradjon annyi energia a reaktorban, hogy x évig sugározza az adatokat...
    Mindehhez kell egy (például) ionhajtómű, 400 km/s kiáramlási sebességgel, a szonda üzemanyaga legyen 65%-a a teljes tömegnek, és a reaktorba pont annyi energiát kell beépíteni, hogy az az említett tömegű üzemanyagot (pl. nemesgáz) fel tudja gyorsítani az elvárt 400 km/s-ra plussz tudja melegen tartani a műszereket és ellátni energiával az elvárt ideig.

    Konklúzió

    Milyen célra használhatják ezt a meghajtást? A Naprendsdzeren belülre, vagy kívülre. Több eset nincs. És egyikre sem igazán jó.

    -- A Naprendszeren belülre:
    A napvitorla nem tud tolóerőt kifejteni a Naptól távol, nem tudja lefékezni a szondát a cél közelében, nem tudja pályára manőverezni, és olyan távol a Naptól a napelemek sem igazán hatékonyak.
    -- A Naprendszeren kívülre:
    A szonda felgyorsulása túl hamar végetér, a Jupiter távolságában már kb. nulla gyorsulással, irányváltoztatási lehetőség nem marad, és a műszerek energiaellátása is megoldatlan.
    A Naprendszeren kívüli expedicióhoz akkora sebesség kell, amit ez a meghajtás egyszerűen nem tud. Annak nincs sok teteje, hogy majd 10ezer év múlva adjon adatokat

    Mindazt, amit itt leírtam, a szakemberek legalább annyira látják, mint én. Akkor mégis, milyen szempontok alapján kaptak meglehetősen jelentős összegeket a kutatáshoz, miközben más, reményteljesebb kutatási irányok .... (tudod... meghogy Afrikában éheznek :-)))
  • Kara kán #27
    Megtanálták a zufókat.
  • Elemir #26
    Üdv!

    Én elhiszem, hogy sok-sok tudományos dolgot vágsz a témában, nincs okom nem elhinni, de tök mindegy, hogy a szennyezésünk klímaváltozást okoz-e vagy sem. Mérgezzük azt ahol élünk. És lenne lehetőségünk sokkal kevésbé tenni ezt. Gazdaság ide, gazdaság oda.
  • wolfking #25
    A Klónok támadásában (ha jobban megnézitek a jelenetet) fékezésre használta a napvitorlát ami egy lehetséges alkalmazás a valóságban is.
  • sathinel #24
    http://e-drexler.com/d/06/00/EOC/EOC_Chapter_6.html

    Akit érdekel itt talál leírást a napvitorláról, és hogy miért jó, és mik a hátrányai mert vannak. De ha ez felgyorsul kb 1 év múlva már igen durva sebeséggel fog közlekedni. A mai leggyorsabb rakéták is csigalassúak hozzá képest.

    Kicsit hamarabb kezdődött el a gondolkozás egyébként a napvitorlával kapcsolatban mint a star wars film tehát max egy már meglévő ötlet lehetett amit felhasználtak.
  • Julius Caesar #23
    Az a klónok támadása volt. És nem a vitorla hajtotta, hanem csak szimplán szerintem esztétikai célokat szolgált (egyrészt mert a star wars egy kitalált történet, szórakoztatásra, régen úgy hívták: mese), másrészt meg ugye Count Dooku kapta Poggle the Lessertől, mint arisztokrata az arisztokratának, tehát finom gépezet.

    Én a star warsot nem használnám tudományos tételek cáfolatára/alátámasztására, de te tudod!