SG.hu·
Két napvitorlarendszer is sikerrel vizsgázott
A NASA Napvitorla Hajtómű Csapata és ipari partnerei sikeresen tesztelt két tízméteres napvitorlát vákumos környezetben, kritikus pontjaként az egyedülálló meghajtási technika fejlesztésének, ami egy nap talán lehetővé teszi a világűr távolabbi zugainak felkutatását is.
A napvitorla nevéhez hűen - a vitorlás hajók és a szél kapcsolatához hasonlóan - a Nap energiáját hasznosítja az előrehaladáshoz. A technika lényege, hogy a rendkívül vékony - a vastagsága csupán negyvened-századrésze a papírlapénak -, szuperkönnyű anyagból készült vitorlák visszaverik a napenergia részecskék, a fotonok áramlatát. Az így keletkező folyamatos nyomás elegendő hajtóerőt biztosít különböző manőverek végrehajtásához, mint az egy helyben való lebegés vagy a pályára állás, melyek egy hagyományos rakéta rendszer esetében elég üzemanyagpusztító feladatoknak bizonyulnak. Mivel a Nap elegendő hajtóerőt ad a vitorláknak, így nincs szükség fedélzeti üzemanyag-készletekre, ami jelentős rakterületet szabadít fel.
A L'Garde napvitorlája
Júliusban a kaliforniai L'Garde helyezett üzembe egy napvitorla technikai rendszert, korábban pedig a szintén kaliforniai Able Engineering fejezte be sikeresen saját tervezésű napvitorlájának tesztelését. Mindkét munkát a Marshall Űrrepülési Központ Űrbeli Hajtómű Technikai Projektek Hivatala irányítja. "Átültetjük a tudományos fantasztikumot a valóságba" - mondta némi büszkeséggel Les Johnson, a hivatal vezetője. "Hatalmas mérnöki kihívás volt és örülök, sőt büszke vagyok a csapatokra, akik ezt kivitelezték."
Az L'Garde napvitorlája a Glenn Kutató Központ 30 méteres vákumkamrájában mutatkozott be, ahol a mínusz 83 Celsius-fok is a világűrben tapasztalható körülményeket szimulálta. A technika egy felfújható, hőedzett vitorlakeresztrúd-rendszert használt, ami az űrbeli körülmények között bontja ki önmagát és válik merevvé. A keresztrúd a vékony, tükröződő vitorla tartószerkezetének középponti eleme, és egyben egy kis raktér is, amit magához a vitorla kioldásához számítógép vezérléssel láttak el a mérnökök.
Az Európai Űrügynökség kisérleti napvitorlája
Az Able Engineering napvitorlája májusban esett át a tesztelésen a NASA Langley Kutató Központjában. Ez a vitorla egy tekerhető grafit keresztrudat alkalmaz, ami távirányítással kinyújtható, vagy kitekerhető, valahogy úgy, mint amikor egy csavart tekerünk kifelé egy objektumból. A keresztrúd itt is egy kistömegű vitorlát szolgál ki, ami a CP-1 nevű, alumíniumtartalmú, hőálló anyagból készült. Az 1999-ben az év találmánya díjat elnyert CP-1 a Langley találmánya, melyet kizárólagos licenccel az SRS Technologies gyárt. A kitekerhető keresztrúd és a vitorla tesztjeit egy 15 méter átmérőjű vákumkamrában végezték el még áprilisban, majd további öt hetet töltöttek alakja és rendszerdinamikái tanulmányozásával.
A napvitorla teljesítménygörbéje az idő és a naptávolság függvényében
A két kísérlet adatait a jövő napvitorlájának tervezési és modellezési munkáinak elősegítéséhez használják fel. Jövő márciusban a NASA egy több mint 20 méter hosszú vitorla laboratóriumi üzembe helyezését tervezi.
Letölthető videó:
A L'Garde napvitorlájának kibontása ötszörös gyorsításban (55 másodperc, formátuma RealVideo).
A napvitorla nevéhez hűen - a vitorlás hajók és a szél kapcsolatához hasonlóan - a Nap energiáját hasznosítja az előrehaladáshoz. A technika lényege, hogy a rendkívül vékony - a vastagsága csupán negyvened-századrésze a papírlapénak -, szuperkönnyű anyagból készült vitorlák visszaverik a napenergia részecskék, a fotonok áramlatát. Az így keletkező folyamatos nyomás elegendő hajtóerőt biztosít különböző manőverek végrehajtásához, mint az egy helyben való lebegés vagy a pályára állás, melyek egy hagyományos rakéta rendszer esetében elég üzemanyagpusztító feladatoknak bizonyulnak. Mivel a Nap elegendő hajtóerőt ad a vitorláknak, így nincs szükség fedélzeti üzemanyag-készletekre, ami jelentős rakterületet szabadít fel.
A L'Garde napvitorlája
Júliusban a kaliforniai L'Garde helyezett üzembe egy napvitorla technikai rendszert, korábban pedig a szintén kaliforniai Able Engineering fejezte be sikeresen saját tervezésű napvitorlájának tesztelését. Mindkét munkát a Marshall Űrrepülési Központ Űrbeli Hajtómű Technikai Projektek Hivatala irányítja. "Átültetjük a tudományos fantasztikumot a valóságba" - mondta némi büszkeséggel Les Johnson, a hivatal vezetője. "Hatalmas mérnöki kihívás volt és örülök, sőt büszke vagyok a csapatokra, akik ezt kivitelezték."
Az L'Garde napvitorlája a Glenn Kutató Központ 30 méteres vákumkamrájában mutatkozott be, ahol a mínusz 83 Celsius-fok is a világűrben tapasztalható körülményeket szimulálta. A technika egy felfújható, hőedzett vitorlakeresztrúd-rendszert használt, ami az űrbeli körülmények között bontja ki önmagát és válik merevvé. A keresztrúd a vékony, tükröződő vitorla tartószerkezetének középponti eleme, és egyben egy kis raktér is, amit magához a vitorla kioldásához számítógép vezérléssel láttak el a mérnökök.
Az Európai Űrügynökség kisérleti napvitorlája
Az Able Engineering napvitorlája májusban esett át a tesztelésen a NASA Langley Kutató Központjában. Ez a vitorla egy tekerhető grafit keresztrudat alkalmaz, ami távirányítással kinyújtható, vagy kitekerhető, valahogy úgy, mint amikor egy csavart tekerünk kifelé egy objektumból. A keresztrúd itt is egy kistömegű vitorlát szolgál ki, ami a CP-1 nevű, alumíniumtartalmú, hőálló anyagból készült. Az 1999-ben az év találmánya díjat elnyert CP-1 a Langley találmánya, melyet kizárólagos licenccel az SRS Technologies gyárt. A kitekerhető keresztrúd és a vitorla tesztjeit egy 15 méter átmérőjű vákumkamrában végezték el még áprilisban, majd további öt hetet töltöttek alakja és rendszerdinamikái tanulmányozásával.
A napvitorla teljesítménygörbéje az idő és a naptávolság függvényében
A két kísérlet adatait a jövő napvitorlájának tervezési és modellezési munkáinak elősegítéséhez használják fel. Jövő márciusban a NASA egy több mint 20 méter hosszú vitorla laboratóriumi üzembe helyezését tervezi.
Letölthető videó:
