Hunter

Kilövésre kész az első napvitorla

Kedden magyar idő szerint 20 óra 46 perckor elindul kísérleti útjára a Cosmos-1, egy magánfinanszírozású napvitorla.

A szerkezetet egy orosz atom-tengeralattjáró állítja földkörüli pályára egy Volna rakéta segítségével. A rakéta körülbelül 800 kilométeres sarkkör közeli kör alakú pályára repíti majd a Cosmos-1-et, ami a jövő napvitorla technikái előtt kövezheti ki az utat, ha sikerrel zárul a Pasadena központú Planetary Society projektje. Magát a napvitorlát a Lavocskin Szövetség és az Orosz Űrtudományi Akadémia Űrkutatási Intézete építette meg. A projekt költségei a becslések szerint 4 millió dollárt emésztettek fel.

A napvitorlában többen is a csillagközi repülés ígéretét látják. A Nap fotonjai által hajtott eszköz nyolc tükröződő lapáttal van ellátva, melyeket úgy terveztek meg, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a folyamatosan változó orbitális energiához és az űrjármű sebességéhez. A Cosmos-1 lesz az első kísérlet a visszaverődött fény által létrehozott nyomás kiaknázására, mivel ez szolgál az űreszköz kizárólagos meghajtásaként.


A Planetary Society minden tőle telhetőt megtett a próbaút sikeréért, amennyire az alacsony költségvetés engedte, nyilatkozott Louis Friedman vezérigazgató, hozzátéve, hogy maximálisan bízik mind az amerikai, mind az orosz fél szakértelmében. Amint pályára állt, világszerte több földi megfigyelőállomás kíséri majd nyomon rádiórendszere és fedélzeti GPS hardvere jelein keresztül a Cosmos 1-et. Első adatokkal teljesítményéről valószínűleg az Egyesült Államok Légierejének Maui Optikai és Szuperszámítógépes Állomása (AMOS) fog szolgálni.

A Cosmos 1-re vár egy másik kísérlet is, amit azután hajthatnak végre, amint az elsődleges küldetését, azaz az irányított napvitorla-repülést sikerült véghez vinnie. A második kísérlet a napvitorla földi mikrohullámmal történő gyorsítását célozza, amihez a NASA Deep Space Networkjének radarantennáját veszik igénybe.

Letölthető videók (formátumuk QuickTime):
  • A tengeralatti rakéta indítása, és animáció a repülésről, 12 MB
  • Animáció a napvitorlás szerkezetéről, 2,2 MB
  • A napvitorla kinyitása, 183 kB
  • Hozzászólások

    A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
    Bejelentkezéshez klikk ide
    (Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
    • LowEnd #110
      Mekkora pici porszem méretű a naprendszer a legközelebbi csillaghoz képest...
      5 fényóra - négy fényév = 10.000 szeres diffi.

      A voyagerek (pora) 300.000 év múlva érnének oda... (nem is arra mennek ugye?)
      (hibernátort akarok venni!!)
    • [NST]Cifu #109
      A Voyager szondák megteszik elvileg, és csak a jó öreg kémiai hajtómű, valamint egy "kis" gravitációs csúzli-effektus kellett hozá. ;)
    • LowEnd #108
      na ja. De azért jó lenne valami olyan meghajtás, ami legalább a naprendszerből kijut még az én életemben.
      (legyen még 30 év.)

      Le vagyok hangolva
    • [NST]Cifu #107
      Bizony, a napvitorla iszonyú kis mértékű gyorsulást tesz lehetővé, de cserébe nem kell számolni az üzemanyag tömegével. Valamiért valamit.
    • LowEnd #106
      mondjuk cca néhány 10 négyzetméteres vitorlával számolva. Legyen ezer nm, akkor is... kurva kicsi a nyert energia.

      Mire százra gyorsul, én rég feldobom a bakancsom
    • LowEnd #105
      várjvárj
      nem értesz

      A napcella néhány (10?) százalékos teljesítményéből kiindulva max néhány 100 watt az összes fényenergia, amit elvileg használhatna.

      A vöröseltolódás meg olyan csekély (a köznapi tapasztalataimat alapul véve (észrevehetetlen, márpedig a szem pontos műszer)
      Hogy gyakorlatilag a teljes energia max milliomod részét használhatná fel.)

      Egy10ezred watt. Mégha a teljes szonda megáll is száz kilóban: egymillió mésodperc kellene 1m/s csigatempó eléréséhez

      javítsatok ki plíz
    • dez #104
      De kurva sokan vannak. Meg a vitorla is kurva nagy. :p
    • LowEnd #103
      oké - oké (jobbára) meggyőztetek

      de ennek alapján a foton a kurva kicsi energiájának mégkurvakissebb részét adja csak át :-(
    • dez #102
      Azért a foton nem egy rugalmas golyó.. :) És nem is nagyon tudná kivárni, amíg a hanghullám-terjedés szabályai alapján (azt hiszem, itt ez érvényesül) kiderül, mi a helyzet. Ha jól sejtem, itt bejátszik némi kvantumfizika. Szóval, az a foton igenis "tudhatja", mekkora tömeg van a másik oldalon. (Tud ennél érdekesebbeket is, szal... :) )
    • BiroAndras #101
      "ha nagy tömegű testről verődik vissza a fény, akkor kisebb a vöröseltolódás? Tehát a fény kis tömegű testnek több energiát ad át? Honnan tudná a foton a mögöttes test tömegét?"

      Hát senki se emlékszik a fizika órákra? Eccerű mezei rugalmas ütközés. Szépen ki lehet számolni, hogy akkor maximális az energia átadás, ha a két test tömege egyenlő. Ha az egyik nagyon nagy, a másik nagyon kicsi, akkor meg közel nulla.
      Ha az iskola nem is rémlik, gondoljatok pl. a biliárdra. Ha az egyik golyó pontosan telibe találja a másikat, akkor minden energiáját átadja, és megáll. A falról viszont visszapattan, vagyis nem veszít energiát (pontosabban egy keveset veszít). De ki lehet próbálni bármilyen kéznél levő golyókkal.