Az összes létező bizonyítékot figyelembe véve egy 41 fős nemzetközi szakértői bizottság megállapította, hogy a kréta-harmadidőszaki (KT) tömeges kipusztulást, ami a dinoszauruszok mellett a Föld élővilágának a felét elsöpörte, nem vulkáni tevékenység, hanem egy aszteroida okozta.

A bizottság 20 évnyi kutatómunkát elemzett ki a 65 millió évvel ezelőtti esemény tisztázása érdekében, hogy rendet tegyen az időről-időre felmerülő elméletek között. Eredményeik szerint egy hatalmas, megközelítőleg 15 kilométer széles aszteroida volt a tettes, ami a mai Mexikó területén csapódott be a hirosimai atombomba erejének egymilliárdszorosával. A becsapódás hatalmas anyagmennyiséget lökött ki nagy sebességgel a légkörbe, ami kritikus események láncolatát idézte elő, globális telet hozott és néhány nap alatt kipusztította a földi élet jelentős részét.

A tudósok sokat vitatkoztak azon, hogy a kihalást egy aszteroida, vagy az indiai Dekkán-plató vulkanikus tevékenysége idézte-e elő. Utóbbi számos szupervulkán-kitörést produkált, a kutatások szerint 1,5 millió éven keresztül. A kitörések több mint egymillió köbkilométer bazaltot szórtak szét a Dekkán-fennsíkon, ez a mennyiség kétszer töltené meg a Fekete-tengert. A vulkáni aktivitás lehűthette a légkört és globális méretű savas esőzéseket idézhetett elő.

Az új tanulmányban a tudóscsoport paleontológusok, geokémikusok, éghajlat modellezők, geofizikusok és szedimentológusok munkáit elemezték. A földtani emlékek szerint az esemény nagyon gyors ütemben pusztított a földi és a vízi ökorendszerekben egyaránt, magyarázták a kutatók, akik úgy vélik, a Chicxulub aszteroida becsapódás az egyetlen helytálló magyarázat minderre.

A Dekkán-plató aktív vulkanizmusával kapcsolatos bizonyítékok ellenére a tengeri és szárazföldi élővilág igen kis változásokat tanúsított a KT kihalást megelőző félmillió évben, ezen felül a számítógépes modellek és a megfigyelési adatok is azt sugallják, hogy a kitörésekkor keletkező gázok, mint a kén kijutása a légkörbe túl rövid életű ahhoz, hogy hatással legyen a bolygóra. A fentiek tükrében a szupervulkán sem okozhatott olyan károkat, ami ilyen gyors ütemű kihalásokat eredményezett volna mind a földi, mind a vízi fajoknál.

"Nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy egy aszteroida okozta a KT kipusztulást" - nyilatkozott dr. Joanna Morgan, a tanulmány egyik szerzője, a londoni Imperial College Földtudományi és Mérnöki karának munkatársa. "A becsapódás hője hatalmas területeket perzselt fel, a Richter-skála szerint több mint 10-es erősségű földrengéseket és kontinentális földcsuszamlásokat idézett elő, amik szökőárak kialakulásához vezettek. Mindazonáltal a dinoszauruszok koporsójának utolsó szögét a nagy sebességgel kilökődő törmelék jelentette, ami a légkörbe jutva sötétségbe borította a bolygót és globális telet teremtett, elpusztítva minden olyan fajt, ami nem tudott alkalmazkodni a pokoli körülményekhez."

Morgan munkatársa, dr. Gareth Collins szerint a 15 kilométer széles aszteroida a kilőtt golyó sebességének hússzorosával csapódott be. "A forró kőzet és gázok robbanása olyan lehetett mint egy hatalmas tűzgolyó a horizonton, megsütve minden élőlényt a robbanás körzetében. A sors iróniája, hogy ez a pokoli nap, ami a dinoszauruszok 160 millió éves uralmának a végét jelentette, az addig az árnyékukban élő emlősök nagy napja volt. A KT kihalás a földtörténet egyik kulcsfontosságú momentuma volt, ami végül kikövezte az utat az emberek domináns fajjá válása előtt" - taglalta.

Az aszteroida elmélet egyik fő bizonyítéka a kihalás időszakából származó geológiai minták irídium gazdagsága volt. Az irídium nagyon ritka a Föld kérgében, viszont igen gyakori az aszteroidákban. Közvetlenül az irídium réteg után drámai csökkenés észlelhető a fajok és a fosszíliák mennyiségében, ami azt jelzi, hogy a KT kihalás nagyon hamar követte az aszteroida becsapódást. Az aszteroida becsapódás és a kihalás másik közvetlen jele a "sokkolt" kvarc a geológiai rekordokban, ami akkor alakul ki, amikor egy nagy erő nagyon nagy sebességgel éri az ásványt. Ezek csak az atomrobbantások, valamint a meteorit becsapódások helyszínein találhatók meg. A bizottság beszámolója szerint a sokkolt kvarc világszerte jelen van a kőzetrétegekben a KT határnál, ami további nyomatékot ad a nagy erejű meteorit becsapódás elméletnek.

A bizottság azokat a tanulmányokat is felülvizsgálta, melyek szerint a Chicxulub becsapódás 300 000 évvel a KT kihalás előtt történt. A kutatók szerint ezek a tanulmányok félreértelmezték a Chicxulub közelében begyűjtött földtani adatokat. Ez azért történhetett meg, mert a becsapódási zónához közeli kőzetek összetett geológiai folyamatokon estek át az aszteroida becsapódás után, ami megnehezíti az adatok helyes értelmezését.