Hunter
Titkos ufóaktákat tesznek közzé a britek
Franciaország után Nagy-Britannia is publikussá teszi több évtizedet felölelő titkosított ufóaktáinak egy jelentős részét.
A brit Védelmi Minisztérium hétfőn kezdte meg négyéves projektjét, mellyel átadják az aktákat a Nemzeti Archívum számára, amihez bárki szabadon hozzáférhet. A bejelentés majdnem egy évvel követte a franciák azonosítatlan repülő objektumokról begyűjtött aktáinak közzétételét. A projekt a nagyfokú közérdeklődés és számos, az információ szabadságára hivatkozó követelés hatására született meg. Nick Pope a Védelmi Minisztérium egykori ufóvizsgálati felügyelője elismeréssel adózott a brit kormánynak, "az információ szabadságának nagy napjaként" értékelve a lépést.
A projekt befejeztével a Nemzeti Archívum 160 ufóval kapcsolatos minisztériumi aktát tudhat majd gyűjteményében, melyek az 1950-es évektől egészen 2007-ig terjednek. Ez a brit Védelmi Minisztérium történetének legnagyobb titkosított adat-közzététele. Nyolc akta már most is elérhető a Nemzeti Archívum weboldalán nyitott ufóoldalon, ezek a dokumentumok az 1978-1987 közötti időszakba nyújtanak némi betekintést. Az iratok között találhatók civil és katonai ufóészlelésekről és idegenekkel való találkozásokról szóló jelentések, a rejtélyesektől egészen a nevetségesnek tűnőkig.
Pilóták adnak le vészjelzéseket, mert úgy látják: repülő csészealjak követik őket, mások sötét, viharos éjszakákon szemtanúi lesznek földönkívüliek leszállásának, majd elrabolják őket. Még egy olyan brit alattvaló vallomása is olvasható, aki elmondja, hogy miképp kötött barátságot egy Algar nevű marslakóval, akit később megöltek társai. Egy idős úr pedig azt állítja, hogy utazott egy földönkívüli űrhajón, melyen zöld overállt viselő lények voltak a vendéglátói, végül azonban a kora miatt nem vitték magukkal távoli otthonukba.
Van miből válogatni bőségesen: az elmúlt 30 évben a brit "Mulder ügynökök" mintegy 7000, ufókkal kapcsolatos ügyben nyomoztak. Az egyik legérdekesebb eset éppen a fent említett barátság, amely a Defe 24/1925-ös kódot viseli, egy olyan ember története, aki azt állítja, hogy "fizikai és pszichikai" kapcsolatba került gyermekkora "kis zöld embereivel", meglátogatta két angliai bázisukat, és barátját 1984-ben ölte meg az idegenek egy ellenséges faja.
A jelenleg elérhető dokumentumok között található egy összefoglalás a Védelmi Minisztérium 1978-as meghallgatásáról az ufótémában, ami a brit Parlament felső házában, a Lordok Házában zajlott le. A brit kormány részéről Lord Srabolgi (David Kenworthy) reagált a vitában, amit Lord Clancarty (Brinsley le Poer Trench), egy ufológus kezdeményezett. "Számtalan különös jelenség van az égen, melyekről válogatás nélkül kapunk jelentéseket racionális emberektől" - hangzott Lord Strabolgi záró beszéde. "Igen széles körben adható azonban természetes magyarázat ezekre a jelenségekre. Nincs semmi, ami arra utalna őfelsége kormánya számára, hogy egy ilyen jelenség földönkívüli űrhajó lenne."
A brit védelmi minisztérium bevallottan azért döntött az archívum megnyitása mellett, hogy eloszlassa a mendemondákat az ufójelenségről összegyűjtött hivatalos információkkal kapcsolatban, és a tévhiteket, amelyeket többek között éppen az "X-akták" típusú tv-sorozatok táplálnak. Ezek a filmek azt sugallják, hogy a fél világ kormányai benne vannak egy, a polgáraik kárára folytatott hatalmas, cinikus ködösítési akcióban, amely a földönkívüliek fenyegető jelenlétéről szól.
David Clarke a sheffieldi Hallam Egyetem ufótörténeti szakértője szerint a Védelmi Minisztérium komolyan vette az 1978-as vitát és ennek szellemében igyekezett megvizsgálni az ufóészlelésekkel kapcsolatos beszámolókat, hogy felkészülhessen a meghallgatásra. "Az akták arról tanúskodnak, hogy jelentős munkát fektettek a szükséges háttérinformációk elkészítésébe Lord Strabolgi számára" - nyilatkozott Clarke a Nemzeti Archívum podcastjában. Az akták jól példázzák a kormány pragmatikus megközelítését, amivel az ufójelentéseket kezelték. A brit kormány szemszögéből az azonosítatlan repülő objektumokat csak azért érdemes vizsgálni, mert veszélyt jelenthetnek a nemzetbiztonságra.
"Amint ki tudták jelenteni, hogy az adott ufó nem ellenséges repülőgép, már félre is dobták az ügyet" - mondta Clarke, aki szerint a most közzétételre váró ufóakták nagymértékben hozzájárulhatnak egy-egy kormány elveinek a leleplezéséhez. "Jó lépés a Védelmi Minisztérium részéről az anyagok közzététele, bemutatva mit tudnak, amit nem nevezhetünk túl soknak."
"Az X-aktákban nincsenek a kis zöld emberekre vonatkozó bizonyítékok. Az ufólátomások többsége valószínűleg repülőgépfény, vagy meteorit, de vannak olyan esetek, amelyeket nehezebb magyarázni" - mondja Nick Pope, aki 21 éve foglalkozik ezzel a kérdéskörrel a minisztériumban. E kétféle jelenség között 90-10 az arány. Az viszont tény, hogy Nagy-Britanniában 1977-ben megduplázódott az ufóészlelések száma, miután bemutatták Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjét.
A brit Védelmi Minisztérium hétfőn kezdte meg négyéves projektjét, mellyel átadják az aktákat a Nemzeti Archívum számára, amihez bárki szabadon hozzáférhet. A bejelentés majdnem egy évvel követte a franciák azonosítatlan repülő objektumokról begyűjtött aktáinak közzétételét. A projekt a nagyfokú közérdeklődés és számos, az információ szabadságára hivatkozó követelés hatására született meg. Nick Pope a Védelmi Minisztérium egykori ufóvizsgálati felügyelője elismeréssel adózott a brit kormánynak, "az információ szabadságának nagy napjaként" értékelve a lépést.
A projekt befejeztével a Nemzeti Archívum 160 ufóval kapcsolatos minisztériumi aktát tudhat majd gyűjteményében, melyek az 1950-es évektől egészen 2007-ig terjednek. Ez a brit Védelmi Minisztérium történetének legnagyobb titkosított adat-közzététele. Nyolc akta már most is elérhető a Nemzeti Archívum weboldalán nyitott ufóoldalon, ezek a dokumentumok az 1978-1987 közötti időszakba nyújtanak némi betekintést. Az iratok között találhatók civil és katonai ufóészlelésekről és idegenekkel való találkozásokról szóló jelentések, a rejtélyesektől egészen a nevetségesnek tűnőkig. Pilóták adnak le vészjelzéseket, mert úgy látják: repülő csészealjak követik őket, mások sötét, viharos éjszakákon szemtanúi lesznek földönkívüliek leszállásának, majd elrabolják őket. Még egy olyan brit alattvaló vallomása is olvasható, aki elmondja, hogy miképp kötött barátságot egy Algar nevű marslakóval, akit később megöltek társai. Egy idős úr pedig azt állítja, hogy utazott egy földönkívüli űrhajón, melyen zöld overállt viselő lények voltak a vendéglátói, végül azonban a kora miatt nem vitték magukkal távoli otthonukba.
Van miből válogatni bőségesen: az elmúlt 30 évben a brit "Mulder ügynökök" mintegy 7000, ufókkal kapcsolatos ügyben nyomoztak. Az egyik legérdekesebb eset éppen a fent említett barátság, amely a Defe 24/1925-ös kódot viseli, egy olyan ember története, aki azt állítja, hogy "fizikai és pszichikai" kapcsolatba került gyermekkora "kis zöld embereivel", meglátogatta két angliai bázisukat, és barátját 1984-ben ölte meg az idegenek egy ellenséges faja.
A jelenleg elérhető dokumentumok között található egy összefoglalás a Védelmi Minisztérium 1978-as meghallgatásáról az ufótémában, ami a brit Parlament felső házában, a Lordok Házában zajlott le. A brit kormány részéről Lord Srabolgi (David Kenworthy) reagált a vitában, amit Lord Clancarty (Brinsley le Poer Trench), egy ufológus kezdeményezett. "Számtalan különös jelenség van az égen, melyekről válogatás nélkül kapunk jelentéseket racionális emberektől" - hangzott Lord Strabolgi záró beszéde. "Igen széles körben adható azonban természetes magyarázat ezekre a jelenségekre. Nincs semmi, ami arra utalna őfelsége kormánya számára, hogy egy ilyen jelenség földönkívüli űrhajó lenne."
A brit védelmi minisztérium bevallottan azért döntött az archívum megnyitása mellett, hogy eloszlassa a mendemondákat az ufójelenségről összegyűjtött hivatalos információkkal kapcsolatban, és a tévhiteket, amelyeket többek között éppen az "X-akták" típusú tv-sorozatok táplálnak. Ezek a filmek azt sugallják, hogy a fél világ kormányai benne vannak egy, a polgáraik kárára folytatott hatalmas, cinikus ködösítési akcióban, amely a földönkívüliek fenyegető jelenlétéről szól.
David Clarke a sheffieldi Hallam Egyetem ufótörténeti szakértője szerint a Védelmi Minisztérium komolyan vette az 1978-as vitát és ennek szellemében igyekezett megvizsgálni az ufóészlelésekkel kapcsolatos beszámolókat, hogy felkészülhessen a meghallgatásra. "Az akták arról tanúskodnak, hogy jelentős munkát fektettek a szükséges háttérinformációk elkészítésébe Lord Strabolgi számára" - nyilatkozott Clarke a Nemzeti Archívum podcastjában. Az akták jól példázzák a kormány pragmatikus megközelítését, amivel az ufójelentéseket kezelték. A brit kormány szemszögéből az azonosítatlan repülő objektumokat csak azért érdemes vizsgálni, mert veszélyt jelenthetnek a nemzetbiztonságra.
"Amint ki tudták jelenteni, hogy az adott ufó nem ellenséges repülőgép, már félre is dobták az ügyet" - mondta Clarke, aki szerint a most közzétételre váró ufóakták nagymértékben hozzájárulhatnak egy-egy kormány elveinek a leleplezéséhez. "Jó lépés a Védelmi Minisztérium részéről az anyagok közzététele, bemutatva mit tudnak, amit nem nevezhetünk túl soknak."
"Az X-aktákban nincsenek a kis zöld emberekre vonatkozó bizonyítékok. Az ufólátomások többsége valószínűleg repülőgépfény, vagy meteorit, de vannak olyan esetek, amelyeket nehezebb magyarázni" - mondja Nick Pope, aki 21 éve foglalkozik ezzel a kérdéskörrel a minisztériumban. E kétféle jelenség között 90-10 az arány. Az viszont tény, hogy Nagy-Britanniában 1977-ben megduplázódott az ufóészlelések száma, miután bemutatták Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjét.