Hunter
Kórtörténet 2600 év távlatából
Mi ölte meg dr. Granville múmiáját? Az 1825-ben kezdődött boncolás most végre befejeződött, a választ DNS-tesztek adták meg.
Augustus Granville közel 200 éve mutatta be egyiptomi múmiáját a londoni Királyi Társaság nagybecsű tagjainak. A földi maradványok egy nőhöz, név szerint Irtierszenuhoz tartoznak, aki i.e. 600 környékén halt meg Thébában. Ez volt az első múmia, amit tudományos boncolásnak vetettek alá, melyből Granville a halál okaként petefészekrákot diagnosztizált.
Körülbelül 20 évvel ezelőtt újra előkerült a múmia és mondván, hogy a technika az eltelt több mint másfél évszázad alatt sokat fejlődött, újabb teszteknek vetették alá. Az újabb eredmények szerint a Granville által észlelt tumor jóindulatú volt, ugyanakkor megállapította, hogy az 50 éves kora környékén elhunyt nő maláriával küzdött, tüdejében pedig gyulladásokra lettek figyelmesek, amit tüdőgyulladás vagy tuberkulózis okozhatott.
A halál okának egyértelmű megállapítását nagyban megnehezítette a test szokatlan mumifikálási technikája. A mumifikálási eljárások többségében a belső szerveket vagy teljes egészében eltávolították, vagy külön tartósították, esetleg egy cédrusolaj és salétrom keverékéből készült beöntéssel, amit a végbélnyílás bedugaszolása követett, a testben feloldották. Ezzel szemben Irtierszenu múmiájában benne hagyták a belső szerveit, majd az egész testet egy rejtélyes viaszos anyaggal borították, ami rendkívül megnehezíti a kutatók munkáját, magyarázta Helen Donoghue, a University College London szakértője, a nemrég lefolytatott elemzés vezetője. "Ez egy puha, barna anyag, és amikor megpróbálunk bármit kinyerni, egy olajos szubsztancia mindig belezavar a molekuláris elemzésekbe" - mondta, hozzátéve, hogy az anyag még a DNS kinyerését is ellehetetlenítette, egészen mostanáig.
A sikerhez Donoghue és kutatótársai a Birminghami Egyetemen a DNS amplifikáció (felerősítés) módszerét egy újonnan kifejlesztett technikával kombinálták, amivel a Mycobacterium tuberculosis rövid, ismétlődő DNS szakaszait keresték méghozzá eredményesen, az elemzés ugyanis a tüdő, a csont és az epehólyag szöveteiben mutatta ki az organizmust, de a tüdőben és a csontokban is megtalálták a baktérium sejtfajának biomarkereit. Ezek együttesen arra utalnak, hogy a tuberkulózis fertőzés a tüdőből átterjedt a test többi részére is, úgynevezett disszeminált TBC-t alakítva ki, ami az ősi Egyiptomban halálos volt, tette hozzá Donoghue.
A csapat nem talált maláriára utaló jeleket, az eredetileg ezt észlelő tesztet azóta visszavonták, mivel az időnként más anyagokkal is hajlamos volt keresztreakciókra. A múmia halálának rejtélye tehát megoldódott, a mumifikálás módszerére azonban még mindig nincs magyarázat. "Senki sem érti" - foglalta össze Donoghue tömören.
Augustus Granville közel 200 éve mutatta be egyiptomi múmiáját a londoni Királyi Társaság nagybecsű tagjainak. A földi maradványok egy nőhöz, név szerint Irtierszenuhoz tartoznak, aki i.e. 600 környékén halt meg Thébában. Ez volt az első múmia, amit tudományos boncolásnak vetettek alá, melyből Granville a halál okaként petefészekrákot diagnosztizált.
Körülbelül 20 évvel ezelőtt újra előkerült a múmia és mondván, hogy a technika az eltelt több mint másfél évszázad alatt sokat fejlődött, újabb teszteknek vetették alá. Az újabb eredmények szerint a Granville által észlelt tumor jóindulatú volt, ugyanakkor megállapította, hogy az 50 éves kora környékén elhunyt nő maláriával küzdött, tüdejében pedig gyulladásokra lettek figyelmesek, amit tüdőgyulladás vagy tuberkulózis okozhatott.
A halál okának egyértelmű megállapítását nagyban megnehezítette a test szokatlan mumifikálási technikája. A mumifikálási eljárások többségében a belső szerveket vagy teljes egészében eltávolították, vagy külön tartósították, esetleg egy cédrusolaj és salétrom keverékéből készült beöntéssel, amit a végbélnyílás bedugaszolása követett, a testben feloldották. Ezzel szemben Irtierszenu múmiájában benne hagyták a belső szerveit, majd az egész testet egy rejtélyes viaszos anyaggal borították, ami rendkívül megnehezíti a kutatók munkáját, magyarázta Helen Donoghue, a University College London szakértője, a nemrég lefolytatott elemzés vezetője. "Ez egy puha, barna anyag, és amikor megpróbálunk bármit kinyerni, egy olajos szubsztancia mindig belezavar a molekuláris elemzésekbe" - mondta, hozzátéve, hogy az anyag még a DNS kinyerését is ellehetetlenítette, egészen mostanáig.A sikerhez Donoghue és kutatótársai a Birminghami Egyetemen a DNS amplifikáció (felerősítés) módszerét egy újonnan kifejlesztett technikával kombinálták, amivel a Mycobacterium tuberculosis rövid, ismétlődő DNS szakaszait keresték méghozzá eredményesen, az elemzés ugyanis a tüdő, a csont és az epehólyag szöveteiben mutatta ki az organizmust, de a tüdőben és a csontokban is megtalálták a baktérium sejtfajának biomarkereit. Ezek együttesen arra utalnak, hogy a tuberkulózis fertőzés a tüdőből átterjedt a test többi részére is, úgynevezett disszeminált TBC-t alakítva ki, ami az ősi Egyiptomban halálos volt, tette hozzá Donoghue.
A csapat nem talált maláriára utaló jeleket, az eredetileg ezt észlelő tesztet azóta visszavonták, mivel az időnként más anyagokkal is hajlamos volt keresztreakciókra. A múmia halálának rejtélye tehát megoldódott, a mumifikálás módszerére azonban még mindig nincs magyarázat. "Senki sem érti" - foglalta össze Donoghue tömören.
