Berta Sándor
Új öngyógyító felületek
Német kutatók olyan galvános réteget fejlesztettek ki, amely képes sérülés esetén kijavítani önmagát. A mérnökök régóta álmodoznak olyan felületekről, amelyek öngyógyító képességgel rendelkeznek.
Nos, a stuttgarti Fraunhofer Gyártástechnikai és Automatizálási Intézet (IPA) és a Duisburg-Essen Egyetem munkatársai kis lépéssel közelebb kerültek a célhoz. A programot a Volkswagen Alapítvány támogatta. Az eljárás lényege, hogy a létrehozott galvános rétegben nanométer méretű kapszulákat helyeznek el. Amennyiben a felület megsérül, a kapszulákból azonnal kikerül a tárolt folyadék, amely automatikusan kijavítja a hibákat.
A szakemberek az emberi bőrt vették alapul és megpróbálták annak öngyógyító képességét modellezni, illetve utánozni. Amikor valaki megvágja a bőrét, néhány nap múlva a sérülés eltűnik és gyakorlatilag semmi sem utal a korábbi vágásra. Az új felület azért hasznos, mert az eddigi galvános rétegek hiába álltak ellen a korróziónak, ha megsérültek, már nem nyújtottak hatékony védelmet. Az eddigi kísérletek azért fulladtak kudarcba, mert a rétegben elhelyezett kapszulák túl nagy (10-15 mikrométer) méretűek voltak és ezáltal megváltoztatták az anyagok mechanikus tulajdonságait.
"A kihívás abban rejlik, hogy a kapszulák a galvános réteg előállításakor ne sérüljenek meg. Minél kisebb ugyanis egy ilyen tároló, annál vékonyabb és érzékenyebb a burkolata is. Az ezekben a galvántechnikai eljárásokban használt elektrolitok kémiai szempontokból nagyon agresszívek és könnyen elpusztíthatják a kapszulákat" - jelentette ki Dr. Martin Metzner, az IPA részlegvezetője.
A kutatók már létre is hozták az első réz-, nikkel és cinkrétegek esetén alkalmazható öngyógyító felületeket. A megoldás elterjedésére azonban becslések szerint még legalább 1,5-2 évet várni kell. Ki tudja, talán két év múlva már teljesen elfogadottak lesznek például a karcolásokat kijavító számítógépházak.
Nos, a stuttgarti Fraunhofer Gyártástechnikai és Automatizálási Intézet (IPA) és a Duisburg-Essen Egyetem munkatársai kis lépéssel közelebb kerültek a célhoz. A programot a Volkswagen Alapítvány támogatta. Az eljárás lényege, hogy a létrehozott galvános rétegben nanométer méretű kapszulákat helyeznek el. Amennyiben a felület megsérül, a kapszulákból azonnal kikerül a tárolt folyadék, amely automatikusan kijavítja a hibákat.
A szakemberek az emberi bőrt vették alapul és megpróbálták annak öngyógyító képességét modellezni, illetve utánozni. Amikor valaki megvágja a bőrét, néhány nap múlva a sérülés eltűnik és gyakorlatilag semmi sem utal a korábbi vágásra. Az új felület azért hasznos, mert az eddigi galvános rétegek hiába álltak ellen a korróziónak, ha megsérültek, már nem nyújtottak hatékony védelmet. Az eddigi kísérletek azért fulladtak kudarcba, mert a rétegben elhelyezett kapszulák túl nagy (10-15 mikrométer) méretűek voltak és ezáltal megváltoztatták az anyagok mechanikus tulajdonságait.
"A kihívás abban rejlik, hogy a kapszulák a galvános réteg előállításakor ne sérüljenek meg. Minél kisebb ugyanis egy ilyen tároló, annál vékonyabb és érzékenyebb a burkolata is. Az ezekben a galvántechnikai eljárásokban használt elektrolitok kémiai szempontokból nagyon agresszívek és könnyen elpusztíthatják a kapszulákat" - jelentette ki Dr. Martin Metzner, az IPA részlegvezetője.
A kutatók már létre is hozták az első réz-, nikkel és cinkrétegek esetén alkalmazható öngyógyító felületeket. A megoldás elterjedésére azonban becslések szerint még legalább 1,5-2 évet várni kell. Ki tudja, talán két év múlva már teljesen elfogadottak lesznek például a karcolásokat kijavító számítógépházak.
