Hunter
Műanyag narancshéjból
Amerikai tudósoknak szén-dioxid felhasználásával sikerült műanyagot előállítaniuk narancshéjból. A Cornell Egyetem csapata reméli, egy napon a CO2 légkörbe való kiáramoltatása helyett begyűjthetik, és műanyagok készítéséhez hasznosíthatják az elsőszámú üvegház-hatást okozó gázt.
Az egyetem kutatói az újszerű műanyagot szén-dioxidból, a narancs héjában megtalálható olajból és egy katalizátorból állították elő (utóbbi a végbemenő reakciókat gyorsítja fel). A műanyagok polimerek, hosszú láncú, szénalapú (szerves) molekulák. A limonén is egy szénalapú elegy, ami körülbelül 95%-át teszi ki a narancshéjban talált olajnak, ami többek közt a citrus illatot is kölcsönzi a háztartási tisztítószereknek. Geoffrey Coates, a Cornell egyik kémia professzora és munkatársai a fenti olaj egy származékát alkalmazták polimerjük egyik építőelemeként, az úgynevezett limonén-oxidot.
Geoffrey Coates professzor, Scott Allen és Chris Byrne a laboratóriumban. Coates kezében a reaktor, Allennél a létrehozott műanyag, Byrne pedig a limonén-oxidot tartja
A kutatók egy segédmolekulát, más néven katalizátort is bevetettek a limonén-oxid reakciójához a CO2-dal, előállítva egy új polimert, amit polilimonén karbonátnak neveztek el. Ez a polimer számos jegyében megegyezik a polisztirénnel, amit számtalan eldobható műanyag termék előállításához használnak. "Szinte minden műanyag, a ruházatokban fellelhető poliésztertől az élelmiszeripari csomagolóként és az elektronikai iparban alkalmazott műanyagokig a petróleumhoz nyúlnak vissza" - magyarázta Coates professzor. "Amennyiben sikerül elkerülni az olaj használatát és helyette egy már bőséggel rendelkezésre álló, megújítható, és olcsó erőforrást használhatunk, akkor már valami olyasmihez jutottunk, amibe érdemes befektetni" - mondta Coates. "Munkánk lényege, hogy képesek vagyunk teljesen megújítható forrásokból igen jó minőségű műanyag előállítására."
Coates csapata jóideje dolgozik a szén-dioxid, mint az ipari polimerek egyik összetevőjének újrahasznosításán. A szén-dioxid az elsőszámú emberi tevékenységből származó, üvegház-hatást okozó gáz, amit kőolajszármazékok égetése és az erdőirtások juttatnak a levegőbe. Az eljárással a gázt el lehet szigetelni, és fel lehet használni olyan műanyagok előállításához, mint a polilimonén.
Az egyetem kutatói az újszerű műanyagot szén-dioxidból, a narancs héjában megtalálható olajból és egy katalizátorból állították elő (utóbbi a végbemenő reakciókat gyorsítja fel). A műanyagok polimerek, hosszú láncú, szénalapú (szerves) molekulák. A limonén is egy szénalapú elegy, ami körülbelül 95%-át teszi ki a narancshéjban talált olajnak, ami többek közt a citrus illatot is kölcsönzi a háztartási tisztítószereknek. Geoffrey Coates, a Cornell egyik kémia professzora és munkatársai a fenti olaj egy származékát alkalmazták polimerjük egyik építőelemeként, az úgynevezett limonén-oxidot.
Geoffrey Coates professzor, Scott Allen és Chris Byrne a laboratóriumban. Coates kezében a reaktor, Allennél a létrehozott műanyag, Byrne pedig a limonén-oxidot tartja
A kutatók egy segédmolekulát, más néven katalizátort is bevetettek a limonén-oxid reakciójához a CO2-dal, előállítva egy új polimert, amit polilimonén karbonátnak neveztek el. Ez a polimer számos jegyében megegyezik a polisztirénnel, amit számtalan eldobható műanyag termék előállításához használnak. "Szinte minden műanyag, a ruházatokban fellelhető poliésztertől az élelmiszeripari csomagolóként és az elektronikai iparban alkalmazott műanyagokig a petróleumhoz nyúlnak vissza" - magyarázta Coates professzor. "Amennyiben sikerül elkerülni az olaj használatát és helyette egy már bőséggel rendelkezésre álló, megújítható, és olcsó erőforrást használhatunk, akkor már valami olyasmihez jutottunk, amibe érdemes befektetni" - mondta Coates. "Munkánk lényege, hogy képesek vagyunk teljesen megújítható forrásokból igen jó minőségű műanyag előállítására."
Coates csapata jóideje dolgozik a szén-dioxid, mint az ipari polimerek egyik összetevőjének újrahasznosításán. A szén-dioxid az elsőszámú emberi tevékenységből származó, üvegház-hatást okozó gáz, amit kőolajszármazékok égetése és az erdőirtások juttatnak a levegőbe. Az eljárással a gázt el lehet szigetelni, és fel lehet használni olyan műanyagok előállításához, mint a polilimonén.
