Hunter
Csomagolóanyag vegyülete bukkant fel a vérben
Egy kanadai kutatás szerint az emberi vérben jelenlevő vegyi anyagok egyre bővülő listájához hozzáírhatjuk a gyorséttermek olaj- és zsírálló csomagolóanyagainak összetevőit is.
Az úgynevezett diPAP-ok viszonylag újak, így a tudósok nem igazán tudják, milyen hatásai vannak az egészségre, az azonban tény, hogy ezek a vegyületek lebomlanak egy másik kellemetlen kemikáliára, a PFOA-ra, ami már bizonyítottan rákkeltő hatású lehet. "A kutatás üzenete, hogy egyes vegyi anyagok, melyek célja hogy könnyebbé, jobbá és kényelmesebbé tegyék életünket, a véráramban kötnek ki, toxikológiai következményeik pedig ismeretlenek" - mondta Scott Mabury, a Torontói Egyetem egyik kémikusa. "Elég intelligensnek kellene lennünk, hogy olyan vegyületeket állítsunk elő, amik azt teszik, amit mi akarunk, anélkül, hogy vegyi szennyezési problémához vezessenek."
Az új tanulmány a perfluor vegyületek összetevőin végzett kutatásokon alapul. A perfluor vegyületek legjelentősebb elemei a PFOA (perfluor-oktán-sav), illetve a PFOS (perfluor-oktán-szulfonát). A PFOA és a PFOS olaj- és vízálló, ami ideálissá teszi az használatát a teflonedényeknél, a mikrohullámú sütőben elkészíthető pattogatott kukorica tasakokhoz, ruhaneműknél, elektronikai eszközökben, és pizzás dobozokhoz, hogy csak néhány példát említsünk a számtalan alkalmazási terület közül. Az egyetlen gond, hogy ezek az összetevők a környezetben, ételeinkben és végül vérünkben kötnek ki.
Mabury tájékoztatása szerint minden általuk tesztelt vérmintában találtak perfluor vegyületeket, gyakran egész magas szintekben. Az állatkísérletek tanúsága szerint a PFOA és a PFOS többféle egészségügyi problémához vezethet, többek közt rákot és fejlődési rendellenességeket okozhat. Meglepő módon az északi-sarki jegesmedvéknél is magas PFOA szinteket mértek, ami először megzavarta a tudósokat, később azonban felfedezték, hogy nagy mennyiségű "előfutár" vegyi anyag szökik ki a környezetbe, ami a levegőn át egészen elszigetelt helyekre is eljuthat, megtelepedik az állatok szervezetében, ahol végül lebomlik PFOA-ra.
Marbury figyelmét egy eddig elhanyagolt előfutár csoport, a diPAP-ok (polifluoralkil-foszforsav-diészterek) keltették fel, melyeket az élelmiszerek zsírálló csomagolóanyagaihoz használnak. Ezeket a vegyi anyagokat úgy alkották meg, hogy hozzátapadjanak a papírhoz, Marbury azonban gyanította, hogy átszivároghatnak az ételbe is. Mivel a diPAP-ok gyorsan lebomlanak, ezért azzal is tisztában volt, hogy nehéz lesz bizonyítékot találnia az emberi szervezet szennyezésére.
A kutatók egy rendkívüli érzékenységű 500 000 dolláros tömegspektrométert alkalmaztak különböző típusú emberi vérmintakészletek elemzéséhez, ami meglepetésre a PFOA szintekhez hasonló diPAP szinteket mutatott ki az emberi vérben. Ez az első alkalom, hogy rátaláltak ezekre a vegyületekre a testünkben, a felfedezés pedig arra utal, hogy a diPAP-ok jelentős mértékben, legalább 10 százalékban hozzájárulnak a PFOA felhalmozódásához a vérben. Mitöbb a lebomlási folyamat köztes lépései olyan molekulákat hoznak létre, ami a kísérletek szerint tízezerszer toxikusabbak, mint maga a PFOA, hangsúlyozta Mabury.
"A diPAP-ok PFOA-vá válása során több olyan folyamat zajlik le, amit gyakorlatilag minden akadémiai kutató társaság figyelmen kívül hagyott" - mondta Mabury. "Ez pedig nem olyasvalami, amit az ember szívesen látna a szervezetében, különösen nem a mért koncentrációkban."
A kutatócsoport szennyvíz-mintákat is tesztelt, magas diPAP szinteket észlelve a szennyvíz iszapban, ami arra utal, hogy a kemikáliák bejuthatnak a vízkészletekbe és a termőföldekbe is. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) már meggyőzte az egyetlen amerikai PFOS gyártót, a 3M céget a vegyület alkalmazásának felfüggesztéséről, illetve a PFOA-t és előfutár molekuláit használó cégeket is igyekszik rábírni a kibocsátás csökkentésére és az alternatívák keresésére. Mabury reményei szerint kutatásuk felhívja az EPA figyelmét a diPAP-okra is.
"Korábban azt hangoztatták, hogy a PFOS és a PFOA semmilyen hatással sincs a környezetre" - mondta John Giesy a saskatooni Saskatchewan Egyetem környezeti kémikusa és toxikológusa. "Valójában azonban nagyon is hatással vannak. Meglepően hathatós mérgezőanyagok, melyek jópár mechanizmusban kifejtik a hatásukat. A kérdésem, amit nem csupán a magam nevében teszek fel: mit csinálnak pontosan ezek a vegyi anyagok?"
Eddig senki nem tanulmányozta a zsírálló csomagolóanyagok, vagy bomlástermékeik egészségre gyakorolt hatásait, Giesy szerint azonban érdemes lenne azonnali vizsgálatokat indítani. "Nem hiszem, hogy pánikba kell esnünk, az azonban tény, hogy semmit nem tudunk a hatásairól, pedig ez egy olyan vegyület, amitől tartanunk kell, és tennünk kell ellene valamit" - összegzett.
Az úgynevezett diPAP-ok viszonylag újak, így a tudósok nem igazán tudják, milyen hatásai vannak az egészségre, az azonban tény, hogy ezek a vegyületek lebomlanak egy másik kellemetlen kemikáliára, a PFOA-ra, ami már bizonyítottan rákkeltő hatású lehet. "A kutatás üzenete, hogy egyes vegyi anyagok, melyek célja hogy könnyebbé, jobbá és kényelmesebbé tegyék életünket, a véráramban kötnek ki, toxikológiai következményeik pedig ismeretlenek" - mondta Scott Mabury, a Torontói Egyetem egyik kémikusa. "Elég intelligensnek kellene lennünk, hogy olyan vegyületeket állítsunk elő, amik azt teszik, amit mi akarunk, anélkül, hogy vegyi szennyezési problémához vezessenek."
Az új tanulmány a perfluor vegyületek összetevőin végzett kutatásokon alapul. A perfluor vegyületek legjelentősebb elemei a PFOA (perfluor-oktán-sav), illetve a PFOS (perfluor-oktán-szulfonát). A PFOA és a PFOS olaj- és vízálló, ami ideálissá teszi az használatát a teflonedényeknél, a mikrohullámú sütőben elkészíthető pattogatott kukorica tasakokhoz, ruhaneműknél, elektronikai eszközökben, és pizzás dobozokhoz, hogy csak néhány példát említsünk a számtalan alkalmazási terület közül. Az egyetlen gond, hogy ezek az összetevők a környezetben, ételeinkben és végül vérünkben kötnek ki.
Mabury tájékoztatása szerint minden általuk tesztelt vérmintában találtak perfluor vegyületeket, gyakran egész magas szintekben. Az állatkísérletek tanúsága szerint a PFOA és a PFOS többféle egészségügyi problémához vezethet, többek közt rákot és fejlődési rendellenességeket okozhat. Meglepő módon az északi-sarki jegesmedvéknél is magas PFOA szinteket mértek, ami először megzavarta a tudósokat, később azonban felfedezték, hogy nagy mennyiségű "előfutár" vegyi anyag szökik ki a környezetbe, ami a levegőn át egészen elszigetelt helyekre is eljuthat, megtelepedik az állatok szervezetében, ahol végül lebomlik PFOA-ra.
Marbury figyelmét egy eddig elhanyagolt előfutár csoport, a diPAP-ok (polifluoralkil-foszforsav-diészterek) keltették fel, melyeket az élelmiszerek zsírálló csomagolóanyagaihoz használnak. Ezeket a vegyi anyagokat úgy alkották meg, hogy hozzátapadjanak a papírhoz, Marbury azonban gyanította, hogy átszivároghatnak az ételbe is. Mivel a diPAP-ok gyorsan lebomlanak, ezért azzal is tisztában volt, hogy nehéz lesz bizonyítékot találnia az emberi szervezet szennyezésére.
A kutatók egy rendkívüli érzékenységű 500 000 dolláros tömegspektrométert alkalmaztak különböző típusú emberi vérmintakészletek elemzéséhez, ami meglepetésre a PFOA szintekhez hasonló diPAP szinteket mutatott ki az emberi vérben. Ez az első alkalom, hogy rátaláltak ezekre a vegyületekre a testünkben, a felfedezés pedig arra utal, hogy a diPAP-ok jelentős mértékben, legalább 10 százalékban hozzájárulnak a PFOA felhalmozódásához a vérben. Mitöbb a lebomlási folyamat köztes lépései olyan molekulákat hoznak létre, ami a kísérletek szerint tízezerszer toxikusabbak, mint maga a PFOA, hangsúlyozta Mabury.
"A diPAP-ok PFOA-vá válása során több olyan folyamat zajlik le, amit gyakorlatilag minden akadémiai kutató társaság figyelmen kívül hagyott" - mondta Mabury. "Ez pedig nem olyasvalami, amit az ember szívesen látna a szervezetében, különösen nem a mért koncentrációkban."
A kutatócsoport szennyvíz-mintákat is tesztelt, magas diPAP szinteket észlelve a szennyvíz iszapban, ami arra utal, hogy a kemikáliák bejuthatnak a vízkészletekbe és a termőföldekbe is. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) már meggyőzte az egyetlen amerikai PFOS gyártót, a 3M céget a vegyület alkalmazásának felfüggesztéséről, illetve a PFOA-t és előfutár molekuláit használó cégeket is igyekszik rábírni a kibocsátás csökkentésére és az alternatívák keresésére. Mabury reményei szerint kutatásuk felhívja az EPA figyelmét a diPAP-okra is.
"Korábban azt hangoztatták, hogy a PFOS és a PFOA semmilyen hatással sincs a környezetre" - mondta John Giesy a saskatooni Saskatchewan Egyetem környezeti kémikusa és toxikológusa. "Valójában azonban nagyon is hatással vannak. Meglepően hathatós mérgezőanyagok, melyek jópár mechanizmusban kifejtik a hatásukat. A kérdésem, amit nem csupán a magam nevében teszek fel: mit csinálnak pontosan ezek a vegyi anyagok?"
Eddig senki nem tanulmányozta a zsírálló csomagolóanyagok, vagy bomlástermékeik egészségre gyakorolt hatásait, Giesy szerint azonban érdemes lenne azonnali vizsgálatokat indítani. "Nem hiszem, hogy pánikba kell esnünk, az azonban tény, hogy semmit nem tudunk a hatásairól, pedig ez egy olyan vegyület, amitől tartanunk kell, és tennünk kell ellene valamit" - összegzett.