Először sikerült végig kísérni egy bolygónkra érkező aszteroida pályáját, majd begyűjteni a keletkezett meteoritokat, ami páratlan elemzési lehetőségeket biztosít a tudomány számára.

A légkörben tavaly októberben darabokra hullott aszteroida közel 50 darabját sikerült összegyűjteni a szudáni sivatagban, ahol földet értek a törmelékek. A tudósok nagy örömmel fogadták a mintákat, melyekből az aszteroida pályája és kémiai összetétele mellett új adalékokat kaphatnak a jövőbeli, Föld felé tartó nagyobb aszteroidák eltérítését célzó kutatásokhoz is. Az autóméretű, ám annál jóval súlyosabb, 80 tonnás 2008 TC3 jelű űrkőzetet Arizona állam csillagászai fedezték fel 2008 októberének elején, nem sokkal a légkörrel való találkozás előtt. A felfedezéstől számított 19 órán át világszerte folyamatosan figyelték távcsövekkel, egészen a Núbiai-sivatag fölötti megsemmisüléséig.


Az aszteroida szétrobbanásáról tanúskodó porfelhő egyik felvétele
A Nature magazinban megjelent beszámoló szerzője, Peter Jenniskens, a SETI Intézet tudósa az esemény lezajlása után nem sokkal Szudánba utazott egy főként egyetemi hallgatókból összeverbuvált kutatócsapattal, hogy megpróbálja lokalizálni és begyűjteni az aszteroida maradványait. Valójában senki sem volt biztos azok létezésében, mivel az objektum akár porrá is zúzódhatott volna a 37 kilométeres magasságban bekövetkezett robbanásban.

Jenniskens mindenekelőtt a helyi egyetem tudósával, dr. Muawia Shaddaddal vette fel a kapcsolatot, ellátva a lehető legtöbb tanáccsal, hogy milyen információkat gyűjtsön be a szemtanúktól. Pár hét alatt elegendő adat és több látványos fotó állt a rendelkezésére. A többnyire mobiltelefonok kameráival rögzített fényképek egy az égboltot beterítő hatalmas porfelhőről készültek, ami az október 7-i hajnalt beragyogó tűzgolyó maradványa volt. Mint kiderült, több ezren észlelték a robbanást, mivel az esemény pontosan a helyiek reggeli imája után zajlott le. A szemtanúk elsőként a jókora fényjelenségre lettek figyelmesek.

Az alapos terepmunkának köszönhetően 47 meteorit töredéket sikerült begyűjteni a tudományos elemzésekhez. Az amerikai kutatók kiegészülve Shaddad diákjaival, összesen negyvenöten egymástól 20 méterre elkezdték átfésülni a sivatagot, miközben azt sem tudták pontosan, hogyan is nézhetnek ki a keresett törmelékek. Az űrbeli megfigyelésekből származó színképelemzések alapján egy szenes kondrit volt az elsőszámú esélyes, tehát egy sötét színű kőzetet kellett keresniük. Az első három nap eredménytelenül zárult, a következő napokon azonban a csapatnak sikerült 15 meteorit darabkát fellelnie; ekkor már 29 kilométernyi területet vizsgáltak át tüzetesen. Rengeteg időt elvett a hallgatók által talált különböző gyanús kőzetek vizsgálata, melyek egyike sem volt meteorit. A csapat fokozatosan egyre nagyobb darabokra bukkant, a végén már tojás méretű példányok is akadtak.

"A meteoritok egy ismert típushoz tartoznak, azonban különböznek az eddig talált példányoktól abban a tekintetben, hogy nagyon törékenyek és nagyon sötét a színük a magas széntartalom miatt. Anyaguk annyira felhevült, hogy a kőzetek egyes részei cseppfolyóssá váltak" - magyarázta Jenninkens a New Scientist tudósítójának. "Most már teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a sötét szín az F típusú aszteroidáknak felel meg. Sok elmélet létezik a kialakulásukról, ezért reméljük, hogy a meteoritjaink segítségével végre leszűkíthetjük a lehetőségeket. Ez lesz a tanulmányunk következő lépcsőfoka."

A 2008 TC3-at tanulmányozó kutatók szerint egy rendkívül ritka meteorit típusról, az úgynevezett ureilitekről van szó. A jelentés társszerzője, Douglas Rumble elmondta, számtalan meteoritot figyeltek már meg mielőtt elégett a Föld légkörében. "Évek óta képesek vagyunk a nyomon követésükre" - mondta a Carnegie Intézet kutatója. "Az azonban mindeddig egyedülálló, hogy már jóval a légkörbe való belépés előtt észleljük az objektumot, és utána is kövessük."