Hunter
Érdemes lesz az eget kémlelni az idén
2007 az égi látványosságok egész sorát hozza el a csillagászat szerelmesei számára, a már-már szokásosnak nevezhető nyári meteorzáportól a holdfogyatkozásokon át a bolygók megfigyeléséig, de akár még egy fényes üstökössel is találkozhatunk mindjárt januárban.
A látnivalókat Joe Rao, a Space.com munkatársa szedte sorba, kezdve rögtön a bolygókkal. A Merkúr kétszer is remek esti megfigyelési alkalmat kínál az északi féltekén élőknek. Az első rögtön január végén kezdődik és február közepéig tart, amikor a bolygó narancsszínű "csillagként" ragyog az égbolt nyugat-délnyugati részének alján, a fényes Vénusztól kicsit lejjebb és jobbra. A Naptól vett legnagyobb szögtávolságát február 9-én éri el.
A másik alkalomra május közepétől egészen június első hetéig kerül sor, amikor szintén az ég alján, nyugat-északnyugaton tűnik fel napnyugta után 1,5-2 órával. A korán kelők novemberben is észlelhetik a bolygót, különösen november 5-től 12-ig, amikor a Merkúr teljesen sötét égbolton jelenik meg pirkadat előtt.
A Vénusz szintén látványosnak ígérkezik 2007-ben, az esti nyugati égbolt egyik legragyogóbb pontjaként tündököl már januártól egészen augusztus elejéig, augusztus végétől pedig a hajnali keleti égbolt egyik meghatározó jegye lesz az év hátra levő részében.
A Mars jelenleg reggelente figyelhető meg a Jupiter és a fényes vörös csillag, az Antares társaságában, azonban egészen áprilisig mindössze néhány perccel hamarabb jelenik csak meg, mint ahogy az égbolt világosodni kezdene. Májustól, ahogy egyre magasabbra kúszik az égen, és egyre közelebb kerül a Földhöz, úgy válik fokozatosan látványosabbá, augusztusban pedig már éjféltől felfedezhető a keleti égbolton. Októberben fényessége már egy nulla magnitúdójú csillagéval vetekszik majd, decemberben pedig eléri az esthajnalcsillag ragyogását. A Mars december 18-án kerül a legkisebb távolságba a Földhöz, a szentestét pedig estétől egészen reggelig az égbolton tölti majd.
A Szaturnusz éppen ellenkezőleg, főként a még megmaradt téli hónapokban és tavasz elején foglalja el leglátványosabb helyét, egy nulla magnitúdójú csillag fényerejét adva az Oroszlán csillagképben, és csak szeptember közepén tér újra vissza a reggeli égre. A meteorzáporok leglátványosabbikának tartott perszeidák csúcspontja, augusztus 12-13 idén kis híján egybeesik az újholddal, ami így tökéletes körülményeket biztosít azok számára, akik egy kis nyár éjszakai hullócsillag bámulásra adják a fejüket, elvileg ezen a két napon óránként 50-100 apró meteor lép be a légkörbe. Idén azonban nagyobb show-nak ígérkeznek a decemberi geminidák, melyek szintén a Hold zavaró hatása nélkül figyelhetők. December 13-án és 14-én kora estétől 60-120 meteorit jelenik meg óránként.
Két teljes holdfogyatkozást is nyomon kísérhetünk, az első, március 3-i számunkra is kedvező, míg a másodikat főként az amerikai kontinensről lehet majd látni, ez augusztus 28-án zajlik le. A Nap szintén kétszer fogy el, igaz csak részlegesen, azonban egyik eseményt sem látni a mi kontinensünkről.
És végül az üstökös, melyet 2006. augusztus 6-án fedezett fel egy ausztrál csillagász, Robert McNaught. A várakozások szerint ez az objektum is ritka és páratlan élményt nyújthat már januárban, az üstökösök azonban kiszámíthatatlanok, figyelmeztetnek a szakértők. A C/2006 P1, avagy a McNaught üstökös mindössze 25,4 millió kilométerre halad el a Nap mellett, jóval a Naphoz legközelebb eső Merkúr pályáján belül. Ez arra utal, hogy az üstökös igen fényessé válhat, a kérdés csupán az, hogy mennyire?
A becslések rendkívül széles skálán mozognak, +2,1 magnitúdótól, ami gyakorlatilag az északi csillag fényességének felel meg, egészen -8,8-ig, mellyel 40-szer fényesebb lenne, mint a Vénusz. Minél alacsonyabb a magnitúdó, annál fényesebb egy objektum, összevetésül az esthajnalcsillag -1,4-es, a telihold -12,7-es, a Nap -26,7-es magnitúdóval rendelkezik, míg a szabad szemmel sötét égbolton még látható leghalványabb csillagnál ez az érték +6.
Az üstökös esténként a délnyugati égbolton, napkelte előtt pedig a keletin követhető majd nyomon, várhatóan szabad szemmel. Január 12 és 15 között a Napot tanulmányozó SOHO látómezejébe is belép, ami LASCO C3 kamerájával szintén követni fogja az üstököst, felvételeit pedig valós időben megtekinthetjük a Space.com oldalán.
A látnivalókat Joe Rao, a Space.com munkatársa szedte sorba, kezdve rögtön a bolygókkal. A Merkúr kétszer is remek esti megfigyelési alkalmat kínál az északi féltekén élőknek. Az első rögtön január végén kezdődik és február közepéig tart, amikor a bolygó narancsszínű "csillagként" ragyog az égbolt nyugat-délnyugati részének alján, a fényes Vénusztól kicsit lejjebb és jobbra. A Naptól vett legnagyobb szögtávolságát február 9-én éri el.
A másik alkalomra május közepétől egészen június első hetéig kerül sor, amikor szintén az ég alján, nyugat-északnyugaton tűnik fel napnyugta után 1,5-2 órával. A korán kelők novemberben is észlelhetik a bolygót, különösen november 5-től 12-ig, amikor a Merkúr teljesen sötét égbolton jelenik meg pirkadat előtt.
A Vénusz szintén látványosnak ígérkezik 2007-ben, az esti nyugati égbolt egyik legragyogóbb pontjaként tündököl már januártól egészen augusztus elejéig, augusztus végétől pedig a hajnali keleti égbolt egyik meghatározó jegye lesz az év hátra levő részében.
A Mars jelenleg reggelente figyelhető meg a Jupiter és a fényes vörös csillag, az Antares társaságában, azonban egészen áprilisig mindössze néhány perccel hamarabb jelenik csak meg, mint ahogy az égbolt világosodni kezdene. Májustól, ahogy egyre magasabbra kúszik az égen, és egyre közelebb kerül a Földhöz, úgy válik fokozatosan látványosabbá, augusztusban pedig már éjféltől felfedezhető a keleti égbolton. Októberben fényessége már egy nulla magnitúdójú csillagéval vetekszik majd, decemberben pedig eléri az esthajnalcsillag ragyogását. A Mars december 18-án kerül a legkisebb távolságba a Földhöz, a szentestét pedig estétől egészen reggelig az égbolton tölti majd.
A Szaturnusz éppen ellenkezőleg, főként a még megmaradt téli hónapokban és tavasz elején foglalja el leglátványosabb helyét, egy nulla magnitúdójú csillag fényerejét adva az Oroszlán csillagképben, és csak szeptember közepén tér újra vissza a reggeli égre. A meteorzáporok leglátványosabbikának tartott perszeidák csúcspontja, augusztus 12-13 idén kis híján egybeesik az újholddal, ami így tökéletes körülményeket biztosít azok számára, akik egy kis nyár éjszakai hullócsillag bámulásra adják a fejüket, elvileg ezen a két napon óránként 50-100 apró meteor lép be a légkörbe. Idén azonban nagyobb show-nak ígérkeznek a decemberi geminidák, melyek szintén a Hold zavaró hatása nélkül figyelhetők. December 13-án és 14-én kora estétől 60-120 meteorit jelenik meg óránként.
Két teljes holdfogyatkozást is nyomon kísérhetünk, az első, március 3-i számunkra is kedvező, míg a másodikat főként az amerikai kontinensről lehet majd látni, ez augusztus 28-án zajlik le. A Nap szintén kétszer fogy el, igaz csak részlegesen, azonban egyik eseményt sem látni a mi kontinensünkről.
És végül az üstökös, melyet 2006. augusztus 6-án fedezett fel egy ausztrál csillagász, Robert McNaught. A várakozások szerint ez az objektum is ritka és páratlan élményt nyújthat már januárban, az üstökösök azonban kiszámíthatatlanok, figyelmeztetnek a szakértők. A C/2006 P1, avagy a McNaught üstökös mindössze 25,4 millió kilométerre halad el a Nap mellett, jóval a Naphoz legközelebb eső Merkúr pályáján belül. Ez arra utal, hogy az üstökös igen fényessé válhat, a kérdés csupán az, hogy mennyire?
A becslések rendkívül széles skálán mozognak, +2,1 magnitúdótól, ami gyakorlatilag az északi csillag fényességének felel meg, egészen -8,8-ig, mellyel 40-szer fényesebb lenne, mint a Vénusz. Minél alacsonyabb a magnitúdó, annál fényesebb egy objektum, összevetésül az esthajnalcsillag -1,4-es, a telihold -12,7-es, a Nap -26,7-es magnitúdóval rendelkezik, míg a szabad szemmel sötét égbolton még látható leghalványabb csillagnál ez az érték +6.
Az üstökös esténként a délnyugati égbolton, napkelte előtt pedig a keletin követhető majd nyomon, várhatóan szabad szemmel. Január 12 és 15 között a Napot tanulmányozó SOHO látómezejébe is belép, ami LASCO C3 kamerájával szintén követni fogja az üstököst, felvételeit pedig valós időben megtekinthetjük a Space.com oldalán.
