December 14-én, csütörtökről péntekre virradóan éri el csúcspontját a Geminida meteorzápor, a hónap második felében pedig a Mars is minden eddiginél közelebb lesz a Földhöz.

A geminidák rendszerint a leglátványosabbak az évente ismétlődő hullócsillagok között, egyaránt gazdagok lassú, fényes meteorokban és tűzgolyókban, valamint halvány meteorokban, míg a közepesen fényes objektumok viszonylag ritkák. A Föld légkörébe belépő kőzetdarabkák és porszemek közepes sebességűek, másodpercenként körülbelül 35 kilométeres sebességgel érkeznek. Ragyogó fehér fényük van, azonban a perszeidákkal ellentétben nem hagynak látható sávot maguk után.

A geminidák jóval sűrűbbek a legtöbb hozzánk látogató meteoritnál, ebből a csillagászok arra következtetnek, hogy nem egy üstökös törmelékéről van szó, hanem egy aszteroida apró darabjairól. Feltehetőleg a Föld pályáját keresztező 3200 Phaetonból származhatnak, bár ezt többen kétségbe vonják, mondván egykor a Phaeton is üstökös volt, ma azonban már csak egy halott nukleusz, ami valahogy megragadt egy szokatlanul szűk pályán. Külön érdekesség, hogy a szóban forgó objektum ma, december 10-én 18 millió kilométerre halad el a Föld mellett, ez 1983-as felfedezése óta a legkisebb távolságú látogatása lesz.


A geminidák egy 1979-es felvételen, középen egy tűzgolyóval
Mint fentebb említettük, ez a meteorzápor nem szokott csalódást okozni, az idei év pedig különösen jónak ígérkezik abból a szempontból, hogy a Hold sem fogja zavarni az észleléseket. Így már csak az időnként megnövekvő felhőzet és a fagypont alatti hőmérséklet szegheti kedvüket a vállalkozó szelleműeknek. A Föld gyorsan keresztülvágja magát a törmelékhalmazon, ami azt jelenti, hogy az észlelhető hullócsillagok száma napról napra fokozatosan emelkedik, mindössze két-három nap alatt elérve a csúcspontot, majd még ennél is drasztikusabb ütemben csökken a számuk.

Ennek ellenére a későn érkező geminidák ígérkeznek a leglátványosabbnak, ezek akár egy héttel a csúcspont elérése után is feltűnhetnek, észlelésükhöz azonban igen nagy szerencse vagy elszántság szükséges. A legjobb megfigyelési területnek a Közép-Ázsiától Alaszka felé keleti irányba elnyúló sáv ígérkezik, itt akár óránként 120 meteor is feltűnhet az éjszakai égbolton, ám a fenti sávon kívül esőknek sem kell búslakodni, náluk is igen látványos hullócsillageső alakulhat ki. (A fényszennyezés persze erőteljesen csökkenti az észlelhető meteoritok számát.)

Az Ikrek (Gemini) csillagkép irányából érkező geminidák a kelet-északkeleti horizonton tűnnek fel sötétedés után, számuk viszont az idő előrehaladásával észlelhetően nő. A legalkalmasabbnak a hajnali 2 óra ígérkezik, ekkor nagyjából a fejünk felett lesz a raj radiánsa, de már éjfél előtt, 22 óra tájban is érdemes az eget kémlelni.