Számos tudományos űrküldetést veszélyeztet, egyben a Hubble űrtávcső sorsát is megpecsételheti a február 10-i műholdbaleset terjengő törmelékfelhője.

Az Iridium Satellite műholdja 800 kilométeres magasságban több mint 10 km/s sebességgel ütközött egy működésképtelen orosz katonai kommunikációs műholddal. Az ütközéskor a számítások szerint százszor annyi energia szabadulhatott fel, mint Kína 2007-es műholdelhárító fegyverkísérletekor. A keletkezett törmelékfelhő eleinte 600, a Földről is nyomon követhető méretű darabból tevődött össze, a szakértők becslése szerint azonban a roncsdarabok eloszlásával ez a szám ezerre nőhet. Ezen felül több millió olyan apró darab keringhet a Föld körül, amiket a műszerek már nem képesek észlelni.

Az Iridium, aki saját bevallása szerint folyamatosan nyomon követi az űrszemétről közzé tett adatokat, állásfoglalásában úgy nyilatkozott, hogy nem kapott előzetes figyelmeztetést az ütközésről. Az orosz kormány nem adott ki hivatalos közleményt az esettel kapcsolatban.

Az ütközés az űr egy elég forgalmas sávjában következett be, amit előszeretettel használnak a Földet figyelő műholdak, ezért gyakorlatilag minden űrügynökség kiemelt figyelmet fordít a törmelékfelhőre. A jelentések szerint a roncsok különösen veszélyesek lehetnek a NASA A-Train műhold együttesére és az ESA Envisat küldetésére. A Nemzetközi Űrállomás továbbra sem tekinthető veszélyezettnek, a becsapódások kockázatának arányát 1:300-ra becslik. A Hubble esetében már más a helyzet, az űrtávcső megközelítését illetően már a kínai műholdelhárító teszt is 1:185-re emelte a mutatót, ami átlépte a NASA szokásos 1:200 kockázati mutatóját, az újabb törmelékek pedig még rosszabbá teszik a kilátásokat. Mark Matney, a Johnson Űrközpont specialistája szerint a NASA egy-két héten belül döntést fog hozni a Hubble szervízküldetéséről és egyben az űrtávcső sorsáról.


A törmelékek máris több műholdat érintenek
A szakértők megosztottak a baleset elkerülhetőségével kapcsolatban. "Ez soha nem történhetett volna meg" - hangoztatja Geoffrey Forden, az MIT űrelemzője. Az amerikai hadsereg adataiból egyértelműen kiolvasható volt, hogy a két műhold fél kilométeren belüli távolságra közelíti meg egymást. "Az Iridiumnak manőverezni kellett volna" - tette hozzá.

A műhold ütközések megjövendölése azonban korántsem egyszerű feladat, állítja Richard Crowther, az ENSZ UNCOPUOS (A Világűr Békés Felhasználásának Bizottsága) brit delegációjának vezetője. "Valójában ez egy rendkívül összetett, időigényes dolog" - mondta, megjegyezve, hogy a legjobb becslések is csupán valószínűsíthetőnek nevezhetők, míg egy műhold manőverezése jelentős költségekkel és kockázatokkal jár, ami felülmúlhatja az ütközés esélyét.

Az elkerülés könnyebbé tétele jellemzően adatok és erőforrások kérdése. Míg Oroszország rendelkezik saját rendszerrel a Föld körül keringő objektumok nyomon követéséhez, a világ többi része sok esetben teljes egészében az USA Hadügyminisztériumának Űrfelügyeleti Hálózatának adataira van utalva, a közösségek számára elérhető elemzések azonban nincsenek olyan magas szinten, mint amit a hadsereg saját magának végez. A hadügy jellemzően a katonai és hírszerzési műholdakat kíséri figyelemmel, valamint olyan jelentős civil küldetéseket mint a Nemzetközi Űrállomás. Jonathan McDowell, a Harvard csillagásza szerint a "közjó" érdekében ezeket az adatokat is ki kellene adni, illetve fontolóra kellene venni egy nemzetközi "űrforgalom-irányítási rendszer" létrehozását a hasonló ütközések megelőzésére.

Többet kellene tenni az űrszemét további növekedésének megelőzéséért is, teszi hozzá David Wright az Érintett Tudósok Egyesülete elnevezésű non-profit csoport kutatója. Az UNCOPUOS felállította ugyan az irányvonalakat az űrszemét korlátozására, ez azonban Wright szerint kötelező erejű törvények nélkül nem sokat ér. Minden egyes ütközés növeli egy újabb kockázatát, hathatós, szankciókat maguk után vonó intézkedések nélkül az incidensek száma drasztikusan megemelkedhet, ami használhatatlanná teheti az alacsony földkörüli pályát, hangoztatta a kutató. Jelenleg egyetlen intézkedés létezik az ENSZ 1967-es Világűr Egyezménye formájában, ami kimondja, hogy egy nemzet felelőssé tehető egy másik nemzet műholdjának megrongálásáért. Az egyezmény szövegezése azonban túl pontatlan ahhoz, hogy a mostani esetben bármilyen előrelépést jelentsen, állapította meg McDowell. "Kinek a hibája? Az egyik nem adta meg az elsőbbséget?" - teszi fel a kérdést. "Nem hiszem, hogy a közúti forgalom szabályai itt működnének"

Liz DeCastro, az Iridium szóvivője nem tartja valószínűnek, hogy bármilyen jogi eljárást indítsanak az orosz kormány ellen.